Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-14 / 241. szám
PEST MEGYE1 HÍRLAP VELEMENY 1994. OKTOBER 14.. PENTEK Törekvéseink változatlanok s Beszélgetés Ágoston Andrással, a YMDK elnökével A hét elején Budapesten folytatott megbeszéléseket Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke. Találkozott Tabajdi Csabával, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárával, Lábody Lászlóval és Törzsök Erikával, a Határon Túli Magyarok Hiva— A Határon Túli Magyarok Hivatalában három témát beszéltünk meg — mondja Ágoston András. — Az első kettő az embargó feloldása utáni gazdasági lehetőségek, továbbá a politikai pluralizmus kérdéskörének megvitatására . vonatkozott, s örömmel állapíthatom meg, hogy mindkettőben lehetségesnek bizonyult az együttműködés. Ezt követően informáltuk partnereinket arról, hogyan képzeljük módosítani az autonómiakoncepciónk szövegét, s tájékoztatónkat tudomásul vették. — Természetesen nem kerülhettük meg az anyagi vonatkozású kérdéseket sem — folytatja Ágoston András —, s a tájékozódásra szükség volt. A Magyarok Világszövetségében azt a kérelmünket tolmácsoltuk: a Délvidéki Magyarságért Alapítvány teljes számláit nyissák meg a nyilvánosság előtt, hogy végre a vajdasági magyarság is megtudja, mennyi pénz futott be, abból mennyit közvetítettek ki, és mi maradt. Bíztatónak érzem Csoóri Sándor ígéretét, hogy a legközelebbi elnökségi ülésen megvitatják kérésünket. — A pénzügyeket illetően mi maradt még tisztázatlan? — Nagyon sok tétel világossá vált, de még mindig nem látunk teljesen tisztán. Reméljük, hogy a parlament tényfeltáró bizottsága ezekre a végső kérdésekre is pontos választ tud adni. Mi bizalommal viseltetünk, s előre bejelenthetem, az említett bizottság elkészülő jelentését mindenképpen elfogadjuk. — Térjünk rá az autonómiakoncepcióra. Milyen elemekkel kívánják bővíteni? — A közigazgatási autonómia szövegrésze és a döntéshozatal intézmény- rendszerére vonatkozó számos tétel szorul módosításra, ugyanakkor hasznosítani szeretnénk a palesztinok autonómiáját meghatározó megegyezés egyes kitételeit is. Mindez azonban nem érinti koncepciónk lényegét. Továbbra is azt tartjuk legfontosabbnak, hogy a vajdasági magyarság maga válassza meg képviselőit és vezetőit, továbbá egy olyan — plurális alapon létrehozott — tanácsot kívánunk felállítani, amely a szerb kormánnyal együttműködve, az érvényes alkotmánnyal és törvényekkel összhangban falának elnökével és helyettesével, a Magyarok Világszövetségében fogadta Csoóri Sándor, s alkalma volt még a vélemény- cserére több más közéleti személyiséggel. Vendége volt a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségének is, ahol először a tárgyalások eredményei felől érdeklődtünk. vei. Ennek ellenére ezt á szervezetet realitásként fogjuk fel, amellyel a legközelebbi választásokon meg kell mérettetnünk. Utáná már folytathatók a' politikai tárgyalások is. Mi egyébként reméljük, hogy a VMDK-nak megvan az esélyé hasonlóan eredményesen szerepelni egy újabb választásokon is, mint korábban. Még annyit. A VMDK autonómiakoncepcióját a VMSZ ebben a pillanatban alálicitálja, s ezzel — autonómia ügyben — tisztázatlan helyzetet teremt. — A nemzeti közösség — száznapos próbaidőre — enyhített a Jugoszláviát sújtó szankciókon. Az országon belül tartós politikai változásoknak lehetünk tanúi? — Az embargós intézkedéseket a VMDK már a kezdet kezdetén helytelenítette: ez nem más, mint a nemzetközi közösség egyfajta pótcselekvése. Hiányoztak viszont a határozott intézkedések, amelyek megakadályozhatták volna a polgárháborút. A zárlat mostani részleges feloldását csak támogatni tudjuk. Ami pedig a belpolitikai körülményeket illeti, ebben a pillanatban nagyon nehéz lenne megjósolni, milyen változásoknak leszünk részesei Szerbiában és a szövetségi Jugoszláviában: mindenesetre túl gyors demokratizálódási folyamat nem várható, a politikai porondon most működő pártok között nem látok olyan lényeges különbséget, amelyek ezt feltételeznék. Mi mégis ott és úgy kívánunk tevékenykedni, ahol esély mutatkozik a demokratikusabb közélet és értékrendszer (gyorsabb) megvalósulására. — A VMDK vezetése és a szerb kormány között elkezdődött a dialógus, de nem igazán átütő erővel. E tekintetben várható előrelépés? — A szerb hatalommal kezdettől fogva szorgalmaztuk a dialógust, mert az autonómiára vonatkozó elképzeléseink megvalósulása előbb-utóbb egybeesik majd az ő érdekeikkel is. Lényegi párbeszéd — a kezdeti próbálkozásokon túlmenően — még nem jött létre. Reméljük, hogy annak a támogatásnak az alapján, amelyet a magyar kormány — saját programján belül — megad, erre a dialógusra mégis sor kerül. Sinkovits Peter önállóan dönt majd a vajdasági magyarság identitásának megőrzését szavatoló kérdésekben, mindenekelőtt az oktatás, a kultúra és a tájékoztatás területén. — A Budapesten megtartott sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy az autonómia ügye — adott esetben — regionális kérdésként (is) kezelhető... — Az alapszerződésekkel kapcsolatban mi politikai állásfoglalást alakítottunk ki, s úgy látjuk, hogy azokkal nem oldható meg a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek helyzete. Amennyiben azonban ezek az alap- szerződések jelentik a feltételét Magyarországnak az Európai Unióba való belépéshez, akkor azokat meg kell kötni. Ugyanakkor, azzal egyidejűleg viszont ki kell munkálni egy megállapodást a magyar kormány és a határon túl élő magyarság legitim szervezetei között, amelynek az lenne a lényege, hogy Magyarország felvállalja a kisebbségi autonómtörekvéseket, s azokat aztán a magyar diplomácia és a kisebbségi magyarság legitim szervezetei közösen jelenítik meg a nemzetközi színtéren. Ilyen vonatkozásban a£ autonómia ügye már a térség és a régiók közösen kezelendő kérdésévé válik. — Az idén májusban Zentán megalakult a Vajdasági Magyarok Szövetsége, szintén érdekvédelmi jelleggel. Véleménye szerint mely akadályok miatt nem jött lére mindeddig a VMDK és a VMSZ között valódi párbeszéd? — A VMSZ-t mi egy kívülről kigondolt és Vajdaságban létrehozott szervezetnek látjuk, s abban azok tömörültek, akik az elmúlt időszakban anyagi ügyekben nem tudták tisztázni részvételüket, ebből kifolyólag célkitűzéseik nem esnek egybe a vajdasági magyarság érdekeiDőltünkre tökmagjankók lesnek P haedrus jól ismert verses példázata a farkasról és a bárányról csaknem kétezer éves közhely. Állatbőrbe bújt emberekről van szó, hiszen a farkasnak semmiféle ürügyre nincs szüksége ahhoz, hogy megegye a bárányt; mindketten a tápláléklánc tagjai és ehhez képest „programozottan” viselkednek. Erkölcs és jog viszont az emberiét szerves tartozékai, s mikor az ember „farkasaként viselkedik a másik emberrel szemben, illetve Káinként Ábellel szemben, igazolást keres, nemcsak a társadalom, hanem önmaga előtt is. A gyilkos megvádolja áldozatát és a gyilkosságot jogszerű aktusnak tünteti föl. Immár az is közhely, hogy a XX. század a civilizált barbárság korszaka. Ezt a barbárságot mindenféle cifra nevekkel illették és illetik ma is: nemzeti szocializmus, fasizmus, kommunizmus, cionizmus, iszlám fundamentalizmus, amerikai életforma, juszticia- lizmus, hungarizmus — ám ugyanarról van szó: eszmei köntösbe öltöztetni azt a mindent elsöprő vágyat, hogy más embereket megöljenek, megkínozzanak, megalázzanak, rabszolgává tegyenek, energiaforrásként kitermeljenek, kifosszanak, összetapossanak. Kollektív „farkasok” esznek kollektív „bárányokat” —, s ebben a tekintetben a szerepek cserélődnek. Mindig attól függ, melyik az erősebbik és melyik a gyengébbik. Á tegnapi erős mára gyenge lehet és holnap már áldozattá válik. A tegnapi „bárány” viszont mára olyan „farkassá” változik, hogy a természetben csak akkor találni mását, ha sajnálatosan megveszett. * Cseppet sem érdektelen jelenségnek vagyunk tanúi boldogtalan és kiszolgáltatott hazánkban. Most, hogy a lakosság abban a balhiedelmében, hogy Magyarországon beköszöntött a demokrácia korszaka, komolyan vette azt a jogát, hogy ma másra szavazzon, mint tegnap, valamint abban az optikai csalódásában, hogy a keleti fegyveresek kivonulván az országból, más nem vonult be és nem szállta meg az országot, következésképp függetlenül éli a saját életét, azt hitte, hogy amikor szocialista képviselőket választ, a szocialistákat juttatja hatalomra, zavartan néz körül a csapdában, amelybe került, immár miniszterelnököstül és pénzügy- miniszterestül, akik maguk is iruló-piruló szüzeknek bizonyultak az IMF és a Világbank interkontinentális Rákóczi terén. Idebent, az országban, és odakünn, a civilizált és elektronizált prérin, már ólálkodnak a farkasok — abban különböznek a Canis lupus nevű emlős névadótól, hogy ez utóbbi olyan becsületes, amilyen Istennek egy romlatlan teremtménye csak lehet — s össze-ösz- szecsattintják fogukat. Ilyen fogcsattanás volt a honvédelmi megfigyelések ügye. Egyébként is: úgy vélték, hogy az ország közvéleménye, megfeledkezve a csip-csup energiaár-emelési, nyugdíj-, alkotmánymódosítási és pótköltségvetési, illetve megélhetési problémácskákról, feszült izgalommal csüng az etnikai tisztogatáson átment rádión és televízión, várva a híreket, mit lestek meg a kulcslyukon Für Lajos és Gyaraki árgusszemű megfigyelői a miniszter feleségéről. Kiderült, hogy semmit. Kiderült, hogy mindenki csak kötelességét teljesítette, semmiféle idegborzoló törvénytelenség nem történt. A Wachsler-bizottság, a Parlament Honvédelmi Bizottsága, az egész Mérleg utca, a legnagyobb rosszindulat mellett sem tudott semmit kideríteni. Amiből kitetszik, hogy nem volt párja a koncepciós perek rendszerének. Lehet, hogy már följegyezték: a tervezett új alkotmányba be kell majd venni a hatalom jogát a koncepciós perekhez. Sajnálatos fogcsorbulás történt a FRÁSZ- farkas meglehetősen nagy szájában. Az eltelt botrányos négy év alatt ugyanis létrehozták a független bíróságokat (újabb följegyzés: a tervezett alkotmányban átalakítandók függőkké). Ebből következőleg a Csúcs László ellen indított perben a bírósági tanács olyan ítéletet hozott, miszerint az alperes nem követett el becsületsértést, nem követett el rágalmazást a FRÁSZ nevű szervezet Tv-híradóban bemutatott pompás emberpéldányaival szemben, csupán egy elvi kérdésben nyilvánította véleményét, amihez egy demokráciában joga van. A felháborodott felperesek a Tv-híradó támogatásával nyilvánosan, fenyegetőleg kikiáltották a magát függetlennek képzelő bírónő nevét, hátha FRASZ-t kap. Mindamellett ez idő szerint, más eszköz nem áll rendelkezésükre, mint a fellebbezés, egy ilyen elavult jogi aktus Magda Marinko korában. Történt továbbá, hogy az Egyesült Államok nevű szuperhatalom, amely mintegy 214-szer eresztette el füle mellett Kara- dzsics úr világsajtóban megszellőztetett kifejezett sértéseit, imponáló hatalmi súllyal tiltakozott a magyar kormánynál, amiért Magyarország rendőrsége zaklatni merészelt AMERIKAI (csupa nagybetűvel) állampolgárokat. A vizsgálat megindult, s íme, milyen eredménnyel járt: semmi rendkívüli nem történt. A magyar rendőrök kifogástalan udvariassággal teljesítették idegenrendészeti ellenőrző feladatukat. Kérdés:^ honnan érkezhetett a panasz az Egyesült Államokba, hiszen a „megvédett” USA-állampolgá- rok a vizsgálat során kijelentették, hogy nem érezték zavarva magukat, és a rendőrök viselkedése kifogástalan volt. Az, persze, külön kérdés, hogy a magyar pondró honnan veszi a bátorságot egy amerikai (AMERIKAI) Superman ellenzőrzésére. A gentleman Karadzsics úrral összehasonlítva kifejezetten felháborító, hogy egy magyar merészeli magát nem pondrónak érezni. Valamint az is emlékezetes, hogy bejelentették: nyilvánosságra fogják hozni a deresre húzandó előző kormány titkos határozatait, s ennek a hordereje akkora, hogy háttérbe fogja szorítani a diplomáciatörténet összes titokbotrányát Hitlerig és Sztálinig bezárólag. Azután nem történt semmi. Semmit sem hoztak nyilvánosságra. Holott Boross Péter készségesen átadta. Történt továbbá, hogy Horn Gyula miniszterelnök —- a neki ígért szenzációs információk alapján — izgalmas leleplezéseket jelzett előre. Mint mondotta, őszintén fel fogja tárni az ország szörnyű helyzetét, melyet elődje (illetve elődei) hagyott, azaz hagyták rá. Ehhez képest meglehetősen unalmas beszédet mondott. Éppenséggel feltárhatta volna az ország szörnyű helyzetét, de azt nem tehette. Azt nem itthon, hanem Madridban kellett tapasztalnia Békési pénzügyminiszternek, az ország tüchtig főkönyvelőjének, aki most nem tudja, hogy a Mérleg utcában húzták-e csőbe, vagy az IMF és a Világbank irodáiban. Egyébként ezen nem érdemes gondolkodnia, mert egyugyanazon Csőbehúzási Kft.- ről van szó. Meglehetősen ügyetlen „farkasok” ezek a hazaiak. A megbénított bárány mozdulni sem tud, már összes gyapját rég lenyírták, s ők mégsem tudnak csattogó fogukkal áthatolni a bőrén. Gyatra tűzijáték folyik: a fellőtt rakéták sötéten, sisteregve hullanak vissza. N e bízzuk el magunkat. A nagy megpróbáltatás még hátra van. Itt tornyosul már fölénk a bugyuta „farkasok” gazdája, a Tirannoszaurusz, csak nem ismerhető fel, mert Mikulás-jelmez van rajta. Készüljünk fel rá: egyszer leveti majd a Mikulás-sza- kállt és süveget, elzavarja a tehetségtelen csikaszokat, s kitátja két fűrészfogsorral bélelt száját. Hibátlanul kell működniök reflexeinknek, ha életben akarunk maradni. 1100 év alatt soha nem volt ilyen nagy az életveszély. A tatár tatár volt, a török török, a német német, az orosz orosz. Ám, a minden eddiginél gyilkosabb indulatú sejtfaló, ha egyedeiben alig néhány ezernyi is, úgy keveredik el a porrá zúzott néphalmazban, mint fűszerpaprikában az ólmos minium. Farkas-bárány, tirannoszaurusz, paprikába kevert minium: hasonlat és metafora özöne kínálkozik. Ám a valóság cseppet sem költői. Sándor András
