Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-13 / 240. szám

3U<3N3i.N3£s s Ma MEGYEI HÍRLAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM Ára: 17,50 forint 1994. OKTÓBER 13., CSÜTÖRTÖK Válasszunk Kocsériak Kereszty András felelősséggel! kálváriája és Sugár András Gémesi György írása egy kocsival levélváltása (3. oldal) (5. oldal) (6. oldal) Oláh György Nobel-díjas Mélységes megtiszteltetéssel és túláradó örömmel fogadta tegnap Oláh György (Geor­ge Oláh) amerikai tudós azt a hírt, hogy az idén ő kapta a kémiai Nobel-díjat: a hatvan­hét éves kémikus a szénhid­rogének tanulmányozása, -és a karbonizálási eljárások te­rén elért kiemelkedő teljesít­ményért részesült a kitünte­tésben. Az immáron Nobel- díjas Oláh György a Dél-Ka- lifomia Egyetem tudomá­nyos karának alapítványi el­nöke és szénhidrogénekkel foglalkozó kutatóintézet igaz- . gatója. O már a második ma­gyar származású kutató, aki­nek munkásságát a Nobel-bi- zottság a tudomány világá­nak legmagasabb kitüntetésé­vel ismerte el az idén. Az 1994-es díjazottak között egyben ő az első, aki nem megosztva, hanem egyedül részesült az elismerésben. A tápiószelei polgármester pert indít a Blikk ellen Sárba taposták becsületét A magyar tömegtájékoztatás újfent .jelesen” vizsgá­zott. Egy kérdőjeles indíttatású, tettleges cselekményt sikerült országos visszhangot kiváltó politikai töltetű drámává „nemesítenie”. A sértett, Majoros Tibor tápió­szelei polgármester sem beszél „véres merényletről”, legfeljebb verésről, ami egy gerincét ért rúgásban csú­csosodott ki. S noha ő állítja, a táma­dást polgármesteri minősé­gében szenvedte el az ellen­felei részéről, a lakosság egy jelentős részének más véleménye van erről, bár még az ádáz ellenségei sem zárják ki a politikai szándé­kot. — Húsz százalék a valószí­nűsége annak, hogy a disz­nók közt csúszott el etetés közben, hetven, hogy pénzbe­hajtók verték el, s csupán tíz százalék az ellentábor megtor­ló lépése, mivel törvényes úton nem tudták Majorost el­távolítani a közösség éléről — összegzi valaki a szeleiek találgatásait. Majoros Tibori ágyban találom. Napok óta nem borotválkozott. Körül van bástyázva lapokkal, iromá­nyokkal és éppen egy bead­ványt fogalmaz. — Mi a véleménye a Blikkben megjelent állítá­sokról? Kezdjük talán a vesztegetés és hivatali visz- szaélés vádjával, ami mi­att eljárás folyik ön ellen. — Ellenem nem egy, ha­nem tíz feljelentés is tör­tént, ezekben folytatott nyomozást a nagykátai rendőrkapitányság. Au­gusztusban értesítettek, hogy bizonyítékok hiányá­ban a nyomozást lezárták. Amiért is nem látom okát, milyen jogcímen emelne ellenem vádat a városi ügyészség. Pont a Blikk­ben megjelentek alapján kérek magyarázatot a fő­ügyésztől. Ha óhajtja, fel­olvasom a kérdéseimet. Igaz-e a vádemelés ténye és a vád minősítése? Adott esetben az információkat az ügyészség melyik mun­katársa szolgáltatta ki a sajtónak, és milyen felha­talmazás alapján; A fő­ügyész úr véleménye sze­rint hogyan fordulhat elő, hogy e kérdésben érintett személy, vagyis én, semmi­nemű hivatalos információ­val nem rendelkezik, ugyanakkor a sajtó és az MSZP helyi szervezetének vezetőit tájékoztatták a vádemelés tényéről és oká­ról? (Folytatás a 4. oldalon) Muzsikusoknak szólt a nóta Először került sor a muzsi­kus cigánycsaládok szóra­koztató rendezvényére teg­nap a budapesti Orczy-kert- ben. A baráti találkozót a 100 tagú Budapest Cigány- zenekar Országos Kulturá­lis Egyesület szervezte a család éve alkalmából. Az egész napos vidám progra­mon több mint ötszázan vettek részt, muzsikus ci­gánycsaládok, azok vendé­gei. Boross Lajos, a prímáskirály Talum Attila felvétele Rigó Sándortól a híres zenekar főtitkárától meg­tudhattuk, az összejövetel célja, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket. — A muzsikus cigá­nyok éjjel-nappal dolgoz­nak, másokat szórakoztat­nak, s egy évben egyszer igazán megérdemelnek egy olyan napot, amikor nekik szól a zene — mond­ta. — Igazság szerint ez az alkalom sem számít sza­badnapnak, a rendezvény ugyanis csak három óráig tart, hiszen délután már mindenki dolgozni megy. Nagyon remélení hogy si­kerül hagyományt teremte­ni ebből az alkalomból, mert ennek a napnak a si­kere bizonyította: a ci­gányság igényli az efféle találkozót, a kulturált szó­rakozás lehetőségét, sze­retnének újra közel kerül­ni egymáshoz. — Minden hónapban szükség lenne egy ilyen „családi napra”, mert az ál­landó munka miatt alig lát­juk egymást — magyaráz­ta özvegy Vitán Domon­kosáé. (Folytatás a 4. oldalon) Géniusz lóca Paprikás hangulatban az ország, s még ki sem ürült szervezetéből a méreg, máris új hamisítvány van készülőben. Ezúttal éles elmék nem kevésbé élelmes tulajdonosai a világkiállítást akarják amúgy házilag, kisiparosmódszerekkel összetákol­ni, szabni-vágni, hamisított zárjeggyel ellátni és a nyakunkba varrni. Miért is ne, mikor ehhez, már­mint a hamisításhoz értünk a legjobban. Csinál­tunk mi már faszeszből konyakot, fűtőolajból mo­torolajat, vas-oxidból paprikát, hamisítjuk az ötez­rest és Szász Endrét, a borainkat pedig már úgy reklámozzuk, hogy ezek biztos nem hamisítvá­nyok, mert a Kermi ..., a Kermi ott áll minden borkimérésben. Hamisítunk, mert ezt követeli tőlünk a hely szel­leme, azaz a genius loci. Pál László ipari és kereskedelmi miniszter expó­ügyben vallott pálfordulásáról a minap kaptak íze­lítőt lapunk olvasói. Ugyancsak az expó vonatko­zásában idéztünk korábban Szekeres Imre és Gadó György választási kampánybeszédéból, ame­lyekről — összevetve mai álláspontjukkal — szin­tén a damaszkuszi út juthatott az eszünkbe. Lehet­séges, hogy nem csak Pál, de Imre és György is Saulus? Kérem szépen, ha ezt követeli tólünk a hely szelleme?! Most a szintén hajdan expópárti Mécs Imre ruk­kolt elő egy konzseniális ötlettel, a Mátyás királyi ítéletet juttatva eszünkbe: gyalog is meg nem is. Mécs azt javasolja, tegyünk úgy, mintha világkiál­lítást rendeznénk, de nevezzük Génius ’96-nak. Az ötlet, miként nevében is benne rejlik, zseniális. Ostyában talán beveszi a kormány, az SZDSZ pe­dig majd eldönti, hogy kik is voltak, s kik ma a zse­nik Magyarországon. így kell tenni, mert ezt köve­teli tólünk a hely hamisított szelleme, a Géniusz lóca. Mi mindenesetre mindenre vevők vagyunk, a későbbiekben majd a doktor mondja meg meny­nyire súlyos az állapotunk. Egyelőre csak a han­gulatunk paprikás. Paizs Tibor Válni akar a szövetség A tűzoltók égető» gondjai A tűzoltóság belső, szer­vezeti ügyeivel az átlag­polgár ritkán foglalkozik, ám az utóbbi időben ezek­ből is egyre több kerül nyilvánosságra. Tegnap Jókai Oszkár, a Magyar Tűzoltó Szövetség elnö­ke, a szervezet gondjairól tartott sajtótájékoztatót. Mint elmondta: napjaink­ban, ha a tűzvédelem ügye szóba kerül, akkor annak alapja egy-egy ki­emelkedő esemény, amely felkavarja a közvé­leményt. Az érdeklődés rövid idő után megszűnik, a következtetéseket jó, ha a közvetlenül érintettek le­vonják, s ha van módjuk, cselekszenek. A gazdaság közömbös a tűzvédelem iránt, mert az egyéb vesz­teségek a sokszorosát te­szik ki annak, amit a lán­gok évről évre elpusztíta­nak. Az utóbbi esztendők­ben már a szorosan vett szakma is belefáradt az ér­dektelenségbe. A tűzoltók döntő többségét csak a személyes sorsa, kisebb részét — talán — a szer­vezet jövője is foglalkoz­Ha eloltják, az érdeklődés is megszűnik irántuk Erdősi Agnes felvétele tatja. Azok a viták, me­lyek az utóbbi években az Országgyűlésben a tűzol­tóság körül kibontakoz­tak, a szervezet irányítási rendjére, anyagi ellátásá­nak formájára, a munkál­tatói jogkör gyakorlására korlátozódtak. Érdemi megoldást azonban nem hoztak. A szövetségnek több mint húszezer tagja van: önkéntesek, hivatásosak és vállalati tűzoltók. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents