Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-29 / 228. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. SZEPTEMBER 29.. CSÜTÖRTÖK „Balkáni” vita Kis-Jugoszláviában Az elnököt leköpik, ugye? Kemény dió a köztársaságok ügye A Kis-Jugoszlávia és Szer­bia parlamenti közvetítéseit figyelemmel kísérők már ré­gen „rájöttek” arra, hogy a belgrádi tévé miért sugároz egyre kevesebb kabarémű­sort. Szerintük ugyanis az elektronikus média vezérei a parlamenti közvetítéseket iktatták be a humoros elő­adások helyett. Habár ez viccnek sem rossz, meglehetősen szilárd valóságalapja van. Leg­alábbis erről tanúskodik a szerb—montenegrói állam- szövetség képviselőháza polgárok tanácsának keddi ülése. A hatalmi párt és az ellenzék a megszokott szín­vonalon kezdettől fogva mocskolta egymást, a bot­rány azonban akkor tört ki, amikor a Szerb Radikális Párt (Vojiszláv Sesely cset- nikvajda politikai tömörülé­sének) képviselője, külön­ben egy csinos hölgy, válo­gatott szidalmakkal rontott Radoman Bozsovicra, az egykori szabadkai párttit- kár-tirranus, tanácselnökre. Bozsovic le akarta párán­Muszlim támadás A boszniai kormányhadse­reg egységei kedd este két 82 milliméteres gránátot lőt­tek ki a Szarajevótól délke­letre lévő szerb állásokra, s ezzel megsértették azt az ENSZ-határozatot, amely megtiltja a nehézfegyverek használatát a boszniai fővá­ros körzetében — jelentette be tegnap az ENSZ szaraje­vói szóvivője. Bemard Labarsouque hozzátette: a világszervezet oltalmazási erői azonnal til­takozást jelentettek be a sza­rajevói muzulmán vezetés­hez. A gránátok az ilidzai szerb állások környékén csa­pódtak be, s egyelőre nem érkeztek jelentések esetle­ges áldozatokról. csolni a szószékről a női nem gyengébbnek egyálta­lán nem nevezhető képvise­lőjét, de ez nem sikerült ne­ki. Erre a mély növésű el­nök egyszerűen megszakí­totta az ülést, majd kabinet­jébe citálta a frakcióvezető­ket. Ott pillanatok alatt ki­tört a vihar. Bozsovics és Sesely kevés híján összeve­rekedett, az utóbbi azonban a leszámolás gyengédebb formája mellett döntött és — saját bevallása szerint — kétszer is leköpte az alsó­ház első emberét, majd csa- pot-papot otthagyva _ kiro­hant a kabinetből. Útköz­ben csak annyit vetett oda a kíváncsiskodó újság­íróknak, hogy „Bozsovics megőrült!” Amaz pedig utá­nakiabált, hogy „vigyék in­nen ezt a garázdát!” Szóval pezseg az élet a belgrádi politikában. Azt ta­lán mondani sem kell, hogy az egész balhé még a napi­rend meghatározása körüli vita idején tört ki. Mi lesz ott még az ülés végéig!? (b. m.) Július Binder szerint a bős— nagymarosi vízlépcsőrend­szer a jövőben nem elválaszt­ja, hanem összeköti majd Ma­gyarországot és Szlovákiát. A szlovák Vízügyi Beruházó Vállalat igazgatója úgy véli, hogy az erőmű körül kiala­kult sokéves vita a szlovák fél­nek kedvező végkifejlettel zá­rulhat. Binder ezt tegnap, pozso­nyi sajtótájékoztatóján jelen­tette ki. Üdvözölte, hogy a szlovák kormány a volt len­gyel külügyminisztert, Krzysztof Skubiszewskit bízta meg a szlovák érdekek hágai képviseletével. — A nemzet­közi jog jeles professzora, az igen tapasztalt diplomata a bősi perben nyilván azért vál­Az amerikai lapok megíté­lése szerint a boszniai vál­sággal kapcsolatos nézetel­lentétek ideiglenes félreté- telével (a közös célok han­goztatásával) és az iráni fegyverüzlet megoldásá­nak kilátásba helyezésével jó légkörben, fennakadá­sok nélkül indult a wa­shingtoni amerikai—orosz csúcstalálkozó. A baráti hangulatot árasztó külsősé­gességek, a kecsegtető üz­leti megállapodások és a négyszemközti beszélgeté­sek révén immár mindin­kább a rutindiplomácia ka­tegóriájába lesznek sorolha­tók a két nagyhatalom kö­zötti legfelsőbb szintű tár­gyalások. A The Washington Post tegnapi számában megje­gyezte, hogy a csúcstalál­kozó tulajdonképpen fel­szabadulttá teszi és léleg­zetvételnyi időhöz juttatja az amúgy számos bel- és külpolitikai csapásnak ki­tett Bili Clinton elnököt, hi­szen az amerikai—orosz vi­szony kezelése az, amiért magas osztályzatokat kap lalta fel Szlovákia érdekeinek képviseletét, mert biztos ab­ban, hogy ezt a pert nem ve­szíthetjük el -— mondta Július Binder. Szerinte e körül­ményt feltehetően a magyar fél is tudatosítja magában. Az igazgató szerint „az. elő­ző rendszer” nem tette lehető­vé, hogy a teljes vízlépcső- rendszer felépítésének ma­gyarországi szorgalmazói nyil­vánosságra hozzák vélemé­nyüket. Erre legfeljebb csak fi­zetett hirdetés formájában volt módjuk — jegyezte meg. Binder úgy véli, hogy az erőmű ellenzőinek gyakorlati­lag egyetlen pontban sincs iga­zuk, így megdőlt a környezeti katasztrófa veszélyére épülő magyar érvelés is. nem csak a semleges elem­zőktől, hanem időnként a republikánusoktól is. A lap szerint az egyetlen valóban kényes és kemény diót jelentő témakör a volt szovjet köztársaságok ügye. — Az Egyesült Álla­mok rá akarja venni Orosz­országot arra, hogy béke- fenntartó tevékenységét a nemzetközi szervezetek égisze alatt végezze a vál­ságoktól sújtott körzetek­ben. Moszkva viszont az­zal érvel, hogy a volt szov­jet köztársaságokhoz fűző­dő különleges kapcsolatai és a földrajzi közelség mi­att jogában áll meghatároz­ni a biztonsági erőfeszíté­sek és békefenntartó műve­letek eszközeit és módsze­reit — írta a The Washing­ton Post. Az újság utalt ar­ra, hogy Karabah kérdésé­ről a két elnök már az első nap beható eszmecserét folytatott. Bili Clinton azt szorgalmazta Borisz Jelcin­nek, hogy Moszkva fogad­ja el a nemzetközi keretek­ben történő rendezést. A lap egy másik cikké­Kubában kedden országszerte hangsúlyozott politikai aktivi­tással ünnepelték meg a forra­dalmi védelmi bizottságok lét­rejöttének 34. évfordulóját. A lakóhelyi szerveződésű tö­megmozgalom, amely elvileg tömöríti a 14 éven felüli lakos­ság teljes egészét, 1960-ban Fi­del Castro kezdeményezésére alakult meg, hogy a kormány­zat akaratát közvetítse, a népi támogatást szervezze és az ál­lampolgárok feletti ellenőrzést segítse. Felépítése, feladatköre részben hasonlít a volt európai szocialista országokban műkö­dött népfront jellegű tömegszer­vezetekhez, ugyanakkor sajáto­san kubai képződény a tekintet­ben, hogy szerepe a lakókör­nyezet rendben tartásától a tár- sadalmimunka-akciók, véradá­sok szervezésétől egészen az ben idézte Gajdar Alijev azerbajdzsáni elnököt, aki elmondta, hogy a hét ele­jén az ENSZ-székhelyén le­zajlott találkozójukon arra kérte Bili Clintont: hasson oda, hogy az Egyesült Álla­mok nagyobb szerepet játsz- szon a karabah i probléma megoldásában, és győzze meg az oroszokat, hogy fel kell adniuk ellenállásukat, a kaszpi olajmezőket kiak­názni akaró nyugati vállala­tok befektetéseivel szem­ben. Gajdar Alijev jelezte, hogy az amerikai elnök „kedvezően állt hozzá a fel­vetéshez”. Az azerbajdzsáni elnök az interjúban egyébként ki­fejtette, hogy a tárgyalásos megoldás keretében orszá­ga kész feladni a többségé­ben örmények lakta Kara­bah jelentős részét Nem emelt kifogást az ellen sem, ha a rendezésben orosz csapatok is részt vesznek, egyedül azt vonta erőteljesen kétségbe, hogy Moszkvának jogában állna egyoldalúan rákényszeríte­ni „béketervét” a térségre. ..ellenforradalmi nézeteket val­ló” szomszédok leleplezéséig, illetve feljelentéséig és egy fel­tételezett agresszió esetén a fegyveres védelemre való moz­gósításig terjed. A szervezet azonban az el­múlt években igen sokat veszí­tett aktivitásáról: annak ellené­re, hogy az akciókban való részvétel hagyományosan a munkahelyi előmenetelt, vagy a továbbtanulási lehetőséget be­folyásoló tényező volt, egyes fonások szerint az utóbbi idő­ben már csak a tagság 15-20 százaléka jelent meg a rendez­vényeken. A bizottságok az au­gusztus eleji havannai rendszer- ellenes megmozdulások idején sem voltak képesek az elvárt nagy ságú tömeget mozgósítani az elégedetlenkedők semlegesí- tésére. A nagyvilág hírei ^Legkevesebb 70 személy delét vesztette és 250-nél több megsebesült kedden az afgán fStárosban Gul- bnddai Hakmatjar mínisz- terrbwk havernek fokozott tarén. Az ITAR-TASZSZ KatrrJf tartózkodó megfi- gvetőkrr hivatkozva jelen­tette, hogy két hét óta ez volt a legsúlyosabb tüzérsé­gi támadás az afgán főváros 44 Baki-tengeren az éjsza­ka elsüllyedt Estonia nevű észt komphajó tragédiájának tegnap reggeli közlés szerint 90 túlélője van. Ezt a turkui fim tengeri mentőszolgálat je­lentette tegnap hajnalban. Lennart Meri észt államfő nemzeti gyásznapot rendelt el az elhunylak emlékére. 4A keddi mélységi rekord után tegnap tovább süllyedt a rubel értéke a dollárhoz képest a moszkvai bankkö­zi plant, ahol az orosz fize- tőészközbdi 2631-et kínál­tak az amrritai valuta egy­ségéért. A tegnapi árfolyam 63 százalékos értékham ál­lást jeleni egyetlen nap alatt. 44 Magyar Újságírók Ro­mániai Egyesülete szervezésé­ben újságíró-iskola indul októ­ber 3-án a nagyváradi Sulyok István Református Főiskolán. Az egyéves sajtószaktanfo­lyam az űjságírőképzés és to­vábbképzés feladiaail látja majd d a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetemen nuÉiödő újságíró szók mellett, hiszen a romániai magyar saj­tóban dolgozó mintegy ötszáz újságíró szákképesítése lénye­gében megoldatlan, t Az izrarfi hadseregen be­lül megfigyelés alatt tartják azokat, alök szdsőjobbolda- G néntekid ismertek, s akk gyaníthatóan neszt ven­nének anbdenes akciók­ban — közflle tegnap egy izraefi fap. Miközben kide­rül. hogy a ciszjordániai zsidó telepet bővítését illető­en a kormány korántsem egységes, tegnap tovább ter­jedt a Goün-icnnak egy ik telepén folytatott éhség­sztrájk. Július Binder: Az erőmű összeköt Semmiben sincs igazunk? Castro kapálódzik VÉLEMÉNY M ár az első szabad magyar választás előtt figyelmeztet­tek bennünket, sajnos Cassandrának bizonyult fényes elmék, határainkon innen és túl, Fekete Gyulától Tőkés Lász­lóig, vigyázzunk! Hiába akar a magyarság, a nemzet nagy többsége megszabadulni a kommunizmustól, a szocializmus­tól, ha már eleve öt kisebb egységre szakad a másként gon­dolkodók mozgalma. Bizony, az ellenzékikerekasztal-kor- szakra semmi sem lehetne jellemzőbb annál, mint hogy az akkor még egységesen, harcosan antibolsevik liberális ellen­zék is két blokkban tömörült, s a népnemzeti, a keresztényde­mokrata erők is három fő sodorra szakadtak. A posztkommu­nista baloldal pedig egyetlen ügyes, cégtáblaátfestő gesztus­sal teremtett egyetlen patttalan gyújtőpártot. Ráadásul még az ősbolsevista, moszkovita maradvány afféle égővörös pro- teuszként is egységes pártban szülte újjá önmagát. Veszélyes folyamat ez, a visszarendeződésnek igencsak kedvez, kivált­képpen egy olyan ravaszul megfogalmazott választási törvény­nyel a háttérben, mint a miénk. Amely szinte sugalmazza a törpepártok teremtését, s ennél ma semmi nem segítheti job­ban a baloldal „oszd meg és uralkodj” politikáját horribile dictu: egy posztbolsevista restaurációt. Minden tisztességes, magát nemzeti liberálisnak, keresz­ténydemokratának, népnemzetinek, kisgazdának deklaráló ember elvben egyetértett. Szóban aggódott. Közben pedig to­vább és tovább osztódtunk, s persze végül idén, májusban ti­zenötfelé szavaztunk. S a szocialisták — a rokonszenvező szélsőbalos törpepártot is megdolgozván — sikeresen vissza­Fiaskó és szégyen voksolták saját magukat a kormányzó párt szerepkötébe. Közben a magyar nép szemlesütve szívja a fogát, s nem érti, mi történt. Nyugtatgatja is magát: minden a demokrácia já­tékszabályainak megfelelően — a baloldalnak, a posztkom­munizmusnak kedvező választási törvényt tökéletesen betart­va történt meg. A megosztott többséget legyőzte az „egysé­ges” kisebbség. S ez így is marad, ameddig kínnal-keserv- vel, ellentéteket, kizárólagosságot félretéve, feledve meg nem teremtünk egy konzervatív keresztény, nemzeti liberális gyűjtőpártot. Ám, a magyar nép most hirtelen -nagyon is drasztikus sebességgel kénytelen megérteni, mit jelent a posztkomnuinizrnus. Nem elég, hogy a vezető kormánypárt még a saját választóit is becsapván, kősziklakemény vadkapi­talista gazdasági programot hirdet és valósít meg, sokkoló erővel, feledvén a bérből és fizetésből élők paradicsoma típu­sú ígéreteket, ráadásul politikai okokból, egyik pillanatról a másikra leállítaná a világkiállítás megrendezését a megvaló­sulás végső fázisában. Miközben az elmúlt négy esztendő fo­lyamán mindvégig mellette kardoskodott. Lehullt hát a lepel. Azzal együtt háborodok föl, hogy jómagam négy eszten­dővel ezelőtt az óvatosak, a fontolgatók táborában álltam. Féltem, hogy az ország ebbe az elméletileg nagyszerű vállal­kozásba is belebukhat. Túlságosan tönkretették, szétzüllesz­tették negyvenöt év alatt az idegen elnyomók és hazai kiszol­gálóik Am. tiszteidben tartottam, s tartom ma is az ország többségének ellenkező véleményét. A világkiállítás ugyanis egy olyan erkölcsi és gazdasági érték fel mutatás lehetőségét kínálja hazánknak amelyben föltándhal valódi szürkeállomá­nyunk minden gyümölcse, kultúránk gazdaságunk teljes kin­csestára. Méfhetedenül intenzív energiafonást szabadíthat­nánk föl, az értékeknek egy olyasfajta oda-vissza áramoltatá­sát, amely végre valóban bekapcsolhatná Magyarországot Európa erő- és vérköráramába. Ezért kockáztatni is érdemes. Az sem közömbös, hogy munkalehetőséget teremtene. Ettől az esélytől lemond egy olyan párt,'amely kampányszlogenje­iben még a munkanélküliség kínzó problémakörének haté­kony kezelését ígérgette. Amennyire jogos volt a korábbi fázisokban a kétkedés, az ország érdekeit szem előtt tartó aggódás, olyannyira értelmet­len, hazardírozó, őrült felelőtlen dolog ma már a visszalépés. A világkiállítástól ennyi erkölcsi, szellemi, anyagi invesz- tálás után lemondani nemzetközi Mamá/s. nemzeti ku­darc, gazdasági fiaskó. Mivel már ez a megoldás vált pazarló­vá, kockázatossá, nyilvánvaló, hogy politikai okokból törté­nik. Pusztán azért, hogy a korábbi kormány minden kezde­ményezését hitelteleníLsék. Ez pedig nem csupán a demokrá­cia eszményeinek tökéletes megcsúfolása, hanem politikai di­lettantizmus is. Igenis, döntsön a nép. Akinek kontójára történik e hazanlí- rozás és amalőrködés. Pósa Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents