Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-27 / 226. szám

l PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. SZEPTEMBER 27., KEDD 5 Egy kihaló szakma képviselője Látogatóban a vácrátóti kádárnál Amíg nem olyan régen még három kádár élt és dolgozott Vácrátóton, ad­dig ma már egyedül az 55 éves, tősgyökeres vác­rátóti Fábián József űzi a községben ezt a kihalófél­ben lévő ősi mesterséget. — Az egész ország­ban, így a környéken is nagyon kevesen foglal­koznak hordókészítéssel és -javítással. Tudomá­som szerint, legközelebb Lajosmizsén található ilyen szakember — mondja Fábián József, aki idén három évtizede kezdte a szakmát, ami­nek óriási tapasztalata, gyakorlata révén már nem is mestere, hanem ha lehet ilyet mondani egy ilyen prózai foglalko­zás esetében, művésze. Művésze, hiszen az úgy­mond normális méretű hordók mellett ajándék- tárgynak két deciliter űr­tartalmút is tud készíteni, ami bizony már nem egy­szerű jártasságot igényel a mesterségben, hanem annál jóval többet. — Aki kádár akar len­ni, annak mestervizsgát kell tennie. Én ezt a pró­bát 1964-ben álltam ki — válaszolja érdeklődé­semre Fábián József. — A felmenőim között nem volt kádár, mégis volt ki­től örökölnöm a fával való foglalatoskodás sze- retetét a családon belül: nagyapám bognár és ács volt, s én gyermekkorom­ban szinte minden sza­bad időmben körülötte sündörögtem, amikor dol­gozott. Figyeltem őt, s persze magam is kézbe vettem, kipróbáltam á szerszámait. A legnehezebb munkafázishoz, a dongák meghajlításához tűz segítségére van szükség Talum Attila felvétele Fábián Józsefnek, aki ma már „hivatalosan” nyugdíjas, a kádármester­ség aktív korában nem a főfoglálkozása volt: előbb az Egyesült Vegyi­művekben, majd a vácrá­tóti botanikus kertben, vé­gezetül pedig a tűzoltó­ságnál dolgozott, s csak kenyérkereső munkája mellett, szabad idejében készített és javított hordó­kat. — Lévén, hogy na­gyon kevés kádár találha­tó a környéken, rendkí­vül kiterjedt a megrende­lői köröm, s az volt ko­rábban is — mondjtf a mester. — Előfordult, s gyakorta ma is megtörté­nik, hogy még a Bör­zsöny vidékéről is kapok megrendelést, s noha a rá­fordított munka, az anyagköltség sok esetben többe jön ki, mint ameny- nyit a megrendelő fizet, senkit nem utasítok el. — Mi az oka annak, hogy anyagilag nem min­den megrendelésnél jár jól? — Elsősorban az, hogy íhivel hordó készítéséhez csak teljesen göcs- és szi- jácsmentes (a fa bőre alatt lévő fehér réteg) fa használható fel, renge­teg, átlagosan 75 száza­léknyi anyag veszendőbe megy. — Drága manapság a fa? — Mi nem az? Persze hogy drága. Ám van egy másik, ennél még súlyo­sabb gond is: az utóbbi időben egyre körülménye­sebb a beszerzés. A vácrátóti kádármes­ternek nagy bánata, hogy jelen pillanatban úgy néz ki: nem lesz kinek átad­nia a stafétabotot. — A fiam meghalt, s bár van egy lányom, lé­vén, hogy a kádármester­ség nem női szakma, ő természetszerűleg nem fogja folytatni a hivatást — mondja, majd szomo­rúan hozzáteszi: néhány helybéli, illetve környék­béli fiatal megpróbálko­zott ugyan már nála a szakma alapjainak elsajá­tításával, de egytől egyig valamennyien túl nehéz­nek ítélték a munkát, s rö­vid úton elment a kedvük a kádármesterségtől. — Remélem, akad azért majd még érdeklő­dő, akit megtaníthatok e gyönyörű szakma forté­lyaira. Nem szeretném a tudásomat sírba vinni. Ribáry Zoltán Emlékmű készül Nagymaroson Tisztelgés a hősök előtt Emlékművet kíván állítani Nagymaros a település első és második világháborús áldoza­tainak, a málenkij robotra el- hurcoltaknak s az 1956-os for­radalom és szabadságharc mártírjainak. Az emlékmű a község főterén lesz majd látha­tó, s elkészítésére Szervátiusz Tibor szobrászművészt kérték fel. Zoltái Mihály alpolgármes­tertől megtudtuk: egy hasonló emlékhely ugyan már van a nagymarosi temetőben, ám az itt élők körében nagy volt az igény arra, hogy legyen egy közterületen álló is. Míg az előbbinél imádkozni lehet, az utóbbinál tiszteleghetnek majd a hősök s az áldozatok előtt. Az emlékmű felállításáért a helyeik alapítványt hoztak lét­re. Az elhunytak nevét három, egyenként három és fél méter magas kőoszlopra vésik fel, s az oszlopok mindegyike hét tonna súlyú. S hogy az áldoza­tok közül senki neve ne ma­radjon le az emlékműről, hir­detést adtak fel: jelentkezze­nek a még élő hozzátartozók. A felhívásra még Pécsről is ér­kezett válasz — jegyezte meg Zoltai Mihály. Az emlékmű avatását — ünnepség keretében — halot­tak napja előtt, október 29-én tartják Nagymaroson. (n) Kocsikázás szirénával A ködös idő miatt kissé késve kezdődött a hét végi falunapi program Galgagyörkön. Áz ünnepélyes megnyitót Matej- csok János polgármester tartot­ta, s egyúttal átadta a falu lakó­inak azt az aszfaltborítású kis­pályát, mely helyszínül szol­gált az eseményekhez. A falu éjszakai biztonságát a Gödöllői Tenkes Security Kft. biztosítja szeptember Fjé­től. A kft. dolgozói ízelítőt adva munkájukból, önvédelmi és kutyás őrző-védő bemutatót tartottak. A délelőtti órákban a falu csendjét többször is megzavar­ta a rendőrségi és két mentőa­utó szirénája. Az Országos Mentőszolgálat Aszódi Mentő- állomás és a Váci Városi Rendőrkapitányság közösen életmentési és helyszínelési gyakorlaton adtak számot tudá­sukról egy imitált közlekedési balesetnél. Ezután Korsós Attila, a mentőállomás vezetője és a rendőrség munkatársai az ér­deklődőknek megmutatták a mentőautók és a helyszínelő rendőrségi autó belsejét, felsze­relését, majd szirénázva fuva­rozták végig a falun a kíváncsi gyermekeket. A községi általános iskola énekkara dalcsokorral, a diá­kok aerobicbemutatóval, az óvodások karikagyakorlatos műsorral lepték meg a falubeli­eket. Az ebédszünet ideje sem maradt program nélkül. Tizen­egyesrúgó és bikagoló ver­senyt szerveztek. Ezt követő­en az ovisok és az iskolások a futballpályán játékos sorverse­nyeken vettek részt. Az aszfal­tos pályán lejátszották a Galga- györki Vándorkupa '94 labda­rúgó-mérkőzéseit. Ácsa, Püs­pökhatvan, Galgagyörk és a galgagyörki lakatosüzem öreg- fiúk csapatai mérték össze tu­dásukat. A kupát végül is Gal­gagyörk csapata vehette át. Áz esti utcabálon a Hévíz- györki Premier együttes szol­gáltatta a zenét, s az éjszakába jócskán belenyúló mulatozá­son már több mint ötszázan vettek részt, köztük igen so­kan a környékbeli települések­ről. Varga Mária Iskolások a szakmai kiállításon A kiskertek mesterei lesznek Kisiskolások és óvodások hada né­pesítette be tegnap a háromnapos po- mázi terménybemutató záró­rendezvényét. A szervezők a Porpáczy Aladár Kertba­rát Klub vezetőinek ötletét megvalósítva a helyi oktatá­si intézmények elhozták ta­nulóikat a „Kiskertek meste­rei” című kiállításra. A cél egyértelmű: mind a klubta­gok, a tárlat szervezői, mind pedig a nevelők azt szeretnék, ha a kicsinyek közül sokan válnának a jö­vőben a szakma nagymeste­reivé. A pomázi művelődési ház, rendhagyó módon, a tegnapi délelőttön is meg­telt: iskolaidőben, egymást váltva érkeztek az elemis diákok, illetve kísérték el a helyi óvodáscsoportokat ne­velőik arra a színes, sok lát­nivalót kínáló kiállításra, melyet a szakma és az ér­deklődő közösség már hét végén megcsodálhatott. A „Kiskertek barátai" címet viselő tárlat a helyi kertba­rát klub 150 tagjának ez évi munkáját dicséri. (Erről a kiállításról még az e heti gazdaköri oldalunkon is ol­vashatnak képes beszámo­lót.) Annak érdekében, hogy ne unatkozzanak a legki­sebb tárlatlátogatók sem, il­letve, hogy a látványtól ked­vet kapjanak a fiatalok a kertművelésre, a kézimun­kára, a pomázi kiállítás szer­vezői több olyan programot is kiötlöttek a tegnapi dél­előttre, melyekkel elsősor­ban a kicsinyek figyelmét kívánták lekötni. A művelődési ház nagy­termében berendezett látvá­nyos tárlaton, ahol asztalról asztalra változott a kínálat, az iskolások egy kosárfonó­tól leshették el a kihalófél­ben lévő szakma rejtelmeit. Az ügyesebbek a kiállítás egy másik szegletében szal­maszálból tanulhattak ba­bát, faldíszt készíteni. A he­lyi klub egyik mestere zené­vel szórakoztatja a fiatal éreklődőket. A természet kincseinek látványával be­telt kis látogatók, miután egy-egy fürt szőlőt, egy- egy házi készítésű pogá­csát, a saját kiskertekben termesztett mosolygós al­mát kaptak a szervezőktől, a pomázi asszonyok által hímzett, varrott térítőkben, az idősek otthonában ké­szült babákban, párnácskák­ban is gyönyörködhettek. (mé) Berek Zsigmond helyi kertbarát egyedülálló tégelyes paprika- és paradicsomtermesztési módszerével aratott nagy sikert Az idős mester három napon át a látogatók előtt fonta kosarait Erdó'si Agnes felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents