Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-26 / 225. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. SZEPTEMBER 26., HÉTFŐ 3 A filozófus és a munkáslevelező Olvasom, hogy az SZDSZ büszkesége, a nagy magyar filozófus, Tamás Gáspár Miklós (barátainak Gazsi) mo­sakodik. Majd kezét-lábát töri, hogy közhírré tegye: soha sehol nem támadta meg Göncz Árpád köztársasá­gi elnököt. Rágalmazás, amit bizonyos Surányi nevű munkáslevelező állít róla valahol, miszerint nekiment volna a „legelső magyar embernek, a legfontosabb ma­gyar szabadelvű államférfinak”(az idézet T. G. M.-tól való). Az igaz, hogy egyik írásában nagyon szőrmen­tén, de igazán szőrmentén célzott az elnök úr kínai és indonéziai utazásai kapcsán bizonyos emberi jogokra, mármint Hogy miként is állnak azokban az országok­ban az emberi jogokkal, s mi a véleménye elnök úrnak erről, dehát nem támadás volt az! Legfeljebb bírálat, vagy még az sem, inkább csak „baráti kritika”a „közös eszmények jegyében”. Ha T. G. M. tudja, hogy ebből a csekélységből ekko­ra cirkuszt csap Surányi munkáslevelező, dehogy nyúl bele ebbe a hangyabolyba! Máskülönben az a bizonyos „szöveg” éppen „Göncz Árpádnak, az új magyar de­mokrácia érinthetetlen jelképének és legnagyobb alak­jának a védelmében íródott”(az idézet ismét csak T. G. M.-tól való). Nagyon igaza van a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete igazgatójának, hogy tisztázta a félre­értéseket. Nem is értem, miért rágalmaz ez a Surányi nevű munkáslevelező! (d. g.) Ülésezett az MDF országos választmánya Emberbarát kampányt terveznek Emléktábla-avatás A Szovjetunióban volt Ma­gyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szövet­sége emléktáblát állított Sop­ronkőhidán azoknak a ma­gyar polgároknak, akiket a szovjet katonai bíróságok 1945 és 1948 között ártatla­nul elítéltek, majd 10—12 évig tartó kényszermunkára a Szovjetunióba szállítottak. A szombaton felavatott em­léktáblát a sopronkőhidai börtön külső falára helyezték el, mert az említett időszak­ban a szovjet elhárítás hasz­nálta e börtönt a politikai ra­bok és kényszermunkára ítél­tek gyűjtőhelyéül. Innen vit­ték őket a Szovjetunióba, 29 rabot pedig Sopronkőhidán végeztek ki. Közöttük volt páter Kiss Szaléz ferences atya és Bakay Szilárd tábor­nok; Menczer Gusztáv, a szö­vetség elnöke avatóbeszédé­ben emlékeztetett: 1945 és 1948 között a több tízezer magyar embert a Szovjet­unió legfelsőbb bírósága utó­lag rehabilitálta. Az MDF országos választ­mánya Csapody Miklós or­szággyűlési képviselőt bíz­ta meg az önkormányzati választások kampányfőnö­ki feladataival. Mint a szombati zárt ülést követő sajtótájékoztatón elhang­zott: a választmány annak elismeréseként bízta meg Csapody Miklóst ezzel a pozícióval, hogy az egyéni MDF-es képviselők közül ő érte el a legjobb ered­ményt az országgyűlési vá­lasztásokon. Az országos választ­mány Für Lajos pártelnö­köt bízta meg azzal, hogy dolgozzon ki változatokat az önkormányzati választá­sok költségeinek finanszí­rozására. Mint Gémesi György, a választmány ön- kormányzati választásokat előkészítő bizottságának vezetője hangsúlyozta: az MDF anyagi helyzete köz­ismert. A még később meg­határozandó összeget adós­ságátütemezéssel kívánják előteremteni, de a kam­pányhoz várják az MDF-ta- gok, sőt az önkormányzati választásra készülő jelöl­tek saját anyagi hozzájáru­lását is. Gémesi György beszá­molt arról, hogy az önkor­mányzati ágazat az elmúlt négy évben az MDF siker­ágazata volt. Sikerült meg­teremteni a helyi demokrá­ciát, ezért a választmány nem kis aggodalommal szemléli a törvénymódosí­tási szándékokat. Példa­ként említette a címzett és céltámogatási rendszer tel­jes megváltoztatásának ter­vét, amelynek következté­ben — a pótköltségvetési törvényjavaslat ismereté­ben — az önkormányzatok az idén, illetve a jövő év­ben működési gondokkal küzdenek majd. Ilyen kö­rülmények között nem sok tere marad az új polgár- mestereknek és az önkor­mányzati testületek képvi­selőinek — tette hozzá. Csapody Miklós hangsú­lyozta: az MDF ember- és környezetbarát kampányt szeretne, amelynek során tájékoztatni kívánja a pol­gárokat döntésük tétjéről. A Magyar Demokrata Fó­rum nem csak a többi el­lenzéki párttal, hanem a különböző civil szerveze­tekkel is együtt kíván mű­ködni. A tájékoztatón az is ki­derült, hogy az MDF buda­pesti főpolgármester-jelölt­jének megnevezése a párt budapesti választmányá­nak feladata, amely előre­láthatólag szerdán dönt e kérdésben. Ezután kezdőd­het meg az egyeztetés az ellenzéki pártokkal. Döntött a Fidesz Nyitott a jelöltállítás A Fidesz budapesti főpolgár­mester-jelöltje — ha a párt or­szágos választmányának októ­ber 15-ei ülése jóváhagyja — Zupkó Gábor Kispest alpol­gármestere lesz. Erről szom­bati ülésén döntött a Fidesz budapesti választmánya. Az ülést követő sajtótájé­koztatón elhangzott: az erede­tileg három jelölt közül Illés Zoltán és Pokomi Zoltán vé­gül nem fogadta el a jelölést. Illés Zoltán indoka szerint Zupkó Gábor — aki jelenleg alpolgármester és a Fővárosi Közgyűlésnek is tagja — al­kalmasabb erre a feladatra. Zupkó Gábor leszögezte: ha az ellenzék mégis meg­egyezik egy közös, pártokon kívüli jelölt támogatásában, úgy visszalép. Azt azonban fontosnak tartja, hogy a párt­nak van saját főpolgármester­jelöltje. Ez ugyanis jól mutat­ja, hogy a Fidesznek van önál­ló koncepciója, amelynek kö­zéppontjában a fővárosi pol­gárok állnak. Tirts Tamás, a választmány elnöke a sajtótá­jékoztatón elmondta: az ellen­zéki pártok közül az MDF-fel és a KDNP-vel továbbra is egyeztetnek az együttműkö­dés lehetőségeiről. E tárgyalá­sokon ő és Kövér László kép­viseli a Fideszt. Nem adja fel az NDSZ A további működés mellett döntött szombati rendkívüli küldöttközgyűlésén a Nemze­ti Demokrata Szövetség (NDSZ). Az eseményt köve­tően Pozsgay Imre pártelnök elmondta: a küldöttek száztíz igen, két tartózkodás és egy ellenszavazat mellett határoz­tak a párt megmaradásáról. A küldöttgyűlés elfogadta a vá­lasztmány, az elnök és a társ­elnök lemondását, majd meg­bízta Pozsgay Imre volt elnö­köt és Bíró Zoltán volt alelnö- köt, hogy ügyvivőként készít­sék elő a januári rendes köz­gyűlést. Pozsgay megerősítette, hogy amennyiben januárban ismét az NDSZ elnökévé je­lölnék, azt elvállalná. Elmond­ta még, úgy látják: a nyilvá­nosság és az eszközök hiánya volt az elsődleges oka válasz­tási vereségüknek. Békességet kíván a hazai németség A kisebbségi önkormányza­tok választásával kapcsolatos feladatokról és lehetőségekről beszéltek tegnap Bonyhádon a Magyarországi Németek Szövetségének Tolna megyei nagygyűlésén. Hambuch Gé­za, a szövetség ügyvezető el­nöke kijelentette: „Békesség­ben szeretnénk élni a jövőben is a többségi nemzettel, nem akarunk konfliktusokat.” Mint mondta, nagyon várják, hogy a választási törvények a jövő hét végére megszület­nek, s a módosítás a kisebbsé­gek javát szolgálja. Hambuch Géza véleménye szerint ez fe­lelne meg a Magyarországon élő kisebbségeknek és a hatá­ron túl élő magyarok érdekei­nek egyaránt. Wolfart János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke hangsúlyozta, hogy a kisebbségi önkormányzatok munkája minőségi előrelépést hozhat a nemzetiségi kérdés rendezésében, mert ez a szer­vezeti forma lehetővé teszi, hogy közvetlenül beleszólja­nak az őket érintő kérdésekbe. Az MSZP megmakacsolta magát Természetes súrlódások a kormánykoalícióban Az MSZP ügyvezető alelnöke szerint elengedhetetlen az ön­kormányzati törvény és az ön- kormáhyzati választási törvény megváltoztatása, mert a helyha­tóságok nem tudnak működni azok között a feltételek között, amelyeket a most érvényes jog­szabályok meghatároznak. A választójogi törvény módosítá­sára sem azért van szükség, mert az új változat az MSZP számára előnyösebb lenne, ha­nem az ország hosszabb távú érdeke, hogy világos, a demok­rácia szabályait jobban tükröző választójogi törvénye legyen. Szekeres Imre minderről teg­nap beszélt a szocialisták ön- kormányzati kampánymene­dzsereit felkészítő budapesti ta­nácskozáson, amelyen abbéli reményének is hangot adott, hogy a T. Ház a héten el tudja fogadni az említett törvénye­ket, és így december 4-én sor kerülhet a helyhatóságok meg­választására. Az ügyvezető alel- nök különös fontosságot tulaj­donított az önkormányzati vá­lasztójogi törvény módosításá­nak, és kulcskérdésnek nevezte a tervezett változtatás három elemét: a polgármesterek köz­vetlen választását, az egyfordu­lós szavazást és azt, hogy a me­gyei önkormányzatokat is vá­lasszák. A kormánykoalícióról szólva úgy vélekedett, hogy annak működése során termé­szetesek a súrlódások, a viták, tekintettel arra, hogy két füg­getlen, önálló párt kormányoz együtt. Az országnak nem szo- ciálliberális kormánya van, ha­nem szocialista-liberális kabi­netje — mondta Szekeres Im­re. Hozzátette: az országnak nem azt kellene várnia, hogy ne legyenek nézetkülönbsé­gek, hanem azt, hogy a vitákat megoldják. Szabaddemokrata tisztújítás Kunczét nem támogatja az SZDSZ? Magyar Bálint úgy véli: biztos­nak tűnik Pető' Iván szabadde­mokrata pártelnök újraválasz­tása a párt októberi küldöttgyű­lésén — tudhatták meg az új­ságírók az SZDSZ vasárnapi sajtótájékoztatóján, amelyen egyebek mellett a párt októbe­ri küldöttgyűlésére és az ön­kormányzati választásokra való készülődés jegyében a je­löltállítás helyzetéről számol­tak be. Elhangzott, hogy az októ­ber 21—22-én megrendezen­dő küldöttgyűlés tisztújítást hajt végre, megválasztja a párt elnökét, ügyvivőit és az orszá­gos tanács húsz tagját. .Az SZDSZ minden tagja tehet ok­tóber 1-ig javaslatot a jelöltállí­tó bizottságnál, jelölt akkor lesz valaki, ha a jelölést elfo­gadja. A Kuncze Gábor (SZDSZ) belügyminiszternek a rádió műsorában elhangzott, az ön- kormányzati választási törvény­nyel kapcsolatos kijelentésé­nek értelmezését firtató kérdé­sekre Magyar Bálint némileg kitérő' választ adott, azt azon­ban elmondta: ő jónak tartja a T. Ház előtt fekvő tervezetet, és nem lát olyan nyomós indo­kot, amely miatt a törvényja­vaslatot vissza kellene vonni. Ha ez a gondolat komolyan fel­merülne az SZDSZ-ben, akkor ezt a két kormánypárti frakció, illetve a koalíciós egyeztetőta­nács elé kellene vinni. Magyar Bálint nem hiszi azonban, hogy erre szükség lenne. Bűnbánatra váró recskiek A társadalmi megbékélés el­sődleges feltétele, hogy a bű­nösök nyilvánosan megbán­ják tetteiket. Ezt Zimányi Ti­bor, a Recski Szövetség fő­titkára hangoztatta azon a megemlékezésen, amelyet a recski intemálótábor felszá­molásának 41. évfordulója alkalmából tartottak szomba­ton Recsken, az egykori lá­ger területén álló emlékmű­nél. Zimányi Tibor hangsú­lyozta, hogy a Recski Szö­vetség elutasítja azt a hivata­los helyről is támogatott ter­vet, miszerint közös, úgyne­vezett megbékélési emlék­művet kellene állítani mind­azoknak, akik ’56-ban akár az egyik, akár a másik olda­lon estek áldozatul. Miket beszélnek! Törőcsik Mari színművésznőt megvédő írásomra rea­gál egy kedves olvasónk oly módon, hogy fordítva ülök a lovon... Hosszasan ecseteli a témát, majd utó­iratként ezt a mondatot biggyeszti leveléhez: „Biztos vagyok benne, hogy az olvasói levelek közül írásomat nem meri leközöltetni”. Nem tudom, a levélíró, ki dr. PY-nal jelöli magát, honnan veszi a bátorságot, hogy az én merészségemmel kapcsolatosan mondjon véle­ményt akkor, amikor én eddig minden véleményemet aláírtam, jelenleg is aláírom, míg ő sem nevét, sem cí­mét nem meri velünk közölni. Azt sem értem, hogy ezt a lovon üléses példát honnan veszi, hiszen aki ennyire gyáva, az életében még egyetlen lovat sem mert megkö­zelíteni, ebből kifolyólag aztán fogalma sem lehet ar­ról, egy lovon hogyan és mint kell ülni. Nincs ma Ma­gyarországon lap, amelyik ha névtelen mocskolódó le­velet kap, azt betenné az újságba, ám ha nem hisz ne­kem kedves dr. PY, akkor tegyen ilyen jellegű kísérle­tet, mondjuk a Népszabadságnál. Ennél a történetnél sokkal érdekesebb a Magyar Nemzetben megjelent Kőszeg Ferenc-interjú azon része, amelyben azt mond­ja: „Horn Gyula környezete nyomul a médiában”. Az SZDSZ-es Kőszeg tehát MSZP-s nyomulást vél fölfe­dezni, mi viszont egyértelműen az SZDSZ nyomulását látjuk a rádióban és a televízióban, s az újságokban is. Kitűnően mutatja ez a példa, hogy azok, akik az elekt­ronikus és írt sajtóban 1990-tól mételyezik a légkört Magyarországon, milyen ragyogó két-, sőt többkula- csosságra képesek adandó alkalommal. Képesek elját­szani mindenféle színeváltozást, s még az e téren átla­gosnál jobb szemű Kőszeget is meg tudják tévesztem, hacsak nem Kőszeg maga az, aki ily módon is vezényli a médiában működők mindennapos viselkedését. Am Kőszegnél is meglepőbb Farkasházy Tivadar Kurír­beli kijelentése, aki nemes egyszerűséggel mondja: „Tulajdonképpen az a nagy eredményem, hogy sok­kal többet gondolnak rólam az emberek, mint ami iga­zán vagyok”. Ki kell ábrándítanom a nyilatkozót, egyáltalán nem gondolunk róla többet, mint ami. No, de ez a kijelentés is illik a Kőszeggel kapcsolatos véle­ményünkhöz, lám csak hogy el tudják adni magukat ezek a „kitűnő médiaszakemberek”. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents