Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-14 / 241. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. OKTOBER 14.. PENTEK Kántor Sándor születésének 100. évfordulója A mesterséget a mester határozza meg Beszélgetés Kovács László népi iparművésszel, a népművészet mesterével Kántor Sándor világhírű karcagi fazekas születésének 100. évfordulója alkalmából Karcag — a Nagykunság „fővárosa” — gazdag szakmai programmal emlékezett meg szülöttjéről. A centenárium jegyében rendezték meg a karcagi Déryné Művelődési és Ifjúsági Központban a magyar fazekasság háromévente megrendezésre kerülő seregszemléje, a VI. Alföldi Fazekas Triennálé, a Kántor Sándor Múzeum homlokzatán a névadóról készült dombormű felavatása, illetve a helyi múzeumban a négy Kántor-tanítvány — Sz. Nagy István, Ifj. Szabó Mihály, Kovács László és Szűcs Imre — alkotásaiból álló kiállítás megnyitása. Ezen az egyik Kántor-tanítvány, Kovács László is részt vett; őt faggattuk „pályájáról”, mesterségéről. Virágváza. Gróh István iparművész terve (1902-ből) Szülővárosomban, Karcagon ismerkedtem meg a fazekasság hagyományával és lettem magam is Kántor Sándor tanítványa — kezdte Kovács László. — Az ő emberségéből töl- tekezve, szakmai tudásának, szellemi kisugárzásával sajátítottam el a mesterséget, s váltam magam is gyakorlójává. Éveken át dolgoztam együtt id. és ifj. Szabó Mihállyeá az ő műhelyükben. 1986-ban kerültem Kalocsára, ahol a város szakmai munkámat műhelyteremtéssel, családomról való gondoskodást lakással támogatta. Munkáimmal elnyertem a Népművészet Ifjú Mestere, a népi iparművész, majd a Népművészet Mestere megtisztelő címet. Feladatom lényegét abban látom, hogy a fazekasmesterséget mint igazi népi értéket próbáljam átmenteni. Nem az a dolgom, hogy mindenkori ízlésnek megfelelően, a kereskedelemnek szériában dolgozzak, hanem a régi mesterségbeli fogásokat megismerjem és azokat alkalmazzam; a hagyományos értelemben vett technikát megőrizzem és utánpótlást neveljek. Táborokat, találkozókat pedig azért szervezek fazekasoknak, hogy ezeket a dolgokat az önmagunk számára is megfogalmazzuk. — Karcagi hagyományokat mennyiben tudja megőrizni Kalocsán ? — Tíz évvel ezelőtt elkerültem Kalocsára. Ott vállaltam, hogy a régmúlt kalocsai fazekashagyományokat fölelevenítem oly módon, ahogy ezt Kántor bácsi tette itt Karcagon a ’30-as években a tiszafüredi fazekashagyományok felelevenítésével. A kiállításon láthatók azok a múlt századi kalocsai tálkák, formák, amelyek hagyományát folytatom. Egyébként készítek olyan edényeket is, amelyeket itt tanultam a karcagi műhelyben, tiszafüredi stílusban. — Hány évig dolgozott a mester mellett? — Négy évig voltam nála inas. Ezt követően át- kerületem Szabó Mihályhoz, és ott voltam segéd nyolc évig. Összesen ez a két karcagi iskola számomra 12 évig tartott. — Milyen embernek ismerte meg Kántor Sándort? — Nagyon jó ember és nagy mester volt. Ha Sándor bácsi megtűrt valakit a műhelyében, az már elismerést jelentett. A műhelyében mindenki tudta a dolgát. Nagyon fegyelmezett volt. Az öreg kitűnő mestere volt a szakmának! Az inas a mesterhez hasonlóan tudta, mit kell tennie, ezért nem kellett az inast még figyelmeztetni sem. A segédek tudták a dolgukat, de — természetesen — Kántor Sándor odament és megmutatta, hogy kell csinálni. De ez nem volt mindennap. Azt hiszem, ellestük mestersége csínját-bínját... S. K. Kalotaszegi kapatisztító, rovott díszítéssel. Ismeretlen népművész munkája a század elejéről Pénz, pénz, pénz; boldogabb időkben a háborúhoz kellett e három dolog, ma a kultúrához — kéne. Pénz híján legtöbben feladják lap- vagy könyvkiadási, filmforgatási és hasonló terveiket. Az elszántabbak megpróbálnak mégis, a kedvezőtlen körülmények között is pénzt szerezni. A Taps című színészmagazin tegnapi sajtótájékoztatóján Sághy Ildikó főszerkesztőtől megtudhattuk, hogy a magazin minden egyes számának megjelenéséért újra és újra harcba kell indulni, újra és újra megszerezni, összegyűjteni valahogyan a nyomdaszámla összegét. Ennek segítségére hozták létre a Taps Aktor Alapítványt, melynek elnöke Gyurkovics Tibor, s tagjai sorában is jeles — és színházbarát — írók találhatók, így a sajtótájékoztatón is jelen levő Hernádi Gyula és Szakonyi Károly. A magazin népszerűsítéséért október 16-ra 7'ap.r-gálát Összefogás egy színházi lapért szerveznek a délután négy órakor a pesti Vigadó térről induló Táncsics hajón. A gála alkalmat nyújt olvasók, művészek és közéleti személyiségek találkozására. A kulturális témákról való beszélgetést játékos, műsoros árverés követi, melyet Pécsi Ildikó vezet, s melyen neves művészek bocsátják árverésre számukra kedves és értékes tárgyaikat — A Taps színészmagazin javára. (n. a.) Pomázi képzőművész Balatonalmádin Orgoványi Anikó. Pomázon élő képzőművész munkáiból rendeznek kiállítást ma délután 6 órától Balatonalmádin. A tárlatot Laczkovich Emőke muzeológus nyitja meg. A kiállított alkotások október 28-áig tekinthetők meg. Orgonarestaurátorok szemináriuma Orgonaépítők és a szakmában járatos orgonisták számára rendez restaurátori szemináriumot október 15-ig, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Egyházzenei Társaság. A budapesti rendezvényt sokéves közös munkájuk újabb mérföldkövének tekintik, amelynek egyik első állomása a ’80-as években az országban található műemlékorgonák dokumentálása volt. Most — mivel Magyarországon jelenleg nincs orgonarestaurátor- képzés — a szakma értői és az érdeklődők számára kívánnak fórumot teremteni a szemináriummal. Lézerszínház Kezdődik a Lézerszínház új évada a népligeti Planetáriumban. Az őszi programok október 13-tól december 3-ig a következők: minden csütörtökön este fél nyolckor J. M. Jarre. Minden pénteken (fél nyolckor) Pink Floyd. Minden szombaton du. 6 órakor Vangelis, este fél nyolckor pedig a Queen. Könyvespolc Mondatok a zsarnokságról Ahol nincs zsarnok, nincsenek zsarnokok, ott zsarnokság sincs. Csakhogy sajnos, ilyen „sincs” „mert zsarnokság van / az óvodákban, / az apai tanácsban, / az anya mosolyában,” — is. Vagy: „ha magadban beszélgetsz, / ő, a zsarnokság kérdez”... Mert mindenhol ott van: a búcsúcsókokban, az énekekben, a kézfogásban, a gyárban, a mezőn, az utcasarkon. És naná!, a parlamentben! Függetlenül attól, hogy ki kormányoz. Persze a „kormányos” lehet kicsi zsarnok. Nem a termetére értve mondom ezt. Lehet nagy. Meg nagyobb. Legeslegna- gyobb. E nagysági, oksági fokozatok mindig az emberek, a nép bőrén mérendők. Úgyis esendő a gyermek, de még esendőbb az ember, vagyis a felnőtt. Lévén, hogy édesapát, édesanyát csak nem választhat, míg a felnőtt ilyenolyan bőrbe bújt(atott) vezetőt, legyen az országfő — persze, hogy voksolhat magának. Trónra segíthet. És a diktátor lehet úr, lehet elvtárs. Higgyünk Illyés Gyulának. Filozófiai tartású verseinek; jelesül az Egy mondat a zsarnokságról címűnek; mely Illyés Gyula legszebb versei (Móra Könyvkiadó, 1994.) A magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban jelent meg. Zsebkönyv nagyságú, ízléses, szép kötetben. Ugyanis, a szerző szerint: „hol zsarnokság van: / mindenki szem a láncban;” Főleg, akik hatalomra segítik a nagy zsarnokot. De azok is, ...akik „vakondként napsütésben”, vagy földig érő felhők alatt élnek. Mi csak fokozhatjuk, avagy mérsékelhetjük a zsarnok ténykedését. Mert ha mi nem vagyunk ilyenek, ő sem lehet ilyen-olyan... Hiszen ki saját népének, teszem én azt, mézes szavú zsarnoka; annak a népnek, aki megválasztotta őt, nem pedig államcsínnyel lett azzá; nos, az ilyen vezető a zsarnokok zsarnoka. Lévén, hogy a kegyes(ebb) zsarnok hosszú távon — az ország jövőjét nézve — a legkegyetlenebb. Úgy kell nekünk... Illyés Gyula Árpád című verséről jut eszembe, hogy ő is zsarnok volt? Honszerző zsarnok?... Valamilyen Magyaror- szágnyi — kis árnyalatnyi különbség azért mégiscsak van közte és például a szocializmus, vagy álszocializmus visszarendeződésének „kegyes zsarnokai” között. Sok mély gondolatú verset olvashatunk (újra) a kis lírai magyar bibliában. Aktuális önmagunkról. Visszamenőleg Dózsa Györgyről, Bartókról, Kodályról. Mohamed kardjáról stb. De a legszebb talán a Szekszárd felé című. Melyet egy vonaton utazó terhes nőről, leendő édesanyáról ír. Akit az országhoz hasonlít. Méhében — urambocsá’ — az ártatlan kis zsarnokkal... Vagy zsarnokokkal? Demeter József Népi hangszerkészítő Bán György 18 évvel ezelőtt autodidakta módon kezdett el bodzafurulyát készíteni. Zeneiskolai tanulmányai a hangszerszeretetet táplálták bele, így 1984-ben a népi hangszerkészítő pályázat megnyerése után, főállásban készíti szilva-, cseresznye- és jávorfából a hangszereit, amelyek a világ szinte minden tájára eljutnak. Itthon a zeneiskolák a fő megrendelői ^ ,. j
