Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-27 / 252. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. OKTÓBER 27., CSÜTÖRTÖK 7 Vélemények a kormány száz napjáról ■r Kisemberek érdekében az újgazdagok oldalán? Beszélgetés Kónya Imrével, az MDF helyettes frakcióvezetőjével Fennmarad a koalíció A vártnál rosszabb gazdaságot örököltek Kónya Imrét, az MDF helyettes frakcióvezetőjét, a választások óta eltelt több mint száz nap kapcsán, a három legerősebb parlamenti pártról alkotott véleményéről faggattuk. Az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatosan a Szabad Demokraták Szövetségén belül viták, nézeteltérések tanúi lehettünk. Mi a véleménye a párt belső stabilitását illetően? — A Szabad Demokraták Szövetsége a fennállása óta a legtöbb fordulatot hajtotta végre a politikában. Úgy gondolom, hogy egy párt önazonossága szempontjából alapvető kérdés — különösen a fennállása korai időszakában, amikor még csak kialakulóban van a bázisa —, hogy mennyire tudja egyértelművé tenni: hová tartozik. Amikor történelmi fordulat zajlik egy országban, alapvető kérdés, hogy egy párt mindig ugyanazon az oldalon álljon. A Szabad Demokraták Szövetsége annak idején a legélesebb anti- kommunista irányt képviselte, és olyanokat vonzott magához a kilencvenes választásokat megelőzően — a tagságot, a szimpatizánsokat és a szavazókat is ideértve —, akik egyetértettek ezzel az iránnyal. A választásokat követően, mint a legnagyobb ellenzéki párt kérlelhetetlen ellenfele lett azoknak, akik éppen a rendszerváltozást igyekeztek megvalósítani kormányzati pozícióból, és pont olyankor támadtak a legkeményebben, amikor a kormány határozottabb rendszerváltoztató lépésekre szánta el magát: Ezzel lassacskán azok mellé sodródtak, akiket azelőtt a legádázabb módon bíráltak. Mindennek betetőzése lett az, hogy a legutóbbi választásokat követően koalíciós partnerei lettek a korábbi politikai ellenfelüknek. Ezek a cikcakkok, irányváltások szerintem olyan hátrányt jelentenek a szabaddemokratáknak, amelyek kétségessé teszik a jövőjüket. — Elképzelhető, hogy ez a hátrány megmutatkozik az önkormányzati választásokon? — Az 1990-es önkormányzati választásokhoz képest biztos, hogy jelentős veszteségek érik őket. Ez talán még nem függ össze azzal, ami a jelenlegi kormányzati szerepükből és zavarodottságukból következik, hanem sokkal inkább azzal a folyamatos térvesztéssel, ami 1990 óta érzékelhető. — Olykor az az érzésünk: az SZDSZ szívesen tetszeleg a győztes párt szerepében. Erről mi a véleménye? — Köztudomású, hogy húsz mandátummal kevesebbjük van a parlamentben, mint a választások előtt volt. Hogy az egykori legnagyobb ellenzéki párt ilyen helyzetből miként tud kormányzópárttá válni, különös tekintettel arra, hogy koalíciós partnerének egyedül is abszolút többsége van, erre az ember csak any- nyit mondhat: ügyes. Szögezzük le, ez semmilyen körülmények között sem választási győzelem. Igaz, a választások során a legnagyobb kormányzópárt súlyos szavazatveszteségeket könyvelhetett el, ám az SZDSZ legnagyobb ellenzéki pártként sem volt képes növelni a szavazatai számát, sőt még veszített is belőlük. Ennek ellenére kormányra tudtak kerülni, és ma valóban mindezt a párttagságuk és a közvélemény felé győzelemként állítják be. Mi azért nyugodtan kimondhatjuk: a szabaddemokraták nem voltak képesek egy adott értékrendet tartósan megjeleníteni és képviselni. Hosszú távú érdekeiket alávetették a pillanatnyi politikai érdekeiknek, és nem vették figyelembe, hogy a stabil támogatói bázis megszerzése és megtartása szempontjából mit jelent egy párt identitása, önazonossága. Nagyon örülük, hogy a Demokrata Fórumnál ilyesmi nem következett be. Úgy gondolom, hogy potenciálisan kedvezőbb a helyzetünk, mint a Szabad Demokraták Szövetségének, még akkor is, ha legutóbb kevesebben szavaztak ránk, mint rájuk. Ennek oka, hogy az SZDSZ-szel szemben az MDF megalakulása, sőt az 1987-es lakiteleki nyilatkozat óta folyamatosan ugyanazon az oldalon áll. Mindig a parlamentáris demokráciáért, mindig a piacgazdaságért, s mindig a nemzeti fennmaradásért tenni akarók oldalán állt, vagyis azokkal ellentétes oldalon, akik évtizedekig diktatúrát, felülről irányított gazdaságot és internacionalista elveket valló politikával kényszerítették magukat az országra. — Újabban a Magyar Szocialista Párt egysége miatt is aggódnak egyes szociáldemokraták. Van-e okuk az aggodalomra? — A szocialista párton belül óriási feszültségek vannak. Ez önmagában egy skizofrén párt, hiszen ideológiáját és az általa alkalmazott retorikát illetően alapvetően a bérből és fizetésből élők érdekeit kellene képviselnie, ugyanakkor a tényleges kapcsolatrendszerük éppen az újgazdagokhoz, ha úgy tetszik a kapitalistákhoz köti őket. Adva van tehát egy szocialista párt, amely kormányzópártként a kapitalizmust építi az SZDSZ-szel az oldalán, s ez valóban egy skizofrén helyzet. Antall József egy ízben az MDF és az SZDSZ nagykoalíciójának a gondolatát tréfásan azzal hárította el, hogy ebben az esetben a kormányüléseken nem lenne képes a minisztereinek a testi épségét biztosítani. Kétségtelen, hogy az MSZP és az SZDSZ kapcsolata is meglehetősen ellentmondásos. Ezt az ellentmondást csak fokozzák e pártok belső feszültségei. Ez tükröződik abban is, hogy a szocialisták egyre kevésbé kapják nleg a szabaddemokratákon keresztül azt a sajtótámogatást, ami az első időszakban nagyon is nyilvánvaló volt. E téren mind jobban érződik a szabaddemokraták önérvényesítése, akár még a szocialisták ellenében is. — És mi a helyzet a Magyar Demokrata Fórum háza táján, különös tekintettel az elnökségi tagok választásának előestéjén? — A Magyar Demokrata Fórumnak ma jól át kell gondolnia: hogyan tovább? Ennek egyik fontos meghatározója az elnökség összetétele. Ez nem elsősorban személyi kérdés, hanem ennél jóval több: stratégiai kérdés. Mivel a stratégiát emberek dolgozzák ki, ennyiben természetesen nagy jelentősége van a személyeknek, hiszen az elkövetkező évekre egy minden szempontból érett, a gyakorlatban is jól alkalmazható stratégiára van szükség. Ennek lényeges eleme az eszmei folyamatosság és a középre nyitás. Számos kérdést tisztáznunk kell, és ha mindez vitákkal jár együtt, az is természetes egy demokratikus pártban. Az egymás elleni személyes küzdelmet, az egészséges ambíciókat is ideértve. Úgy gondolom, az MDF-en belül mindez nem megy — és nem ment — túl azon a mértéken és szinten, ami elfogadható. Mindenesetre egyértelmű, hogy ma már a hangsúlynak egyre inkább az egységre kell terelődnie. Bánó Attila Nikolits István megyénk 10. választókerületének MSZP-s országgyűlési képviselője. Koalíciós politikusként a kormány elsó' száz napját nagyon nehéznek ítélte. — Elsősorban azért — fejtegette —, mert a nyilvánosságra is került gazdasági helyzetet jellemző számok sokkal rosszabb helyzetet tükröznek, mint amire a választási időszakban, illetve a programkészítés idején számítottunk. Ebből következően azok az intézkedések, amelyeket meg kell tenni, sokkal keményebbnek és szigorúbbaknak kell lenniük annak érdekében, hogy a gazdaság mozgásképessége egyáltalán megmaradjon. Ezt Békési László pénzügyminiszter és Horn Gyula kormányfő parlamenti beszédében pontosan bemutatta. Ugyanakkor szembe találtuk magunkat a parlamentben egy sor olyan kérdéssel, aminek a megoldásában mi konszenzusra törekedtünk. A legjelentősebb feladat az önkormányzati és választójogi törvény módosítása, új házszabály elfogadása, ami a T. Ház munkáját komoly mértékben befolyásolja. Ezekben a kérdésekben azt reméltük, hogy egyetértés lesz, de amikor a döntési szakasz, a plenáris ülés következett, kiderült, az ellenzék az elmúlt hetek konszenzusos magatartását semmibe véve, más képet mutatott. Ez meglepett és elgondolkodtatott, és bár a jövőben is a 72 százalékos többségünk ellenére a konszenzus alapján állunk, figyelmeztető jelnek tekintjük. Ide tartozik, hogy az a viselkedési forma kezd kialakulni a parlamentben, miszerint, amikor csak a koalíciós partnerünkkel egyetértve hozunk döntést, az nem legitim. Ezt a magatartást nem fogadjuk el, hivatkozva néhai Antall József egyik mondására: tetszettek volna több szavazatot nyerni a választásokon... A mi 72 százalékunk a választók bizalmát tükrözi, arra támaszkodik. E kezdeti nehézségek után azonban már megállapodni látszik a parlamenti munka. Nem volt köny- nyű a 209 fős szocialista frakció munkájának egységessé tétele. Mára elértük, hogy kisebb zökkenőkkel, de működik frakciónk, és nem látszik olyan törésvonal, amely szakadással fenyegethetne. — Térjünk vissza a gazdaságra. A lakosság önöktől elsősorban itt várt javulást... — A kampány során nem ígérgettünk felelőtlenül. Mégis szigorúbb intézkedések meghozatalára van szükség. Ami nyilvánvalóan a közvéleményben ellenreakciót fog kiváltani. Arra törekszünk, hogy jövő évtől kezdődően a szükségintézkedések megtétele mellett elkezdhessünk egy tudatos építkezést, amely számos terület fejlesztését, mozgásba hozását alapozza meg. — A megszorítások, az ezek nyomán fellépő lakossági válaszlépések szoros koalíciós együttműködést követelnek meg. Milyennek ítéli viszonyukat koalíciós partnerükkel, a szabaddemokratákkal? —Alapvető gondot az együttműködésben nem látok. Ez egy friss „házasság”, természetesek a súrlódások, alkalmasint a veszekedések, de a cél érdekében feltétlenül fenntar- tandók. Az igazi baj az lenne, ha a két partner bármelyike nem adhatna egyaránt hangot véleményének. A közvélemény ítélje meg az olykor eltérő véleményeket, és például a médiák útján jelezze észrevételét. Ez mind azt jelenti, hogy mindkét, „csapat” normálisan működik, függetlenségét megőrzi, de a megfelelő pillanatban képes engedni. Ez nem függvénye a képviselői helyek számának. Németh Zsolt Késésben a mezőgazdasági jogalkotás Nincs elsőbbségük a szövetkezeteknek Legnagyobb sajnálatomra, de megértésemmel kísérve egyelőre a mezőgazdaság aggasztó nehézségeinek megoldása háttérbe szorul — nyilatkozta Bálint György, megyénk területi listán a parlamentbe jutott SZDSZ-es képviselője. Ennek okát a kormányváltással járó átadás-átvételben, illetve az új koalíciós együttműködés kialakításában látja. A mezőgazdaság időleges háttérbe szorulását azonban hamarosan több új törvény beterjesztése követi a kormány részéről. Ezek közül, még ebben az évben, a hegyközségi törvény megalkotását reméli Bálint képviselő. Több százezer ember érdekeit szolgáló jogszabályról van szó. Újbóli bevezetésétől az európai hírű szőlő- és gyümölcstermesztésünk, borgazdálkodásunk megerősödését várja. Megítélése szerint a földművelésügyi tárca jól előkészített tervezetet nyújt a kormány elé, amelynek jóváhagyása után, a parlament földművelésügyi bizottsága elé kerülhet a tervezet. Itt már meg is kezdődtek az előkészületi munkák. Bízik abban, hogy konszenzussal kerülhet a plenáris ülés elé. Külön jelentőségét abban látja, hogy a hegyközség a híres borvidékek termékeit garanciákkal ellátva tudja értékesíteni. így elérhető lesz, hogy mindegyik magyar bőrtípus megleli a maga helyét a borfogyasztásban. További terveiről elmondta, hogy a városok környéki parlagon lévő földterületeket célszerű volna, mintegy mévle- ges bérleti díj ellenében olyan családoknak rövid időre odaadni, akik hajlandók a házi zöldségszükségletük termesztésére. így csökkenthető lenne a munkanélküliség is. Kérdésünkre, miszerint az utóbbi időben az egyéni, családi vállalkozások rovására a szövetkezeti lobby megerősödése tapasztalható, elmondta, hogy meggyőződése szerint hazánk földrajzi, időjárási adottságai nagyon színes, sokrétű mezőgazdaság meglétét indokolja. A koalíciós agrár- program is azt tartalmazza, hogy minden tájegységnek lehetősége van rá, hogy különböző üzemformák kialakítását lehessen támogatni. Sajnálja viszont, az állami gazdaságok mára kialakult szomorú sorsát, hiszen ezekben az állami tulajdonlás garanciát teremtett az állami szempontból fontos növényi kultúrák termesztésére. Hangsúlyozottan az a véleménye, hogy célszerű lenne minél több családi birtok kialakítása. Úgy látja, mintegy 50 ezer ilyen vállalkozásra van szükség országszerte, amelyeknek nagysága különböző lehet. A koncepcionális különbség, amely az MSZP és az SZDSZ agrárszakemberei között fennáll, biztosíték arra, hogy nem feltétlenül a szövetkezetek részesülnek előnyben. Abban viszont egyetértés tapasztalható, hogy a mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepét egyaránt hangsúlyozzák. Az más kérdés, hogy az MSZP jobban törekszik a bajba jutott téeszek megsegítsére, míg a szabaddemokraták, a szövetkezet mellett, az említett sokoldalúságot és talán nagyobb mértékben, a magántulajdon alapján álló gazdálkodók táborát szeretnék kellő egyensúlyban tartani a szövetkezetekkel. N. ZS.
