Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-21 / 247. szám
J! PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. OKTÓBER 21., PÉNTEK 5 Az utolsó 1967-ben elsüllyedt Rácke vére hajómalmot álmodik Ráckeve képéhez időtlen idők óta hozzátartoztak a Dunán lehorgonyzott, búzát őrlő tombáncos hajómalmok. A múlt században tucatnyi ringott a folyón, s néhány még e század ’50-es éveiben is működött. Most egyet eredeti tervek, hiteles dokumentumok alapján újra kellene építeni, javasolta egy városszülötte lokálpatrióta, Fegyó János, az Árpád-múzeum igazgatója a helyi lap egyik utóbbi számában. A hajómalom Ráckeve idegenforgalmi nevezetessége lehetne, különösképpen, hogy ilyen az országban sehol sem található. Messze földről vonzaná ide, még külföldről is, az érdeklődők sokaságát A vácegresi evangélikus egyházközség Gyülekezeti ház finn segítséggel Aki az evangélikus egyház „illetékesét” keresi Váceg- resen, annak a polgármesteri hivatalba kell bekopognia. Helyben lakó lelkész ugyanis nincs — emberemlékezet óta Domonyból jár át —, a polgármester, Dudás János viszont mindent tud az egyházközségről. Nem csak azért, mert a falu első embereként kötelességének érzi, hogy ismerje a település egyik meghatározó egyházának az életét... Sokkal inkább azért, mert maga is ennek a felekezetnek a tagja, sőt kettős tisztségviselője: kántora és egyben felügyelője. — Igazgató úr, ön nagy álmodozó. Mert csodálatos elképzelés egy hajómalom újraépítése, de az nagyon sokba kerülne. Manapság viszont nem olyan időket élünk, hogy efféle „felesleges dolgokra” jutna pénz. Lehet, hogy igazgató úr csupán csak álmodozott? — Én magamat nem tartom álmodozónak — válaszolja. — Nem szoktam úgy álmodozni, hogy az minden realitást nélkülözzön. Javaslatomat a Ráckevei Újságban a Ráckeve—2000 pályázat kapcsán tettem közzé. A város abban a szerencsés helyzetbe került, hogy az idén elnyerte az osztrák kormány több mint kétmillió schilling értékű támogatását, Ráckeve hosz- szú távú idegenforgalmi fejlesztési programjának elkészítéséhez. Ez a munka elkezdődött. A program tartalmazza majd a jelen helyzet pontos felmérését, a szakértők által javasolt fejlesztési irányokat, választ ad arra, hogy mit érdemes itt beruházni, az milyen haszonnal kecsegtet, s tartalmaz majd úgynevezett megvalósíthatósági tanulmányokat is. A dokumentum várhatóan a jövő év márciusáig kész lesz. Ezután már vezetőinken, s rajtunk, polgárokon múlik, tudunk-e élni a kapott lehetőséggel, s van-e bennünk elég kezdeményezőerő, hogy Ráckevéból belátható időn belül egy szélesebb körben valóban vonzó idegenforgalmi központot varázsoljunk. Nekünk kell tehát tartalommal megtöltenünk a programot, s ennek a tartalomnak egy pici szelete, Shcró'ck István, Sződliget polgármestere: mint független jelölt, újra elindulok a polgármesterségért, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy nagyon sok szép terv, többek között számos utca felújítása, az iskola és az óvoda bővítése vagy új parókia építése a tarsolyomban maradt az elmúlt négy év során. Elhatározásomat nejem és két már felnőtt gyermekem maradéktalanul tiszteletben tartja. Krebsz Ferenc, Zebe- gény polgármestere: lévén, hogy az önkormányzati képviselő-testülettel közösen négy évvel ezelőtt egy töredéke lehetne a hajómalom megépítése. — Lehetséges, hogy az osztrák pályázat megmozgatta a város lakóinak, főleg értelmiségének a képzeletét? — Minden bizonnyal. Bár ne felejtsük el, hogy Ráckeve ma is gazdag látnivalókban, idegenforgalmi nevezetességekben, nem a semmiből kell tehát valamit teremteni. Páratlanul szép a természet, az istenadta környezet is, önmagában ez azonban még kevés. Egy ízig-vérig nyugati horgász turista például nem valószínű, hogy a mi horgászparadicsomunkért eljön hozzánk, ugyanis megengedheti magának, hogy a tengerpartot keresse fel. De ha van még egy Savoyai-kasté- lyunk, egy szerb templomunk is, egy múzeumunk, s ha elkészül Patay László festette katolikus templomunk is, akkor már könnyen lehet, hogy minket választ. Mindemellett további kuriózumokegyetlen cikluson messze túlmutató programmal álltam a község élére, elindulok a polgármester-választáson. Bár a családi élettel nehéz összeegyeztetni a településvezetői hivatást, családom ha nem is könnyen, de elfogadta döntésemet. Hozzáteszem: független jelölt leszek. Sándor István, Sződ polgármestere: immáron húsz éve állok a község élén, s lévén, hogy még nem fáradtam bele ebbe a szép, de rendkívül megterhelő munkába, független jelöltként ringbe szállók a polgármesterségért. R. Z. ra, csak itt látható értékekre lenne szükség, s a sok közül egy ilyen lehet a hajómalom. — Hogyan vetődött fel ennek a goiidolata? — Mint az újságcikkben is emlékeztettem rá, Ráckeve képéhez évszázadokig hozzá tartoztak a hajómalmok. A Duna medrében horgonyozva hasznosították a folyó sodrását, majd 1872-ben, az északi zsilip megépülte- kor az Öreg-Dunára költöztek. Csak a telet töltötték a „malomplatzon”. Az ’50-es években, az államosítások nyomán megkezdődött a pusztulásuk, a ’60-as évek elejére már csak egy maradt viszonylag épen, a Gyurcsik- malom. A szakemberek ekkor döbbentek rá, hogy tulajdonképpen ez az ország utolsó tombáncos rendszerű malma, ipartörténeti emlék, amelyet meg kell menteni az utókornak. Meg is mentették, központi pénzből, az Országos Műemléki Felügyelőség közreműködésével. 1962- ben készült el a felújítás, a híd mellett került vízre, s ezzel Ráckeve értékes látnivalóval gazdagodott. Baj azonban, hogy télen is a vízen hagyták, s a fagyok, a jég kikezdte a csaknem százéves építményt, amely végül 1967-ben elsüllyedt. Később kiemelték, ácsok jöttek, szétszedték, s azzal a szándékkal (Folytatás az 1. oldalról) A nemzetiségi és társadalompolitikai bizottság tegnapi ülésén megtudtuk, hogy a hétfő délben lejárt jelentkezési határidőig megyénkben hat település jelezte szándékát arra vonatkozóan, hogy ott — Ácsán, Csornádon, Dabason, Gal- gagyörkön, Pilisszántón és Pilisszentkereszten — nemzetiségi önkormányzatot kívánnak állítani. — Ez a szám alatta marad várakozásainknak — mondta Alt Gyula. — Az okot abban látom, amit országjárásom során több helyen is hallottam, megtapasztaltam. Sajnos egy- egy településen sem a kisebbségek, sem pedig az ott élő más nemzetiségűek nem merték avagy nem tarvitték el Szentendrére, hogy ott újra felállítják, de immáron a skanzen területén. Ez azonban már nem sikerült, nem sikerülhetett, így az alkatrészek, a korhadt deszkák ma is ott pihennek, raktárban, s a teljes dokumentációt is a skanzenben őrzik. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum segítsége, tevékeny közreműködése nélkülözhetetlen tehát a hajómalom újraépítéséhez. — Említette, hogy a Gyur- csik-malom is, mint a többi, tombáncos rendszerű volt. Mit jelent ez a kifejezés? — Ezek a malmok a Duna közepén álltak, a sodrásban, s a két részt, az örlőszerkeze- tet magában foglaló házhajót .és a völgyhajót az úgynevezett készség, tulajdonképpen a malomkerék kötötte össze. A készség egy tizenkét méter hosszú, több lapátból álló szerkezet volt. Vízimalom ma is van az országban, olyan, ami a partra épült, de ilyen tombáncos nincs. — Elképzelhető, hogy lenne erő, akarat és főleg pénz e különös műemlék elkészítéséhez? — Talán egy alapítvány, vállalkozók — akár osztrákok — támogatása, sok-sok magánfelajánlás, pályázat, a külföldön élő ráckeveiek adománya együttesen vezethetne sikerre. Az építés költségei hosszabb idő alatt teremthetők elő, de ha feledésbe merülne az ügy, ha felkarolása nem kezdődne el, -soha nem is valósulna meg. A Ráckeve—2000 pályázat, úgy vélem, most jó alkalmat kínál az újrateremtéshez. — Hová álmodná a hajómalmot? — Már gondolkodtam rajta, jól illeszkedne talán a kastély előtti Duna-parthoz. Én ugyan legszívesebben a híd mellett, a kiskunsági oldalon horgonyoztatnám le, tudniillik akkor a városi tornyok adnák hozzá a hátteret. tották fontosnak felvállalni a törvény által felkínált lehetőséget. „Kell ez nektek?", vagy „Minek megosztani a települést?” — ilyen és hasonló kérdésekkel, kételyekkel találkoztam több helyen is. A válaszom ezekre az: ahol csak a legkisebb igény is felmerül, ki kell jelölni azt a hiteles, helyben népszerű, tekintélyes, az adott nemzetiségért magát feláldozni akaró embert, aki majd a decemberi választások révén — itt több megoldás is lehetséges — képviselni tudja a településen, sőt akár országos szinten is az érintett kisebbség ügyeit — sorolta a választásokat megelőző közvetlen teendőket az elnök. M. É. A polgármester, érdeklődésemnek láthatóan örülve, azonnal félretette megkezdett munkáját, s rendelkezésemre állt, hogy bemutassa a község evangélikus gyülekezetét. — Az 1700-as évek első felétől élnek a községben evangélikusok — kezdte —, a török pusztítás után akkoriban telepítettek a községbe magyarokat, szlovákokat, katolikusokat és evangélikusokat vegyesen. Két gyülekezetből három — Ez a két gyülekezel van ma is a faluban ? — Létezik egy harmadik is, a baptisták. Ők tőlünk, az evangélikusoktól szakad.- tak ki az első világháború után. 53-an vannak. — Éppen? — A polgármester elmosolyodott: — Igen, pontosan lehet tudni a számukat, mert valamennyi tagjuk aktív. Olyannyira komolyan veszik a hitüket, hogy tizedet is fizetnek, s abból ez az 53 ember eltart egy lelkészt. Hátha még a fúvószenekarukat, vagy a négyszólamú énekkarukat hallaná! — S önöknek nincs énekkaruk? Hiszen ön a kántor... — Van, de sajnos mostanában nincs elég időm a tagok betanítására. Tudja, a polgármesteri teendők... — 5 az evangélikusok mennyien vannak Vácegre- sen? — Látja, ezt azért nem csak a baptistáknál lehet pontosan tudni... Mi 192-en vagyunk. — S ebből mennyi a templomlátogató ? — Egy átlagvasárnap körülbelül százan, százhúszan vesznek részt a délelőtti és délutáni alkalmakon, de jeles ünnepekkor, vagyis karácsonykor, újévkor, hús- vétkor, pünkösdkor és búcsúkor szinte az egész gyülekezet. Evangélikus búcsú — Búcsúkor? Úgy tudtam, hogy a búcsú római katolikus ünnep... — így nevezzük a templomszentelés napját, ami Vácegresen szeptember első felére esik. — Vallásosak lehetnek itt az emberek, ha annak ellenére ennyien járnak templomba, hogy nincs is helyben lakó lelkészük... — Általában valóban azok. Lelkészünk, Baranyai Tamás azért nem csupán vasárnap teszi tiszteletét Vácegresen... Mindig itt van, ha valamilyen szolgálatot, például temetési szertartást kell végeznie. De ő tartja a hittanórákat is csütörtökönként. Általában a két óra között szokták megkeresni a hívek az ügyes-bajos dolgaikkal. Jövőre azonban már kész lesz a gyülekezeti házunk, abban majd hivatalos fogadóórákat is tarthat. — Megnézhetem az épületet? — Hogyne, jöjjön, megmutatom, a templom mellett található. Vácegresen nincsenek távolságok, a polgármesteri hivatallal szemben áll az evangélikus templom, mellette épül a gyülekezeti ház. A falak már állnak, a tető is a helyén van, ám az ajtók, ablakok még hiányoznak, s hátra vannak még a szerelési munkálatok is. — Mikorra tervezik az épület átadását? — kérdezem a polgármestertől miközben segítek neki a lépcsőt helyettesítő deszkatákolmányon fellépni. — Valamikorra jövő tavaszra. Tudja — teszi hozzá —, a mesterek társadalmi munkában végzik a feladataikat, így aztán nem mi diktáljuk a tempót. Bármikor jönnek, csak megköszönhetjük nekik. A kuhmói kapcsolat A vácegresi evangélikusok anyagi erejét — persze, lehet, hogy pontosabban fogalmazok, ha azt írom, hogy az adakozó kedvét — még így is meghaladja az építkezés költsége. Ezért is jön jól számukra a finnországi, közelebbről kuhmói evangélikusok rendszeres anyagi segítsége. Részben az ő adományaik által vált lehetővé, hogy az 1792-ben épült templomot az elmúlt években kívül, majd belül is rendbe hozzák. Téved azonban az, tudtam meg Dudás Jánostól, aki azt hiszi, hogy a vácegresi (és a domonyi), valamint a kuhmói evangélikusok kapcsolata kizárólag az adományokra épül. A gyülekezetek tagjai rendszeresen látogatják egymást, az egyik évben Finnországban, a másikban Magyarországon. Ezek a találkozások barátságok szövődésé- re is kiválóan alkalmasak. Hardi Péter Deregán Gábor Újra indulnak-e a polgármesterek a megyében? Hosszú távú programot hirdettünk! Újra jelöltetik-e magukat a közelgő önkormányzati választásokon? — tettük fel a kérdést megyénk néhány települése polgármesterének, kiknek válaszát sorozatban közöljük. Megyénk hat településén Kihívás a nemzetiségek számára Télen körülölelte és megroppantotta a jég
