Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-10 / 237. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. OKTÓBER 10.. HÉTFŐ Tizenöt év után minden olyan más Kiismerték a jövendőbelit a bérlők \fj Életveszélyes Magyarországon valamire azt mondani, hogy ol- cső. A vevőnek minden drága. Fő1 leg, ha 15 éve használja a vétel tárgyát és bérleti díjat is fizet érte. A gödöllői önkormányzati bérlakásokban élők otthonuk minden „betegségét” ismerik. Többek szerint akkor fogalmaztunk volna helyesen a múltkori képviselő-testületi ülésről írt tudósításunkban, ha nem olcsón vásárolható bérlakásokat említünk, hane: i alacsonyabb áron kínáltakat. A tény: az önkormányzat a beköltözhető forgalmi érték 50 százaléka helyett — az érintettek véleményét figyelembe véve Toronyház a Dózsa György úton. Az ezredforduló után fel kell újítani. Aki megveszi a bérleményét, már most gyűjthet a munkára A szerző felvétele — 40 százalékban határozta meg a vételárat. Aki egy összegben fizet, a vételár 35 százalékának megfelelő árengedményt kap! Kiss Tiborné, Besenyei Lászlóné és Ba- loghné. Gáspár Ildikó a Dózsa György út 1—3. szám „alatti” tízemeletes ház lakói, illetve Lábadi Károlyné az Erzsébet kőrútról elsősorban az önkormányzat által megbízott Uniber Kft. értékbecslésével nem értenek egyet. A 13-15 éves lakások műszaki állapotának figyelembevételét hiányolják. Véleményük szerint, ha olcsóbban vehetnék meg bérlakásukat, több pénzt tudnának félretenni közös költségként az elkerülhetetlen felújításokra. Valutáznak a liftben Gödöllő szívében alapozták a tízemeletes épületet, amelynek hatodik „fokán” vártak a bérlakásukat privatizálni szándékozó asszonyok. A nyolcvan családra — közülük 48 bejelentette vásárlási igényét — ebben a házban két lift jut, s a függőleges irányban mozgó lélekvesztőkben három ember már csak szorosan fér el. — Ötévente kötelező a liftet felújítani — mondja Kissné. — Alkalmanként 750 ezer forintért. Amikor a lakás vételére gondolva megtudakoltuk, milyen állapotú ez a „gondola”, kiderült, a szakvéleményt 37 ezer forintért készítenék el. Még mindig a folyosókon maradva hallom, hogy a lépcsőházi ajtó olajfékje régóta rossz, a bejárati ajtó nem zárható, így a felvonó ideális helyszíne a valutázók- nak. Csendben megjegyezném, hogy miért nem barkácsolják meg a lakók, ha csak bérlők is, amikor elmesélik, lakótársuk az egyik emelet folyosóján kicseréltette a felszakadozott linóleumot, amiért megbüntették... — Az Uniber 70 magánforgalmi adásvételi szerződést vett alapul értékbecslésénél — mondja Baloghné Gáspár Ildikó. — A szomszédos, Dózsa György út 5—7. számú épületben eszerint 77 négyzetméteres lakás 2 millió 700 ezer forintért kelt el, így a mi házunkban hasonló alapterületű bérlakás forgalmi értékét 2 millió 400 ezerre becsülte fel. Csakhogy a mellettük lévő épületben szövetkezeti lakások vannak, ahol az idén a lépcsőházi linóleumcserére 920 ezer forintot költenek, s több mint hárommillió forintos felújítási alapjuk van. Nem látnak a falba Az értékbecslő cég — beszélgetőtársaim elmondása szerint — felajánlotta, figyelembe veszi, ha a bérlők fel tudnak mutatni alacsonyabb áron kötött adásvételi szerződést. Ilyen dokumentumot viszont szinte lehetetlen szerezni, igaz az Uniber sem mutatta meg nekik a tájékoztató adatok forrását. A szövetkezeti házban viszont van egy 77 négyzetméteres lakás, amit egymillió 900 ezer forintért kínálnak, de két éve nem akad rá vevő. A bérlakások viszont — mivel csak bérlőik vehetik meg, korlátozottan forgalomképesek. — Mi nem csak a 44 négyzetméteres lakásunkat vesszük meg, ha úgy döntünk, hanem a folyosókból, a tetőből, a liftből is nyolcvanad részt — folytatja Kiss Tiborné. — Itt 15 éve nem volt felújítás, csak a tetőszigetelést javították, de ma is több szintig beázunk. Nem látunk a falba, nem tudjuk, milyen állapotban vannak az elektromos és a vízvezetékek. A házban lakók úgy gondolják, hogy 2000—20005 között teljes felújításra kell számítaniuk, ami lakásonként akár egymillió forintba is kerülhet — s ezt a megvásárlás esetén nekik kell fizetniük. Lábadi Károlyné az Erzsébet körúti négyemeletes házak egyikében él. Érdekes kérdést vet fel: Gödöllőn igen sokan költöztek úgy tanácsi bérlakásba, hogy korábbi családi házas ingatlanukat kisajátították éppen a lakótelep-építések miatt. A kisajátítási összegből viszont levontak, nem kapták kézhez a teljes összeget, mert bérlakásba költöztek. Most ezt nem veszik figyelembe, nem vonják le. A városért felelősek Csak azokkal beszélgettem, akik az önkormányzat vételárcsökkentő határozata után is elégedetlenek az értékbecsléssel. Sokan bizonyára örültek a 10 százalékos mérséklésnek. Gödöllőn sem kötelező egyébként a bérlakásokat megvásárolni. A lakáseladásokat a képviselő-testület nem kezeli szociálpolitikai kérdésként. Kedvező árú értékesítésnek tekinti, amelynek során a terhet vállalni tudók tulajdonosok lesznek. Akinek erre nincs pénze, az továbbra is bérlő marad. S hogy mennyiért? A bérleti díjak jövőbeni összegét ma sem tudja megbecsülni a városháza, miként a tavaszi lakossági fórumokon is elhangzott, de mindenképpen fedezniük' kell a valós költségeket. Éizetésképtelen- ség esetén jöhet szóba a szociális támogatás. Az érem másik oldala az, hogy a bérlakások a város vagyonát képezik, magyarán, értékesítésükért 30 ezer embernek tartozik felelőséggel a testület, s ezt a vagyont, ha nem is csillog-villog, sőt, mint a fentiekből kiderül, eléggé elhasználódott, mégsem kótyavetyélhetik el. B. G. Ha az ember rosszul dönt... Árván maradt neveld Csend honol a vácdukai volt nevelőotthonban. A gyerekek átköltöztek Veresegyházra, új helyen, jobb körülmények között élnek most. A megüresedett épület már a kincstár kezelésében van, vevőre vár. Nem tudni, kié lesz, mihez kezd majd vele. Vagyonőrök vigyázzák a területet, a kapu zárva, kulcsuk még az ott lakóknak sincs. Ha elmennek, ha hazatérnek, csengetniük kell, s az őr nyitja nekik a kaput, s bár nem így van, az embernek mégis az az érzése, hogy az itt élők be vannak zárva. A nevelőotthon már a tavasszal átköltözött új helyére, de a szolgálati lakásokban hátrahagytak négy családot. Az egyik család a napokban kiköltözik, elkészült a házuk, van hová menniük. Két család addig marad, amíg a felmondási idejük letelik, utána menniük kell. Kir Margit helyzete más, sokkal bonyolultabb. Hét évvel ezelőtt jött ide nevelőtanárnak, férje is az otthonban vállalt munkát mint karbantartó. Erdélyből települtek át, Nagykárolyból. Csak a személyes holmijaikat és a bútorukat hozták magukkal. Magyarországon olyan munkát kerestek, ahol szolgálati lakást is adnak. Több ajánlatot is kaptak, de sok idejük nem maradt a gondolkodásra, megérkezésük után három nappal értesítést kaptak, hogy megjött a bútoruk, menjenek érte. Nem volt hová vinniük, ezért elfogadták a legelső ajánlatot — Vácdukát. Nem is lett volna semmi baj, ha időközben meg nem születik a döntés, hogy megszüntetik a nevelőotthont. Ha megmarad, Kir Margi- ték életük végéig a szolgálati lakásban maradhatnak, most viszont menniük kell. — Ha fiatalabbak lennénk — mondja Kir Margit —, nem esnék kétségbe, keresnénk másik helyet, olyat, ahol adnak szolgálati lakást. De elértem a nyugdíj- korhatárt és nyugdíjaztak. Elhelyezkedni már nem tudok, ki vesz fel egy nyugdíjast? A vácdukai iskola most nyugdíjasként foglalkoztat, de olyan lehetőségem, hogy munkát is és szolgálati lakást is kapjak, már nincs. A megye tett ajánlatokat, de egyiket sem tudjuk elfogadni. — Milyen lehetőségek közül választhattak? — Felajánlották, hogy adnak ötszázezer forintot és menjünk ki a lakásból. Ezt nem fogadhattuk el, mert ennyi pénzből nem tudjuk megoldani a lakásproblémánkat. A másik variáció szerint szereznem kellene egy ugyanilyen lakást, amelynek bérléséhez havi nyolcezer forinttal járulnak hozzá. Ez sem jó megoldás, itt, helyben nincs kiadó lakás. Van itt, Vácdukán egy telkünk, építhetnénk rá egy kis házat, de ötszázezer forinttal nem lehet belevágni. A megye sürgeti a szolgálati lakásokban élőket, menjenek ki minél előbb. Ők ezt rossz néven veszik, mert, mint mondják, nem törvényellenesen vannak a lakásokban, ők nem tehetnek semmiről, nem a saját hibájukból kerültek ilyen helyzetbe. Mégis, úgy bánnak velük, mintha valamilyen bűnt követtek volna el. Erdélyi László, Pest megye főjegyzője szerint nem kellene kiélezni a helyzetet. A kiköltözés akkor lesz csak sürgős, ha lesz vevő az ingatlanra, de még az is lehet, hogy az új tulajdonos majd lehetővé teszi a további ottlakást. Kir Margiték kifutottak az időből. Túl sokáig vártak az áttelepülési engedélyre, mire megkapták, már késő volt ahhoz, hogy új életet kezdjenek. Rosszul döntöttek, amikor Vácdukát választották, más településen nem kerültek volna ebbe a helyzetbe. A problémájuk egyedi, éppen ezért úgy is kellene kezelni, nem pedig a jogszabályokra hivatkozni, amelyek kétségkívül megszabják a korlátokat, de kirívó esetben van lehetőség ezeknek a szabályoknak a megkerülésére is. Emberekről, életekről van szó. Nem lehet egyszerűen azzal elintézni, hogy le is út, fel is út... (pável) Kisfilm a nagyvilágnak Hat község összefogott Pilismarót, Dömös, Viseg- rád, Szob, Zebegény, illetve Nagymaros önkormányzatának közös felkérésére a Pro- Film Kft. nemrégiben megkezdte egy a hat község alkotta kistérséget átfogóan, illetve az egyes településeket önállóan is bemutató hatvanperces videofilm forgatását. — A majdan műsoros kazettán forgalomba kerülő fűmmel, melyet Megyeri Károly és stábja készít, a hat község az idegenforgalom fellendülését szeretné elérni — mondta lapunknak Re- mitzky Zoltán, a legutóbbi forgatási helyszín, Szob polgármestere. — Lévén, hogy számos bemutatásra érdemes ember (képzőművész, népi mesterséget űző alkotó), művészeti közösség, illetve nem egy szép épület, település- rész vagy a községen túlmutató jelentőségű intézmény található a településen, a Szo- bot bemutató filmrészlet felvételére két forgatási napot volt kénytelen áldozni a stáb. — Úgy tudom, a tervek szerint a filmnek az év végéig el kell készülnie. Sikerül tartani a határidőt? ■ — Mivel Zebegény az ott folyó út- és csatornaépítési munkák miatt jelenleg nem Visegrádi táj mutat túl vonzó arcot, szinte biztos, hogy lesz némi csúszás. — Szobról ki, illetve mi lesz látható a filmen? — A községről szóló filmrészlet a Rekordok könyvében is szerepelt Kuris Lajos tojáspatkolót, Micsei László festő- és kőfaragó naiv művészt, Szabó Imre érmekészítőt, Ziman Lajos kőszobrászt, Ziger Attila faművest, több nemzetközi vásári aranyérem birtokosát, a Danubius Néptáncegyüttest, a Dunakanyar Fúvósegyüttest mutatja be s —■ természetesen kísérőszöveg mellett — néhány képkocka erejéig felvillan a kialakulóban lévő vadaspark, az Árpád utca, a Tal um Attila felvétele Széchenyi sétány, a Határ étterem és környéke, a Börzsöny Múzeum, a római katolikus templom és kálvária, a gyümölcsfeldolgozó, valamint a kőbányaüzem is. — Mekkora anyagi áldozatot követel a községtől ez a világ felé való kitárulkozás? — A hat önkormányzat 50-50 ezer forintot fizet illetve fizetett a bemutatkozó filmrészletekért, amelyeket egy helikopteres tájfelvétel vezet majd be. Lévén, hogy ez az összességében három- százezer forint csupán a film technikai költségeit fedezi, a forgalmazási jog a Pro-Film Kft.-t illeti meg. (ribáry)