Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-17 / 243. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. OKTÓBER 17., HÉTFŐ Hiányt pótló tárlat a művészvárosban Kiállítás Százhalombattán A szentendrei iskola hőskora # Szentendrei iskolán a közvélemény álta­lában azt a magyar képzőművészetet megújító irányzatot érti, amely a harmincas évek kö­zepétől a városhoz kötődő Vajda Lajos, Korniss Dezső, Barcsay Jenő és más mű­vésznagyságok nevéhez fű­ződik. Kevesebb szó esik a húszas évek közepétől, végé­től a Duna-parti településen alkotó művészekről, akik kö­zös törekvéseikkel és forma­nyelvükkel már megalapoz­ták a szentendrei iskolát és a megújítás közvetlen előké­szítői voltak. Ezért hiánypót­ló az az átfogó tárlat, ami 1925 és 1936 közötti alkotá­saikat mutatja be, és amelyet tegnap nyitottak meg a Szentendrei Ferenczy Kép­tárban. A tárlat az első abban a ki­állítás-sorozatban, amellyel a szentendrei iskola jellegzetes periódusairól kívánnak átfo­gó képet nyújtani — mondta Soós Sándor megyei múze­um igazgató, aki hozzáfűzte: Tóth Sándor, Benedek Kata­lin és a korszakkal foglalko­zó más jeles művészettörténé­szek tollából készült kataló­gust sajnos csak később kap­ják kézbe a februárig nyitva tartó tárlat látogatói, László Gyula professzor megnyitóbeszédében a szem ünnepének nevezte a kiállí­tást. Szentendrén a városnak és a tájnak volt iskolaterem­tő hatása — mondta —, a sa­játos hangulat ihlette az egyébként szuverén művé­szeket közös festői nyelv ki­alakítására. E közös nyelvnek megvol­tak az előzményei — hallot­tuk Kiss Joakim Margittól, a kiállítás rendezőjétől. A ko­rábban csoporttá szerveződő és a húszas években Szent­endrén megtelepedő festők valamennyien a jeles nagybá­nyai festőművész, Réti Ist­ván tanítványai voltaké A Trianon után határon kívül került Nagybánya festői szel­lemiségét kívánták folytatni az 1935-ig virágzó szabadis­kolájukban is. Alapos meglepetésként ért bennünket, amikor a ke­vésbé ismert vagy elfeledett festők négy terembe zsúfolt képeit végignéztük. Hiszen nem tudtuk, hogy a húszas években ennyi jó képet fes­tettek. A nagybányai szelle­miség továbbéléséről tanús­kodó ritka szépségű tájké­pek a második generáció, az úgynevezett neók hatását tükrözték: élénk ellentétes színfoltokkal örökítve meg az egykori kisvárost. Bá- novszky Miklós, Perlott Csa­ba Vilmos, llosvai Varga Ist­ván, Modok Mária és társai stílusban, tematikában és mondanivalóban sokfelé ága­zó alkotásaik tájképfestőink legjobbjaival vetekednek. Meglepetést keltettek a portrék és az aktok is szépsé­gükkel, a képek ugyan visz- szautaltak a századelő stílu­sára, de sokukon közvetle­nül érezhető volt a már fiata­lon mesterként elismert Sző- nyi István hatása is. Heintz Henrik vörös kalapos Önarc­képe vagy Bánovszky Két festő barátom című képe szépségével és a karakterek megragadásával emelkedett ki a sok nagyszerű alkotás közül. A római iskola hagyomá­nyain fogant tablókon, fres­kókon és freskóvázlatokon a magabiztos technikai felké­szültség ragadott meg, amely- lyel a világosan szerkesztett, jól körühatárolt formákból építkező átfogó tematikájú kompozíciókat festették. A nagy újítók juvenáliáit külön teremben láthattuk. E képek ugyan időben a har­mincas évekhez kötődnek, de a leegyszerűsített formák, az éles kontúrok, a tiszta vo­nalak már Vajda, Kömiss, Barcsay gyökereiben más festők világát idézték. (veszelszky) Filmfesztivál Bécsben Szombattól október 26-áig a bécsi Viennale rendezvényein négy moziban összesen 200 filmet tekinthet meg a közön­ség. A 32. bécsi nemzetközi filmfesztivál — hagyományai­nak megfelelően — nem verseny, itt nem osztanak díjakat. A cél: Ausztriában is bemutatni az előző esztendő legjobb, többnyire más fesztiválokon már szerepelt, sőt díjazott filmjeit. A vetítéseket a fesztiválsátorban viták követik, a nézőknek módjuk van találkozni az alkotókkal. A zsoltárfordító emlékére A 25 * Szenczi-napok Szenczi Molnár Albert szü­lővárosában, a szlovák fő­városhoz közeli Szencen és Pozsonyban nemrég meg­kezdődött a 25. Szenczi Molnár Albert-napok ren­dezvénysorozata. Az októ­ber végéig tartó eseményt a Csemadok és a Szenei Vá­rosi Hivatal több magyaror­szági intézménnyel közö­sen szervezte. A szenei ma­gyar általános iskolában szótár- és enciklopédiakiál­lítás, a művelődési házban székesfehérvári képzőmű­vészek tárlata nyílt meg. Pozsonyban a Székesfehér­váron megjelenő Argus című irodalmi, kulturális fo­lyóirat mutatkozott be. A szenei ünnepi megnyitó fő eseménye Lukács Sándor előadói estje volt. Feszegetik a műfajok határait mélyíti, s a megtört felületet opálosan játszó zománccal vonja be. A míves felületke­Sütő Petre Rozália grafikája Kortárs képző- és Sftfj iparművészek kiállí- m tásainak rendezésé- vei hiánytpótló szere­pet tölt be a Matrica Múzeum Százhalombatta kulturális éle­tében. Kontrasztok címen pénteken megnyitott tárlatu­kon három fiatal martonvásá- ri művész alkotásaival ismer­kedhettünk meg. A zománc, az absztrakt kisplasztika és a kísérletező grafika ugyan egy­mással „kontrasztban” áll­nak, de alkotóikra éppígy jel­lemzőek a közös törekvések: a műfajok határainak feszege- tése és az, hogy mindhárman Kovács Erzsébet: Triptichon (részlet) hitet tettek a vizuális kultúra, a szép átadására — mondta rövid megnyitójában Mózesi Egon ötvösművész. Sütő Petre Rozália festői hatású grafikáit fogalmak ih­lették, amelyek ábrázolására sajátos képi nyelvet terem­tett. A barna, fekete és fehér­rel ellenpontozott monokróm képeken formák kavarognak, és sajátos látomásszerűségü­ket a művész motívumok fel­villantásával hangsúlyozza: a háttérből nyújtózó kezek, templomtorzók, elmosódó lo­vak és más alakzatok tűnnek elő. A hatást tépett papír vagy vatta ráragasztásával, vi- aszcsepegtetéssel, füstöléssel, karcolással vagy éppen dom­borítással fokozza. A grafikusművésszel ellen­tétben Kovács Erzsébet, a ha­gyományos zománctechni­kán bélül maradva játszik el az anyag adta lehetőségekkel. Szigorúan síkban tartott, éles kontúrú ikonjainak szépsége a ragyogó színek összhangjá­ból és az egyes színfoltok ci­zellált. apró motívumokkal ki­töltött felületkezeléséből szár­mazik. A csillogó arany, a ra­gyogó türkiz, a tündöklő kék, a mély bíbor felületeket apró, finom motívumokkal tölti ki, amelyek követik a kontúrok vonalát és játékosan csillogó felületet eredményeznek. Enyhén nonfiguratív vagy szürrealisztikus zománcainál sem mond le az anyag sugall­ta lehetőségekről: az ellenté­tes, tiszta színek, a rajzos dí­szítő motívumok itt is megha­tározók maradnak. Zoltán Győző ötvös ipar­művész kisplasztikáiban épp­így kihasználja az anyag lehe­tőségeit. A sárgaréz gömbök, hasábok, gúlák felszínét befe­lé tekeredő vonalak mentén zelés, az egyszerűség, a ne­mes arányok jellemzik kismé­retű térplasztikáit is. A megnyitó hangulatát sohn, Verdi, Kodály és Bartók kórusműveinek csiszolt elő­adásával. D. V. S. 1956 emlékezete Szervátiusz-művek Kőbányán Szervátiusz Tibor szobrászművész munkáiból állít ki a kő­bányai Pataky Galéria október 21. és november 13. között. Az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából meghirdetett tárlatot dr. Ladocsi Gáspár sebargai címzetes püspök, kato­nai ordinárius nyitja meg délután 6 órakor. Ünnepi megem­lékezést György István, Kőbánya polgármestere tart. Köz­reműködik Babiczky Klára. Szervátiusz Tibor: 301 (F oly tatás az 1. oldalról) Budakeszin nem felejtik, októberi születésnapja már évek óta a község ünnepe, felkeresik házát, számára kedves református egyházi énekeket énekelnek előtte az utcán összegyűlve, ko­szorúk sokaságát helyezik el a falon lévő márvány em­léktábla alatt. Lelbach János, férje, mint ő nevezte, „pásztora” oly természetes szívélyes­séggel invitál be a házba, ve­zet végig a szobákon, lát vendégül, hogy aki többed- szerre jár itt, már-már úgy érzi, hazatér. Haza, a nagy színésznő fotói, könyvei, a falakon elhelyezett Istent di­csérő feliratok közé, ahol már jó ismerőse a visszafelé számozott és visszafelé járó mutatójú óra a kályha tete­jén, s ahol a rózsaillat, mely tálakban elhelyezett megszá­radt szirmokból árad is, olyan Mezei Máriá-s, mint­ha ő maga töltötte volna meg szirommal a tálakat. A fiatalok, gyerekek, akik a háznál tisztelegtek, Pest megye különböző tele­püléseiről érkeztek. A szín­játszás nagyasszonyának napját idén szakmai találko­zóval ünnepelték, szombat délután az Erkel Ferenc Mű­velődési Házban mutatták be produkcióikat a bagi, cse­peli, fóti, s a helyi, budake­szi gyermekszínjátszók. Este tanácskozás folyt Nagy András László, a Pest Megyei Közművelődési In­formációs Központ munka­társa vezetésével a Pest me­gyei színjátszás jelenéről és jövőjéről, végül a Dunake­szi Pinceszínház mutatta be Molnár Ferenc Az ördög című színjátékát. (nádudvari) Székely János kötete Semmi — soha címmel posztumusz kötetet jelente­tett meg a bukaresti Kriteri- on könyvkiadó Székely Já­nos, a két éve elhunyt ro­mániai magyar író, költő verseiből. A Székely János összes versét tartalmazó kiad­ványt Káli Király István, a marosvásárhelyi Látó fo­lyóirat főszerkesztő-helyet­tese, Kovács András Fe­renc költő, Dávid Gyula irodalomtörténész és Szilá­gyi Júlia irodalomkritikus, az előszó írója, valamint H. Szabó Gyula, a Kriteri- on igazgatója mutatta be szombaton az érdeklődők­nek a marosvásárhelyi kul­túrpalota kistermében. emelte a helyi Fiatal Énekesek Kórusa Strauszné Könözsi Ve­ronika vezényletével, Mendels­A színjátszás napja Budakeszin Mezei Mária vendégeiként

Next

/
Thumbnails
Contents