Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-17 / 243. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAC 1994. OKTÓBER 17.. HÉTFŐ Európai normák a növényvédelemben A biogazdálkodás csupán divat Egy Velencei-tavi szakmai kirándulással zárult az a háromnapos tudományos nemzetközi fórum, melyet a kelet- és közép-európai régió növényvédő' szereinek az összeurópai normákhoz való igazításáról hívott egybe a Földművelésügyi Minisztérium. Eke Isván, a tárca főosztályvezető-helyettese lapunk kérdésére elmondta, hogy hazánk talán a legjobban áll ebben a kérdésben a környező' államokhoz képest. — Három szempontot kell figyelembe venni egy-egy növényvédő szer engedélyeztetésekor: az első i. mezőgazdasági hasznosság, a második a környezetvédelmi előírás, a harmadik a humánegészségügy, azaz az emberi szervezetnek — elsősorban rákkeltő anyagok tekintetében — való megfelelés. E téren, illetve a hazánkban használt növényvédő szerek tekintetében a legjobban állunk a térség országai közül. Ezért is szerveztük ezt a regionális konferenciát, ahol a velünk szomszédos országok mellett eljöttek a Szovjetunió utódállamai, s itt vannak a fejlett nyugat-európai és amerikai növény védőszer-előállító vállalatok képviselői. Megjegyzem, ez utóbbiak száma egyre fogyóban van: hihetetlenül költséges ma egy új növényvédő szer előállítása, kipróbálása, az engedélyezésig való eljuttatása. Nos, ez a három nap arra kínált elsősorban alkalmat, hogy a másik elméleti és gyakorlati ismereteit, tapasztalatait meghallgatva, a kölcsönös tanulás útján közelebb kerüljenek egymáshoz a kelet-közép-eu- rópai régió országainak növény- védelmi előírásai, illetve hogy ezek jobban igazodjanak a ma érvényes közös piaci normákhoz, szabályokhoz. Savanyú földek-— Már e kérdésfelvetés is újszerűnek tetszik hazánkban, hiszen sem annak törvényi szabályozásáról, sem pedig — a szovjet típusú nagyüzemi gazdálkodás körében — annak gyakorlatáról nem esett szó. — A dolgot kétfelé kell bontani: ami a törvényi szabályozást illeti, abban hazánk naprakész, sőt meglehetősen jól áll. Mármint ami a térség többi országához való összehasonlítást illeti. Ugyanez mondható el a nyugateurópai előírásoknak való megfelelésről is. Ami a korábbi mező- gazdasági gyakorlatunkat illeti, bizony e téren a sematizmus s az egysíkúság volt a jellemző. A hazai nagyüzemi modellnek megfelelő magyar—szovjet agrokémiai egyezmény értelmében olyan mennyiségű és minőségű növény- védelem folyt az országban, mely negatív hatású volt, így például a földjeink elsavanyúsodását okozta. Szerencsére ez ma már, a meghatározó nagyüzemi modellel együtt, a múltté. — Ez egyben azt is jelenti, hogy ebben a speciális agrártémában is számolni kell — a tulajdonváltás nyomán — a mező- gazdaságban újrakezdők tömegeivel? — Igen. Ugyanakkor előre kívánom bocsájtani, hogy növény- védelem tekintetében nincsenek, s nem is lehetnek olyan egységes, felülről jövő utasítások, amelyek megszabnák a kis- és középgazdák számára, hogy milyen mennyiségben trágyázzák földjeiket, permetezzék a termésüket. Ugyanakkor ebben a kérdésben, a hazai gyakorlat egységesülésében úgy érhetünk el jelentős eredményt, ha azt a piaci kínálat oldaláról, illetve a piacon való megjelenés szempontjából vizsgáljuk. El kell érnünk, hogy a termelők, azaz a valódi tulajdonosok — s nem a bérlők, illetve újólag visszakapott tulajdonukkal nem is foglalkozók — kerülhessenek ki a piacra. Újjá kell szervezni az értékesítést, helyére kel! tenni a piacokat, meg kell teremteni á honi agrártermelés gazdaságosságát. Ezekkel összefüggésben lesz, lehet szerepe annak, hogy egységes növényvédelmi előírások érvényesüljenek a kis-, a közép- és a nagygazdaságokban. Mit? Hová? Mennyit? — Ebből a szempontból — vélem — prioritást kellene adni a népszerű biotermesztésnek. — Nem, ez egy félreértés. A biogazdálkodás mindössze divatirányzat. Ma már Nyugaton is nagyon lecsökkent az ilyen módon előállított termékek iránti igény. Hazánkban sem tudnék megnevezni egyetlen gazdát sem, aki megél, sőt haszonra is szert tesz biotermékeiből. Nem egy hasonló áruféleségről bizonyították be ugyanis, hogy éppen a megfelelő növényvédelem elmaradása következtében — egyenesen káros az egészségre... — Akkor tulajdonképpen csak a mit, hová s mennyit kérdésekre kell tudni a pontos választ? — Visszatérve egy gondolat erejéig az előző témához. A jelenlegi mezőgazdasági termesztésnek nem a biogazdálkodás az alternatívája, hanem az úgynevezett fenntartható agrárágazat. Ehhez kapcsolódik a növényvédelem szakterületének azon előírása, mely szerint minden szükséges szert, eszközt fel kell használni az előállítandó termék minőségjavítása érdekében. Természetesen úgy, hogy minél kevesebb szintetikus szer kerüljön a földekre, s ezen keresztül vizeinkbe. Ami a mit, hová, mennyit kérdéskört illeti, arra ugyanezt tudom válaszolni: amennyiben a piaci kereslet azt indokolja, növelni is célszerű lehet a jelenleg felhasznált növényvédő szerek mennyiségét. Mindehhez csupán egyetlen — szerencsére hazánkban pontosan, törvényi úton is szabályozott — szempontot kell betartani: feleljen meg az illető szer a hazai engedélyeztető és a felvásárló ország környezetvédelmi, egészségmegóvó és agrárbiológiai követelményeinek. Hídszerepet vállal — Mi a jelentősége annak, hogy éppen hazánk hívta egybe, e téma megtárgyalására, a nyugat-európai és a regionális szakembereket? — Túl azon, hogy hazánk ebben a kérdésben nemzetközileg is elismert, a témát megfelelően kezelő országnak számít, á színhely jelzi azt a törekvésünket is, hogy szeretnénk a korszerű s a fenti paramétereknek megfelelő növény- védelmi technológia tekintetében afféle hídszerepet is játszani Európa nyugati és keleti térsége között. Erre úgymond feljogosít bennünket az is, hogy a magyar mezőgazdasági termékek iránt változatlanul nagy a kereslet Nyugat- Európában. Ezt a potenciált nem szabad kihasználatlanul hagyni, s ennek megtartása érdekében a lehető legszorosabbra kell — a növényvédelem területén is — alakítani kapcsolatainkat a nálunk nyugatabbra lévő államokkal, s úgyszintén a közép-kelet-európai régiókba tartozó országokkal. Maliár Éva Tejárcsaták Megbomlott az ökológiai egyensúly Mennyi lesz jövőre egy liter tej? Erre a kérdésre ma még nehéz válaszolni. A leendő ár elsősorban attól függ, mit hirdet meg az Agrárpiaci Rendtartásról elfogadott törvény értelmében a földművelésügyi miniszter. Mindemellett befolyásolják más tényezők is a várható új árat: a csomagolás, a tartósítás, s nem utolsósorban a termelők — megvédett — érdekei. Utóbbiak nevében juttatott most el egy javaslatot — a jövő évi várhatóan magas tejárak ellen — az FM-hez a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége részéről a főtitkár, Horváth Gábor, és a Magyar Parasztszövetség nevében annak vezetője, Deák Ferenc. Levelükkel védelmet kívánnak adni a termelőknek olyanformán, hogy garanciát vár(ná)nak a kormánytól, illetve annak szakhatóságától az előzetesen javasolt jövő évi tejfelvásárlási árak megemelésére. Lássuk a számokat! A minisztérium az extra tejre literenként 25, az I. osztályú termékre, hasonló mennyiségre 23 forintot javasolt. Ezzel nem ért egyet a MOSZ és a Magyar Parasztszövetség. Utóbbiak csatlakoznak ahhoz a számításhoz, melyet a Tej-terméktanács bocsátott közre a közelmúltban, s melyben a fenti számok 28 és 25 forintra emelkednének. Indoklásul a két tiltakozó szervezet megfogalmazta, hogy az utóbbi 10 esztendőben folyamatosan csökkent a hazai szarvasmarha-állomány. Ez a tendencia — sajnos — még fel is gyorsult az említett idő alatt, sőt a csökkenés jelenleg is tart. Hasonlóan sérelmesnek tartják a termelők védelmében megszólalt szervezetek azt is, hogy évről évre alatta marad a tej felvásárlási átlagára a termelői költségeknek. Ezek az egymásra ellentétesen ható tényezők azt idézhetik elő — állapította meg a MOSZ és a Magyar Parasztszövetség két főtitkára, hogy bizonytalanná válhat a hazai tejszükséglet előteremtése. Az általuk javasolt felvásárlásiárnövelés egyrészről ösztönzőleg hat(hat)na a tejet termeltetőkre, másrészről pedig bizonyos fokú védelmet is jelent(het)ne az említett árucikket előállítók számára. Sőt hozzá is já- rul(hat)na a szabályozott piaci körülmények kialakulásához: hosszú távon pedig az ágazatban eddig tapasztalható leépülést ál- lít(hat)ná meg a fenti javaslat hatására megszülető intézkedés. (m) Az élelmezési világnapot az ENSZ Élelmezési és Mező- gazdasági Szervezete, a FAO 1979-ben Rómában ülésező konferenciájának határozata alapján rendezték meg tegnap szerte a világban. A határozati javaslatot — amelyhez társszerzőként 17 ország csatlakozott — Magyarország nyújtotta be, s a világnap egybeesik a FAO megalakulásának évfordulójával. A világnapnak egyszerű a célja: felhívni a figyelmet az éhezésre, a világ összlakosságának egytizede ugyanis éhezik. A Föld népessége ugyanakkor növekszik, s az ezzel összefüggő gondok közismerten a harmadik világ országaiban a legnagyobbak. Afrikában például 34 millió embert fenyeget éhhalál, elsősorban Etiópia, Eritrea, Kenya, Szomália és Szudán lakosai szorulnak sürgős nemzetközi segítségre, de a Szaharától délre fekvő más országokban sincs biztosítva a népélelmezés. A legtöbben Etiópiában várnak külföldi élelemre, 6,7 millióan. Szudánban 2,8 millió lakost fenyeget ínség, ez a lakosság 70 százaléka. Jacques Diouf, a FAO januárban hivatalba lépett új vezérigazgatója könyörtelen háborút indított az éhínség ellen. Az éhezés elleni harc egyébként mindig is a FAO első számú céljai közé tartozott, de ebben a háborúban a szervezet nem sok győzelmet aratott idáig. A FAO a helyzet javítása érdekében törekszik mindazon tudományos eredmények felkutatására, összegyűjtésére, amelyekkel fokozni lehetne az elmaradott országok mezőgazdaságának termelését, s egyúttal kiküszöbölheti az egész emberiséget fenyegető környezeti ártalmaknak legalább egy részét. A fejlett országokban az élelmiszer-ellátás magas szintű ugyan, de valóságos „vegyi háború” folyik a földeken, és ez szinte felmérhetetlen környezetpusztításhoz vezet. A fejlődő világban szintén megbomlott az ökológiai egyensúly az erőforrásokkal való rablógazdálkodás folytán. Magyarország az elmúlt évtizedekben sokat tett a fejlődő országok mezőgazdaságának megsegítéséért, s jelenleg is számos szakértő dolgozik a világ több táján a FAO által irányított élelmezési programok megvalósításán. A magyar szakemberek is hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkenjenek a harmadik világ országaiban az élelmezési gondok. Elsősorban is a fontos fehérjeforrásul szolgáló édesvízi halászat széles körű meghonosításához nyújtanak segítséget, de bekapcsolódtak például a trópusi erdők pusztulásának megakadályozását célzó különféle kutatásokba is. Vincellérek lesznek Középfokú vincellérképzés indul október végén Bala- tonfüreden. Ez lesz az első eset, hogy azoknak a gazdáknak szerveznek továbbképzést, akik alapfokú tájékozottsággal, illetve gyakorlattal rendelkeznek a szőlő- és bortermelésben, ám szert- nék továbbfejleszteni tudásukat. A kéthetes, bentlakásos tanfolyamra elsősorban olyanok jelentkezését várják, akik a közelmúltban jutottak nagyobb szőlőterülethez és most kezdenek mezőgazdasági vállalkozásba. A képzésben részt vevők a képzés első hetében az elméleti, a második héten pedig a gyakorlati tudnivalókat sajátítják majd el. Áttekintést kapnak a magyar szőlő- és bortermelés helyzetéről, kilátásairól, a szakmai érdekvédelmi szervezetek működéséről, továbbá a termesztésre javasolt szőlőfajtákról. A GE Tungsram Részvénytársaság nagykanizsai gyárában készíti azokat a korszerű kompakt fénycsöveket, melyeknek élettartama a normál égők nyolcszorosa, fogyasztásuk pedig egyötöde. Az rt. üzeméből látják el az európai és az amerikai piacot az új fényforrással, így a képen látható hatcsövű kompakt termékkel MTl-felvétel
