Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-26 / 251. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. OKTOBER 26.. SZERDA Pannonhalmi Zsuzsával a Galga mentén Porcelán térben és időben Iskolák őriznek belső tereikben nagyméretű porcelán faliképeket, Pannonhalmi Zsuzsa keramikusművésztől. Az egyik péceli általános iskolában „életfát” ábrázoló színes porcelán domborműve borítja az előcsarnok falát, a zeneiskola hangversenytermében muzsikáló gyerekeket, péceli templom- tornyokat ábrázol a falikép, az ikladi iskolában levő a hagyományt idézi a mai gyerekek számára népvise- letes figuráival, a porcelán lány nyakában valódi kalárissal, a fiú porceláningén valódi gombokkal. Az ikladi iskolát kívül is munkája díszíti: porcelán napórák mutatják az időt, az épület sarkán nőalak ül, ő „a napra váró” — s mint a gyerekek elnevezték „na- póra-Debóra” — két és fél méteres lenne, ha felállna — tudom meg alkotójától. Péceli otthonában kerestem fel Pannonhalmi Zsuzsát, ahol nem csupán lakik, de dolgozik is. Újpesttől Pécelig — Amikor diplomáztam, akkor vettük ezt a házat — mondja. — Az volt a legfontosabb, hogy itt műtermet is kialakíthattam. Különben tősgyökeres újpesti vagyok, a dédszülőkig visz- szamenően, a nagyapám református lelkész volt Újpesten. Kilenc nagybátyám dolgozott faszobrászként. Anyukám mint az Épületszobrász-ipari Vállalat építésztechnikusa ismerte Mat- tioni Esztert, megmutatta neki agyaggyurma-figurái- mat. Érettségi után egy évig Kiss-Roóz Ilona keramikusművésznél tanultam, amellett rajzot Somogyi Arpád- nál, szobrászatot Lahorcz Ferencnél. Felvettek az Iparművészeti Főiskola szilikátipari tanszékének kerámia szakára, ahol Cse- kovszky Árpád volt a mesterem. Éppen húsz éve diplomáztam, s öt év kellett, hogy berendezzem a műtermet, elérjem, hogy önállóan dolgozhassam. Ez alatt az öt év alatt az Iparművészeti Vállalatnak voltam a tervezője, s az ipari tervezés nagyon jó iskolának bizonyult ahhoz, hogy a kerámiakészítés, -gyártás összes folyamaa tér meg a látvány. A térformálás izgat. Teret kialakítani a saját kedvemre: gyönyörű, amolyan „úri pasz- szió”. S ahogy térben gondolkodom, valahogy megnőnek a tárgyak a kezemben. rülöttünk az azt tartó oszlopok. Bagón október 8-án avatták a község fennállásának 600. évfordulójára készült emlékművét. Mielőtt láttam volna, így mutatta be alkotója: Hengeroszlop hat tételben — Az ötletét a sumér hengerek adták. A sumérok történetírásra használták fel az agyagot. Én hat, egyenként 80 centiméter magas hengert helyeztem egymásra. A merevségük legfelül egy nagyméretű — másfél méteres átmérőjű — virágban oldódik fel. Távolról egy felkiáltójelszerű oszlop látszik, a virág s az oszlopon ábrázolt színes Kossuth-címer. Ahogy közelebb megy az ember, az oszlop elkezd mesélni, képekben, mint a szegények bibliája. Először is mesél a bazalt talapzat. A régi Budapest ösz- szes utcáját bagi kövezők kövezték ki, olyan bazaltkockákkal, mint amilyenek az oszlopot övezik. A legalsó kerámiagyűrű az Galga mentét mint természeti környezetet mutatja be. A második gyűrű a honfoglalástól a kereszténység kialakulásáig eltelt időről mesél. A harmadik a török időkről. A negyedik az 1848—49-es szabadságharcról, s emlékeztet arra, hogy az isaszegi csatához háromszor toboroztak Bagról. Az ötödik gyűrűn megjelenik a mai Bag, a templom képe, a néprajzilag érdekes házak. Végül a legfelső gyűrűn a ba- giak egyik híres csárdása ábrázolása látható. Bagról mentünk Ikladra. Az 1986-ban készült falikép, 1992-ben elhelyezett fali napóra után Pannonhalmi Zsuzsa újabb faliképet tervezett az iskolának. A kivitelezés a közeljövő feladata. A napokban nyílt a Magyar Keramikusok Társasága kiállítása a budapesti Csók Galériában. Ennek rendezése is sok tennivalót adott Pannonhalmi Zsuzsának, de a munka, a bemutatkozás örömén túl is örömet: a társaság tagjainak egybehangzó szavazatai alapján ő kapta az idei Gádor-díjat. Nádudvari Anna A bagi emlékoszlop negyedik gyűrűje az 1848—49-es szabadságharc időszakáról szól Balázs Gusztáv felvétele tát megtanuljam. — Miért, hogy elsősorban nagyméretű, „köztéri” kerámiákat készít? A' lechneri hagyomány útján — A főiskolán jó volt az építész tanszék, Vámossy Ferenc építész tanárral az élén. Építészeti elemekkel már ebben az időben foglalkoztam. Térrácsokat, hangelnyelő falat, játszótérre gyermekmászókát csináltam porcelánból. Később következtek a templomi szószékek, úrasztalok. Szeretném folytatni a lechneri hagyományt, mely szerint az építészetben szerepet kap a kerámia. Fontos számomra Kis barangolásra indulunk a Galga mentén. Pannonhalmi Zsuzsa most készülő munkája Túrán a Galga-part közelében egy kút: a Szent János- kút. Galambcsapat díszíti majd, mivel a túrái népművészetben gyakori motívum a galamb. (Éppen a leendő kutat övező kis parkra néző egyik ház homlokzatára is galambokat festettek.) Az öt méter magas, öt méter átmérőjű kerámialapokkal fedett kupola, mely a kút fölé borul, már a helyén van, s ott van rajta a túrái kastély tornyán levőre megszólalásig hasonlító szélkakas is. — Szerettem volna egyszer a saját munkámba belemenni — mondja Pannonhalmi Zsuzsa. A vágy most teljesült: állunk a kupola alatt, köKeveset tudunk nyelvrokonainkról: a vepszékről, vötökről, izsórokról, karélok- ról, finnekről, lívekről, lappokról, ' cseremiszekről, mordvinokról, komikról, udmurtokról, hantikról, manysikról, nyenyecekről, enyecekről, nganaszánok- ról és szölkupokról. A minden év októberében megrendezésre kerülő rokon népek napja, amelyet a Re- guly Társaság, a Magyar—Észt Társaság és a Magyar—Finn Társaság szervezésében ünnepelhetünk meg az idén október 29-én, szombaton a budapesti Helia szállóban (XIII. kér., Kárpát u. 62—64.). A rendezvényen hallhatunk többek között a balti finn népek zenéjéről, a mordvinok világhírű szobrászáról, Sztyepan Erz- y'óról; az ősi udmurt vallásról és a hantik hagyományos életmódjáról. Az ünnepséget Kiss Gy. Csaba nyitja meg; fellépnek az országos finnugor versmondó verseny győztesei is. A háromórás videós és diavetítéses előadássorozat délelőtt 10 órakor kezdődik, amelyre érdemes ellátogatni azoknak, akik érdeklődnek finnugor nyelvrokonaink kultúrája iránt. T. Sz. A Magyar Tudományos Akadémia mai rendkívüli közgyűlésének napirendjén a köztestület új alapszabály-tervezetének megvitatása és elfogadása szerepel. A rendkívüli közgyűlés és az alapszabály-tervezet előkészítéséről tegnap tartott sajtótájékoztatót az Akadémia elnöke. Kosáry Domokos, az Akadémia elnöke a rendkívüli közgyűlés munkáját próbatételnek tartja. Szavai szerint a köztestületnek, az akadémikusoknak és a nem akadémikus tudományos kutatók képviselőinek feladata, hogy bebizonyítsák: a tudós társaság, a szellemi élet fóruma demokratikus keretek között képviseli a magyar tudományos életet. Tevékenységének megszervezéséhez nines szüksége állami apparátusra. Az MTA elnöke hangsúlyozta: az akadémiai törvény meghatározta az októberi közgyűlés feladatát, az új alapszabály-tervezet megvitatását és elfogadását. Az alapszabály keretet ad az Akadémia működésének, előírja a köztestületi jogait és kötelezettségeit. Foglalkozik az Akadémia szervezetrendszerével és működésével. SZÍNPAD Kamrában a hatalom A Kamra nemrég annak az újságcikknek alapján készült darabját mutatta be Halász Péter sorozatában, amelyben az egyik hír az volt, hogy radikálisan csökkentik a közeljövőben a védőnők létszámát, a másik: ez nem baj, mert szülés után az anyáknak már nem 38, hanem 44%-a szoptatja csecsemőjét. A darab ezen felüli aktualitását az adta, hogy a segédrendezőnője szinte a hírrel egyidőben egészséges fiúgyermeknek adott életet. Videofelvételen láthattuk a boldog anyát, amint pohárból finom teával itatja a vadonatúj bébit, majd részt vesz egy oktatáson, amelyen — mintha debilek továbbképzése folyna — egy magasabb beosztású védőnő hosszasan magyarázta, mi a „cicike”, hogyan működik. Ez a dolognak csak a felülete. A mélyben őrületes groteszkséggel tárult fel a mára állítólag sokszorosan megszűnt paternalitás. A védőnőéi atya- ilag szólt a barbie-mamikhoz. E bevezetés után autóból kilökött, eszméletlenül fekvő nőt rajzolt körül a hivatásszerető rendőr, egy megerőszakolt védőnőt. Ezután szédületes cirkusz kezdődött. A védőnő elmondta a terhes nőnek, hogy ő védőnő, feladata a családvédelem és a fajfenntartás istápolása, mire a terhes elmondta, hogy ő terhes, és a feladata a fajfenntartás. A két nő csak a száját mozgatta: mintha play back szólna, két férfiszereplő beszélt helyettük, majd két férfi beszélgetett egy kocsmában a két színésznő hangjával. Ugyanezt a szöveget mondták. Ez önmagában csak röhejes, de az állandó szereplő- és hangváltás végül is vérfagyasztó képletet dokumentált: bárki lehet megerőszakolt védőnő. Lehet más az erőszak mikéntje, a megalázás alanyai csereszabatosak. Eltekintve a nyomozásparódia fantasztikus humorától (kiemelkedő hőse Lukáts Andor), végül szembekerültek a bűnözők és a bűnös bűnüldöző, azaz a tényleges hatalom egyazon csúcsának két alkotója: a tön’ényesített és a pénzével törvényen felül álló erőszak. A darab lényege ennyi. Halász Péter ironikus magyarázata szerint az egész csak arról szólt, hogy a világ a férfiaké, a darab munkacíme (Hatalom) nem jelent semmit. Szitányi György s Átadták az idei Neufeld Anna-díjakat Vác vonzásában Ünnepi esemény helyszíne volt minap Vácott a Bartók Béla Zeneiskola nagyterme: Bartos Ferenc polgármester — mint arról lapunk beszámolt — átadta az elismerést a Hincz Gyula festőművész által alapított Neufeld Anna Városi Művészeti Alapítvány idei kitüntetettjeinek. Markó Erzsébet átveszi a díjat Bartos Ferenc polgármestertől Krekács Róbert felvétele — Noha Budapesten élek, tahitótfalui származású lévén Váchoz is szoros szálakkal kötődöm — mondta lapunknak az öt kitüntetett egyike, az alkotómunka mellett a Képzőművészeti Főiskola grafika szakának munkatársaként tanítással is foglalkozó Gaál József festő- és grafikusművész. — Az én munkám látható a Vácott készülő Katedrális című irodalmi-művészeti folyóirat borítóján, s nagy örömömre nem egy alkalommal jómagam káptam mebízást az immáron nagy hagyománnyal rendelkező, Expanzió címet viselő váci kortárs művészeti fesztivál plakátjának megtervezésére is — tette hozzá, megemlítve: rendszeres vendége lévén a városban lévő grafikai műhelynek, műveinek jelentős hányada Vácott készült, készül. — Születésem óta Vácott élet, s azt hiszem, képtelen is lennék elszakadni ettől a gyönyörű várostól — nyilatkozta egy másik díjazott, Markó Erzsébet festőművész. — Bár a Képzőművészeti Főiskola festő szakának elvégzése után kiállítóként Japántól Belgiumig a földkerekség számos részén megfordultam, számomra a világ legszebb tája továbbra is a Dunakanyar, s e véleményem minden valószínűség szerint életem végéig megmarad — tette hozzá. Megemlítette továbbá: a Neufeld Anna-díjat nagy megtiszteltetésként fogadta. R. Z. Rokon népek ünnepnapja Akadémiai közgyűlés
