Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-25 / 250. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAC 1994. OKTOBER 25.. KEDD Tőkés László találkozója Horn Gyulával / Uj utakat kell keresnünk (Folytatás az 1. oldalról) Lapunknak arra a kérdésére, hogy a magyar—román külpolitikába miként illeszkedik Tőkés László személye, Horn Gyula miniszterelnök így felelt: — Mindig nagyra becsültem Tőkés László tevékenységét és ez így volt már a kilencvenes évek előtt is. Tőkés László tevékenysége és szerepe rendkívül fontos, és nemzetközileg is elismert. — Igénylik is a közreműködését? — Természetesen, a mai találkozás is ezt bizonyítja. Tőkés Lászlót ezután rövid beszélgetésre kértük, amelyen elsősorban arról faggattuk, hogyan értékeli a mintegy háromnegyed órás megbeszélésen elhangzottakat. — Lényegében az következett be, amiről a Pest Megyei Hírlap október 21-i számában is nyilatkoztam, nevezetesen, hogy azért tartom fontosnak ezt a találkozót, mert ez változtathat egy rosszul beideg- zett képen. Kapcsolatban voltam a Németh-kormánnyal, majd az Antall-kormánnyal és a Boross-kormánnyal. Az erdélyi magyarságnak létérdeke, hogy a mostani kormánynyal is kapcsolatban legyek és megtegyek mindent, ami tőlem telik. Ez a találkozó kölcsönös kívánságra jött létre és sok kérdést sikerült érinteni. Reményeim szerint fennmarad az a folyamatos kapcsolat, ami az eddigi magyar kormányokkal is fennállott. Ha a múltkori interjúban elhangzott híd szerepet talán nem is sikerült betölteni, azért a magam lehetőségei és képessége szerint igyekszem ennek megfelelően munkálkodni a magyar kormány irányába is. — Sikerült-e szót váltani a magyarság legégetőbb gondjairól? — A romániai magyarság jelenlegi állapotára nézve kifejeztem azt a meggyőződésemet, hogy áttörés szükséges a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikában. Ha ugyanis nem sikerül új stratégiát kidolgozni és komoly áttörést a kérdések újszerű kezelését elérni, s a régi, eleddig kudarcot hozó politizálás kényszerpályáin haladunk tovább, akkor továbbra sem értünk el semmit. Tudomásul kell venni, hogy ha egy politi- zálási gyakorlat hosszú ideig nem hoz eredményt, akkor azt folytatni kár és vétek. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy az utóbbi évtizedekben a romániai magyarsággal kapcsolatos román—magyar politizálás kudarcra volt ítélve. Új utakat kell keresnünk. Ha három—öt év alatt nem sikerül eredményt elérni, akkor megállíthatatlanná válhatnak olyan folyamatok, amelyek 75 évvel ezelőtt indultak el, és amelyek kiteljesedve végveszélyt jelenthetnek romániai magyarságunkra nézve, gondolok itt az asszimilációra, a társadalmi kiszorítottság- ra, az elvándorlásra. Ha ezeket a folyamatokat nem tudjuk megállítani, akkor egy ideig még elélhetünk Romániában és talán mint a mai zsidók és szászok még eltemetjük az utolsó halottainkat úgy ötven év múlva, de adja Isten, hogy mindez ne következzék be. A jelenlegi kormányzat azzal oszlathatná el a vele szemben támasztott bizalmatlanságot, ha bizonyítaná, hogy többet tesz értünk, mint a megelőző kormányok, magyarán: még többet fordítanak a határon túli magyarság támogatására. — Ha a magyar kormány mégsem váltaná be az önök által táplált reményeket, az menynyiben módosítaná a magyar- országi politikai erőkhöz fűződő kapcsolataikat? — A régi koalíció pártjaihoz fűződő kapcsolataink jelenleg fennállnak. Vagylagosságról tehát nincs szó, ezek a kapcsolatok egymást kiegészítik. Hóm Gyula miniszterelnök úrnak igaza van, amikor azt mondja (és ezzel váltunk el): hagyjuk, hogy a tények beszéljenek. Ezért korai volna bármit is mondani és fölösleges konfliktusokba, bírálatokba bonyolódni. {bánó) Parlamenti napló Nyolc újabb törvényjavaslat Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 38. és a köztársaság kikiáltásának ötödik évfordulója alkalmából tartott rövid megemlékezést tegnap plenáris ülésének kezdetekor az Országgyűlés. Gál Zoltán házelnök ünnepi beszédében utalt arra, hogy vasárnap sok százezren békességben idézték fel az újkori magyar történelem e két, egymással szorosan összefonódó, kiemelkedő eseményét. A valósághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a beszédekben és szónoklatokban más-más hangsúlyok fogalmazódtak meg. Kitűnt, hogy eltérnek az álláspontok az ’56-os események megítélésében, hatásának bemutatásában és a múltból fakadó, jövőnek szóló tanulságok levonásában. Gál Zoltán rámutatott: az Országházban egybegyűlt képviselők sokféle program alapján arra kaptak megbízatást több millió állampolgártól, hogy találják meg az ország felemelkedéséhez szükséges legjobb megoldásokat és azokat foglalják törvénybe. A házelnök tájékoztatta a plénumot arról, hogy a kormány nyolc újabb törvényjavaslatot terjesztett az Országgyűlés elé, az alkotmányügyi bizottság pedig bizottsági önálló indítványt nyújtott be a képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvény módosítására. Gál Zoltán azt is bejelentette, hogy az alkotmányügyi bizottság úgy határozott: nem veszi tárgysorozatba Torgyán József önálló indítványát a miniszterelnök és a kormány felelősségének megállapításáról. Emlékezetes, hogy a kisgazda honatya alkotmánysértőnek ítélte a kabinet expóval kapcsolatos állásfoglalását és ennek kimondását kérte az Országgyűléstől. Koalíciós érdekütközetek A koalíciós- álláspont szerint, amennyiben érvényes a 120 ezer aláírás, akkor ki kell írni a népszavazást az expó megrendezéséről. A kormánynak legkésőbb a hitelesítés befejeztéig, november 17-éig meg kellene vizsgálnia, hogy milyen gazdasági és nemzetközi következményei lehetnek a népszavazásnak, illetve miként befolyásolná az a Tisztelt Ház törvényhozói munkáját. Valószínű tehát, hogy a kabinet már csütörtökön tárgyalni fogja a témát — hangzott el a koalíciós egyeztető tanács tegnapi ülését követő sajtótájékoztatón, ahol az újságírók azt is megtudhatták: a referendumra a törvényeknek megfelelően legkorábban február 11-én kerülhet sor. A képviselői összeférhetetlenségről szóló törvény előzetes vitáját a szocialista frakció szerdán zárja le, utána kezdődhetnek a tárgyalások a szabaddemokratákkal. Felvetették a tanácsban a kormány és a frakciók közötti egyeztetés ügyét is. A szocialisták és a szabaddemokraták vezetői abban egyetértenek, hogy a két frakció és a kormány néha érdekütközetben áll egymással — mondta Pető Iván. Szekeres Imre ehhez hozzáfűzte: a privatizációs törvényről, a jövő évi költség- vetésről és az adótörvényekről a két frakciónak egymással is és a kormánnyal is egyeztetett álláspontot kell kialakítania. Számtanóra A legújabb vicc szerint Békési László az iskolai számtanórákon csak a kivonást tanulta meg. Minden viccben van némi valóság, s a pénzügyminiszter most visszatért a „tetthelyre”. A Pedagógusok Szakszervezeténél járva — vendéglátóinak vélhetően nem kis meglepetésére — közölte, hogy jövőre a pedagógusok bére átlagosan csak 3-5 százalékkal növekedhet. (Mintha eddig a növekmény az eget verte volna.) Elmondta továbbá — a televízió képújságjában olvashattuk —, hogy csökkenteni kell az iskolák és az osztályok számát, ugyanakkor a pedagógusok számíthatnak a kötelező óraszám emelésére. Az államháztartás reformja áldozatvállalással jár, ezért a következő két évre megértést kér. Eddig a matematika. A feladatból a kisiskolásnak is kitűnik, hogy 20 százalékos infláció mellett a tanító és tanár bácsik, nénik 1995-ben 15-17 százalékos reálbércsökkenéssel számolhatnak. Ez — amennyiben jól számolok — háromszorosa az átlagos tervezett reálbércsökkenésnek. S hogy miért kapják ezt a „kormost” a nemzet napszámosai, igazán nem tudhatom. Hiszen — mint a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének állásfoglalása leszögezi — ha a kormány a modernizációval, gazdaságélénkítéssel, egyensúlyteremtéssel kapcsolatos törekvéseit valóban érvényesíteni akarja, akkor azt elsősorban több műveltség, kultúra, nagyobb tudás, egészségesebb életfeltételek, szociális biztonság birtokában lehetséges megvalósítani. Azért valami felsejlik a múltból. Emlékszünk még azokra a tanítókra, tanárokra a hetvenesnyolcvanas évekből, akik a megélhetésükért zöldségtermesztésre, lángossütésre, kútfúrásra adták a fejüket. Azok az elvtársak, akik a ,Jejlett szocialista társadalomhoz vezető úton”vezették a népet —, tisztelet a kivételnek — a pedagógusokat nem becsülték többre, mint a kapcarongyot. Persze volt olyan lakkcipős vb-titkár is, aki azzal szégyenítette meg a tanítót, hogy kizavarta a szobájából, mert sarat hozott a szőnyegére. Nem jó, ha az ember fiát lépten-nyomon a múltra emlékezteti valami. Balázs Gusztáv Kétezer kastélyunk van Egymilliárd Gödöllőnek Az országban kétezer kastély, vadászkastély, kúria, kastélyszerű birtokközpont található — mondta Fejérdy Tamás, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal igazgatója tegnapi sajtótájékoztatóján. A. gödöllői Grassalko- vich-kastély felújítása — a szokásos műemlékvédelmi kereteken túl —, egymilliárd forintos ígérvényt kapott a költségvetésből. Ebből 400 millió forintot már felhasználtak. A felújítás nagyságrendileg hárommilliárd forintot, a komplex hasznosítás ennél is többet igényel. A történelmi szárny tetőszerkezete kész, a belső rekonstrukció is folyik. A tervek szerint a kastélyszárny egy része már néhány év múlva bemutatható a látogatóknak. Fordulatot vár a KDNP (Folytatás az 1. oldalról) A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját a kormány első száz napjáról úgy jellemezhetem, hogy együttérzünk a lakossággal — mondotta Surján László. Az első száz nap csalódást okozott, ezért a kormány politikájában gyökeres fordulatnak kell bekövetkeznie. (klug) A kereszténydemokraták együttéreznek a lakossággal Krekács Róbert felvétele A dolgok néha érthetetlenek A politika nagyon bonyolult dolog, s tán éppen ezért szokták úri huncutságnak is nevezni. A huncutság persze egy józan polgári kifejezés, ahhoz képest, amit néha a politika produkálni tud, s amit úri huncutság helyett inkább így jellemezhetnék: alvilági. Amióta az új kormány megalakult, vagyis miután az MSZP agyonnyerte magát a választásokon, s maga mellé emelte a korábbi önmagához képest vesztes Szabad Demokraták Szövetségét, azóta bizony kapkodhatjuk a fejünket. Gondoljanak csak arra az esetre, amikor a Magyar Demokrata Fórum a Magyar Televízió elnöki székébe egyenesen a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőjét. Kosa Ferencet javasolta. Azt a filmrendezőt, aki a mai negyvenesek, ötvenesek számára korszakos filmeket rendezett; azt a Kosa Ferencet, aki már a nyolcvanas évek derekán kijelentette: Magyarország nem gazdasági bajban van, hanem a szocializmus évtizedei erkölcsileg tették tönkre. Nos, a Magyar Demokrata Fórum politikusainak javaslata süket fülekre talált, ám hála Istennek a Magyar Szocialista Párt vezetői ezzel nem írták le a filmrendezőt, hanem pont ellenkezőleg, Kosa Ferenc a legutóbbi pártkongresszusra úgy ment be, hogy még az elnökségbe sem volt jelölve és úgy jött ki, hogy csak-csak az MSZP elnökségének tagja lett. Tisztelettel szeretném megkérdezni, vajon Kosa Ferenc, ha az MSZP elnökségébe megfelelő személy, akkor a parlamentben olyannyira túlsúlyos frakció miért nyeli le azt, hogy olyan ember irányítsa a televíziót, akiről tudván tudják, inkább az SZDSZ-hez tartozik, mint hozzájuk. Kosa Ferenc több alkalommal is bizonyította, magasan fölötte áll azoknak a csip-csup politikai ügyeknek, amelyek áradnak felénk a képernyőről, azaz igenis ő lehetne — ha hagyná a Szabad Demokraták Szövetsége — az a személyiség, aki a Magyar Televízióban rendet tehetne, s kiszoríthatná onnan azt az alvilágot, amely lélek és szünet nélkül mételyez. (Vödrös)
