Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-25 / 250. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. OKTOBER 25., KEDD Vajdaság: harmadik kolonizáció? A betelepítés elkerülhetetlen Amióta tombol a délszláv háború, először Horvátországból, majd Boszniából tömegesen érkeznek Szerbia területére a menekültek. Természetesen elsősorban azok a szerb nemzetiségűek, akik valóban kénytelenek voltak elhagyni az említett két köztársaságban létrehozott otthonukat, de nem kevés azoknak a száma sem, akik a jobb (értsd: könnyebb) élet reményében érkeztek. A hivatalos nyilvántartás szerint csupán Belgrádban 180 000 jövevény van, de Újvidék sem sokkal marad el ezen a téren. A valamikori magyar—szerb—német (és egyéb nemzetiségű) polgárok békés együttéléséről ismert Duna-parti város ma már kifejezetten balkáni jelleget öltött. Ezzel azonban a szerb politikai csúcsvezetés nem törődik, sőt! Az viszont nagy fejfájást okoz a számára, hogy az éppen általa területrabló háborúra uszítottak tömegét most kénytelen a „saját házában” ellátni. A köztársaság gazdasági erejére kár szót vesztegetni, tehát egyértelmű, hogy a százezres nagyság- rendű menekültáradatot oda kell irányítani, ahol legkisebb a közegellenállás. Ez pedig a Vajdaság. A béketűrő Alföld már eddig is erején felüli áldozat- vállalásra kényszerült, a jelek szerint azonban korántsem ért véget megpróbáltatása. A szerbiai menekültügyi főbiztosság ugyanis programot készített, amely szerint a szülőföldjüket elhagyott családokat nagyobbrészt éppen a Vajdaságban szándékozzák letelepíteni. Már ki is jelöltek két kisvárost, nevezetesen a Tisza menti Törökkani- zsát és a túlnyomórészt ruszinok lakta Kereszttúrt, ahol házakat építenek a menekülteknek. A főbiztosság elképzelése szerint kedvező lehetőségeket teremtenének számukra kisipari tevékenységgel és kereskedelemmel való foglalkozáshoz, vagy pedig a lét- fenntartásukat biztosító szántókhoz juttatnák őket. Arról azonban egy szó sem esik, hogy kitől vennék el a kiosztandó földeket. A nem szerb lakosság és az ellenzéki, elsősorban az őshonos szerbeket tömörítő pártok és szervezetek körében' a döntést nagy ellenérzéssel fogadták és ma már mindenki a Vajdaság harmadik kolonizációjáról (szerbekkel való betelepítéséről) és a nemzetiségi ösz- szetétel erőszakos megváltoztatásáról beszél. A szerb kormány a jelek szerint végérvényesen elhatározta, hogy tervét megvalósítja. (b. m.) Kedves Rettenthetetlen, Kőkeményen Kérdező Kolléganőm (a továbbiakban: KKK), Mélykúti Ilona! Mint Ön is jól tudja, az elmúlt 4 évben a komcsi-balliberális sajtó kedvenc címkéje és gúnyneve mindazon riporterek ellen, akiket nem szívelhettek, a „mikrofonállvány” kifejezés volt. Ezzel sohasem illették saját elvbarátaikat, például Baló Gyurkát, aki igenis tartotta ama bizonyos mikrofont május elsején valamikor a Felvonulás téren a Vezér ajaka elé, de nem nevezték így Vitray Tamást sem, aki Közelképek című portrésorozatában olyan szellemóriásokat szólított meg áhítattal, mint Havasi Ferenc, a politikai bizottság tagja, vagy Lukács úr, a központi bizottság titkára (érdekes, már a keresztnevét is elfelejtettük). így csúfolták viszont azokat a gyűlölt riportereket, akik képesek voltak udvarias kérdéseikkel meztelenre vetkőztetni egy Iliescut, egy Funart, vagy akár egy Seseljt, egy Milosevicset. Ön, mint KKK, gyakorta okoz kínos fejtörést nekem, ugyanis a Nap-kelte és (újabban) a Sajtóklub című műsoraiban nem titkolt undorral képes faggatni azokat a ritka madárpéldányokat, akik szétcincálás végett néhanapján beidéztetnek a kékernyőbe (szedő, figyelem: nem képernyőt írtam!), ám a legnyilvánvalóbban feldobott meccslabdákat is kihagyja szemrebbenés nélkül, amikor a brancsbé- li drága elvtársakra, liberális vagy szocialista, illetve egyszerűen klub- és klikktag urakra kerül a sor. Hangsúlyozom: mint kirúgott riporter, kizárólag szakmai szempontból vizsgálom angolnaszerű sikamlós rugalmasságát, kedves KKK, ugyanis ebben a szakmában állítólag fontos az, hogy a riportalanytól nagyjából azt is megkérdezzük, amit az átlagosan tájékozott néző megkérdezne tőlük az adott helyzetben. Ha például Magda Marinkót faggatná a börtönben, nyilván megkérdezné tőle, hány embert gyilkolt meg és hogyan, de főleg: miért, és érzett-e közben lelkiismeret-fur- dalást vagy akár némi bizsergető izgalmat. Körülbelül ezt Előny az osztrákoknál Miniszteri konferencia Bécsben Vranitzky osztrák kancellár megnyitójával, Békési László pénzügyminiszter bevezető előadásával magyar— osztrák miniszteri konferenciát rendeztek tegnap Bécsben. A konferencián a két ország együttműködésében közvetlenül érdekelt osztrák, magyar és nemzetközi üzletemberek, gazdaságpolitikusok első kézből szereztek felvilágosítást a magyar kormány gazdasági, ipari, pénzügyi és privatizációs politikájáról. Megnyitó beszédében Vranitzky megerősítette az osztrák kormány azon szándékát, hogy minden területen elősegíti részben az együttműködést, részben a szomszédos Magyarország és a térség többi országáNégy évtized fogságban 43 évi fogság után a hét végén Eszak-Koreából sikerült megszöknie egy dél-koreai hadifogolynak. A jelenleg 64 esztendős Cső Cshan Ho 1951 májusában, a koreai háború idején esett az északiak fogságába. Az AP összesítése szerint az idén negyvenha- tan menekültek a KNDK- ból Dél-Koreába — harmadik országokon keresztül —, s most fordul elő első ízben, hogy a tengeren kísérelték meg sikerrel a szökést. nak felzárkózását, alkalmassá tételét az integrációra. A kétoldalú kapcsolatokat méltatva elismerte, hogy a legújabb fellendülésből Ausztriának minden bizonnyal több előnye származott, mint Magyarországnak, és példaként Burgenlandi hozta fel, ahol kimutathatóan összefügg a fejlődés a magyarországi kapcsolattal. Békési László pénzügy- miniszter a magyar gazdaság pillanatnyi helyzetét részletesen bemutató előadásában szólt a kormány célkitűzéseiről, amelyek közül kiemelte a stabilitás erősítését, az átalakulás továbbvitelét, a privatizáció fel- gyorsítását, a hosszú távú gazdasági növekedés megA Die Welt című német lap tegnapi írása szerint Horn Gyulának november végéig érzékelhető eredményeket kell felmutatnia, hogy elterelje a figyelmet az ’56-os megemlékezéssorozatról és jó hatást gyakoroljon a decemberi önkormányzati választásokra. A Kovács István névvel jegyzett tudósítás beszámol arról, hogy a miniszterelnök az 1956-os felkelés leverése kapcsán valósítását, az ehhez szükséges ' strukturális változtatásokkal egyetemben. Békési szólt arról, hogy a magyarországi tőkebefektetésekben igen nagy szerepük van az osztrákoknak és leszögezte: ehhez a magyar kormány eddig is teremtett jogi biztonságot, s ezt a jövőben is fokozottan szem előtt tartja. A stabilizációs feladatok közül külön szólt a mező- gazdaság fejlesztéséről, s ezen belül arról is, hogy bármilyen jók is Magyarország adottságai, az Európai Unió élelmiszeriparral kapcsolatos protekcionizmusával nehezen tud a magyar agráripar megbirkózni. Ennek leküzdéséhez segítséget kért az osztrákoktól. rendezett ünnepségeken jobbnak látta hallgatni, mert részvétele a koszorúzáson megosztotta az embereket. A cikk szerint a magyar kormányfőt nyomasztják a múlt árnyai és beváltatlan ígéretei. — Hornt is a Clinton-szindróma fenyegeti, hiszen a magyar miniszterelnök is túl sokat ígért, s az eredmények elmaradnak az ígértek mögött — állapította meg a jobboldali lap. A nagyvilág hírei * Aggasztóan megnövekedett az utóbbi években a normálisnál kisebb súllyal született kubai csecsemők aránya — közölte a kubai televízió egy vasárnapi riportja, rögtön néven is nevezve a jelenség felelősét: az Egyesült Államokat. Mihail Gorbacsov esetleg indul az 1996. évi oroszországi elnökválasztáson. A Newsweek legfrissebb számában kijelentette: azt szeretné, hogy a nép döntse el, akarja-e őt vagy nem. * Ä bősi erőmű beruházási igazgatója tegnap elítélően nyilatkozott a szombati erőmű-ellenes tüntetésről, jogi lépéseket helyezve kilátásba annak szervezője, Lip- ták Béla ellen. ^ Teng Hsziao-Ping teljesen visszavonul, minden hatalmat átad Csiang Cö- Minnek, a KNK elnökének, a KKP KB főtitkárának, és mostantól nem vesz részt a politikai döntéshozatalban — jelentette jól értesült kínai forrásokra hivatkozva a tokiói Jomiuri Simbun. * Egy személy életét vesztette, és tizenöten megsebesültek, amikor vasárnap éjjel gránát robbant a zairei Goma közelében lévő ruandai menekülttáborban. Die Welt: Horn Clinton-szindrómája VÉLEMÉNY A Kőkeményen Kérdező Kolléganőhöz tanítják az Egyesült Államok híres újságíró-iskoláin, ahol főbenjáró bűnként emlegetik a „complicity in evasion”-t, magyarul: a kitérő választ adókkal vállalt bűnrészességet, egyszerűbben: a cinkosságot azzal, aki mellébeszélni próbál. Nos, tisztelettel kérem, adjon őszinte választ a következő pofonegyszerű szakmai kérdéseimre, s hogy ezt valóban meg is tegye, arról e nyílt levél magánlevélként történő feladásával is gondoskodni kívánok címem és faxszámom megjelölésével. De arra is sort keríthet, hogy kedvesen meghív egy stúdióbeszélgetésre a Nap-kelte tévébeli stúdióiba, ahol már korábban is ültem a Kinn, pádon; higy- gye el, korán kelő ember vagyok, és pontosan fogok megjelenni. Tehát a nekem sajgó fejtörést okozó konkrét kérdések: 1. Vitray Tamással október elején folytatott mézízű csevegésben Tamásunk azt találta mondani, hogy az utóbbi időben az emberek sajnos egyre szegényebbek, és emiatt nem nézik olyan lelkesen a műsorokat, mint annak előtte, mert úgy tudják, hogy „a tévések” milliókat visznek haza. E hatalmas ziccer után Ön miért nem tette fel azt a nagyon is természetes, nem is túl bátor kérdést, hogy „mondja Tamás, és valóban milliókat visznek haza? Minden tévés, vagy netán csak néhányan? Például maga mennyit keresett mondjuk az utóbbi félévben? Mennyit kapott mint közalkalmazott és mennyit mint külső vállalkozó? E pénzek mennyire legálisak?” Ha e kérdéseket feltette volna, nem is kellett volna sajátos acélos vértezete mögé bújnia, mert a Népszava (és nem valamelyik átkos jobboldali lap!) október 4-én konkrétan utalt Vitray anyagi ügyeire, és eme durva állításokra semmiféle cáfolat nem érkezett! Ön e kérdések iránt'semmi érdeklődést nem mutatott, viszont részletesen érdeklődött Tamás macskája és reggelije felől, ami — valljuk be — a mai nehéz helyzetben rettentően fontos probléma Záhonytól Hegyeshalomig, Losonctól Szabadkáig minden kedves nézője életében. 2. A Sajtóklub október 20-i adásában (szerkesztő a szilárd elveiről, görcsös igazmondásáról és állítólag meglévő egyetemi végzettségéről híres Kasza László) az egyik válaszadó az Ön Nap-kelte tévébeli mai főnöke, a Magyar Hírlap egykori párttitkára, majd elűzött főszerkesztője, Németh Péter volt. akit — érdekes! — a névinzert néven ismert elektronikus felirat nemes egyszerűséggel csak mint „újságírót” mutatott be. Főnökkel óvatosan kell bánni, ezt elismerem. Ennek ellenére Ön megkérdezte Németh úrtól (jó pont KKK-nak!), hogy miért mentették fel őt a főszerkesztői tisztségből a Magyar Hírlap tulajdonosai, helyesebben tulajdonosa, a helvét Jürg Marquard úr. Németh azt felelte, hogy fogalma sincs. Érdekes, hogy — bár a legtöbb lap agyonhallgatta e kényelmetlen tényt — egy-két helyen napvilágot látott Marquard úr magyarázata, miszerint Némethet azért kellett kirúgnia, mert nem eléggé korrekt módon viselkedett az An- tall-kormány éveiben és megengedhetetlen módon rombolta az akkori kormány tekintélyét. Mivel ezt Önnek tudnia kelleft, kérem, mondja meg most nekem, miért fogadta el N. P. nyilvánvalóan álságos válaszát és miért nem tette fel a kötelező riporteri kérdést: „de hát kedves Péter, Marquard úr nyilvánosan elmondta, miért kellett magának távoznia! Nem kötné ezt nézőink orrára?” Kedves Ilona! Remélem, konkrét kérdéseimre őszinte és kimerítő szakmai választ fog adni. Ennek reményében maradok nézőit tisztelő kollégája (aki itt lovagiasságból csak kettőt említett a meglévő példák dús tárházából). (Sugár András)