Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-28 / 253. szám
É PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. OKTÓBER 28., PÉNTEK 5 Csúszott a határidő Még két hónap türelem A ceglédi Táncsics Mihály Általá- , nos Iskola új épületszámnyal gaz- I dagodik. (Erről lapunk hasábjain beszámoltunk.) Ám az ezerötszáz négyzetméter alapterületű, tetőtér-beépíté- ses létesítmény — amelyben tizenhárom oktatási helyiség, valamint tanári, melegítő- konyha és nyolcvankét személyes ebédlő készül — októberben, illetve novemberben tervezett átadásával a kivitelező késik. Az építkezés határidejének közeledtével — tuduk meg Nagygyó'r Árpád igazgatótól — a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője, Farkas Albert értekezletet hívott össze. Ezen az Avantgarde Kft. ügyvezetői elmondták a csúszás okait. S ugyanakkor azt ígérték, hogy a diákok és tanárok 1995. január 2-án birtokba vehetik és végre használhatják az új épületszámyat. Az igazgató szerint a tanulók és szülők egyre nehezebben viselik az áldatlan állapotot. A nevelőtestület óriási áldozatot vállald). Nincs tanári, ahol a kollégák tartózkodhatnak. Napjainkban a tornaterem nyitott előterében töltik el szabad perceiket, a szünetet. A direktor nem titkolta, számára kellemetlen, hogy korábban — a szerződés és a kivitelező tájékoztatása alapján — novemberig kérte mindenki türelmét. Most sem tehet mást, tolmácsolja a kft. vezetőinek üzenetét, ígéretét: január 2-án átköltözhetnek az új létesítménybe. Természetesen a nehéz körülmények ellenére az oktatás színvonala változatlan. Kétségtelen viszont, hogy a kémiai, fizikai és biológiai kísérletekhez nincsenek meg a feltételek. Ám a leendő, jól felszerelt szak- tantermekben pótolni fogják ezt a kiesést. Végezetül Nagygyőr Árpád még egy kis türelmet kért a tanulóktól, pedagógusoktól, szülőktől. Mondván: két hónap múlva mindenkinek könnyebb lesz. (f. f.) Temetőtakarítás Szentendrén Megbecsülik az elődöket A helyi Móricz Zsig- mond Gimnázium P diákjai a múlt évben halottak napja tiszteletére rendbe tették, tisztává varázsolták Szentendre régi katolikus, református, szerb, zsidó, illetve evangélikus temetőit. — A tavalyi akcióval hagyományt kívánt teremteni az iskola — mondta lapunknak Fehér Andársné tanárnő, a temetőtakarítás ötletadója és egyben főszervezője. — Ennek megfelelően idén is megszerveztük — és nemrégiben el is végeztük — a munkát, amiben idén a tavalyinál jóval több, kétszázötven diák vett részt az iskola 600 tanulója közül. — Miből állt konkrétan a munka? — Gaztalanításból, a szemét összegyűjtéséből, a kidőlt keresztek, sírkövek felállításából. A gazt csak ösz- sze kellett gyűjteniük a diákoknak, ugyanis az irtás nagy munkáját, csakúgy mint tavaly, ezúttal is Rózsa Lajos bácsi, a kollégám idős édesapja vállalta. R. Z. Az elmúlt években megtizedelte a börzsönyi málnásokat egy pusztító betegség, ez azonban nem szegte a gazdák kedvét. Kanadából importált alannyal kísérleteznek, amely a szakemberek szerint lényegesen ellenál- lóbb a kórokozókkal szemben Vimola Károly felvétele Dohogás Vasárnap déleló'tt. Szentendre. A Bogdányi utca — a város Váci utcája — hemzseg a külföldi turistáktól. Az egész városban egy zöldségesbolt van nyitva az autóparkolónál. Betértem, hogy gyümölcsöt vásároljak. A sorban eló'ttem is, mögöttem is német turisták álldogáltak, kezükben paprika és fokhagymakoszorút szorongattak. Végre rám kerülne a sor, mondanám, mit szeretnék, amikor a szemüveges eladó átnézve rajtam, a mögöttem álló német turistához fordult, s őt szolgálta ki. Bevallom, kezdtem dühös lenni, de türelmesen vártam tovább, hátha engem is észrevesz. De nem, ezen a helyen csak a külföldiek számítanak, ők még szép, díszes csomagolást is kapnak. Tőlem meg se kérdezte, mit is szeretnék. Az én pénzem nem számít? Én csak a piacra mehetek vásárolni, ahol észreve sznek és emberként bánnak velem? A jelenetből mindenesetre levontam a következtetést: ide sem teszem be többet a lábam. De hamarosan megérkezik a kemény hideg tél, a külföldiek hazamennek, s az árus üzletében üldögélve majd annak is örül, ha egy „szegény” magyar betéved, még ha csak egy zacskó tökmagot akar venni. (d. cs.) Bemutató Napjainkban, amikor sajnos nagyon sok a bűncselekmény, gyakran olvashatjuk a lapokban, halljuk a televízióban, hogy „forró nyomon" dolgoznak a rendőrök. A legtöbben azonban nem tudják, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. A nyomozás ugyanis nem a nyilvánosság előtt zajlik, és csak az eredményről kapunk tájékoztatást. A Pest Megyei Rendőrfőkapitányság bűnügyi osztályának forró nyomos csoportja látványos gyakorlati bemutatót tart 1994. november 4-én, pénteken délelőtt tíz órakor Budaörsön, a Rendőri Ezred lőterén. Az eseményről, mely bemutatja a forró nyomos csoport korunk követelményeihez igazodó gyakorlati felkészültségét, képes riportban számolunk be olvasóinknak. Pakonyon templomot avattak Az álom valóra vált Keszthelyi Ferenc váci megyés püspök megszenteli az új templom oltárát . A szerző felvétele Négy év önfeláldozó munkája meghozta gyümölcsét, az elmúlt hét végén felszentelték a felsőpako- nyi új katolikus templomot. A templom megépítését még Nagy Árpád, Gyál egykori plébánosa kezdeményezte, de a sors nem hagyott számára időt a kivitelezésre, az Úr magához szólította. Az őt követő Miklós Jánost és Nagy Istvánt püspöki ukáz rendelte másfelé, s végül is Flefler Gábornak adatott meg a dicsőség, hogy befejezze az elődök áldásos munkáját. Minderről Nagy Sándor egyházgondnok számolt be Keszthelyi Ferenc váci megyés püspöknek, aki a templom felszentelését végezte. Beszédében nem feledkezett meg Török Ferenc műépítészről sem, aki a templom külső és belső terveit készítette ellenszolgáltatás nélkül. Hefler Gábor püspökköszöntőjében azt mondta: az otthonteremtés céljával és igényével épült ez az Istenháza, kérjük a püspök atyát, hogy szentelje fel. Ezt a gondolatot bontotta ki Keszthelyi Ferenc ünnepi beszéde. — A ház akkor válik otthonná, ha szeretettel várnak ránk benne. Ha alkalmat nyújt a világ zaja és megpróbáltatásai ellen. Ahova boldogan térünk meg és megtisztult lélekkel, pihenten indulunk az újabb utakra. A ház akkor válik otthonná, ha a hit s az istenfélés is jelen van a falak közt — mondotta a váci főpásztor. Beszédében és imájában az építőkre is kitért. — Amíg ez a szent hajlék áll, itt él benne Nagy Árpád emléke, aki megálmodta. És mindazoké, akik részt vettek a megépítésben, ácsok, kőművesek és minden más mesterek. Áldott legyen a kezük munkája és áldottak legyenek az adakozó hívek — hangzott a fohász. Az álom valóra vált! Ez volt a pakonyi templomszentelés mottója. A templomé, melynek védőszentje a Fájdalmas Anya, s melynek minden téglájához pakonyi hívők verejtéke s összezsugorgatott forintjaik tapadnak. A pakonyi templom újabb bizonyítéka annak is, hogy a hit lángja soha nem lobban ki, s az Ige iránti igény örökérvényű Szent István országában. (matula) Észt professzor Piliscsabán Egy egyetem rangját az is jelzi, hogy hány külföldi vendégprofesszor vesz részt az ott folyó oktatásban és kutatásban. Paul Koklát, a magyarul akcentus nélkül beszélő' észt nyelvészprofesszort a Rokon Népek Napjai alkalmából kérdeztük arról, hogy milyen párhuzamokat és különbségeket lát hazája és Magyarország között. — Hadd kezdjem azzal, hogy számomra nagyon különös egy katolikus egyetemen tanítani; hazám, Észtország ugyanis protestáns, evangélikus ország, s csak néhány katolikus gyülekezetünk van. Mindenesetre nagyon jó egyetemnek indul ez a piliscsabai. Ami a Rokon Népek Napjait illeti, ez Észtországban sokkal nagyobb ünnep, mint Magyarországon. — Professzor úr hosz- szabb ideje a pécsi egyetemen tanít, talán tisztában van a magyar politikai helyzettel. — Azt hiszem, hogy Észtországban az elképzelhetetlen, hogy a volt kommunisták pártja bekerüljön a parlamentbe. Hála Istennek nekik nincs is erős pártjuk. Nálunk márciusban lesznek a Riigikogu, vagyis a parlamenti választások. Egyébként én mindig szerettem volna politikával foglalkozni, de a kommunizmusban ennek semmi értelme nem volt. Jól tudom, hogy úgy, mint Magyarországon, nálunk is nem igazi piacgazdaság, hanem -annak egy eltorzított változata működik, de ennek ellenére nem állunk valami rosszul. Moszkvának éppen az nem tetszik, hogy a Baltikumban nekünk jól megy. A fizetés persze hogy kevés, de most már senki nem gondol arra, hogy a szovjet rendszer milyen szörnyű volt! Észtországban mindenki tudja, hogy vannak gazdasági gondok, de a fő probléma nem ez, hanem az, hogy ami nem sikerült a cári rendszernek, az sikerült az utóbbi harminc év szovjet nemzetiségi jtoliti- kájának. Ma már Észtországban 37-40 százaléknyi a betelepült egykori nem észt szovjet lakosság részaránya. Ilyen helyzet soha nem volt az észt történelem során! És sajnos nagyon alacsony az észt nép- szaporulat, tudom, hogy ez a magyaroknál is így van. — Észtország a két világháború között független állam volt. Hogyan sikerült akkor a Szovjetunióval szemben megőrizniük a függetlenségüket? — Hazám 1918-ban lett önálló állam, akkor jött a függetlenségi harc, majd 1924-ben bekövetkezett egy szovjet puccskísérlet, amely éjszaka kezdődött, de már reggelre lelepleződött. Ez az akkori kommunista párt Moszkvából kiinduló kísérlete volt, amelyben csak néhány száz ember vett részt, mondhatnám úgy, hogy ezeknek az embereknek a kalandja volt. — Észtországban is nagy a kommercializáló- dás? — Hogyne! Hogy csak a saját szakmámból említsek egy példát, a szovjet rendszerben még jól működött a nyelvművelés, ma pedig már boldog-boldogtalan újságot ír, s azt se várják el az újságíróktól, hogy legalább ne legyenek analfabéták. — Professzor úr, mikor üdvözölhetjük újra Piliscsabán? — Legközelebb novemberben, majd decemberben jövök újra, — Köszönöm a beszélgetést. Magyarországi tevékenységéhez minden jót kívánok! Tóth Szilárd
