Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-24 / 249. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAC 1994. OKTÓBER 24., HÉTFŐ Vélemények a kormány száz napjáról Helybenjárás és bajpropaganda Surján László a régi-új hatalmi elitről A száz nap csalódást keltett, a kormány lázas semmittevéssel töltötte el ezt az időt — nyilatkozta lapunknak dr. Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, országgyűlési képviselő. Összefoglalásul elmondta, hogy a Horn-kabinetnek végüjj is minden konkrét lépésnél inába szállt a bátorsága. Örületes hibát követett el az expó tervezett lemondásával. Tisztázatlan hátterű döntése jelképes jelentőségű, reményvesztést sugall a lakosságban. — Elnök úr, az új baloldali kormány eddig ellelt bő három hónapja elegendő volt-e arra, hogy újfajta, határozott jegyeket viselő kormányzati stílusa alakuljon ki? — Optimizmusom azt sugallja, hogy nem volt elég. Remélem, válaszomból kiérződik kritikám. Valójában nem lehet látni, hogy milyen irányba akar menni a kormány, és egyáltalán el tud-e mozdulni. Nézzük, mi történt eddig. Meghirdetett egy programot, melyben meglehetősen kemény gazdaságpolitikai elképzelés körvonalazódott, amit nagyon sok szakember viszont máris elutasított. Hiszen az ebben szereplő pénzkivonások, a fékezés politikája a meghatározó. Terveik szerint ez alapozná meg a későbbi gazdasági fellendülést. Hogy ez nem üzemképes, az felettébb valószínű. Ráadásul, ahogy ezen programpontok megvalósítása közeledett, az elképzelés folyamatosan felpuhult, illetve töredezett. A kormány valójában helyben jár, miközben bajpropagandát folytat. Meglehet, erre azért van szüksége, hogy az elodázott szigorító intézkedések elviselésére készítse fel a lakosságot. A magyar társadalom azonban nem hiszi el, hogy szabad, és érdemes vállalni az elszegényedést, egy későbbi meggazdagodás reményében, ugyanis nem látja azt, hogy az ő mostani szegényedése valójában nem mások meggazdagodását fogja-e szolgálni. Fontosnak tartom, hogy sajnálatosan a kormány nem tudott hiteles üzeneteket eljuttatni a lakosságnak arról, hogy érdemes az áldozatvállalás. A kormányhoz közel álló érdekterület, illetve nagytőke látványos meggazdagodása az átlagember elszegényedése árán nyilvánvalóan nem elfogadható. Érdekes jelenség, hogy a parlament egyre kevésbé engedelmes bábja a kormánynak. Az oldalt írta: Németh Zsolt Először a nyugdíjszerű járulék ügyében szavazta le látványosan, ezt követően pedig a bor fogyasztási adójának emelésekor. Tehát száz nap alatt kétszer megélni a kormány leszavazását, bizony azt jelenti, hogy a parlamentnek kételyei vannak a tekintetben: jó irányba halad-e a kormányzati munka. — Mint korábbi népjóléti miniszter, a szociális kérdések iránt — legalábbis a nyilatkozatok szintjén — igen érzékeny szocialista—liberális koalíciós munkát milyennek látja? __ — Általánosságban vett lassúsága miatt azt gondolom, hogy az erre vonatkozó programpontjaikkal nem tanácsos foglalkozni, hanem azt kell nézni, mi az, amit eddig megvalósítottak. Egészségpolitikai téren értékelhető lépések nem történtek, szociálpolitikai téren szintén nem, csupán halasztódtak azok az egyébként elhibázott lépések, amelyek a gyerektámogatások drasztikus fékezését helyezték kilátásba. Ezek egyébként reményeim szerint nem valósulnak meg, jelenleg a napirendről is levették. A következő évi költség- vetést viszont nagyon alaposan kell elemeznünk ebből a szempontból. Pozitívumként elmondhatom, hogy az új népjóléti kormányzat megkülönböztetett hangsúlyt fordít a folyamatosságra, még akkor is, ha szóhasználatban nem mindig fejezi ki. De lényegében azok a megindult folyamatok élnek tovább, amelyek az elmúlt négy évben körvonalazódtak. Ez pedig a mai magyar realitások alapján áll. Komoly nehézséget jelent viszont a patikaprivatizációról napvilágot látott elképzelésük. Ézt késleltetni nem lenne szabad. A gyógyszerészek igen elégedetlenek azzal, hogy jogi csűrés-csa- varással késik az a magánosítás, ami a betegeknek is javára válna. Érthetetlen és sajnálatos, hogy az önkormányzati önzés miatt ez a folyamat nem halad előre. — A Kereszténydemokrata Néppárt, amelynek ön az elnöke, tiszteletre méltó európai kapcsolatokkal bír. A választásokat követően a baloldali térnyerés hazánkban riadalmat váltott ki Európa-szer- te, ahol a kereszténydemokrácia a meghatározó politikai erő. Megítélése szerint kedvezőtlen fogadtatásán tudott-e változtatni a Horn-kabinet? — Tekintettel arra, hogy folyamatos külpolitikát folytat a baloldali koalíció, azt hiszem, nemzetközi szempontból tevékenységét nem kell negatívan megítélni. A riadalom abban a formában igaz, hogy kételyek merültek föl, vajon a piacgazdaságtól eltávolodik-e a szocialista vezetés. Valójában, amikor a KDNP kritizálja a kormányt amiatt, hogy programjában és politikájában nincsenek meg még azok a szociális elemek sem, amelyek elengedhetetlenek egy átmeneti gazdasági helyzetben, akkor egyben nemzetközi politikai hitelességét is adja annak, hogy a kormány nem tér vissza a tervgazdaságra a piacgazdaságról. Ezt Euró- pa-szerte politikai partnereink is így fogták fel, és derűFür Lajos: Hiányzik a megfontolt politika Sokasodnak a koalíció falán a repedések A Magyar Demokrata Fórum, amely az előző parlamenti ciklusban legnagyobb kormánypárt volt, mára a legnagyobb ellenzéki párt lett. A négyéves konzervatív kormányzati tapasztalattal rendelkező Für Lajost, korábbi védelmi minisztert, pártelnököt a szocialista—liberális összetételű új kormány eddigi tevékenységéről kérdeztük. — Általában az mondható el a kormány száz napjáról — válaszolta —, hogy a korábban meghirdetett programpontjait nemhogy valóra váltani, hanem számos esetben még elindítani sem tudta. Pedig száz nap erre elegendő idő lett volna. Ez vonatkozik nemcsak a meghirdetett gazdasági elképzelésekre, hanem a parlamenti munkára, a törvényhozás ügyére is. Nagyon akadozik ez a munka. Általában a kapkodás, az átgondolatlanság, helyenként, szinte azt is mondhatnám, hogy a nem kellőképpen megfontolt politika jellemzi a kormány első száz napját. Ez Az együttérzés fanyalgássá vált látással fogadták. Az más kérdés és nemzetközi szempontból belügynek tekinthető, hogy bizonyos személyi restauráció bekövetkezik. Sokat árt a kormány megítélésének, hogy a már a régi reformkommunista időkben eltávolított vezetők részt kérnek a „koncból”. Ez a belpolitikában egyébként a kormány népszerűségének alapos megcsappanásához vezetett a lakosság körében. Ezt elbagatellizálni nem lehet, hiszen a munkahelyeken az emberek nap mint nap tapasztalják a régiek erősödő térnyerését. Mindezek ellenére szerintünk a konstruktív ellenzékiség legfontosabb ismérve, hogy ezeket a jelenségeket kiváló külkap- csolataink ellenére nem visz- szük nemzetközi szintérre. Ez az ország érdeke, ami számunkra az első, ugyanis a működő tőke megtorpanása következtében Magyarország elpusztulhat. A mi konzervatív korábbi kormányunk ellen elkövetett akkori ellenzéki merényleteket mi nem kívánjuk folytatni, akkor sem, ha a mai kormányról nem jó a véleményünk. Talum Attila felvételei az egyik része az általános megjegyzésemnek; a másik pedig magára a kormánykoalícióra vonatkozik. Az eddig eltelt idő elég volt arra, hogy napvilágra hozza: ezt a koalíciót súlyos belső feszültség jellemzi. Ézek a jelenségek a jövőt nézve nem sok jót ígérnek. — A koalíciós partnerek, tehát az MSZP és az SZDSZ közötti konfliktusok a jelen pillanatban megítélése szerint még elsimíthatóak? — Azt mondhatnám, hogy az elmúlt napokban újabb repedés jelent meg a kormánykoalíció jelképes értelemben vett falán. De nem ez volt az első. A médiaügyben kirobbant nézet- különbség bizony már nagyon súlyosnak látszik, hiszen itt alapvető kérdésekben láthatóan nincs közöttük egyetértés. Ugyancsak nagyon nagy megítélésbeli különbség mutatkozott az önkormányzati törvény módosításának idején. És ide sorolandó'az expó megítélésének különbözősége is. Eredetileg egészen más volt a szocialista párt elgondolása, mint a szabaddemokratáké. — Antall József, a későbbiekben pedig Boross Péter kormányában ön a honvédelmi tárcát irányította. Hangsúlyozottan szakmai szempontból milyennek ítéli meg az új vezetés eddigi munkáját? — Megmondom őszintén, erről nem szívesen nyilatkozom, mert már korábban is kijelentettem, hogy az ízlésvilágomba nem illik bele az elődök és utódok közötti bármilyen küzdelem vagy vita kibontakozása. Annyit azonban elmondhatok, hogy a lényeges kérdésekben érzékelhető módon nem tudtak előrelépni. Elgondolások ugyan vannak, de azoknak tartalma még nem ismert, noha súlyos helyzetben van honvédségünk. Ézt mi már az elmúlt években is hangsúlyoztuk, és úgy látszik, hogy a fegyveres erő helyzete még tovább súlyosbodott. Ez főként anyagi okok miatt következett be, de más okokra visz- szavezethető mulasztásokat is sorolhatnék. De hangsúlyozom, nem szeretnék a részletekbe bocsátkozni. — A mai kormánykoalíciót két korábbi ellenzéki párt alkotja. Mint a Magyar Demokrata Fórum elnökétől kérdezem, hogy a szocialisták és a szabaddemokraták hatalomra kerülésével mennyiben változott az MDF viszonya hozzájuk, illetve érzékelhető-e a két párt politikai arculatában változás? — A szocialista párttal korábban, amikor még mi voltunk kormányon, természetesen voltak alapvető kérdésekben nézetkülönbségek, de valahogy a parlamentáris demokrácia szabályain belül mintha közelebb állt volna az MDF és az akkori szocialista párt. Most, talán nagyarányú győzelmükből fakadóan, egyfajta lekezelő magatartást érzünk helyenként, mondhatnám azt is, hogy döly- föt. Az SZDSZ magatartása sajátos, hiszen indulásakor anti- kommunista pártnak tüntette fel magát, most pedig egy baloldali kommunista utódpárttal lépett koalícióra. Ez bizony nagy fordulat az ő politikájukban. Ezért az eddigi magatartás alapján, és itt most főként a Hom-beszédre és az azt követő Pető-beszédre gondolok, mintha toleránsabb lenne az SZDSZ az ellenzékkel szemben. Különösen az eltelt négy esztendő megítélésében érzékelhető realistább megítélés részükről. Szemben a szocialistákkal, akik „gonosz” négy esztendőnek próbálják beállítani a korábbi konzervatív kormányzat tevékenységét. Hogy ez pusztán, fogalmazzunk így, lelkiismereti kérdésből származik, vagy pedig újfajta politizálást sejtet, a jövő dönti el. A szocialistáknál a kárpótlás választási fogást jelentett Sepsey Tamás az országos kárpótlási hivatal elnökeként a rendszerváltozás egyik legfontosabb feladatában, a múltban a szocialista állam által az állampolgároknak okozott sérelmek orvoslásában vállalt meghatározó szerepet. Nem csodálkozhatunk, ha ma a Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként elkeseredetten tapasztalja, hogy a baloldali kormánykoalíció sok százezer ember helyzetének megkönnyítése iránt közönyt tanúsít. —A kárpótlás terén csődöt mondott a Horn-kormány. Nem váltak be azok az ígéretek, amelyekben vállalták, hogy töretlenül folytatják a kárpótlást, és megfelelő vagyont biztosítanak a kárpótlási jegyekkel szemben. Az elmúlt száz nap alatt egyértelművé vált, a kormányzatnak a kárpótlással kapcsolatos ígéretei a választási hadjárat azon elemeit jelentették, amelyekkel meg akarták nyerni a választók bizalmát. De valójában ők maguk sem gondolták komolyan, hogy számon fogják kérni rajtuk ígéreteiket. Bekövetkezett az a szomorú helyzet, hogy a kárpótlásra jogosultaknak ez alatt a száz nap alatt milliárdos nagyságrendű kárt okozott a Békési nevével fémjelzett gazdaságpolitika. Gyökeres, radikális szemléletváltozásra van szükség, amelyet remélem, hogy az MDF vezette ellenzék ki tud kényszeríteni. Folyamatosan figyelemmel kísérem a kormány további lépéseit, és vagy én, vagy képviselőtársaim kérdésekkel és interpellációkkal állandóan napirenden tartjuk ezt a súlyos, megoldásra váró kor- mánymulasztást.
