Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-03 / 231. szám
§ PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASÁG 1994. OKTÓBER 3.. HÉTFŐ 7 Forintos hírek Az adóalapjukat csökkenteni kívánók ezen a héten is vásárolhatnak hitel segítségével államkötvényt, mivel a parlament még nem módosította az adótörvényeket. A Talentum Rt.-nél még folytatódik az államkötvények értékesítése 128,8“ százalékos árfolyamon. Az előzetes KSH-adatok ismeretében ebben az évben a szakemberek mintegy 5,6 millió sertés levágásával számolnak hazánkban. Az 5,6 millió levágásra szánt sertésből a belföldi fogyasztásra mintegy 4,5 millió darab szükséges — ez 253 ezer tonna csontoshús-súly- nak felel meg. Bemutatták a Benefon Deltát Tiszteljük a hagyományokat, dolgozunk a jelenért, építjük a jövőt. Ez a jelmondatunk — mondta Papp Miklós, a Westel Rádiótelefon Kft. vezérigazgatója azon a minapi sajtótájékoztatón, amelyen bemutatták a finn Benefon cég legújabb mobiltelefonját, a Benefon Deltát. A Westel Kft. 1990-ben indította a rádiótelefon-szolgáltatást Magyarországon, és azóta ügyfeleik száma 55 ezer fölé emelkedett, a vételi lehetőség pedig immár Magyarország területének 90 százalékán adott. Az egyre bővülő ügyfélkör jobb kiszolgálása érdekében — folytatta Papp Miklós — szeretnénk tovább bővíteni szolgáltatásainkat és javítani azok minőségét. Ezután Jorma Nienien, a Benefon cég elnöke adott rövid tájékoztatást vállalatáról, valamint a Benefon és a Westel Kft. kapcsolatáról, majd Langsteiner Marianne, a vállalat marketingigazgatója ismertette a sajtó képviselőivel a világ legkisebb és legintelligensebb mobil- telefonjának, a Benefon legújabb büszkeségének, a Benefon Deltának tulajdonságait. A készülék, amely mindössze 350 grammos, már külsejével is eloszlatja a rádiótelefonok eddigi szürkeségét, hiszen 5 elegáns színben kapható. Azonban a Delta technikai szempontból is figyelemre méltó — mondta Langsteiner Marianne —, hiszen 99 memóriahelye van nevek és számok együttes tárolására. Megtudhattuk még, hogy a korábbi évekkel ellentétben ma már vidéken több ügyfele van a Westelnek mint Budapesten, valamint azt is, hogy az újabb, autóba építhető rádiótelefonok már kihangosíthatók, jelentősen megnövelve ezzel az utazás biztonságát, sőt ha valaki ilyen telefont rendel, annak a beszerelést a cég ingyen végzi. F. R. Szüleitől örökölte a föld szeretetét A falugazdász mintagazdasága A tizenhármas körzet falugazdászát Tökön mindenki ismeri. Mikor holléte után érdeklődünk, mosolyra gyűlt arcok igazítanak útba, mutatják azt a mellékutcát, amelynek végén Járfás Gábor háza áll. Az alacsony parasztház szinte félve húzódik meg a mögé épített modern, fehér épület előtt. Az udvaron éppen munka folyik: pótkocsit tolnak be, színültig megrakva frissen aratott zabbal. A házigazda kisvártatva előkerül, nyakig olajosán. Jövetelünk éppen egy traktor csapágyának javítása mellől szólította el. — A délelőtt a falugazdász! teendőké, délután a gazdasággal foglalkozom — magyarázza, miközben hellyel kínál. — Az idén százhetvenhat hektárt műveltem meg, ennek nagyobb része bérlemény. Búzát, kukoricát — és mint ahogy láthatta —, zabot termelek rajta. Rövidesen kiderül, hogy mindezt lényegében egyedül végzi a toki falugazdász. De a család is segít, ahogy tud. Az utánpótlás a tizenéves nagyobbik fiú, aki szintén otthon szorgoskodik, miközben Piliscsabán végzi a mezőgazdasági középiskolát. — Sokfelé dolgoztam, mielőtt önálló útra léptem — folytatja Járfás Gábor. — A gödöllői egyetem elvégzése után legtöbb ideig a helyi szövetkezetben, majd a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban és a budakeszi erdészetben kerestem a kenyerem. Földhöz jutottam a kárpótlás által, kivettem tagi részarányomat, és művelem a szülői földeket is. A faluban sokaknak van pár hektárjuk, amit bérbe adnak. Így gyűjtöm ösz- sze évről évre azt a területet, amely a megélhetésünket adja. A föld hál’ istennek jó, csak egy kissé kötött — sóhajtja a gazda. — És az idén is jó termés volt rajta. A búza elérte a kenyérgabona minőségét, és a kukoricát is mindig legjobbkor érte az égi áldás: esőt kapott szárba szökkenéskor, virágzáskor, és mikor a cső érésnek indult. A vevőkre is rátaláltam. Szerződést kötöttünk takarmánykeverőkkel, lovas gazdákkal, a biatorbágyi és a gyermelyi malommal a gabonára. Régen a helyiek vették meg azt, amit a határ termett, ma már máshol kell vásárlót keresnünk. Sokáig nem ülünk, hanem elindulunk, hogy megnézzük a gazdaságot. A falugazdász inkább hátrafelé terel, a gépekhez, hogy saját szememmel is lássam, hogy miről beszél. A kertet már régen nem művelik, de a gaznak sem jut egy talpalatnyi hely sem, mert egymást érik a régebbi és újabb berendezések, eszközök. Legelöl sok magángazda álma, egy kombájn áll, utána sorban a vetőgépek, eke, silózó, rendsodró és a többi felszerelés, amely a traktorral, pótkocsival együtt hiánytalanul megvan a kétszáz hektár műveléséhez. Járfás Gábor, ha akarna, akkor sem tudna más mesterségbe fogni. A föld szeretetét szü— Ehhez már gép is kellett — fűzi hozzá —, az egyetemi évek után vettem az első kis ötvenesemet. Ez szolgált addig, amíg a nagyobbik fiam iskolába nem ment. Azóta áll itt az udvarban ez a nyolcvankét lóerős MTZ traktor — fejezi be a gazdaság bemutatását. Mikor elköszönök, látom, hogy míg a falugazdászt feltartottam, addig sem állt meg a munka. A pótkocsin lévő zabhegy már a felére fogyott, A toki falugazdász nem tétlenkedik: maga is megragadja az eke szarvát. Gazdasága másoknak is például szolgálhat Vimola Károly felvétele leitől örökölte, úgy is lehet mondani: az anyatejjel szívta magába. Háztáji mindig volt, ahol testvéreivel együtt dolgozhattak. Méghozzá nem is akárhogyan: évente 10-15 bika és legalább 50 hízó került ki a fiúk keze alól. és zsákokban gyülekezik a szín ajtaja mellett. A búcsúzás is csak futtában sikerült: az utcára kilépve Járfás Gábort gondjai sorolásával a szomszéd zökkenti vissza a mindennapi teendői közé. Nánási Tamás Nem lesz új kolhozosítás Szó sincs róla, hogy új kol- hozosítást akarnánk, befejezzük a kárpótlást és szeretnénk megteremteni a tulajdonosok biztonságát — jelentette ki szombaton Orosházán, a Petőfi Művelődési Házban, a Parasztszövetség nagygyűlésén Lakos László földművelésügyi miniszter. Elmondotta: olyan mező- gazdaságot akar az új kormányzat, amely biztonságos körülmények közt és megfizethető áron termel, verseny- képes, kivitelre alkalmas minőségű árukat állít elő, tisztes jövedelmet biztosít, s amely segít megoldani a vidék gondjait. A kárpótlást és a szövetkezeti átalakítást mielőbb be szeretné a kormány fejezni. Eddig 600 000 új kárpótlási igényt nyújtottak be. Az igénylők 80 százaléka a termőföld elvétele miatt kér kárpótlást. A kormányzat mezőgazda- sági elképzeléseit ecsetelő miniszter az orosházi kisgazdáknak elmondotta, hogy kiszámítható piacot akarnak teremteni. Magyarország évi húsz százalékkal növekedő mezőgazdasági behozatalát a termelők érdekében korlátozni akarják, a kivitelt ösztönözve a kele.ti piac újraépítését igyekeznek majd segíteni. Jövőre biztosítják az étkezési búza, a tej, a disznó- és a marhahús, valamint a kukorica garantált árát. Magyar tankcsapda, más megközelítésben Játék a statisztika adataival Magyar tankcsapda címmel szeptember 12-én vezércikkben foglalkoztunk a benzin árának a közelmúltban történt és hamarosan ismét várható felemelésével, s ennek következményeivel. A szerző, Deregán Gábor írásához fűzött kiegészítő gondolatokat a budapesti olvasónk, amelyet alább adunk közre. Magyar tankcsapda című írásuk jól illusztrálja, hogy milyen elképesztő méretű agymosás folyik ebben az országban, s a hazug propaganda által ásott tankcsapdákba olyankor valamennyien beleesünk. Cikkük a benzinár állandó, folyamatos emelkedésén elmélkedik, ami ugyan a közeljövőben az adótartalom növelése miatt, reálértékben is igaz lehet, de az elmúlt néhány évben, a közhiedelemmel ellentétben, a benzin ára a fizetéshez képest nemhogy növekedett volna, hanem igen jelentősen csökkent. Ennek következtében ma körülbelül 150 literrel többet tudunk tankolni egy átlagfizetésből, mint 1990-ben, a taxisblokád után. Tessék csak utánaszámolni, ha az 1990-es 13 000 forintos átlagfizetést elosztjuk a 98-as benzin taxisblokád utáni 54 forintos árával, körülbelül 240 litert kapunk. Ugyanez a számítás ma 35 000 forintos átlag- fizetéssel és 90 forintos benzinárral számolva nem kevesebb, mint 390 litert eredményez. Meglepő ugye? Mi mégis azt hittük, hogy a benzin egyre drágább és drágább, és szidtuk a „dilettáns” kormányt, így lóvá tettek minket. Egyébként ugyanez a helyzet a forintleértékelésekkel is. A médiák minden egyes kis leértékelést felhasználtak arra, hogy elkeserítsenek minket: már megint drágább a külföldi gyógyszer, már megint kevesebb valutát kapunk a pénzünkért. A „dilettáns kormány nem tudja megőrizni pénzünk értékét”. De ha utánaszámolunk, meglepődve tapasztaljuk, hogy ma mintegy kétszerannyi valutát tudunk vásárolni egy átlagfizetésért, mint 1990-ben. Ha az akkori átlagfizetést elosztjuk az akkori 90-95 forintos feketepiaci, vagy 60-65 forintos banki árfolyammal, 140, illetve 200 dollárt kapunk. (Ez utóbbi inkább elméleti szám, mivel az államkassza üressége miatt, mint tudjuk, nem adtak, csak 50-et.) Ezzel szemben ma, amikor a fekete és banki árfolyam között nincs különbség, az átlagfizetésért nem kevesebb mint 320 dollárt kaphatunk. Vagyis miközben minden kis leértékelés alkalmával felizgattak minket, elfelejtették közölni, hogy ezek a leértékelések jelentősen elmaradnak az inflációtól is, meg a fizetésemelésektől is, ezért egyre több és több valutát kaptunk a pénzünkért. Mi mégis azt hittük, hogy fordítva van, és szidtuk a kormányt. Iszonyatosan becsaptak minket. Mostanában MSZP-s körökben sűrűn emlegetnek egy számot: „az MDF-kor- mány 60-70 milliárd dollárra növelte az ország adósságát”, hangoztatják. (A rend kedvéért megjegyezzük, hogy ebből a külföldi dollárban számolt adósság 25 milliárd dollár körül van, ez 2-3 milliárdos növekedés négy év alatt, ám tudnunk kell, hogy ugyanezen négy év alatt — a kommunisták által összehozott 22 milliárd adósságunk után csak kamatokban 10 milliárd dollárt kell fizetnünk. — A szerk.) Ez a Békési úr által terjesztett szám csak úgy igaz, ha nem kevesebb, mint háromszoros csalást alkalmaznak. Iskolapéldája annak, hogyan lehet a statisztika segítségével hazudni. Az első csalás abban van, hogy nem nettó, hanem bruttó értékkel számolnak, vagyis az ország követeléseit nem veszik figyelembe, csakis a tartozásait. A második csalás az, hogy reálérték helyett csak a nominális értéket veszik figyelembe, vagyis nem vonják ki belőle az inflációt. Olyan ez, mintha a Bo- ross-kormány azt mondta volna, hogy szavazzatok ránk, emberek, mert mi megháromszoroztuk a fizetéseteket 13 000-ről 35 000 forintra. Ilyet természetesen nem mondták, mert tudták, hogy ha kivonják belőle az inflációt ez sem több, mint az 1990-es 13 000 forint. Na, de Békési úrék nem ilyen szemérmesek, hanem szemrebbenés nélkül nominális értéket számolnak. A harmadik csalás abban van, hogy a belső adósságot is, teljesen indokolatlanul, átszámolják dollárba, csakis azért, hogy a fentebb említett forintfelértékelődést kihasználva a valósnál mintegy 60 százalékkal nagyobb összeget mutathassanak ki. Ezzel a módszerrel, dollárba átszámolva, például a bruttó társadalmi termékben, a GDP-ben is hatalmas növekedést lehetne kimutatni, holott mindenki tudja, hogy ez reálértékben csökkent. Ugyanez a helyzet az adósságokkal is, ha tisztességes módon számolunk, vagyis nettó reálértékben, akkor mind a külső, mind a belső adósság csökkent. Sajnos az agymosás teljes sikerrel járt, mi, a szegény becsapott, megtévesztett nép, érdekeink ellen szavaztunk. Igaz, nem mindannyian, a Gallup-fel- mérés szerint a magasabb iskolai végzettségűek a régi koalícióra szavaztak. Ők nyilván jobban tudnak számolni. Az előző kormány, bár az adott körülmények között a külföld által is elismert teljesítményt nyújtotta, egy dologban valóban dilettáns volt: a propagandában. Minden hazugságra azonnal válaszolni kell, mert a hazugság a nemzet ellen irányuló veszedelmes fegyver lehet. Mindez sajnos most is mindent eláraszt, az ellene küzdők tábora pedig fogy: a rádióban, a tévében szinte teljesen kiirtották a tisztességes, objektív tájékoztatást, a Pesti Hírlap el-, esett, a Magyar Nemzetet, az önök lapját és az Új Magyarországot minden módon támadják. (Néha úgy tűnik, ez utóbbi úgy próbálja menteni magát, hogy feladván a hazugság elleni harcot, álellenzéki lappá szelídül.) Szóval a küzdelem egyenlőtlen, mégis reméljük, hogy utolsó végvárként megmaradnak ezek a lapok, amelyeket még nem propagandisták, hanem igazi újságírók írnak, hiszen fontos küldetést teljesítenek. Fülöp Miklós
