Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-04 / 232. szám

É PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. OKTÓBER 4., KEDD 3 Önkormányzati választás ezüstvasárnap? Újra módosíthatják a törvényt Göncz Árpád tegnap fogadta a parlamenti frakciók képviselőit, meghallgatta vélemé­nyüket az önkormányzati törvénycsomag­ról és az önkormányzati választások várha­tó időpontjáról. — A köztársasági elnök tá­jékoztatta a jelenlévőket arról, hogy 1994. december 11 -éré kívánja kiírni az önkor­mányzati választásokat — jelentette be a ta­lálkozót követően Faragó András, az állam­fő szóvivője, ismertetve a köztársasági el­nök és a hat frakció képviselőinek egyezte­tett álláspontját. A nyilatkozat értelmében legkésőbb ma valamennyi képviselőcsoport megvitatja azt a hatpárti megbeszélésen kialakult javasla­tot, hogy az úgynevezett ajánlási, részvételi és eredményességi limit ügyében ismételten kompromisszumot keressenek. Frakciójuk egyetértése esetén a kormánypártok és az el­lenzéki pártok még aznap közös javaslatot juttatnak el a köztársasági elnökhöz annak érdekében, hogy teremtse meg az önkor­mányzati képviselők és a polgármesterek vá­lasztásáról szóló, még ki nem hirdetett tör­vény megfelelő pontjai kompromisszumos módosításának alkotmányos lehetőségét. Az egyes frakciók álláspontjukról írásban tájé­koztatják majd a köztársasági elnököt. Az ál­lamfő e vélemények ismeretében hozza meg végleges döntését. Pető Iván Tölgy essyról Az SZDSZ képviselőcso­portjának tegnapi ülésén is­mét téma volt Tölgyessy Pé­ter képviselő, ügyvivő szembehelyezkedése a frak­ció közös döntésével. Pető Iván a képviselőcsoport tag­jai előtt felvetette: Töl­gyessy Péter volt pénteken az egyetlen képviselő, aki nemmel szavazott az önkor­mányzati törvénycsomag el­fogadásakor. Tölgyessy Pé­ter arra hivatkozott, hogy ő a kezdetek óta nem értett egyet a polgármesterek köz­vetlen választásával, ezért vetette el az alkotmánymó­dosítást és a törvényt. A frakció több tagja súlyos problémának ítélte, hogy az ellenszavazatokról Töl­gyessy Péter nem tájékoztat­ta előzetesen a képviselő- csoportot. Szankciókról, Tölgyessy Péter esetleges távozásáról azonban nem esett szó a frakcióülésen. A kormányszóvivői iroda közleménye Tovább nem halasztható „Az elmúlt hét péntekén szavazott az Országgyűlés az önkormányzati törvény- csomagról. Az ellenzéki pártok nem vettek részt a szavazásban, kivonultak az ülésteremből. A kormány fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy tovább már nem halasztha­tó az önkormányzatokat érintő törvények kihirdeté­se, a választás kitűzése. A kormány az előkészítést felgyorsította. Az ország választópolgárait nem le­het állandó bizonytalan­ságban tartani a választá­sok időpontja tekinteté­ben. A törvények kihirde­tése márcsak azért sem odázható tovább, mert a ki­alakult helyzet veszélyez­tetheti az önkormányzatok működését. A kormány ki­fejezi elhatározottságát, hogy a jövőben is egyez­tet az ellenzéki pártokkal a törvényelőkészítés mene­tében, az alkotmány módo­sítását igénylő kérdések­ben. Ez megtörtént az ön- kormányzati választásokat érintő alkotmánymódosí­tás ügyében is. Az egyezte­tés során az ellenzéki pár­tok részéről érdemi kifo­gás nem merült fel a terve­zett változtatásokkal szem­ben. Ezért érthetetlen, hogy az ellenzék tüntető­én távol maradt a szava­zástól. Rendkívül nehéz felada­tokat kell megoldania a kormánynak. Ezeknél ész­szerű mértékig figyelembe veszik az ellenzéki javasla­tokat, de nagyobb önmér­sékletet és együttműködé­si készséget vár az ellenzé­ki pártoktól is. Olyan együttműködést, amely a feladatok megoldását segí­ti és nem azok halogatá­sát.” Parlamenti napló Csak a jogszabályt tartják be Az Országgyűlés tegnapi plenáris ülése Kónya Imre MDF-frakcióvezető-helyet- tes napirend előtti felszóla­lásával kezdődött. A de­mokrata fórum képviselő- csoportjának nevében in­dokolta frakciója pénteki parlamenti kivonulását. Mint mondta: a többi el­lenzéki frakcióval együtt az MDF az ellen tiltako­zott, hogy a kormánykoalí­ció egyoldalúan megvál­toztatta az alkotmányt, a választójogi törvényt és az önkormányzati rend­szert. Kuncze Gábor belügy­miniszter válaszában kije­lentette: az alkotmánymó­dosítás elemeiről — egy kivétellel — egyetértés alakult ki a parlamentben, ííiszen közvetlen polgár­mester-választással, illet­ve a megyei közgyűlés közvetlen választásával mind a hat párt egyetér­tett, s azzal is, hogy az al­kotmányba is át kell vezet­ni a tartózkodási engedél­lyel Magyarországon tar­tózkodók szavazati jogát. A napirend előtti felszó­lalások után az Országgyű­lés lefolytatta a nyugellá­tások és a baleseti nyugel­látások 1994. szeptembe­rét megelőző időre vonat­kozó emelésének egyösz- szegű kifizetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitáját. Kovács Pál népjóléti miniszter — a határozati javaslat egyik benyújtója — arra emlékeztette a tör­vényhozást, hogy azért hú­zódott el a döntés a vissza­menőleges kifizetésről, mert az új kabinetnek elő­ször meg kellett vizsgál­nia: milyen forrásokból te­remti elő a szükséges 21,2 milliárd forintot. Mi­vel a tb-kasszában nem volt elég pénz, a nyugdíj- emelés összegét a költség- vetési hiányra terhelték. Semjén Zsolt (KDNP) rámutatott: a kormány azért halogatta a visszame­nőleges nyugdíjemelést, hogy ezzel erősítse önkor­mányzati választási kam­pányát. Selmeczi Gabriel­la (Fidesz) úgy véleke­dett, hogy a T. Ház nem tesz semmi egyebet a ja­vaslat megszavazásakor, mint betartja a törvény előírásait. A felszólalások után Gál Zoltán házelnök lezár­ta a javaslát általános vitá­ját. A törvényhozás ma dönt a részletes vitára bo­csátásról, és feltehetően sor kerül a határozathoza­talra is. A zsidóság kárpótlása A zsidó-kárpótlás ügye, a magyar zsidóságot ért sérel­meknek a párizsi békeszer­ződésben foglaltak szerinti rendezése lesz az egyik té­mája a Budapesten tegnap megkezdődött magyar—iz­raeli igazságügyi tárgyalá­soknak. Shlomo Guberman helyettes főállamügyész ve­zetésével négytagú izraeli igazságügyi delegáció érke­zett vasárnap Budapestre. A magyar küldöttséget Csi- ha Judit politikai államtit­kár vezeti. Balkanizálódó demokrácia? Beszélgetés Kónya Imrével, az MDF helyettes frakcióvezetőjével {Folytatás az 1. oldalról) Egy ilyen nagy létszámú frakcióval nehéz elfogadtatni, hogy újra és újra meghátráljanak a kisebbségben lévő koa­líciós partner előtt. így azután a demok­rácia nagy szerencsétlenségére éppen azokkal szemben.makacsolják meg ma­gukat, akik felé rugalmasnak kellene len­niük. — Az új kormányzat részéről nem ez volt az első egyoldalú lépés. A médium­elnökök kinevezése, a törvényes nyug­díjemelések körüli huzavona, a törvény­be foglalt expó tervezett lemondása, majd a mostani választójogi törvénymó­dosítás is a túlzott érdekérvényesítő aka­rat bizonyítékai. A kivonulás azt jelen­ti: betelt a pohár? — A választójogi törvény és az alkot­mánymódosítás erőszakos keresztülhaj- szolása olyan veszélyes a demokráciára, hogy egymagában is indokolja a legerő­teljesebb tiltakozást, vagyis a kivonu­lást, mivel az ellenzéknek törvényes, par­lamentáris lehetősége nincs arra, hogy egy ilyen erőszakos lépést megakadár lyozzon. De az is igaz, mindez nincs elő­zmény nélkül, s a kormánykoalíciónak az elmúlt három hónap alatt tett, aggoda­lomra okot adó lépései már folyamat­ként foghatók fel. Ennek utolsó lépése volt az, ami pénteken történt. A helyzet súlyos. A kormány a koalíciókötéssel szerzett kivételes hatalmát nem arra használja fel, hogy az ország gondjait megoldja — ezekkel szinte nem is fog­lalkozik —, hanem arra, hogy még job­ban kiteljesítse a saját politikai hatalmát. Az országgyűlési képviselők és a polgár- mesterek közötti összeférhetetlenség fel­oldása volt számukra a legsürgősebb fel­adat, amit példátlan módon, visszamenő- legesen intéztek el. A kormánypárti kép­viselők között számos polgármester van, akik helyzeti előnyben lesznek a válasz­tások idején. A kormány számára olyany- nyira fontos a hatalmi koncentráció, hogy még az alkotmányossággal sem tö­rődik. Jó példa erre az expó lemondása is, amely egy érvényes törvény dacára történt, és amely mögött feltehetően szin­tén hatalmi törekvések húzódnak meg. A jelek szerint, a kormányzati erők nem akarják, hogy a hozzájuk közel álló, gaz­daságilag erős csoportosulásokon kívül széles körben mások is megerősödje­nek, s ezáltal konkurenciát jelentsenek e csoportok számára. Az expó révén a kis­vállalkozók, vagyis az ország legna­gyobb vállalkozói rétege erősödhetett volna meg. E rossz döntésnek ők az első­rendű kárvallottjai. — Ön szerint, e jelenségek mögött netán a kormányzat szereptévesztése áll? — A kormánynak az a feladata, hogy a parlament által hozott törvényeket vég­rehajtsa. Ehelyett a kormány rendre szembehelyezkedik a törvényekkel, és ha végképp útban van valamelyik, ak­kor megváltoztatja a többségével. Az expó esetében nemcsak az történik, hogy egy érvényes törvényt nem hajt végre a kormány, hanem az, hogy kifeje­zetten ellene szegül. Demokráciában ugyanígy elfogadhatatlan egy kormány- váltás idején az a politikai tisztogatás, ami a minisztériumokban, és a tv-ben, a rádióban folyik.. Nem vigyáznak a for­mákra, s nem vigyáztak akkor sem, ami­kor a hatpárti tárgyalások alatt Horn Gyula szemrebbenés nélkül aláírta az el­nökökre és az alelnökökre tett javaslatát. A koalíció vezetőit semmi nem érdekli, amikor a saját hatalmukról van szó. — E kormányzati lépések miként be­folyásolják a magyar demokrácia fejlő­dését? — Az Antall-kormány annak idején nagy önmegtartóztatással, s éppen a de­mokratikus folyamatosság érdekében so­kat tett azért, hogy minimális legyen a rendszerváltoztatással járó megrázkódta­tás. Ezért nem helyezett hatályon kívül számos korábbi törvényt, és nem töreke­dett az összes pozíció totális elfoglalásá­ra. Tudta, hogy négy év múlva választá­sok lesznek, és nem akart balkáni állapo­tokat. Az MSZP—SZDSZ-koalíció ma egy olyan politikai fordulatot hajt végre, amely négy év múlva könnyen visszaüt­het. — Mire gondol? — Arra, hogy a maihoz hasonló tisz­togatásra kerülhet sor. Ez jogos aggoda­lom. Amennyiben a kormánypártiak ilyen messzire mennek el az önérvénye­sítésben, és mindenütt csak azokat tolják előtérbe, akik az ő oldalukon állnak, ak­kor félő, hogy a torz helyzet megszűnté­től is túl fognak lépni az indokolt mérté­ken. Ez nem jó senkinek, s főképpen nem a magyar alkotmányosság, a de­mokrácia fejlődésének. Bánó Attila rokon- vagy ellenszenvvel tekintenek a magyar koalí­ció pártjaira, azok vezető személyiségeire. Mi sem vagyunk elfogulatlanok. Most azonban ez mellé­kes. Őszintén örülünk a nagy sikernek, és kíván­juk, hogy a szlovákiai ma­gyar pártok példája le­gyen követendő az egész magyar nemzetben, min­den államban, ahol magya­rok élnek és politikai pár­tokba tömörülnek. Szeretnénk, ha a most megmutatkozott egység fennmaradna, és nem fér­kőzne be az árulás, a ki­váltságosság iránti igény a szlovákiai politikai sze­replők közé. Szeretettel gratulálunk a nagy magyar siker min­den munkásának, a bölcs szlovákiai magyarságnak és a velük szavazott szlo­vákoknak és más nemzeti- ségűeknek. A szlovákiai választások eredménye magyar szem­pontból az összefogás óriá­si sikerét hozta — tartal­mazza Csurka Istvánnak, a MIÉP elnökének tegna­pi nyilatkozata. Két egy­máshoz közel álló és egy mind ideológiájában, mind politikai gyakorlatá­ban másik oldalinak te­kinthető párt együttes fel­lépése átütő sikert eredmé­nyezett. Szlovákia harma­dik legnagyobb politikai ereje magyar koalíció, 10,2 százalékos eredmé­nyével semmilyen számí­tásból nem lehet kihagyni. Meciar kormányalakítása esetén az ellenzék jelen­tős tényezője, a demokrati­kus erők koalíciójából számtanilag nehéz kihagy­ni. Láttuk, tapasztaltuk — szögezte le —, hogy a szlovák sajtó és politikai ellenfelek nem egyforma Kuncze vicce? Kuncze Gábor belügyminiszter egyik parlamenti expozéjában arra utalt, hogy az ellenzék nyilván egyéb elfoglaltsága miatt hagyta el egy emberként péntek délután a plenáris ülés színhelyét. Ez olyas­fajta humor, amit igazán értékelni nem lehet. Ab­ból indulhatott ki a belügyminiszter „eszmefuttatá­sakor”, hogy jól ismeri azt a bázist, amelyik nem­csak hogy a hatalomba segítette őt és pártját, ha­nem az MSZP-seket is nagy számban juttatta be a Tisztelt Házba. Valószínűnek tartom, közülük so­kan méltatlankodtak a belügyminiszter úr különös kijelentése miatt, de a nagyobbik része, amelyik teg­nap is gúnyos mosollyal kísérte például Kónya Imre felszólalását, bizony örült, merthogy Kónyá- ék jól megkapták a magukét. Ez a sportszerűtlen vi­selkedés, ez a minden eleganciát nélkülöző stílus egyértelműen oda vezet, hogy egyszercsak úgy ér­zik a mosolygók, tán az se lenne baj, ha ezt az aka­dékoskodó ellenzéket egyszerűen kitiltanák a Parla­mentből. Ezt kitűnően alátámasztja valamelyik köz­vélemény-kutató intézet közelmúltban végzett fel­mérése, mely szerint a megkérdezettek felének az a véleménye: nincs is szükség ellenzéki pártokra. Kuncze Gábor komolytalan felszólalásával bizonyí­totta: vállalja ezt a mentalitást. (Vödrös) Csurka a szlovák választásokról Példa Magyarországnak

Next

/
Thumbnails
Contents