Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-24 / 249. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. OKTÓBER 24., HÉTFŐ § A nagykőrösi Arany-napról Ut az anyanyelv kincseihez © Arany-napot ünnepelt szombaton Nagykőrös. A rendezvénysorozat keretében az Arany János országos irodalmi vetélkedő döntőjét is megtartották. Kiss János, Nagykőrös polgármestere május 19-én a nemzetközi családév alkalmából indította útjára a versenyt, melyen 40 csapat indult az ország minden részéről. A selejtezők után a döntőbe 3 csapat kerül: Kunba- racs, Mezőkeresztes és Nyékládháza versenyzői. A vetélkedő körülményeiről és tanulságairól Kiss János polgármesterrel beszélgettünk, aki elmondta: itt nem az volt a fontos, hogy ki győz és ki veszít, hanem az, hogy tudtunk az Aranyév alkalmából Aranyról gondolkodni mi, magyarok. De fontos volt az is, hogy ez nemcsak határainkon belül, hanem azon kívül is megvalósult. Március 1-jén kezdődött a nagyszalontai Arany-szobor megkoszorúzásával az „Arany-év”. Ez az országos Arany János balladamondó versennyel, majd az Arany versmondó vetélkedővel folytatódott, amit május 19-től az országos irodalmi verseny követett egészen a mostani döntőig. Fontos volt az eseménysorozat azért is, mert többek közt Székelyföld is bekapcsolódott a programokba. 1994 nemzetközileg a családok éve, ezért a csapatok három nagyszülőből és három unokából álltak. Van mit tanulnunk a nagymamáktól, nagypapáktól. Miután minden társadalom maga a család, egy nemzetnek meg kell ezt szívlelnie. Vissza kell nyúlnunk a gyökereinkhez. Ezek a gyökerek pedig Arany Jánoshoz vezetnek, a családhoz, s nekünk ebből tanulnunk kell. Ehhez az eszméhez az egész ország mellénk állt, s ezt köszönjük mindenkinek — mondta a nagykőrösi polgármester, majd átadta a szót Tódor Albertnak, Nagyszalonta polgármesterének: — 1990 óta Nagyszalonta és Nagykőrös ikerváros, az Arany-híd köti össze őket. Dézsi Zoltánt, Gyergyó- szentmiklós polgármesterét baráti kapcsolatok hozták a vetélkedő helyszínére, de mint azt elmondta: — Nyelvéért és megmaradásáért Vimola Károly felvétele küzdő közösség számára szebb és gazdagabb forrás, mint Arany János, nem létezik. Ennek az ügynek csodálatos voltát tapasztaltam itt meg. Sütő Andrást szoktam ilyenkor idézni, aki azt vallja, hogy a magyar nyelv legszebb metaforái vannak elrejtve az Arany-írásokban. Én most inkább lelkiekben gazdagodni jöttem, de bennem is megfogalmazódott az a gondolat, hogy ezt a mai ifjúságot az idősökön keresztül kell és lehet visz- szavezetni az anyanyelv kincseihez. A vetélkedő döntőjének eredményét a szombat délutáni ünnepségen hirdették ki. Jelen voltak a zsűri tagjai is: Bessenyei Ferenc színművész, Boldizsár Gábor minisztériumi főosztály- vezető, Kroll István filmrendező, az „Életet az éveknek” Nyugdíjas Klubszövetség elnöke, aki a vetélkedősorozatot végig vezette, dr. Novák László, az Arany János Múzeum igazgatója és az Arany Társaság elnöke, valamint Forgács Anna, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szaktanácsadója. A zsűri elnöke Bessenyei Ferenc, kétszeres Kossuth-dí- jas művész ekképpen értékelte a versenyt: — A 82 éves Mariska néni szavalata maga a magyar nép élniaka- rása. Aki ezt látta, hallotta, annak nincs szüksége semmiféle értékelésre. Ez maga az értékelés. Az első helyezett Mezőkeresztes csapata lett, tagjai: Rudo József, Gál Károlyné, Molnár Gyula, Bakondi Anita, Virág Edina és Kovács Judit. Második helyen Kun- baracs, harmadik helyen pedig Nyékládháza csapata végzett. Az értékes díjakat és különdíjakat az Arany János nevét viselő intézmények, továbbá vállalkozók és önkormányzatok ajánlották fel. A díjátadások után koszorúzás következett az Arany János szobornál. Itt Tóth Tibor, a nagykőrösi Arany János Gimnázium igazgatója a költő családjáról beszélt, hiszen a vetélkedő a családév alkalmából Arany családjáról is szólt. A koszorúzáson részt vettek a nagykőrösi, nagyszalontai, mezőkeresztesi, kunbaracsi és nyék- ládházi önkormányzatok képviselői is. Simon Andrea Szervátiusz-tárlat a Pataky Galériában A szépséggé oldott fájdalom szobrai Szervátiusz Tibor szobrászművészre illik a mondás, hogy maga a nemzet élő lelkiismerete értékekre és eszményekre közönyös korunkban. A megbecsülésre tettekkel és áldozatvállalásokkal rászolgáló nagyjainkat mintázza meg különös előszeretettel, hogy példájukra emlékeztesse a felejtésre hajlamosakat. Értékőrző szándéka előtt fejet hajtva, kiállítását nemzeti ünnepünk előestéjén, pénteken este nyitották meg a Pataky Galériában. Katarktikus alkotásai a művészet nyelvén mutatják fel 1956 szellemiségét — mondta köszöntőjében György István polgármester. Az idők múltával egyre inkább kiüresedő ünnepélyek helyett az alkotások ösztökélnek újra és újra számadásra: a haza iránti elkötelezettség, amelyért a szabadságharcban életeket áldoztak és szenvedést vállaltak, például áll-e előttünk a másfajta áldozatvállalást sürgető korunkban? Megtet- tünk-e és megteszünk-e mindent, hogy emlékét ébren tartsuk, hőseinek a megérdemelt megbecsülést kivívjuk? Hiszen értünk, a mi jövőnkért küzdöttek. Szervátiusz Tibor témája a szenvedés heroizmusa. 1956-ról és Erdély sanyarú sorsú népéről vall konok fában, konok kőben, konok ércben — mondta megnyitó- beszédében Ladocsi Gáspár sebargai címzetes püspök, katonai ordinárius. — Művei örök figyelmeztetések: a szabadságharc vívmányait meg kell őrizni, hőseinek emléket állítani, ’56 üzenetét tovább kell gondolni. A rokoniélek Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versének ihletett előadásával erre hangolta a megjelenteket Babitzky Klára, a rádió elbocsátott munkatársa is. Fából készült szoborkompozícióin az egymásnak dőlő, idő vájta ébenfekete kopjafák előteréből finomra csiszolt, szálegyenes, világos dió vagy fénylő sárgaréz alakok világlanak elő, és hirdetik régmúlt nagyjaink jelen valóságát (Csak tiszta forrásból, Bartók). A halálos kínban hosszúra nyúlt Petőfi-aiak vízszintesét az égnek tartott, valószínűtle- nül hosszú kezek és görcstől felkapott lábak függőlegese ellenpontozza. Az ellentétekre épít Szervátiusz kőszobraiban is. Szoborcsoportjaiban mattfekete kőalapon állnak a törtfehér monolitkövek, egy- magukban, keresztet alkotva, vagy elnagyolt kavicsz- szerű kidolgozással ellentételezze a megdolgozatlanul hagyottat. És e felfelé törekvő kövek hatalmas hátteréből válik ki a szenvedő ember esendően kicsi, de mara- dandóságát sugalló fekete ércalakja: háttal felénk, fájdalomban vagy imádságban meggömyedve, vagy fejjel a mély fölött, lefelé zuhantá- ban ('56-os emlékmű-tervek, Magyar Golgota). A börtönéletre ítélt erdélyi emberek szenvedéséről valló nagyméretű bronzkompozícióján a csurgatással kialakított rács mintha alvadt vérből épülne, és a kínoktól változatosra mart anyag lesz az ellentéte az emberi arcokat helyettesítő, sivár lapokká szegényített álarcoknak. A bronz kisplasztikák líraibb oldaláról mutatják a művészt. Függőleges, kopja- faszerűen ábrázolt alakjait szelíden elhajló mozdulattal telíti élettel (Madonna; Leány). Vagy a meghittség a szemünknek otthonos Petőfi szavalóverseny Aszódon A költészet szülőhelyén Huszadik alkalommal rendezték meg a Petőfi szavalóversenyt Aszódon a Vécsey Károly Helyőrségi és Városi Művelődési Házban szombaton. Előtte koszorúzási ünnepséget tartottak a múzeumnál, melyen részt vett Bagyin József polgármester is. A patinás épület előtt Gál Tibor, az önkormányzat művelődési előadója örömmel állapította meg, hogy a helyi válogatók nyomán hetvenöt általános és középiskolás nevezett a körzeti versenyre, annak ellenére, hogy az irodalmi szöveggyűjteményekben egyre kevesebb Petőfi-költeményt olvashatunk. Asztalos István múzeumigazgató, megyei tanácsnok beszédében felidézte, hogy 1875-ben rendezték meg az első Pető- fi-ünnepséget Aszódon, amikor is emléktáblát helyeztek el az egykori sco- la latina falán, hirdetve: „Itt lobbant fel a láng itt nyerte olimpi tüzét). A legszeretőbb költő”. A 100. évfordulón elevenítették fel a nemes hagyományt, s azóta rendezik meg minden esztendőben a versemondó versenyt. Először 48-an szavaltak. — Petőfi költészete Aszódon született — mondta a szónok — s a mai verseny is bizonyítja, hogy a Galga mentén ennek az emléke nem enyészett el! A háromtagú zsűri (Sel- lei Zoltán előadóművész, elnök, Asztalos István és Gál Tibor) három csoportban hirdetett eredményt. Az alsó tagozatos általános iskolások közül a gödöllői Makó Viktória lett az első (Erkel-iskola), Ku- rucz Agnes a második és Orbán Erzsébet a harmadik (Aszód, I. számú iskola). A felsősök között a túrái Benke Zsuzsanna szavalatát értékelte a legjobbnak a zsűri. Második lett Borsos Kinga. Hárman végeztek a harmadik helyen: Hajdú Agnes, Sági Éva és Kondella Mihály, az aszódi középiskola növendékei. Az „igazi” középiskolás mezőnyben is aszódi gimnazisták vitték el a pálmát, sorrendben Ságodi Ildikó, Honig László és Baj- kó Norbert. A városi önkormányzat, a Petőfi Múzeum, a Petőfi Társaság helyi csoportja és a művelődési ház rendezése mellett — mint Vörös László, az intézmény igazgatója elmondta — Erdősi Kálmán vállalkozó és Juhász Attiláné könyvkereskedő támogatta a versenyt. B. G. Ingyenes belépő Hangverseny Foton A Klara Schumann Női Kar Karola Markardt vezényletével Mendelssohn, Rheinberger, Cesar Frank és Cornelius műveiből ad koncertet október 26-án, este hét órakor a fóti műemlék templomban. Közreműködik a SOTE Kamarazenekar, valamint Ute Bardelmeier orgonaművész. A hangverseny ingyenes, de adományokat szívesen fogadnak a templom orgonájának felújítására. Szervátiusz Tibor a tárlatnyitáson egyik alkotása előtt Krekács Róbert felvétele aranymetszés arányait követő komponálásból adódik, a metszésvonalban elhelyezett sokszoros gyönggyel, motívumokkal, vagy éppen egy vállon ülő kisdeddel oldva fel a monolitikus figura fennköltségét. E ritka példáktól eltekintve a kiállításról a fájdalom emlékét hoztuk magunkkal. Bárcsak lenne pénz és megrendelő, hogy a szép tervekből elkészülhessenek a művész által megálmodott szobrok. Megérdemelnék. Ahogy megérdemelnék a már megmintázottak is. (veszelszky)
