Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-13 / 240. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. OKTÓBER 13., CSÜTÖRTÖK NATO: határozottabb boszniai fellépést! Az ENSZ ellenzi Bár az ENSZ a hatékonyabb boszniai fellépés híve, mégis ellenzi, hogy a NATO harci gépei egy időben több célpont ellen és előzetes figyelmeztetés nélkül hajthassanak végre légicsapásokat. A világszervezetnek a mandátummódosítással kapcsolatos álláspontjáról New Yorkban egy magas rangú ENSZ-tisztségvise- lő nyilatkozott. A katonai szervezet már levélben kezdeményezte Butrosz Gáli ENSZ-főtitkámál, hogy tegye lehetővé a NATO határozottabb és hatékonyabb fellépését. Ez ügyben ma vagy pénteA magyar országgyűlés meghívására tegnap kétnapos látogatásra Budapestre indult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti csoportja. A képviselők és szenátorok Bukarestből repülőgéppel mentek Nagyváradra, onnan autóbuszon folytatták útjukat a magyar fővárosba. Az RMDSZ-küldöttséget ken a NATO küldöttséget is meneszt az ENSZ székhelyére. A magas rangú ENSZ- képviselő szerint a világ- szervezet a NATO-küldött- séggel való New York-i találkozón ellenjavaslattal fog élni. A világszervezet abban az esetben adja beleegyezését „a gyorsabb válaszcsapáshoz”, ha a NA- TO-nak Boszniában való bevetésére vonatkozó mandátumát módosítják, és a „gyorsabb válaszadás” maximális következménnyel jár a sértést elkövetőre, de csak minimális veszteséget okoz minden más félnél. fogadja Horn Gyula miniszterelnök, Kovács László külügyminiszter, több tárca minisztere és Tabajdi Csaba államtitkár is. A küldöttség tagjai találkoznak valameny- nyi frakció- képviselőivel is. Borbély László RMDSZ- képviselő — a képviselőház titkára — az MTI tudósítójának kérdésére elmondta: ez a második alkalom, hqgy az Warren Christopher amerikai külügyminiszter szerint egyelőre még nem vonták ki az összes iraki csapatot az érintett határtérségből, és a légi felvételek alapján az sem állapítható meg teljes bizonyossággal, vajon valóban északi állásaikba ve- zénylik-e őket vissza. — A válság még nem ért véget, még nem jutottuk túl rajta. Mai tárgyalásaink középpontjában is ez a kérdés állt — közölte tegnap Kuvaitvárosból közvetített televíziós interjújában Christopher. Az emírségben megbeszéléseRMDSZ parlamenti csoportja látogatást tesz a magyar fővárosban. Az új Ország- gyűlés meghívására kerül sor a megbeszélésekre, ez a változás is indokolja, hogy ismét sor kerül ilyen utazásra. Borbély László reményét fejezte ki, hogy a jövőben a szakbizottságok, a szakemberek szintjén is szorosabbra lehet fűzni ezt a kapcsolatot. ket folytatott a kuvaiti vezetőkkel és az Öböl Menti Együttműködési Tanács képviselőivel. A CNN-nek és a CBS- nek adott nyilatkozatában leszögezte, hogy az Egyesült Államok továbbra is nyomon követi a fejleményeket, s a katonai felfejlesztés folytatódik. Az utóbbi leállítása szavai szerint egyrészt attól függ, hogy milyen mélységben vonják hátrább a kuvaiti határtól az iraki csapatokat, másrészt pedig attól, hogy milyen eszközt és módot találnak a hasonló helyzet megismétKedden Wroclawban Stanislaw Helski 65 éves rokkant- nyugdíjas egy kővel fejbe vágta Wojciech Jaruzelski volt lengyel államfőt, akit súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba. A férfi beállt abba a tömegbe, amely a könyvét dedikáló tábornokhoz állt sorba, s amikor előkerült, táskájából egy követ rántott elő s lődésének megakadályozására. Mint utalt rá, nem szabad megfeledkezni arról, hogy még ha kiürítik is déli állásaikat az iraki egységek, rövid időn belül újra vissza lehet telepíteni őket B ászra körzetébe. Tárgyalásairól kijelentette: azokon szó volt arról is, hogy a koalíciós partnerek miképpen járulhatnak hozzá az amerikai katonai telepítés költségeihez. Véleménye szerint az Öböl-háború idején létrejött nemzetközi koalíció ma sokkal erősebb és egységesebb, mint négy évvel ezelőtt. rátámadt a 71 éves emberre. A nyugdíjas államfőnek kijáró testőrség az ütést megakadályozni nem tudta, de elfogta a merénylőt, s átadta a rendőrségnek. Helski kijelentette, hogy nem bánta meg tettét. Korábban nemzeti vagyon megsemmisítéséért börtönbüntetésre ítélték, s ő ezért személyesen Jaruzelskit tartotta felelősnek. A nagyvilág hírei * A kelet-európai bank- és pénzrendszer átalakulásának és szerepének tapasztalatairól tartottak kétnapos nemzetközi fórumot Varsóban, melyen részt vett Bőd Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is. A rubel árfolyamának keddi mélyrepülését követeién Borisz Jelcin elnök tegnap leváltotta Szergej Dubi- nyin megbízón pénzügyminisztert, és javasolta a dumának Viktor Gerascsenko jegybanki elnök felmentését is. * A Magyarországon is ismert svéd gyermekkönyv- szerző, Astrid Lindgren kapta másokkal együtt az 1994. évi Alternatív No- bel-díjat A 87 éves írónó' „a gyermekek jogaiért folytatott, egész életre szóló harcáért ” részesült az elismerésben, amellyel nem jár pénzjutalom. * Tűz martalékává vált tegnap a grúz főváros tévétornya. A hatóságok által közölt adatok szerint a 274 méter magas torony kétharmad részén uralkodtak el az eddig ismeretlen okból keletkezett lángok. Az RMDSZ-frakció Budapesten Jaruzelski merénylője VÉLEMÉNY Változatok a jobbközépre Akinek a jó szerencséje lehetővé tette, hogy már kora gyermekkorában bebocsátást nyeljen a zene dári- usi gazdagságú birodalmába, a kezdetekkor is talán legmaradandóbb élményét azok a változatok (variációk) jelentették, amelyeket a zeneirodalom óriásai készítettek egy- egy jelentéktelen dallamra. A csekély fontosságú dallamokra ma a változatok gazdag burjánzását észlelhetjük a politikában is. E változatok közül számtalan vonatkozik a jobbközép jövőjére. Ezen sem csodálkoznunk, sem bánkódnunk nem kell. A csodálkozásnak azért nincs helye, mert ma több mint egymillió embert foglalkoztat az a jelenség, hogy legutóbb a legnagyobb kormányzó párt a szavazatai felét elvesztette (a megmaradt szavazókat éppúgy, mint a mást választókat). A bánkódásnak pedig azért nincsen, mert a jobbközép megkerülhetetlen megújulásához ez is hozzátartozik, sőt ez is egyike a sine qua non-oknak, a nélkülözhetetlen előfeltételeknek. Az eléggé középpontba állított esélylatolgatás, egyetlen jobbközép párt kell-e, vagy maradjon a többszínűség. A másik ilyen töprengés a mostani legnagyobb ellenzéki pártra vonatkozik: mi történjék azokkal, akiket a korábbi parlamenti ciklus idején eltávolítottak a pártból. Ha ez utóbbi kérdést megválaszoljuk, választ adtunk az előbbire is. Az MDF-ben a kizárások — vagy ahogyan a szkeptikusok mondják, a maga gerjesztette szalámitaktika, még inkább a mások megbízásából kerekedett belső harc — következtében két irányba történt meg az eltávolítás: a jobboldalon lévőkkel egyidejűleg kizárták azokat is, akik a széles pártskálán a bal térfélen helyezkedtek el. Udvarias kifejezéssel: mind a radikálisokat, mind a túlzó liberálisokat eltávolították. A kérdés felvetése, hogy ezeket a politikusokat (politikai tömörüléseket) vissza kell-e hívni, fogadni, netalán édesgetni a pártba, mindenekelőtt időszerűtlen. A parlamenti választások után pár hónappal csak azért újbóli átrendezést —, mert a visszafogás óhatatlanul ezzel is jár — eszközölni, mert akkor, azt hisszük, nagyobb lesz az egységbe fogott erő, egyszerű időtévesztés. Ebben a régi monopolpárti, tudatalatti emlékek fontos szerepet játszanak. De szerepet játszik az a nyilvánvaló megfontolás is, hogy a sok pártra szakadt jobbközép az egyfordulós választási rendszerben magától értetődő kudarcra van ítélve. Már most meg kell jegyezni, hogy a kesztyű — a ravaszul odadobott kesztyű — felvétele nemcsak úgy történhetik, hogy hanyatt-homlok egyetlen párttá szerveződik a jobbközép. E csoportosulásba (kategorizálásba) az MDF mellett három másik parlamenti párt is beletartozik. Ezeknél egy netaláni egyesülésről beszélni kissé kamaszos illúzió (amellett, hogy nélkülözhetetlen szükség sincs rá). Annak következtéd ben tudniillik, hogy ezek a pártok esetleg előzetes választási szövetséget kötnének, még egyetlen szavazójuk sem választaná az ellenérdekű tábor valamelyik másik — ma meglehetősen nyomasztó súlyú és gyakorlatú — pártját. Ezek az ésszerű taktika megfontolásai. Vannak érdemibb szempontok is. A jobb felé kizártak immár három év óta nagyfokú — és végzetes — politikai hiszékenységről tesznek tanúságot. Kezdetben azt hitték, hogy elegendő Antall Józsefet kárhoztatni, máris átáll az egész MDF az új formációhoz. Kiderült, hogy e nyerőnek hitt érvelés az összválasztók alig több mint egy százalékát szerezte meg számukra. Azóta a hetilapjukban meglehetősen mérsékelt harc mutatkozik a tényleges baloldali politika működése, tettei ellen. Annál több energia jut a láthatatlan, bennünket dróton rángató, idegen maffiára. De a legnagyobb erő — Antall halála óta —, egy-egy kiszemelt politikus ellen jelentkezik. Mégpedig nem úgy, hogy érvek küzdenek egymással, hanem úgy, hogy mindannyiszor a kiszemelt politikus ama bizonyos maffia marionettfigurájává változik: esetenként ennek a figurának kell a reá kiosztott szerepet elvállalnia. '(Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezeket a politikusokat, egyébként ugyanúgy, mint a kitagadottakat, az MDF országos gyűlése ruházta fel a bizalmával, esetenként igen nagy többséggel; ezek a politikusok négy éven át a nyilvánosság előtt működtek, s e logika folytatásaként azt is lehet mondani, hogy a májusi hatszázezer választó is ennek az ördögi cselszövésnek a támogatója volt. Akkor pedig a már említett egy százalékon felül kevesen maradnának az igazak táborában.) Még egy, kézenfekvő érv is ellene szól a gondolatnak: egy esetleges újbóli összeolvadás esetén eltávolodnának a szóba jöhető parlamenti pártok az összefogás gondolatától. Ez esetben az összefogásból — a választások statisztikájával számolva — kiesnék 14%, s helyébe 1% jönne be. A politika nem azonosítható az irodalmi tevékenységgel, az emóciók önfegyelem nélküli kivetítésével, a vezércikkek vagy tanulmányok megírásával. Ez utóbbiak legfeljebb arra jók, hogy tartalmukkal — ha olyan a belső erejük — támogassák, győzelemre vigyék a politikát. Kossuth Lajos nem azért lett a reformkor egyik vezére, mert újságot írt, hanem azért, mert lapjában olyan politikai koncepciót fejtett ki, amelyet a közvélemény elfogadott — s legalább a szabadságharc kezdetéig —, győzelemre vitt. Ellenpéldaként nemcsak Szabó Dezsőt, de a sokkal taktikusabb Veress Pétert is említhetnők. Az előbbinek magával ragadó stílusa, feddhetetlen jelleme számtalan hívet szerzett, de a politika akkor is, azóta is külön utakon haladt és halad. Az utóbbi ugyan politikai szerephez is jutott, de éppen csak beengedték, hogy aztán kitessékeljék. Politika és írás — amennyiben sikeres — csak ritka kivételként fedheti egymást. Majdnem ugyanez elmondható a bal felé kiszorítottakra is. Nekik is jóval nagyobb erősségük az írás, a kifejező erő, az elemzés és végkövetkeztetés találata, semmiht a benne foglalt, a politika által használható jövőbe mutatás. E személyeknek — volt és potenciálisan' mai és jövendő politikusoknak — kiváló elemzőképessége jelentős erőket tud meghódítani. Míg azonban a jobboldalon a defetizmus, a folytonos ijesztgetés után legalább ott található az általánosságban mozgó, eszközök nélküli óhaj a jobb jövőre, emezeknél a beretvaéles logika addig jut el, hogy megállapítja a bajt, s utána meghagyja az olvasónak a világvége- hangulatot. Önnön aggodalmukat, kétségeiket kivetítik az olvasóra, s a biztos vesztés gondolatával delejezik. Amellett, hogy számszerűleg még annál is kevesebb többletszavazót jelentenének, mint a jobbra állók, a defetista végkövetkeztetések — jövő nélkül, mert mindig megállnak a mai zsákutcánál — még a derűlátókat is elbizonytalanítják. Aki a jobbközép újbóli előretörését a parlamenti — és azon kívüli — aritmetika házi használatra szóló variálásától várja, nem várhat sokat a jövőtől. A jobbközép összefogása nem a pártok felszívódásával, egybeolvadásával következik be, hanem e sokszínű együttes vezetőinek politikai eltökéltségével és bölcsességével. A mai sokszínűség mellett azt lehet mondani, hogy e helyzet konzerválása — jövőt felvázoló, vonzó és gyakorlatias programmal — a szavazók, támogatók számát inkább gyarapítja, semmint zsugorítja. Ugyancsak ez a sokszínűség (a vele járó különállással) eredményezheti, hogy az önálló pártok egyeztetéseiből olyan általános érvényű program születhetik, amelyik nemcsak szavazókat hódít meg, de mérsékletével a nemzeti közösség számára is jól járható utat mutat. Minden a mai — és remélhetően hamarosan minél hatékonyabban megújuló — politikai vezetők érzékén, önfegyelmén, műveltségén múlik. Ha közös programokban — és minden egyfordulós választás esetén —, közös jelöltekben még tudnak állapodni, akkor ők lesznek a következő parlamenti — esetleg már az önkormányzati — választások győztesei. (Dr. Harsányi László) Az Irak-ellenes koalíció eró'sebb, mint valaha A válság még nem ért véget