Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-29 / 228. szám

I 1 ___________­_ ______________ ____________________________________1 XXXVIII. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. SZEPTEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Fiaskó Horgászni Csípje és szégyen lehet, meg a Pósa Zoltán írása fürödni nem Darázs! (2. oldal) (5. oldal) (7. oldal) A médiabárka összetartó eró' Eljött a szabadságharc ideje A médiahajóval egy időben kifutott a vízre a Velencei- tavon a Magyar Újságírók Közösségének médiabárká­ja is. Ez utóbbin Stefka Ist­ván, a MŰK főtitkára sze­rint azok vettek részt, akik annak idején a rendszervál­tás mellé mertek állni. Ä médiabárka tulajdonkép­pen hasonlatos Noé bárkájá­hoz — fogalmazott Stefka István —, hiszen azok tartóz­kodnak a fedélzeten, akiknek menekülniük kellett, mert ül­dözték őket, de megmenten- dők. A médiahajóra is kap­tak meghívót — igaz, az utol­só pillanatban —, ám azon nem vettek részt, ugyanis, miként a MÚK főtitkára mondta, ott olyan egykori kollégák vannak, akik a baj­ban nem álltak melléjük, s ez­zel a magatartással nem ért­hetnek egyet. Ám a médiabárkára, erre a szellemi hajóra nem szomor- kodni gyűltek össze a részt­vevők, hanem azért, hogy be­széljenek s megbeszéljék egymással teendőiket. (Folytatás a 3. oldalon) Tegnap elindult a médiabárka. El kellett indítani, mivel a liberális médiahajón nem volt helyük a nemzeti szellemű újságíróknak, értelmiségieknek Talum Attila felvétele Holland rendőrök a megyeházán A jobb közbiztonságért A tizenöt tagú holland rend­őrküldöttség, mely a Pest Megyei Rendőr-főkapitány­ság meghívására tartózko­dik Magyarországon, teg­nap látogatást tett a Pest Me­gyei Önkormányzatnál. Bá­nyai Judit alelnök és Erdé­lyi László főjegyző fogadta a vendégeket. Bevezetőben Komáromi István ezredes, a Pest Me­gyei Rendőr-főkapitányság vezetője arról beszélt, hogy a hazai rendőrség átszerve­zése során jött létre a testvér- kapcsolat Hollandia egyik legszebb régiójával, Fries- landdal. Tavaly kötötték meg az együttműködési megállapodást, mely kiter­jed a vezetők rendszeres vé­leménycseréjére, a szolgálat- szervezésre, a számítógépes információra, a toborzásra, az oktatásra, a lakossági kap­csolatokra és sok egyébre is. A célok között szerepel a hazai rendőrök nyelvtudásá­nak fejlesztése is. Új, egye­dülálló kezdeményezés az a közbiztonsági járőrcsere- program, melynek kereté­ben júniusban Pest megyei rendőrök jártak Friesland- ban, most pedig itt tartózko­dik a tizenöt tagú küldött­ség. A továbbiakban várha­tó a bevetés-irányítási cso­portok cseréje, ifjúságvédel­mi és számítógépes csere­program, tapasztalatátadás a gazdaságvédelemről, a bűn­ügyi technikáról és a hazug­ságvizsgáló berendezés al­kalmazásáról. Az eddigiek azt mutatják, hogy az együttműködésnek nincsenek határai, és hozzá­járul ahhoz, hogy a fejekben is leomoljon a vasfüggöny. (Folytatás a 4. oldalon) A küldöttség a megyei önkormányzat udvarán Erdősi Agnes felvétele Ujjgyakorlatok Sokat, nagyon sokat számú a politikusok ujja. Még ha ni­kotintól bűzük, akkor is... Hogyha humorizáló kedvem­ben volnék, akár azt is mondhatnám most: őnekik sok is a tíz belőle, hisz egyetlen „ujjvonással” egész térképeket szedhetnek szét, családok és népek millióit szakíthatják el (és szét): gyereket édesanyjától, testvért testvérétől Drágán, nagyon drágán megfizettük Trianonnál — s lám, fizetjük azóta is — a politikus ujjlegyintésél Domokos Pál Péter, a csángó sirámok és a székely bal­ladák kitűnő ismerője mondotta egykoron egyik rádiós műsorában, hogy Budai Ilona tragédiáját az ő megérzése szerint nem az a tény döntötte el — a balladákban pana­szolok ajakán —, hogy önszántából hagyta el a „sötét ren­getegben” három kicsiny fiát, hagyta szétszóródni vala­mennyinket a nagyvilágon, hanem valami más... Valami egészen más, mondotta a magyarságkutató tudós: a bű­nös politika döntötte el ama tragédiát, a Budai Ilonáét, amely akár az anyanemzet valamikor elkövetett súlyos „történelmi vétke”is lehet És nem csupán a műelemzés szintjén. Igen, a politikusujj akár vétkezhet is. Örökös tüskeként él a Trianonnál megnyomorított or­szágtól elszakított magyarság szívében példának okáért a nagy Churchill nevezetes ujjvonása — szétszaggatott tér­képünkön. Mondják, de mondani sem kellene, hogy a „nagy” Sztálin is mennyire értett az „ujjgyakorlatokéhoz. Igaz, a pipaszorító ujjakhoz ez esetben vér, s nem is annyi­ra nikotin tapadt. Nem vagyok vicces kedvemben, jogom sem lenne hu­morizálni A minapi elnöki expozé végighallgatása után azonban mégis megkérdem: minő elnöki meggondolás alapján maradt ki a bemutatkozó szövegből, az eléggé bo- rulékony székfoglalóból a határokon túl élő magyarság — a kisebbség —, hiszen, állítólag egyetlen halandót sem kötelez már az egész Európát felégetett és tönkretett „elv­társi együttműködés és politikai intemaciorudizmus” Úgy tűnik, találóbb volna a kérdés fordítottja: mégis kö­telez? A tények tények maradnak. Horn Gyula miniszterel­nök úr vagy nem érzékeny a Budai Hona-komplexusra, vagy csak a lesöprő elnöki ujj törvényeit fogadja el S kényszerítene ránk? Atyafiak, mondaná Tamási Áron (s hátha mondani fogja majd Sütő András is, Markó Béla is, Duray Miklós is), ebből is kimaradtunk, akár a forróság a trianoni kásá­ból Bágyoni Szabó István Komoly árat fizetünk Egyebek mellett azokról a veszteségekről is szó esett Hóm Gyula, David Owen és Thorwald Stoltenberg megbeszélésén, amelyeket Magyar- ország volt kénytelen elszenvedni a Kis-Jugo­szláviát sújtó nemzetközi embargó miatt. A ma­gyar miniszterelnök tegnap hivatalában fogadta a Jugoszlávia-értekezlet társelnökeit. A találkozó után Lord Owen újságírók kérdé­sére válaszolva utalt arra, hogy az ENSZ alapok­mánya értelmében mód van azon országok vesz­teségeinek kompenzálására, amelyek a világ- szervezet szankciós politikáját hajtják végre. A politikus a maga részéről mély sajnálattal állapí­totta meg, hogy a világszervezet még nem élt ezzel a lehetőséggel. A dolog egyik fele, hogy azon államok, amelyek gazdaságát nem érinti az embargó, ragaszkodnak annak betartásához; a dolog másik fele azonban az, hogy a világnak el kellene ismernie: a szomszédos országok ko­moly árat kénytelenek fizetni az embargó betar­tásáért. Lord Owen szerint ezen veszteségeket sokkal nagyvonalúbban kellene ellentételezni, mégpedig minél hamarabb. Annál is inkább, mi­vel az érintett országok amúgy is elkeseredetten küzdenek piacgazdaságuk, demokratikus rend­szerük kiépítéséért Kiterjesztik a hatalmukat Az Országgyűlés tegnap reg­gel 9 órakor folytatta munká­ját. A helyi önkormányzatok­ról szóló törvény módosítását indítványozó törvényjavaslat, és az alkotmány helyi hata­lommal összefüggő részének módosítását kezdeményező törvényjavaslat együttes rész­letes vitájában Kelemen And­rás (MDF) arra tett javasla­tot, hogy a törvényben rögzít­sék az önkormányzatokhoz újonnan telepített feladatok­hoz és hatáskörökhöz kapcso­lódó állami kötelezettségeket. Selmeczi Gabriella (Fidesz) úgy vélekedett, hogy a kor­mánypártok ,csigerből, gon­dolkodás nélkül” utasítják el az ellenzék javaslatait. Ä kép­viselő asszony óvott attól, hogy a polgámester egyetérté­se kelljen azokhoz a kinevezé­sekhez, amelyek a jegyző ha­táskörébe tartoznak. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a személyzeti kérdések szak­mai szintről politikai szintre emelkednének. Kis Gyula (MDF) egészségügyi kérdé­sekről szólt. Véleménye sze­rint hiba volna, ha a városi kórházak a megyei önkor­mányzatok kezelésébe kerül­nének, ugyanis így többek kö­zött csökkenne a „lokál patrio­tizmus szülte támogatás” mér­téke. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents