Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-13 / 240. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP TERMÉSZETBARÁT 1994. OKTÓBER 13., CSÜTÖRTÖK 7 Test, szellem, lélek egysége A gyógyulásban hinni is kell Nagyon sok ember fordul manapság olyan orvosokhoz, akik különböző keleti módszerekkel próbálnak gyógyí­tani, rosszabb esetben varázsolni. Dr. Bodor Géza, a ha­gyományos keleti (kínai) orvoslással foglalkozó belgyó­gyász azonban valóban képes, ha nem is minden eset­ben, de nagy biztonsággal gyógyítani, illetve enyhíteni a betegek problémáin. — Miért kezdett el aku- punktúrás módszerrel foglal­kozni? — Tulajdonképpen anesz­teziológus vagyok, ami any- nyit jelent, hogy a fő felad­atom a műtétek előtti és utá­ni fájdalomcsillapítás. An­nak idején a műtéteket köve­tő fájdalomcsillapítási mód­szerek elégtelensége és az ezekben a módszerekben rej­lő veszélyek voltak azok az okok, amelyek miatt kielégí­tőbb gyógymódot kerestem, amely egyrészt személyre szabható, másrészt pedig mellékhatásai alig vannak vagy nincsenek és oly mó­don hasznosíthatóak, ahogy a gyógyszerkezelések soha. Ezután áttevődött a prakszi- som a járóbetegek kezelésé­re. Az akupunktúrának az a hihetetlen előnye a mai orvo­si módszerekkel szemben, hogy kezdetben szinte mini­mális ismerettel is elég szép sikerek érhetőek el, később pedig, amint a tudás bűvül, úgy kezd a kezelőorvos is egyre inkább érdeklődni ez iránt a szisztéma iránt. Ese­temben ez párosul az egész kínai gyógymóddal, hiszen ennek az akupunktúra csak az egyik “tartóoszlopa. Az egész egy nagyon koherens alapokra felépített sziszté­ma, melynek középpontját a test-lélek-szellem egysége biztosítja. Az ilyen problémákat fel­ismerni, ezeket megoldani, úgy gondolom, ez egy intel­lektuális élmény. Ráadásul ez a tudás az idő folyamán újra és újra bizonyítást nyer Olyan rendhagyó könyv je­lent meg a napokban, mely­ből megismerhetjük a világ­szerte megbecsült kardioló­gus orvosprofesszor, Anta- lóczy Zoltán közírói mun­kásságát. Az alkotó sajátos látószögből dolgozza fel az egész emberi kultúrát, iro- * dalmat, zenét, matematikát. Könyvében rólunk beszél — nekünk. Gondolatainak mélysége magasan kiemel­kedik napjaink közírói ter­méséből. — „Én mint orvos és mint ember, végső megol­dásként akár még az irreali­tásban is hiszek” — írja a bevezetésében. — „Annál is inkább van erre reális ala­pom, mivel mi, orvosok, a beteget lét és nemlét hatá­rán állva, akár a klinikai ha­lál állapotából is visszahoz­hatjuk az életbe. A harcot nem adjuk fel. De mint em­ber is abban hiszek, hogy a társadalmat, a nemzetet és az emberiséget a minden és semmi határától szintén visz- szahozhatjuk az életbe. Az azáltal, hogy ha jó a diag­nosztika, akkor maga a keze­lés is egy elég egyértelmű eredményt ad. — Milyen területek kezel­hetőek akupunktúrás, illetve a kínai módszer segítségé­vel? — Elsősorban a mozgász- szervi, izületi bántalmak ke­zelése az, ami ismert az em­berek előtt, de ide kell még sorolni az egész összetett pszichológiai problémákat, a helytelen étkezés következ­tében fellépő betegségeket is. Vannak persze olyan terü­letek, ahol nem lehet egyér­telmű és százszázalékos eredményeket elérni, ilye­nek például az öröklött be­tegségek, a daganatok egy- némelyikének kezelése és az idegrendszeri megbetege­dések. Ahol tehát könnyű a „megfejtés” ott a hatás is biztos, ez azt jelenti, hogy ha a hagyományos kínai aku­punktúrás csatornák mentén történik a hiba, az százszáza­lékosan rendbe hozható. — Hogyan lehet a bonyo­lultabb tüneteket kezelni? — A kínai gondolkodás szervekben játszódik, de ezek a szervek tulajdonkép­pen olyan összetett működé­si egységek, amelyek az eu­rópai gondolkodástól elég tá­vol esnek. így például az ér­zelmek, de elsősorban a düh és a máj kapcsolata. Nyel­vünkben — és más nyelvek­ben is megvan a kifejezés: elönti az epe. Nos a kínaiak ilyen alapon gyógyítanak: ha a májműködés túlteng, úgy ingerlékeny magatartás lép fel. A feladat ilyenkor a élet élni akar, és minden­áron győzedelmeskedik a halál felett”. A könyv bemutatóját a Püski Könyvesházban tar­totta a szerző. Művéről Ta­mási Orosz János költővel beszélgetett. A könyv hetven fejezeté­ben a tudomány forradalma és erkölcsi világrend, a tu­domány és technika, az egészségügy és orvostudo­mány, valamint Európa és Magyarország témakörök­ben fejti ki véleményét. A szerző elmondta, hogy hisz az erkölcsi világrendben és annak megtisztító erejében, s hisz a gazdaság, a társada­lom és az alkotás szabadsá­gában is. Amint azonban a kollektivizmus megölte a közösségi embert, ugyanígy nyomja el az individualiz­mus és a liberalizmus az egyént és a szabadságot. — A második technikai tudományos forradalom ko­rában ma még senki nem tudja azt megmondani, hogy a világot hogyan, mi­máj működésének fékezése. Ez történhet akupunktúrás kezeléssel, a helyes táplálko­zási szokások bevezetésével és rendszeres testmozgással. — Említette a táplálkozá­si szokásokat. Milyen egész­séges egy európai, vagy akár egy magyar ember táp­lálkozása ? — Teljes mértékben egészségtelen. Túl zsírosat, túl sokat és túl nehezeket eszünk. Hozzátartozna az életmódhoz a rendszeres testmozgás, a sport is. Van­nak esetek, mint például a munkahelyeken előforduló pszichés zavarok, amikor egyszerűen csak az étrenden kell változtatni, és ezek a problémák teljes mértékben megszűnnek. — Mi szükséges a gyógyu­láshoz, avagy miért fordul­nak az emberek akupunktu­ristához? — Az elsődleges termé­szetesen a hit. Ez elősegít mindenfajta gyógyulási fo­lyamatot. A mai betegállo­mány nagyon szórt, van aki azért jön hozzám, mert visz- szajáró betegem, van akinek valamilyen közvetlen élmé­nye fűződik egy ilyen keze­léshez és van akit az orvosa küld hozzám. Tehát azt hi­szem, ha valaki bízik ebben, akkor közel százszázalékos biztonságban javulni is fog az állapota. Nem mondom, hogy meggyógyul, hiszen a korral járó betegségeken végleges kezelést végrehajta­ni nem lehet, de állapotot ja­vítani igen. * Sokáig én sem hittem ezekben a „varázslókban”, de amikor saját bőrömön ta­pasztaltam, hogy egy ilyen kezelés milyen eredmények­kel jár, akkor felhagytam ko­rábbi balsejtelmeimmel. Weinwurm Bence lyen elvek alapján kell úgy , berendezni, hogy az az egyes embereknek is és az egész emberiségnek is az otthona legyen — mondta. Antalóczy Zoltánnak meggyőződése, hogy a sza­badságnak és a szabad gon­dolkodásnak korlátái kell hogy legyenek. A szabad­ságnak az erkölcs adhat iga­zán emberi méltóságot. A demokráciát is az igazság és az erkölcs kell hogy legi- timizálja. V. Cs. Erkölcs és szellemiség Vadállatok menhelye Gödöllőn Minden év októberének első vasárnapja az állatok világnapja. Vannak, akik nem csak ezen a napon törődnek állatainkkal, hanem életüket teszik fel földi lakótársait nak megmentésére. Pest határában, a gö­döllői filmtelep telkén (erdejében) Kása József hosszú évek óta foglalkozik vadál­latok és háziállatok befogadásával, gyó­gyításával, felnevelésével. Állatotthoná­ban szeretet és gondoskodás fogadja az intézményi állatkertek „létszám fölötti”, feleslegessé vált lakóit, csakúgy, mint a magyar vagy estleg román erdőben sérült állatokat. Kosa József és önkéntes segítői sok szabadidőt és nem kevés pénzt áldoz­nak arra, hogy a természetben már helyü­ket nem találó medvék, vaddisznók, szar­vasok, farkasok és egyéb nálunk nem ho­nos vadállatok jól érezzék magukat és igaz otthonra találjanak. Tóth Tamás, önkéntes segítő' egy, a Veszprémi Állatkertben született, de ott „létszámfölöttivé vált” kamcsatka medvebocsot etet MTl-felvétel Nyugdíjasok pénzéből épült Önkéntesek egyesülete az állatokért A Fekete István Állatvédő' Egyesület közel tíz éve ala­kult meg társadalmi szervezetként. A szervezet nem vé­letlenül választotta a természet világáról szóló művek híres szerzőjének nevét, hiszen Fekete István volt az, aki regényeiben megfogalmazta: az emberiség és az ál­latvilág kapcsolata érzelmi alapokon áll, s felelősséggel, gondoskodással tartozunk barátainknak. Ezt mindannyian tud­juk és hangoztatjuk is sok­szor, ennél többre azon­ban kevesen vagyunk kap­hatóak, ezért az állatvilág egy részével mostohán bá­nik el a sors. — Ma a huszadik szá­zad végén, itt Európa kö­zepén olyan az állatokhoz való viszonyunk, mint az általános kulturális állapo­tunk: szegényes, balkáni — vélekedett Varga Gá­bor, az egyesület elnöke. — Tulajdonképpen önma­gunkhoz való mentális vi­szonyunk tükröződik az állatokkal való bánásmód­ban — tette hozzá. Hiányzik az állatvédelmi törvény Hogy miért ez a kemény kritika? Csak Budapesten mintegy száznegyvenezer kutya és három-négyszáz­ezer macska éli világát, nagy részük veszélyezte­tett helyzetben. Hűséges társaink az utcán kóborol­nak csonttá soványodva, megfélemlítve, kitéve a balesetek vagy az éhen- pusztulás veszélyének, és várják a potenciális gazdi mentő kezét. Ez a gazdi pedig a legtöbb esetben nem más, mint egy nyug­díjas, akinek egy társra, barátra van szüksége. A baj az, hogy anyagi hely­zete nem engedi meg, hogy kutyát vagy macskát vegyen magához. — Az állatvédelem tel­jesen háttérbe szorult — mondta Varga Gábor. — Nincsen állatvédelmi tör­vény, leszámítva az ebtar­tási rendeletet, mely már akkor elavult, mikor meg­alkották. Ennek az ügy­nek nincs felelős gazdája, nem tudni melyik minisz­teri tárcához tartozik. So­rolhatnám a mezőgazdasá­gi minisztériumhoz, a kör­nyezetvédelmihez, de egyik sem foglalkozik konkrétan állatvédelem­mel. Nem lehet szankcio­nálni az állatkínzást, vagy azt, ha egy jószágot kidob­nak, szélnek eresztenek. A Fekete István Állat­védő Egyesület Vasadon működő menhelyére nyug­díjasok adták össze a pénzt. Itt maximum há­romszáz kutya fér el, s a telephelyet adományok­ból tartja fenn a szervezet úgy ahogy. Nehéz helyzetben a vasadi telep Az idekerülő állatot az or­vosi vizsgálat után ivarta- lanítani kellene, majd el­különíteni és persze gon­dozni. Mivel hiányoznak az anyagi feltételek, csak az élelmezés, a heti két­szeri orvosi ellenőrzés és a szükségszerű gyógyszer- ezés biztosított. Ez nem szakszerű ugyan, de így is évente több száz kutyát mentenek meg a haláltól, A fővárosi mentést — ami egyébként az önkor­mányzat feladata lenne — az egyesület végzi egyetlen, majdnem hogy roncs autóval és önkéntes segítőkkel. Ebben az év­ben az egyesület 4,5 mil­lió forintból gazdálkodik, s ha a legolcsóbb élelmi­szert veszik meg, az ak­kor is 4,3 millió forintba kerül egy évben, el lehet hát képzelni, milyen kö­rülmények között dolgoz­nak az állatvédők. Persze a fővárostól majd negy­ven kilométerre eső telep­helyen telefon sincs, ami még jobban megnehezíti az önkéntesek munkáját. Októberben elfogynak a forintok — Azok az állatok kerül­nek ide, amelyeknek a gazdája meghalt a kórház­ban, vagy amelyeket ki­dobtak az utcára — mond­ja Varga Gábor. — A te­lep feladata, hogy új gaz­dihoz közvetítse ki az ál­latot. Szerintem a korcs kutyák a legkedvesebbek, de sajnos a legszerencsét­lenebbek is, hiszen senki­nek sem kellenek. Fajtisz­ta kutyákat igen ritkán kergetnek ki az utcára. Legnagyobb vágyunk, hogy létrehozzunk egy budapesti átmeneti állo­mást, olyat, ahol szaksze­rűen el tudnánk látni az állatokat, és csak azután költöztetnék őket a vasa­di telepre. Ez ügyben el­kezdtünk már tárgyalni Angyalföldön, de még minden nagyon bizonyta­lan. A legégetőbb problé­mánk most az, hogy októ­ber végére elfogy az álla­tok élelmezésére szánt pénz, s még semmilyen mentő megoldást nem ta­láltunk. Közös otthonunk a föld, s a állatokat társ­bérlőként kell kezelnünk, segítséget várnak tőlünk. Talán nem reménytele­nül... Varga Csilla

Next

/
Thumbnails
Contents