Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-24 / 249. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAC 1994. OKTÓBER 24., HÉTFŐ Vélemények a kormány száz napjáról Helybenjárás és bajpropaganda Surján László a régi-új hatalmi elitről A száz nap csalódást keltett, a kormány lázas semmitte­véssel töltötte el ezt az időt — nyilatkozta lapunknak dr. Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt el­nöke, országgyűlési képviselő. Összefoglalásul elmond­ta, hogy a Horn-kabinetnek végüjj is minden konkrét lé­pésnél inába szállt a bátorsága. Örületes hibát követett el az expó tervezett lemondásával. Tisztázatlan hátterű döntése jelképes jelentőségű, reményvesztést sugall a la­kosságban. — Elnök úr, az új balolda­li kormány eddig ellelt bő há­rom hónapja elegendő volt-e arra, hogy újfajta, határo­zott jegyeket viselő kormány­zati stílusa alakuljon ki? — Optimizmusom azt su­gallja, hogy nem volt elég. Remélem, válaszomból kiér­ződik kritikám. Valójában nem lehet látni, hogy milyen irányba akar menni a kor­mány, és egyáltalán el tud-e mozdulni. Nézzük, mi tör­tént eddig. Meghirdetett egy programot, melyben megle­hetősen kemény gazdaságpo­litikai elképzelés körvonala­zódott, amit nagyon sok szakember viszont máris el­utasított. Hiszen az ebben szereplő pénzkivonások, a fé­kezés politikája a meghatáro­zó. Terveik szerint ez alapoz­ná meg a későbbi gazdasági fellendülést. Hogy ez nem üzemképes, az felettébb való­színű. Ráadásul, ahogy ezen programpontok megvalósítá­sa közeledett, az elképzelés folyamatosan felpuhult, illet­ve töredezett. A kormány va­lójában helyben jár, miköz­ben bajpropagandát folytat. Meglehet, erre azért van szüksége, hogy az elodázott szigorító intézkedések elvise­lésére készítse fel a lakossá­got. A magyar társadalom azonban nem hiszi el, hogy szabad, és érdemes vállalni az elszegényedést, egy ké­sőbbi meggazdagodás remé­nyében, ugyanis nem látja azt, hogy az ő mostani szegé­nyedése valójában nem má­sok meggazdagodását fog­ja-e szolgálni. Fontosnak tar­tom, hogy sajnálatosan a kor­mány nem tudott hiteles üze­neteket eljuttatni a lakosság­nak arról, hogy érdemes az áldozatvállalás. A kormány­hoz közel álló érdekterület, illetve nagytőke látványos meggazdagodása az átlagem­ber elszegényedése árán nyil­vánvalóan nem elfogadható. Érdekes jelenség, hogy a par­lament egyre kevésbé enge­delmes bábja a kormánynak. Az oldalt írta: Németh Zsolt Először a nyugdíjszerű járu­lék ügyében szavazta le lát­ványosan, ezt követően pe­dig a bor fogyasztási adójá­nak emelésekor. Tehát száz nap alatt kétszer megélni a kormány leszavazását, bi­zony azt jelenti, hogy a parla­mentnek kételyei vannak a tekintetben: jó irányba halad-e a kormányzati mun­ka. — Mint korábbi népjóléti miniszter, a szociális kérdé­sek iránt — legalábbis a nyi­latkozatok szintjén — igen ér­zékeny szocialista—liberális koalíciós munkát milyennek látja? __ — Általánosságban vett lassúsága miatt azt gondo­lom, hogy az erre vonatkozó programpontjaikkal nem ta­nácsos foglalkozni, hanem azt kell nézni, mi az, amit ed­dig megvalósítottak. Egész­ségpolitikai téren értékelhető lépések nem történtek, szoci­álpolitikai téren szintén nem, csupán halasztódtak azok az egyébként elhibázott lépé­sek, amelyek a gyerektámo­gatások drasztikus fékezését helyezték kilátásba. Ezek egyébként reményeim sze­rint nem valósulnak meg, je­lenleg a napirendről is levet­ték. A következő évi költség- vetést viszont nagyon alapo­san kell elemeznünk ebből a szempontból. Pozitívumként elmondhatom, hogy az új népjóléti kormányzat megkü­lönböztetett hangsúlyt fordít a folyamatosságra, még ak­kor is, ha szóhasználatban nem mindig fejezi ki. De lé­nyegében azok a megindult folyamatok élnek tovább, amelyek az elmúlt négy év­ben körvonalazódtak. Ez pe­dig a mai magyar realitások alapján áll. Komoly nehézsé­get jelent viszont a patikapri­vatizációról napvilágot látott elképzelésük. Ézt késleltetni nem lenne szabad. A gyógy­szerészek igen elégedetlenek azzal, hogy jogi csűrés-csa- varással késik az a magánosí­tás, ami a betegeknek is javá­ra válna. Érthetetlen és sajná­latos, hogy az önkormányza­ti önzés miatt ez a folyamat nem halad előre. — A Kereszténydemokra­ta Néppárt, amelynek ön az elnöke, tiszteletre méltó euró­pai kapcsolatokkal bír. A vá­lasztásokat követően a balol­dali térnyerés hazánkban ria­dalmat váltott ki Európa-szer- te, ahol a kereszténydemokrá­cia a meghatározó politikai erő. Megítélése szerint kedve­zőtlen fogadtatásán tudott-e változtatni a Horn-kabinet? — Tekintettel arra, hogy folyamatos külpolitikát foly­tat a baloldali koalíció, azt hiszem, nemzetközi szem­pontból tevékenységét nem kell negatívan megítélni. A riadalom abban a formában igaz, hogy kételyek merül­tek föl, vajon a piacgazda­ságtól eltávolodik-e a szocia­lista vezetés. Valójában, ami­kor a KDNP kritizálja a kor­mányt amiatt, hogy program­jában és politikájában nin­csenek meg még azok a szo­ciális elemek sem, amelyek elengedhetetlenek egy átme­neti gazdasági helyzetben, akkor egyben nemzetközi politikai hitelességét is adja annak, hogy a kormány nem tér vissza a tervgazdaságra a piacgazdaságról. Ezt Euró- pa-szerte politikai partnere­ink is így fogták fel, és derű­Für Lajos: Hiányzik a megfontolt politika Sokasodnak a koalíció falán a repedések A Magyar Demokrata Fórum, amely az előző parlamenti cik­lusban legnagyobb kormánypárt volt, mára a legnagyobb el­lenzéki párt lett. A négyéves konzervatív kormányzati tapasz­talattal rendelkező Für Lajost, korábbi védelmi minisztert, pártelnököt a szocialista—liberális összetételű új kormány eddigi tevékenységéről kérdeztük. — Általában az mondható el a kormány száz napjáról — válaszolta —, hogy a koráb­ban meghirdetett programpont­jait nemhogy valóra váltani, hanem számos esetben még el­indítani sem tudta. Pedig száz nap erre elegendő idő lett vol­na. Ez vonatkozik nemcsak a meghirdetett gazdasági elkép­zelésekre, hanem a parlamenti munkára, a törvényhozás ügyé­re is. Nagyon akadozik ez a munka. Általában a kapkodás, az átgondolatlanság, helyen­ként, szinte azt is mondhat­nám, hogy a nem kellőképpen megfontolt politika jellemzi a kormány első száz napját. Ez Az együttérzés fanyalgássá vált látással fogadták. Az más kérdés és nemzetközi szem­pontból belügynek tekinthe­tő, hogy bizonyos személyi restauráció bekövetkezik. Sokat árt a kormány megíté­lésének, hogy a már a régi reformkommunista időkben eltávolított vezetők részt kér­nek a „koncból”. Ez a belpo­litikában egyébként a kor­mány népszerűségének ala­pos megcsappanásához veze­tett a lakosság körében. Ezt elbagatellizálni nem lehet, hiszen a munkahelyeken az emberek nap mint nap ta­pasztalják a régiek erősödő térnyerését. Mindezek elle­nére szerintünk a konstruk­tív ellenzékiség legfonto­sabb ismérve, hogy ezeket a jelenségeket kiváló külkap- csolataink ellenére nem visz- szük nemzetközi szintérre. Ez az ország érdeke, ami számunkra az első, ugyanis a működő tőke megtorpaná­sa következtében Magyaror­szág elpusztulhat. A mi kon­zervatív korábbi kormá­nyunk ellen elkövetett akko­ri ellenzéki merényleteket mi nem kívánjuk folytatni, akkor sem, ha a mai kor­mányról nem jó a vélemé­nyünk. Talum Attila felvételei az egyik része az általános megjegyzésemnek; a másik pe­dig magára a kormánykoalíció­ra vonatkozik. Az eddig eltelt idő elég volt arra, hogy napvi­lágra hozza: ezt a koalíciót sú­lyos belső feszültség jellemzi. Ézek a jelenségek a jövőt néz­ve nem sok jót ígérnek. — A koalíciós partnerek, te­hát az MSZP és az SZDSZ kö­zötti konfliktusok a jelen pilla­natban megítélése szerint még elsimíthatóak? — Azt mondhatnám, hogy az elmúlt napokban újabb repe­dés jelent meg a kormánykoalí­ció jelképes értelemben vett fa­lán. De nem ez volt az első. A médiaügyben kirobbant nézet- különbség bizony már nagyon súlyosnak látszik, hiszen itt alapvető kérdésekben látható­an nincs közöttük egyetértés. Ugyancsak nagyon nagy meg­ítélésbeli különbség mutatko­zott az önkormányzati törvény módosításának idején. És ide sorolandó'az expó megítélésé­nek különbözősége is. Eredeti­leg egészen más volt a szocia­lista párt elgondolása, mint a szabaddemokratáké. — Antall József, a későbbi­ekben pedig Boross Péter kor­mányában ön a honvédelmi tárcát irányította. Hangsúlyo­zottan szakmai szempontból milyennek ítéli meg az új veze­tés eddigi munkáját? — Megmondom őszintén, erről nem szívesen nyilatko­zom, mert már korábban is ki­jelentettem, hogy az ízlésvilá­gomba nem illik bele az elő­dök és utódok közötti bármi­lyen küzdelem vagy vita kibon­takozása. Annyit azonban el­mondhatok, hogy a lényeges kérdésekben érzékelhető mó­don nem tudtak előrelépni. El­gondolások ugyan vannak, de azoknak tartalma még nem is­mert, noha súlyos helyzetben van honvédségünk. Ézt mi már az elmúlt években is hang­súlyoztuk, és úgy látszik, hogy a fegyveres erő helyzete még tovább súlyosbodott. Ez fő­ként anyagi okok miatt követ­kezett be, de más okokra visz- szavezethető mulasztásokat is sorolhatnék. De hangsúlyo­zom, nem szeretnék a részle­tekbe bocsátkozni. — A mai kormánykoalíciót két korábbi ellenzéki párt al­kotja. Mint a Magyar Demok­rata Fórum elnökétől kérde­zem, hogy a szocialisták és a szabaddemokraták hatalomra kerülésével mennyiben válto­zott az MDF viszonya hozzá­juk, illetve érzékelhető-e a két párt politikai arculatában vál­tozás? — A szocialista párttal ko­rábban, amikor még mi vol­tunk kormányon, természete­sen voltak alapvető kérdések­ben nézetkülönbségek, de vala­hogy a parlamentáris demokrá­cia szabályain belül mintha kö­zelebb állt volna az MDF és az akkori szocialista párt. Most, ta­lán nagyarányú győzelmükből fakadóan, egyfajta lekezelő ma­gatartást érzünk helyenként, mondhatnám azt is, hogy döly- föt. Az SZDSZ magatartása sa­játos, hiszen indulásakor anti- kommunista pártnak tüntette fel magát, most pedig egy bal­oldali kommunista utódpárttal lépett koalícióra. Ez bizony nagy fordulat az ő politikájuk­ban. Ezért az eddigi magatartás alapján, és itt most főként a Hom-beszédre és az azt követő Pető-beszédre gondolok, mint­ha toleránsabb lenne az SZDSZ az ellenzékkel szem­ben. Különösen az eltelt négy esztendő megítélésében érzé­kelhető realistább megítélés ré­szükről. Szemben a szocialis­tákkal, akik „gonosz” négy esz­tendőnek próbálják beállítani a korábbi konzervatív kormány­zat tevékenységét. Hogy ez pusztán, fogalmazzunk így, lel­kiismereti kérdésből szárma­zik, vagy pedig újfajta politizá­lást sejtet, a jövő dönti el. A szocialistáknál a kárpótlás választási fogást jelentett Sepsey Tamás az országos kárpótlási hivatal elnökeként a rendszerváltozás egyik legfonto­sabb feladatában, a múltban a szocialista állam által az állampolgároknak okozott sérel­mek orvoslásában vállalt meghatározó szerepet. Nem csodálkozhatunk, ha ma a Demokra­ta Fórum országgyűlési képviselőjeként elkeseredetten tapasztalja, hogy a baloldali kor­mánykoalíció sok százezer ember helyzetének megkönnyítése iránt közönyt tanúsít. —A kárpótlás terén csődöt mondott a Horn-kormány. Nem váltak be azok az ígére­tek, amelyekben vállalták, hogy töretlenül folytatják a kárpótlást, és megfelelő vagyont biztosítanak a kárpótlási jegyekkel szemben. Az elmúlt száz nap alatt egyértelművé vált, a kormányzatnak a kárpótlással kapcsolatos ígéretei a választási hadjárat azon elemeit je­lentették, amelyekkel meg akarták nyerni a választók bizalmát. De valójában ők maguk sem gondolták komolyan, hogy számon fog­ják kérni rajtuk ígéreteiket. Bekövetkezett az a szomorú helyzet, hogy a kárpótlásra jogo­sultaknak ez alatt a száz nap alatt milliárdos nagyságrendű kárt okozott a Békési nevével fémjelzett gazdaságpolitika. Gyökeres, radi­kális szemléletváltozásra van szükség, ame­lyet remélem, hogy az MDF vezette ellenzék ki tud kényszeríteni. Folyamatosan figyelem­mel kísérem a kormány további lépéseit, és vagy én, vagy képviselőtársaim kérdésekkel és interpellációkkal állandóan napirenden tartjuk ezt a súlyos, megoldásra váró kor- mánymulasztást.

Next

/
Thumbnails
Contents