Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-13 / 240. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. OKTÓBER 13., CSÜTÖRTÖK NATO: határozottabb boszniai fellépést! Az ENSZ ellenzi Bár az ENSZ a hatéko­nyabb boszniai fellépés hí­ve, mégis ellenzi, hogy a NATO harci gépei egy idő­ben több célpont ellen és előzetes figyelmeztetés nélkül hajthassanak végre légicsapásokat. A világszervezetnek a mandátummódosítással kapcsolatos álláspontjáról New Yorkban egy magas rangú ENSZ-tisztségvise- lő nyilatkozott. A katonai szervezet már levélben kezdeményezte Butrosz Gáli ENSZ-főtitkámál, hogy tegye lehetővé a NATO határozottabb és hatékonyabb fellépését. Ez ügyben ma vagy pénte­A magyar országgyűlés meg­hívására tegnap kétnapos lá­togatásra Budapestre indult a Romániai Magyar Demok­rata Szövetség parlamenti csoportja. A képviselők és szenátorok Bukarestből repü­lőgéppel mentek Nagyvárad­ra, onnan autóbuszon folytat­ták útjukat a magyar főváros­ba. Az RMDSZ-küldöttséget ken a NATO küldöttséget is meneszt az ENSZ szék­helyére. A magas rangú ENSZ- képviselő szerint a világ- szervezet a NATO-küldött- séggel való New York-i ta­lálkozón ellenjavaslattal fog élni. A világszervezet abban az esetben adja bele­egyezését „a gyorsabb vá­laszcsapáshoz”, ha a NA- TO-nak Boszniában való bevetésére vonatkozó man­dátumát módosítják, és a „gyorsabb válaszadás” ma­ximális következménnyel jár a sértést elkövetőre, de csak minimális vesztesé­get okoz minden más fél­nél. fogadja Horn Gyula minisz­terelnök, Kovács László kül­ügyminiszter, több tárca mi­nisztere és Tabajdi Csaba ál­lamtitkár is. A küldöttség tagjai találkoznak valameny- nyi frakció- képviselőivel is. Borbély László RMDSZ- képviselő — a képviselőház titkára — az MTI tudósítójá­nak kérdésére elmondta: ez a második alkalom, hqgy az Warren Christopher ame­rikai külügyminiszter sze­rint egyelőre még nem vonták ki az összes iraki csapatot az érintett határ­térségből, és a légi felvé­telek alapján az sem álla­pítható meg teljes bizo­nyossággal, vajon való­ban északi állásaikba ve- zénylik-e őket vissza. — A válság még nem ért véget, még nem jutot­tuk túl rajta. Mai tárgyalá­saink középpontjában is ez a kérdés állt — közölte tegnap Kuvaitvárosból közvetített televíziós inter­jújában Christopher. Az emírségben megbeszélése­RMDSZ parlamenti csoport­ja látogatást tesz a magyar fővárosban. Az új Ország- gyűlés meghívására kerül sor a megbeszélésekre, ez a változás is indokolja, hogy ismét sor kerül ilyen utazás­ra. Borbély László reményét fejezte ki, hogy a jövőben a szakbizottságok, a szakembe­rek szintjén is szorosabbra le­het fűzni ezt a kapcsolatot. ket folytatott a kuvaiti ve­zetőkkel és az Öböl Men­ti Együttműködési Tanács képviselőivel. A CNN-nek és a CBS- nek adott nyilatkozatában leszögezte, hogy az Egye­sült Államok továbbra is nyomon követi a fejlemé­nyeket, s a katonai felfej­lesztés folytatódik. Az utóbbi leállítása szavai szerint egyrészt attól függ, hogy milyen mély­ségben vonják hátrább a kuvaiti határtól az iraki csapatokat, másrészt pe­dig attól, hogy milyen esz­közt és módot találnak a hasonló helyzet megismét­Kedden Wroclawban Stanis­law Helski 65 éves rokkant- nyugdíjas egy kővel fejbe vágta Wojciech Jaruzelski volt lengyel államfőt, akit sú­lyos sérülésekkel szállítottak kórházba. A férfi beállt abba a tö­megbe, amely a könyvét de­dikáló tábornokhoz állt sor­ba, s amikor előkerült, táská­jából egy követ rántott elő s lődésének megakadályozá­sára. Mint utalt rá, nem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy még ha kiürítik is déli állásaikat az iraki egységek, rövid időn be­lül újra vissza lehet telepí­teni őket B ászra körzeté­be. Tárgyalásairól kijelentet­te: azokon szó volt arról is, hogy a koalíciós partnerek miképpen járulhatnak hoz­zá az amerikai katonai tele­pítés költségeihez. Vélemé­nye szerint az Öböl-háború idején létrejött nemzetközi koalíció ma sokkal erősebb és egységesebb, mint négy évvel ezelőtt. rátámadt a 71 éves emberre. A nyugdíjas államfőnek kijá­ró testőrség az ütést megaka­dályozni nem tudta, de elfog­ta a merénylőt, s átadta a rendőrségnek. Helski kijelentette, hogy nem bánta meg tettét. Koráb­ban nemzeti vagyon megsem­misítéséért börtönbüntetésre ítélték, s ő ezért személyesen Jaruzelskit tartotta felelősnek. A nagyvilág hírei * A kelet-európai bank- és pénzrendszer átalakulá­sának és szerepének ta­pasztalatairól tartottak kétnapos nemzetközi fóru­mot Varsóban, melyen részt vett Bőd Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is. A rubel árfolyamának keddi mélyrepülését követei­én Borisz Jelcin elnök teg­nap leváltotta Szergej Dubi- nyin megbízón pénzügymi­nisztert, és javasolta a du­mának Viktor Gerascsenko jegybanki elnök felmentését is. * A Magyarországon is is­mert svéd gyermekkönyv- szerző, Astrid Lindgren kapta másokkal együtt az 1994. évi Alternatív No- bel-díjat A 87 éves írónó' „a gyermekek jogaiért folytatott, egész életre szó­ló harcáért ” részesült az elismerésben, amellyel nem jár pénzjutalom. * Tűz martalékává vált teg­nap a grúz főváros tévétor­nya. A hatóságok által kö­zölt adatok szerint a 274 méter magas torony kéthar­mad részén uralkodtak el az eddig ismeretlen okból keletkezett lángok. Az RMDSZ-frakció Budapesten Jaruzelski merénylője VÉLEMÉNY Változatok a jobbközépre Akinek a jó szerencséje lehetővé tette, hogy már kora gyermekkorá­ban bebocsátást nyeljen a zene dári- usi gazdagságú birodalmába, a kez­detekkor is talán legmaradandóbb élményét azok a változatok (variá­ciók) jelentették, amelyeket a zenei­rodalom óriásai készítettek egy- egy jelentéktelen dallamra. A cse­kély fontosságú dallamokra ma a változatok gazdag burjánzását ész­lelhetjük a politikában is. E változa­tok közül számtalan vonatkozik a jobbközép jövőjére. Ezen sem cso­dálkoznunk, sem bánkódnunk nem kell. A csodálkozásnak azért nincs helye, mert ma több mint egymillió embert fog­lalkoztat az a jelenség, hogy legutóbb a legnagyobb kor­mányzó párt a szavazatai felét elvesztette (a megmaradt sza­vazókat éppúgy, mint a mást választókat). A bánkódásnak pedig azért nincsen, mert a jobbközép megkerülhetetlen megújulásához ez is hozzátartozik, sőt ez is egyike a sine qua non-oknak, a nélkülözhetetlen előfeltételeknek. Az eléggé középpontba állított esélylatolgatás, egyetlen jobbközép párt kell-e, vagy maradjon a többszínűség. A másik ilyen töprengés a mostani legnagyobb ellenzéki párt­ra vonatkozik: mi történjék azokkal, akiket a korábbi parla­menti ciklus idején eltávolítottak a pártból. Ha ez utóbbi kérdést megválaszoljuk, választ adtunk az előbbire is. Az MDF-ben a kizárások — vagy ahogyan a szkeptiku­sok mondják, a maga gerjesztette szalámitaktika, még in­kább a mások megbízásából kerekedett belső harc — kö­vetkeztében két irányba történt meg az eltávolítás: a jobbol­dalon lévőkkel egyidejűleg kizárták azokat is, akik a széles pártskálán a bal térfélen helyezkedtek el. Udvarias kifeje­zéssel: mind a radikálisokat, mind a túlzó liberálisokat eltá­volították. A kérdés felvetése, hogy ezeket a politikusokat (politikai tömörüléseket) vissza kell-e hívni, fogadni, neta­lán édesgetni a pártba, mindenekelőtt időszerűtlen. A parla­menti választások után pár hónappal csak azért újbóli átren­dezést —, mert a visszafogás óhatatlanul ezzel is jár — esz­közölni, mert akkor, azt hisszük, nagyobb lesz az egységbe fogott erő, egyszerű időtévesztés. Ebben a régi monopol­párti, tudatalatti emlékek fontos szerepet játszanak. De sze­repet játszik az a nyilvánvaló megfontolás is, hogy a sok pártra szakadt jobbközép az egyfordulós választási rend­szerben magától értetődő kudarcra van ítélve. Már most meg kell jegyezni, hogy a kesztyű — a ravaszul odadobott kesztyű — felvétele nemcsak úgy történhetik, hogy ha­nyatt-homlok egyetlen párttá szerveződik a jobbközép. E csoportosulásba (kategorizálásba) az MDF mellett három másik parlamenti párt is beletartozik. Ezeknél egy netaláni egyesülésről beszélni kissé kamaszos illúzió (amellett, hogy nélkülözhetetlen szükség sincs rá). Annak következtéd ben tudniillik, hogy ezek a pártok esetleg előzetes választá­si szövetséget kötnének, még egyetlen szavazójuk sem vá­lasztaná az ellenérdekű tábor valamelyik másik — ma meg­lehetősen nyomasztó súlyú és gyakorlatú — pártját. Ezek az ésszerű taktika megfontolásai. Vannak érdemibb szem­pontok is. A jobb felé kizártak immár három év óta nagyfokú — és végzetes — politikai hiszékenységről tesznek tanúságot. Kezdetben azt hitték, hogy elegendő Antall Józsefet kár­hoztatni, máris átáll az egész MDF az új formációhoz. Ki­derült, hogy e nyerőnek hitt érvelés az összválasztók alig több mint egy százalékát szerezte meg számukra. Azóta a hetilapjukban meglehetősen mérsékelt harc mutatkozik a tényleges baloldali politika működése, tettei ellen. Annál több energia jut a láthatatlan, bennünket dróton rángató, idegen maffiára. De a legnagyobb erő — Antall halála óta —, egy-egy kiszemelt politikus ellen jelentkezik. Mégpe­dig nem úgy, hogy érvek küzdenek egymással, hanem úgy, hogy mindannyiszor a kiszemelt politikus ama bizonyos maffia marionettfigurájává változik: esetenként ennek a fi­gurának kell a reá kiosztott szerepet elvállalnia. '(Nem sza­bad elfelejtenünk, hogy ezeket a politikusokat, egyébként ugyanúgy, mint a kitagadottakat, az MDF országos gyűlé­se ruházta fel a bizalmával, esetenként igen nagy többség­gel; ezek a politikusok négy éven át a nyilvánosság előtt működtek, s e logika folytatásaként azt is lehet mondani, hogy a májusi hatszázezer választó is ennek az ördögi csel­szövésnek a támogatója volt. Akkor pedig a már említett egy százalékon felül kevesen maradnának az igazak táborá­ban.) Még egy, kézenfekvő érv is ellene szól a gondolatnak: egy esetleges újbóli összeolvadás esetén eltávolodnának a szóba jöhető parlamenti pártok az összefogás gondolatától. Ez esetben az összefogásból — a választások statisztikájá­val számolva — kiesnék 14%, s helyébe 1% jönne be. A politika nem azonosítható az irodalmi tevékenységgel, az emóciók önfegyelem nélküli kivetítésével, a vezércikkek vagy tanulmányok megírásával. Ez utóbbiak legfeljebb arra jók, hogy tartalmukkal — ha olyan a belső erejük — támogassák, győzelemre vigyék a politikát. Kossuth Lajos nem azért lett a reformkor egyik vezére, mert újságot írt, hanem azért, mert lapjában olyan politikai koncepciót fej­tett ki, amelyet a közvélemény elfogadott — s legalább a szabadságharc kezdetéig —, győzelemre vitt. Ellenpélda­ként nemcsak Szabó Dezsőt, de a sokkal taktikusabb Ve­ress Pétert is említhetnők. Az előbbinek magával ragadó stílusa, feddhetetlen jelleme számtalan hívet szerzett, de a politika akkor is, azóta is külön utakon haladt és halad. Az utóbbi ugyan politikai szerephez is jutott, de éppen csak be­engedték, hogy aztán kitessékeljék. Politika és írás — amennyiben sikeres — csak ritka kivételként fedheti egy­mást. Majdnem ugyanez elmondható a bal felé kiszorítottakra is. Nekik is jóval nagyobb erősségük az írás, a kifejező erő, az elemzés és végkövetkeztetés találata, semmiht a benne foglalt, a politika által használható jövőbe mutatás. E személyeknek — volt és potenciálisan' mai és jövendő politikusoknak — kiváló elemzőképessége jelentős erőket tud meghódítani. Míg azonban a jobboldalon a defetizmus, a folytonos ijesztgetés után legalább ott található az általá­nosságban mozgó, eszközök nélküli óhaj a jobb jövőre, emezeknél a beretvaéles logika addig jut el, hogy megálla­pítja a bajt, s utána meghagyja az olvasónak a világvége- hangulatot. Önnön aggodalmukat, kétségeiket kivetítik az olvasóra, s a biztos vesztés gondolatával delejezik. Amel­lett, hogy számszerűleg még annál is kevesebb többletsza­vazót jelentenének, mint a jobbra állók, a defetista végkö­vetkeztetések — jövő nélkül, mert mindig megállnak a mai zsákutcánál — még a derűlátókat is elbizonytalanítják. Aki a jobbközép újbóli előretörését a parlamenti — és azon kívüli — aritmetika házi használatra szóló variálásá­tól várja, nem várhat sokat a jövőtől. A jobbközép összefo­gása nem a pártok felszívódásával, egybeolvadásával kö­vetkezik be, hanem e sokszínű együttes vezetőinek politi­kai eltökéltségével és bölcsességével. A mai sokszínűség mellett azt lehet mondani, hogy e helyzet konzerválása — jövőt felvázoló, vonzó és gyakorlatias programmal — a szavazók, támogatók számát inkább gyarapítja, semmint zsugorítja. Ugyancsak ez a sokszínűség (a vele járó külön­állással) eredményezheti, hogy az önálló pártok egyezteté­seiből olyan általános érvényű program születhetik, ame­lyik nemcsak szavazókat hódít meg, de mérsékletével a nemzeti közösség számára is jól járható utat mutat. Min­den a mai — és remélhetően hamarosan minél hatékonyab­ban megújuló — politikai vezetők érzékén, önfegyelmén, műveltségén múlik. Ha közös programokban — és minden egyfordulós választás esetén —, közös jelöltekben még tudnak állapodni, akkor ők lesznek a következő parlamenti — esetleg már az önkormányzati — választások győztesei. (Dr. Harsányi László) Az Irak-ellenes koalíció eró'sebb, mint valaha A válság még nem ért véget

Next

/
Thumbnails
Contents