Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-05 / 233. szám

is PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. OKTÓBER 5., SZERDA 3 Zoltai Gusztáv: „Nem nyilatkozom” Csúsztatott az MTI? „Számunkra a jövő kérdé­se: elérkezik-e ez az or­szág végre oda, hogy a magyar zsidóság ne csak szülőföldjének, hanem ha­zájának is tekinthesse — hangsúlyozta Zoltai Gusz­táv, a Magyar Zsidó Hit­községek Szövetsége ügy­vezető igazgatója Zala­egerszegen, a magyar—iz­raeli baráti társaságok or­szágos találkozójának zá­rónapján, vasárnap tartott előadásában — olvasható többek között az MTI tu­dósításában. Telefonon megkerestük Zoltai Gusz­távot, kértük: fejtse ki mondandóját bővebben egy interjúban. Az ügyve­zető igazgató a következő­képpen válaszolt: — Nem nyilatkozom. Ezt a mondatot egyéb­ként nem is mondtam. A kárpótlással kapcsolatban adtam hangot aggályaim­nak, s beszéltem a holoca­ustról, de ez a mondat nem hangzott el. Leg­alábbis nem így. A szülő­föld és a haza kapcsolatá­ról beszéltem. Ez így csúsztatás. Még nem lát­tam az előadásomból ki­emelt mondatot, de utána­nézek és megteszem a szükséges intézkedésemet. — Megkérem újra, fejt­se ki véleményét személye­sen! — Ismétlem, nem kívá­nok nyilatkozni. (bános) A döntést tudomásul vet­tem, bár nagyon sajná­lom, mert szerettem ezt a munkát — mondta Csé­pi Lajos, az Állami Va­gyonkezelő Részvénytár­saság távozó vezérigaz­gatója azt követően, hogy értesült Horn Gyu­la miniszterelnök intéz­kedéséről. A miniszterel­nök október 3-i hatállyal felmentette az ÁV Rt. igazgatósága tagjainak egy részét, köztük Csépi Lajost. Elhiondotta, hogy egy­előre még nem tudja, hol helyezkedik el, mivel meglehetősen szigorú ösz- szeférhetetlenségi szabá­lyokat kell betartani távo­zását követően is. Töb­bek között az állami bankrendszerben nem vállalhat állást, elsősor­ban a magánszektor az, ahol hasznosíthatja eddi­gi tapasztalatait. Egyéb­ként már hétfő óta sza­badságon van, az ÁV Rt. ügyeit helyettese, Jelien Sándor vezérigazgató-he­lyettes viszi. * Horn Gyula az Állami Vagyonkezelő Részvény- társaság igazgatósága tagjai sorából felmentet­te dr. Gelenczei Csillát, dr. Hajtó Ödönt, dr. Lo­vas Istvánt, Nógrádi Lászlót, Osváth Györ­gyöt és Takácsy Sándort, valamint dr. Bakay Árpá­dot, az igazgatóság elnö­két is. Négyévi időtar­tamra az igazgatóság tag­jává nevezte ki Farkas Istvánt, dr. Illés Máriát, Réti Tamást és Kamarás Miklóst. Egyidejűleg az igazgatóság elnöki tiszt­ségének ellátásával — to­vábbi intézkedésig — Farkas Istvánt bízta meg. Parlamenti napló • A cenzúra jelei Vita a világkiállítás sorsáról Napirend előtti vitával kezd­te meg tegnapi munkanap­ját az Országgyűlés. Elsőként Szabó Iván, az MDF frakcióvezetője kért szót, aki a miniszterelnök múlt heti beszédének egyes kitételeire reagált. Az ellen­zéki képviselő adatokkal kí­vánta bizonyítani, hogy Horn Gyula bizonyos — az egészségügyet, a kárpótlást és a mezőgazdaságot érintő — kérdésekben nem a való­ságnak megfelelő képet fes­tette az ország helyzetéről. Giczy György (KDNP) amiatt szólalt fel, mert az Új Demokrata című lap szerkesztőségének szétveré­se óta újabb súlyos inci­dens történt a magyar sajtó berkein belül. A képviselő az Esti Hírlap egyik múlt heti számának bezúzása mi­att emelte fel szavát, mert szerinte az eset azt mutat­ja, hogy Magyarországon működik a cenzúra. A napi­lap említett száma a kor­mányfő múlt heti beszédét bírálta vezércikkében, ezért kellett — a képviselő szerint — a már kinyomta­tott példányokat megsem­misíteni. A cenzúra azon­ban Giczy György szerint nemcsak a nyomtatott sajtó­nál, hanem az elektronikus médiumok esetében is mű­ködik, hiszen a televízió­ban letiltották a Czakó Gá­borral készült beszélgetés bemutatását, és az interjú szerzőjét is elbocsátották. Az Országgyűlés a napi­rend előtti felszólalások után az 1996. évi világkiál­lítás lemondásáról szóló törvényjavaslat általános vi­táját kezdte meg. Az előterjesztő Pál Lász­ló ipari és kereskedelmi mi­niszter a javaslat lényegét összegezve elmondta: a kormány indítványozza az 1991-es törvény hatályon kívül helyezését, a világki­állítási alap felszámolását, az ideiglenes vásárváros építésének leállítását. Ugyanakkor folytatni kí­vánja a fővárosi infrastruk­túra fejlesztését, az egyete­mi beruházásokat és a mú­zeumi rekonstrukciókat. Sa­ját hatáskörében kidolgoz­za a millecentenáriumi ün­nepségek programját és az 1996. év idegenforgalmi feladatait Vendégségben Magyarországon címen, s kibővíti a Hungexpo 1996-os tematikáját is. A gazdasági bizottság többségi véleményét tolmá­csoló Bauer Tamás (SZDSZ) azt hangsúlyozta, hogy az előző világkiállítá­si döntésekkel ellentétben a mostani javaslat alapos előzetes számításokon és vizsgálatokon alapul. A ki­sebbségi véleményt megfo­galmazó Ivanics István (MDF) ezzel szemben azt emelte ki, hogy a lemondás politikai döntés volt, amely nem vette figyelembe a ren­dezvény várható bevételeit és a társadalmi szervek vé­leményét sem. Megszűnik a Heti Nemzeti Újság Tegnap kaptuk a hírt: megszűnik a Heti Nemzeti Új­ság. A nemzeti-konzervatív szellemi irányhoz sorolható hetilap még egy évig sem bírta, s jövő' heti számával egyelőre befejezi pályafutását. A történtekről Kiss Dé­nes főszerkesztőt kérdeztük. — Hogyan értékeli ezt az önök szerkesztősége és a nemzeti sajtó egésze szem­pontjából egyaránt szomo­rú tényt? — Úgy értékelem, hogy egy jelentős szellemi erő marad tér nélkül. Magyarán azok az írók, újságírók, tu­dós emberek, akik hozzánk írtak, ezután még kevesebb helyen jutnak szóhoz. Ez azt jelenti, hogy kisebb az ország földje, hogy keve­sebb helyünk van az ország­ban. — Említsen néhányat a jelentősebb szerzők közül. — Ágh István, Bertha Bulcsu, Szakonyi Károly, Gyurkovics Tibor, Döbren­tei Koméi, Beke György, Serfőző Simon, Nagy Gás­pár, Páskándi Géza, Albert Gábor, Dümmerth Dezső és még hosszan tudnám foly­tatni. — Hogyan értesültek a lap megszűnéséről? — Közismert, hogy a la­pot Lezsák Sándor alapítot­ta azzal a céllal, hogy le­gyen egy nemzeti szellemű hetilap, amely szép lassan irodalmi jellegű lappá ala­kul át. A választások után bizonyos megígért pénz­összegek nem futottak be. Az utóbbi hónapokban már meg kellett válnunk nyolc munkatársunktól. Huszon­négyről tizenhatra csökken­tettük az oldalszámot, noha éppen mostanában kezdett kialakulni a lap végső arcu­lata. A korábbi észrevéte­lek, bírálatok után dicsérő visszhangok érkeztek hoz­zánk. Lezsák Sándor is bí­zott abban, hogy ismét kibő­víthetjük a lapot a korábbi terjedelemnek megfelelően, és az így kialakuló irodalmi melléklet fiatal írók, költők bemutatását, színházi rovat indítását tette volna lehető­vé, illetve a mai magyar mű­vészet fórumává válhatott volna. Lezsák Sándornak azonban váratlanul úgy kel­lett döntenie, hogy a lap ki­adását beszünteti. Remél­jük, hogy ez csupán szüne­teltetés lesz, és tavasszal ta­lán mód nyílik arra, hogy új alapokról, indulva, takaré­koskodva újra indulhat ez a lap vagy egy új újság. — A tőke egyre-másra Barsiné Pataky Etelka (MDF) volt expókormány­biztos cáfolta, hogy meg­fontolt szakmai döntés len­ne az expó elhalasztása. Az új kormány 13 nappal hata­lomra jutása után határo­zott ebben a kérdésben úgy, hogy nem kérte ki a szakértők, a Világkiállítási Programiroda és a társada­lom véleményét. A kor­mánybiztos tagadta, hogy titkos kormányhatározatok­ban döntöttek volna az expó finanszírozási kérdé­seiről, hiszen mind az Uni- versitas-kötvények kibocsá­tásáról, mind az expóhoz tartozó vállalkozói kedvez­ményekről széles körű tájé­koztatást adtak. Az MDF vezérszónoka szerint a koa­líciós paktum titkos pontja volt az expó lemondása. Barsiné Pataky Etelka sze­rint hamisak a számok, amelyeket az előterjesztés tartalmaz, az expó költsé­gei a jelenlegi tervek sze­rint 93,7 milliárd forintra rúgnak, s a javaslat 177 milliárd forintos kiadásról beszél. Ez csak akkor lehet­séges, hogy ha több olyan beruházást is az expóhoz számítanak — például a Lágymányosi híd megépíté­sét —, amelyek nem kötőd­nek szorosan a világkiállí­táshoz. Ilyen alapon akár az MO-ás, az Ml-es vagy a hegyeshalmi vasúti fejlesz­tés költségeit is az expóhoz lehetne számítani. Nem szá­mol a javaslat az elmaradt bevételekkel sem, hiszen például a Hungexpo számí­tásai szerint mintegy 30 milliárd forint pluszadóbe­vételre számíthatna a költ­ségvetés az expó megrende­zéséből. A társadalom véle­ményének figyelmen kívül hagyását igazolja Barsiné Pataky Etelka szerint a Gal­lup Intézet felmérése is, hogy országosan 61, Buda­pesten pedig 71 százalékos a lakosság körében az expó támogatottsága. A volt kormánybiztos el­mondta, hogy habár 182 or­szágot hívtak meg az expó­ra, mindössze 50 résztvevő­re számítottak, s így külö­nösen jó eredménynek szá­mít, hogy 28 ország hivata­losan is megerősítette rész­vételi szándékát. A világki­állításokon általában vagy egy technikai újdonság, vagy egy újonnan felemel­kedő város, illetve ország mutatkozik be. Kivételes le­hetőséget jelentett Buda­pest számára az, hogy itt együtt lett volna jelen mindkét tényező — zárta felszólalását az MDF vezér­szónoka. Kása Lajos (Fidesz) töb­bek közt elmondta: a Fi­desz sohasem volt expópár­ti, de most a kármentés a feladat, ezért a párt a tör­vényjavaslatot' határozot­tan elutasítja, és arra kéri a kormányzatot, hogy terjesz- szen be egy másik javasla­tot, amely több alternatívát mutat fel. Amerikai tiltakozás Az Országos Rendőr-főkapitányság hivatalosan csak tegnap értesült arról, hogy amerikai állampolgárok rend­őri atrocitások miatt panaszt tettek az Egyesült Álla­mok budapesti nagykövetségén. Szeptemberben orszá­gos idegenrendészeti ellenőrzést tartottak, hogy kiszűr­jék a Magyarországon jogellenesen tartózkodó külföl­dieket. A sajtóból tudták meg, hogy három amerikai ál­lampolgár panaszt tett a velük szembeni rendőri fellé­pés miatt. Tegnap Túrós András, az ORFK közbiztonsá­gi főigazgatója újabb vizsgálatot rendelt el. Ennek ered­ményéről ma tájékoztatnak. elolvad a nemzeti sajtó or­gánumai mögül. Ön sze­rint ennek mi az oka? — Ezt a félelemmel ma­gyarázom. A nemzeti sajtót támogató emberek félnek, legyenek akár milliomosok, netán milliárdosok, szinte valamennyien félnek attól, hogy kitudódik: a nemzeti sajtót támogatják. — Mitó1 félhetnek? — Például attól, hogy megvonják tőlük a külkeres­kedelmi jogot vagy más pénzügyi, banki szankciók­kal sújtják őket. A jelenség ismert, gyakran az érintet­tek sem titkolják. Ilyen kor­szakban élünk a rendszer- változás utáni ötödik eszten­dőben. Sohasem gondoltam yolna, hogy az úgynevezett szabadság ezt hozza, ezt je­lenti nekünk. Mert ez nem a szabadság. (bánó) Unalmasak, ám fegyelmezettek Sokan azt mondják, hogy a nemzeti erők vereségé­hez nagyban hozzájárult az MDF-ben, a KDNP-ben és a Kisgazdapártban, kiváltképp a parlamenti frak­ciókban tapasztalható négy éven át gyakorolt fegyel­mezetlenség, ami némely frakció töréséhez is veze­tett. Mindenféle elemzési szándék nélkül kijelenthe­tem, hogy ez biztos igaz, hiszen tények is bizonyít­ják: az MDF-frakcióból vált ki a MIÉP, a Piacpárt és a Király B. Izabella alapította párt is. De lehet, hogy még néhány hirtelen nem is jut az eszembe. E fegyelmezetlenség lehet, hogy vereséghez vezetett, ám meg kell mondanom őszintén, hogy ez a demok­ratikus szeleburdiság még mindig szimpatikusabb számomra, mint az a töretlen egység, amely napja­inkban tapasztalható kiváltképp a szocialista párt frakciójában, ahol számomra megszeppent gyerekek­nek tűnő képviselők ülnek a padokban. Ezek a képvi­selők, gyanítom, igenis tudomásul vették, hogy ők egy olyan régi mintára berendezkedett parlament orr szággyűlési képviselői lesznek, akik nem ugrálnak föl, nem vesznek össze, hanem frakcióvezetőjük inté­sére, pontosabban az előzetes utasításoknak megfele­lően nyomják meg az előttük lévő gombokat. Módfe­lett unalmas társaság, s lehet: évtizedeken át gyako­rolják majd a hatalmat, s tán egyszer eljutnak oda, hogy az ellenzék végképp kivonul az ülésteremből, ők pedig majd két-két napon tavaszi, őszi és téli ülés­szakon szavazzák meg mindazt a sületlenséget, amit a pártjaik, mint párthatározatokat, kormányuk, mint kormányrendeleteket terjeszt eléjük. Mert meg­értem: gyakran jókat lehet mosolyogni, sőt nevetni Torgyán József sziporkáin, ám tegyük hozzá, a szo­cialista padsorokból Torgyán Józsefhez hasonló szi­porkázó nem tűnt még fel. A szocialisták közül ed­dig még csak a miniszterelnök úron mosolyoghat­tunk, legutóbb akkor, amikor nagy horderejű, sem­mitmondó beszédét ráerőltette a parlamentre, s a té­vén át az egész társadalomra. Igaz, ez esetben kí­nunkban tettük ezt. (Vödrös) Felmentették Csépi Lajost Az állami bankrendszerben nem vállalhat állást

Next

/
Thumbnails
Contents