Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-21 / 247. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKOROK 1994. OKTÓBER 21., PÉNTEK Megyei agrárnap Pilisen Zöld lámpát a magyar mezőgazdaságnak Gazdag program, hasznos beszélgetések — ez jellemezte a Pest Megyei Földművelésügyi Hivatal által szervezett megyei agrámapot, melynek a pilisi Aranykalász Mezőgazdasági Szövetkezet volt a házigazdája. Elöljáróban talán annyit, a fórumnak volt egy kis szépséghibája, bár ez aligha a rendezők bűne. A vendégként meghívott Pest megyei országgyűlési képviselők közül alig néhányan jöttek el, noha a meghívó szerint Tunyogi András hivatal- vezető elsősorban tájékoztatásukra szervezte az agrámapot, nyilván azzal a célzattal, hogy emberközelből nyeljenek információt a mezőgazdaságot sújtó gondokról. Jövőre emelik a mezőgazdasági termékek árát Mint házigazda, Szentpéte- ri István, az Aranykalász elnöke köszöntötte a vendégeket, köztük számos elnöktársát a megyéből, majd rövid áttekintést adott szövetkezetük átalakulásának folyamatáról. Ennek során egy igen furcsa információ hangzott el. A jelenlegi földterületet tekintve egy szövetkezeti tagra 40 hektár jut, mindazonáltal — Szentpéteri István szerint — a föld csak szűkösen tartja el a tagságot. Sajnos pont ezzel kapcsolatban nem alakult ki vita, így csupán találgatni lehet, vajon a föld minősége, a termékszerkezet, szervezési problémák, avagy az agráripart sújtó szabályzók okozzák a megélhetési gondokat Pilisen. Gyovai Pál, a Teszöv titkára a szövetkezeti törvény leginkább vitatott kérdéseiről szólt. Mint mondotta: bár számos jele mutatkozik az új gazdasági formáknak, összességében a megtorpanás a jellemző. A 360 milliárdos szövetkezeti vagyon folyamatosan veszít az értékéből, s ez a veszteség mintegy 80 milliárd. Bár nem jellemző, több szövetkezetnél folyik a csőd- eljárási vagy felszámolási procedúra, ami az adott térségben munkanélküliséget és létbizonytalanságot váltott ki, s ez az agrárértelmiséget is érzékenyen érinti. — Az elmúlt négy évben bűnbaknak kiáltottuk ki az értelmiségiek ezen rétegét, jóllehet ők voltak azok, akik világszínvonalon működtették a magyar mezőgazdaságot — mondotta a Teszöv titkára. — Hasonló tendenciák motiválják, amiért a szövetkezetek próbálták magukat átmenteni más társasági formákba, mert a kft.-vé és rt.-vé átalakulásban látták a kiutat. E folyamat megállításához kormányintézkedésekre van szükség, olyan feltételrendszerek megteremtésére, mely létbiztonságot garantál a szövetkezeti dolgozóknak s a magángazdáknak egyaránt — szögezte le Gyovai Pál. A hozzászólók többsége egyetértett abban, hogy a gondok eredőjét a relatív túltermelésben és a vásárlóerő drasztikus visszaesésében kell keresni, ez utóbbit tetőzi a keleti piacok hiánya. — A megtermelt javakat áron alul kell elkótyavetyélni — mondotta az egyik résztvevő, hozzátéve: mindezzel sem a szövetkezetek, sem pedig az egyéni gazdálkodók nem tudnak saját erőből megbirkózni. — Támogatás nélkül nem valósulhat meg az elfogadható és a jövedelmezőség összhangja. — Tessék kitekinteni nyugatra, ott nem ritka a mezőgazdaság 40-50 százalékos támogatása, míg mi örülhetünk a hat-nyolc százaléknak — hangoztatták többen is. A kérdéshez hozzászóló Götzinger István képviselő elmondta, hogy az energiaárak mellett az élelmiszerek árának emelését is tervezi a kormány. Lehet, ez javít a termelők helyzetén, hisz nyilván ők is magasabb árat kapnak. De aligha vigasz a fogyasztóknak. S ha emiatt tovább romlik a vásárlóerő, úgy kérdésessé válik, vajon ki veszi majd meg a mező- gazdasági termékeket, illetve lesz-e elég vásárló. A feltételrendszerek taglalása során az is elhangzott: politikának nincs helye a mezőgazdaságban. Bízzák rá az ott dolgozókra, hogy mit akarnak csinálni. Persze van ebben ellentmondás is. Mert ha támogatást várnak az államtól — a mindenkori kormánytól —, úgy az a támogatás fejében azt is szeretné tudni, hogy mit kap érte cserébe. A beleszólás jogát joggal fenntartja, s ez már aligha mentes a politikától. Kilencvenhat hektárra jut egy erőgép A szövetkezetekkel kapcsolatban mindössze egy hozzászóló mondta el a véleményét; megítélése szerint az előbbi kormány nem az évszázados szövetkezeti forma ellen agitált, hanem a tulajdonosi tudatot kiölő, érdektelen, Moszkvából importált tsz-rendszert szerette volna a jól bevált, régi mederbe terelni. A baj ott van — s ezt pont a szövetkezeti vezetők fejtették ki —, hogy az emberek még a mai napig sem tudnak különbséget tenni a múlt és jelen közt. Nem ismerik a szövetkezeti tagok jogait és kötelességeit, vagy azt, hogy miként kell egy szövetkezetét megalakítani, mi a feltétele a tagságnak. Mint hallottuk, már tíz gazda elég ahhoz, hogy szövetségre lépjen, szövetkezetét alapítson, ami számos előnynyel jár. Összevonhatják a földjeiket, nem kell külön- külön gépet, felszerelést megvenni. Hogy a kettő mennyire összefügg, azt egy hozzászólás tükrözte. Az illető elmondta: náluk a kis területek bérbetakarítása 60 százalékkal többe került, tekintettel a gyákori fordulókra, amelyek növelik az üzemköltséget. Ugyancsak ennek kapcsán hangzott el, hogy míg nyugaton 12-13, Magyarországon csak 96 hektárra jut egy erőgép, s ennek pótlására a mai gépárak mellett 300 milliárd forintra volna szükség. A tanácskozás második napirendi pontja az agrár- kamarai törvény végrehajtását taglalta, melynek előadója Szabó Márton, a Pest Megyei Agrárkamara szervezőbizottságának elnöke volt. A hozzászólásokból kiderült, hogy az agrárkamara létjogosultságát illetően erősen megoszlanak a vélemények, s ennek elsősorban az az okát, hogy törvény írja elő a létrehozását, amiért is egyesek a hatalom eszközét látják benne. Egy olyan hatóságot, mely nem érdekvédelmi feladatokat fog ellátni, hanem a fentről jövő utasításokat hajtja-haj- tatja végre a mezőgazdasági szférában. Egyesek számára továbbra sem világos, hogy a földművelésügyi hivatalok mellett miért van szükség egy újabb intézményre, s hogyan fog alakulni a kettő közt az alá- és fölérendeltségi viszony. (Hacsak a hivatalt menet közben meg nem szüntetik, s ezzel elejét veszik a hatalmi harcnak.) A gazdakörök szövetsége nem kapott meghívót Sajnos a hozzászólások során nem esett szó a falugazdász-hálózat további sorsáról, s arról sem történt említés, hogy az agrárkamara milyen szerepet szán a mind nagyobb tömegeket maga köré tömörítő gazdakörök szövetségének. Sajnálatos, hogy ezzel kapcsolatban a legilletékesebb, a Pest Megyei Gazdakörök Szövetségének elnöke nem tehetett fel kérdéseket — noha Podmaniczky Béla elnöknek lett volna jó néhány — lévén, hogy őt nem hívták meg a fórumra. Merjük remélni, hogy nem szándékos mulasztás történt... A tanácskozás második fele Albertirsán zajlott, ahol Zsilik Pálné, a helyi földkiadó bizottság elnöke beszámolt a földkiadások helyzetéről, mely 660 embert érint a községben. Mint azt Juhász László, a PMFMH helyettes vezetője is alátámasztotta, Albertirsa azon kevesek közé tartozik, ahol példás rendben zajlott a földkiadás, s ez elsősorban Zsilikné érdeme. Ugyancsak Albertirsán betekintést nyertünk a MIR- SA hűtőház tevékenységébe. Itt Gacsályi József főmérnök tájékoztatta a vendégeket a vállalat eredményeiről s a jövőt illető tervekről. A terepjárás határszemlével zárult, a dánszentmikló- si ALME Gyümölcstermelő Kft. ültetvényein ízelítőt kaptunk abból, hogy miként képzelik el a jövőt a termelők szövetkezeti formában. Mint azt Péter Béla igazgató elmondta: a szövetkezés a növényvédelemre és -értékesítésre teljed ki, minden mást egyénileg végeznek a gazdák. (Hasonló alapon működnek a dán és holland szövetkezetek.) Összességében elmondhatjuk, a szervezők kiváló munkát végeztek, az agrárnap során sok kérdést sikerült tisztázni, s noha egy- egy témában több vélemény is elhangzott, abban mindenki egyetértett, hogy a közeljövőben mindenekelőtt a mezőgazdaságnak kell zöld lámpát kapnia. Abban is egyetértés született, hogy az egyéni és a nemzetgazdaságot közös nevezőre kell hozni, artnak szem előtt tartásával, hogy az utóbbi helyzetelőnyt élvezzen. Kóstolóval egybekötött munkamegbeszélés az albertir- sai hűtőház tanácstermében A szerző felvétele Sertés- és szarvasmarhajelzó' rendszer A Földművelésügyi Minisztérium agrárrendtartási hivatala és a Gazdakörök Országos Szövetsége aláírta azt a közös megegyezést, mely a sertés és szarvasmarha folyamatos jelzőrendszerének létrehozását célozza az ország egész területén. Az akcióhoz csatlakozott a Parasztszövetség és a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége is. Elsőnek a Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége tett konkrét lépést ez ügyben, ötven meghívót küldött ki a legnagyobb településekre, s egyben felkérte Keszthelyi Kamillát, a Ma- gosz szakértőjét, hogy adjon tájékoztatót a jelzőrendszer céljairól és működéséről. Mint azt az előadó elmondta: a jelzőrendszer-hálózat kiépítésére azért van szükség, mert jelenleg káosz mutatkozik a sertés- és szarvasmarhanyilvántartás területén. A Központi Statisztikai Hivatal erre vonatkozó közleményei és a valós állapot közt nem egyszer 30-40 százalékos az eltérés. Ez azért is aggasztó, mert erősen csökken az állomány, s a kellő információ hiánya zavart kelthet az ellátásban, s az árak ingadozásában is szerepet játszik, amit a tisztességtelen felvásárlók és nepperek ki is használnak. A jelzőrendszer működtetése érdekében minden településnek lesz egy képviselője — másodállásban —, aki hetente jelzi a Magosz felé az értékesítésre alkalmas sertések és szarvas- marhák számát, annak alapján, hogy folyamatos kapcsolatot tart a termelőkkel. Ezért, cserébe, a termelő naprakészen tudja az államilag garantált árakat, s így nincs kitéve annak, hogy az élelmes, utazó kupecek becsapják. Nem kell utaztatni az állatokat a piacra, vágóhídra, a felvásárló helybe jön az áruért. Arról sajnos nem volt szó, hogy a fizetés helyben vagy utólag történik. Mint azt Keszthelyi Kamilló hangsúlyozta: a jelzőrendszer-szolgálat nem azonos a kötelező állatösszeírással. A nyilvántartásba vétel csak a közforgalomba, tehát eladásra szánt állatokat érinti, nem kötelező jelleggel. Szó sincs arról, hogy az állam húsármaximálásra készül fel, s ezt megelőzően előbb nyilvántartást készít az állatok számáról és fellelhető helyéről. A települési megbízottak nem fogják a termelőket házhoz kiszállással zaklatni, a termelők fogják őt felkeresni, ha igénylik a közreműködést. A települési megbízottak kiválogatásában a helyi gazdakörök is közreműködnek, vagy ahol ez nincs, ott az önkormányzatok tehetnek javaslatot. A megbízottak havi 2000 forint tiszteletdíjat és némi költségtérítést kapnak. A hozzászólásokból kiderült, hogy az egy fő aligha lesz elég valamennyi településen, hisz nem mindegy, hogy Kartalon avagy Cegléden kell a munkát ellátni. Válaszában Keszthelyi Kamilló elmondta, erre menetközben a szervezők is felfigyeltek, s a lakosság lélekszámútól függően, ahol indokolt, ott több képviselőt bíznak meg. A szervezések lebonyolítása után a jelzőrendszer-szolgálat 1995 januárjában indul be. Hírek-események Lakos László földművelésügyi miniszter fogadta Podmaniczky Bélát, a Pest Megyei Gazdakörök Szövetségének elnökét. A közel egyórás beszélgetés során a szövetség elnöke tájékoztatta a minisztert a megye gazdaköreinek eddigi tevékenységéről, valamint a jövőt illető tervekről. A találkozó a kölcsönös megértés jegyében zajlott. * Hajnal Károly, a PMGSZ jogtanácsosa ma is (minden pénteken) várja a gazdaköri tagokat ingyenes tanácsadásra, 9 és 12 óra között. Helyszín a szövetség gödöllői irodája. Megjelent az 1994-es Mezőgazdasági zsebkönyv első kötete, mely magában foglalja mindazokat az ismérveket, melyek nélkül manapság nem könnyű eligazodni a gabona-, zöldség- és gyümölcsfélék termesztésének világában. A 300 oldalas, képekkel illusztrált kis mindentudó ára 490 forint, de csak a PMGSZ-irodán keresztül kapható. Megrendelhető telefonon és levélben, vagy átvehető személyesen a gödöllői irodában. Rövidesen elkészül a második kötet is, melynek témája az állattartás és -tenyésztés. Az oldalt írta: Matula Gy. Oszkár Pest Mejgyei Gazdakörök Szövetsége, 2100 Gödöllő, Ganz Abrahám u. 2. sz. Telefon- és faxszám: (06-28)-310-288. Fáy András Alapítvány 219-98007 OTP Rt. Pest Megyei Igazgatósága, 76Ö-000960
