Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-26 / 225. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. SZEPTEMBER 26., HÉTFŐ f ■ ' .. v * A családév Elmaradt Csank János nem veszít a váci húsosok magát is okolja lendületéből végkielégítése a súlyos vereségért (4. oldal) (7. oldal) (15. oldal) Tűzharc Haitin Az amerikai hadsereg tájé­koztatása szerint Haiti má­sodik legnagyobb városá­ban, Cap Haitienben lezaj­lott tűzharcban az amerikai­ak önvédelemből használ­ták fegyverüket, miután ci­vil ruhás fegyveresek a vá­rosi rendőrkapitányság épü­letéből rájuk lőttek. Kilenc haiti életét vesztette, egy amerikai tengerész pedig megsebesült. Az amerikai­ak elfoglalták az épületet. A legfrissebb hírek szerint rendőrök nyitottak tüzet az amerikaiakra. Isonzóra emlékezve Felavatták tegnap az Ison­zó folyó mellett lévő San Martino del Carso nevű olasz kisközségben a ma­gyar királyi 4. honvéd gya­logezred első világháború- balt elesett katonáinak most helyreállított emlék­művét. Az emlékművet még 1917-ben, az osztrák­magyar haderők caporettói áttörése után emelték a ko­rábbi ütközetekben elesett magyar honvédeknek. A vi­lágháború befejezését köve­tően — az ellenség által emelt emlékművet — telje­sen elhanyagolták. Cegléd Barátainak Köre közgyűlése Magára talált a város Szülővárosunk minden gond és vihar ellenére az elmúlt egy évben so­kat fejlődött. Mostani találkozónk erőt ad ne­künk ahhoz, hogy mi, idegenbe elszármazot­tak egy újabb esztende­ig elviseljük a nehézsé­geket. Immár tizennégy éve, hogy megújítjuk a bennünket összekötő ba­rátságot. Ez idő alatt szűkebb pátriánk gazda­godott, s túlélte a fizi­kai és szellemi pusztí­tást — jelentette ki szombaton Király Lász­ló, a Cegléd Barátainak Köre elnöke, a városhá­za dísztermében a kör ünnepi közgyűlésén. A rendezvényen Mácz István polgármester tar­tott előadást Cegléd ’94-es kulturális térképe címmel. Egyfajta leltár­ban összegezte az idén történteket. Egyebek mel­lett megemlítette a talál­kozásukat az erdélyi írók­kal, a képviselő-testület döntését az üzletház és fe­dett piac, valamint a Tán- csic-iskola építéséről. (Folytatás a 4. oldalon) Törvény készül a polgárőrségről Feladatuk a bűnmegelőzés Noha, immár negyedik éve működnek hazánkban polgárőrségek, a tevékenységükre vonatkozó tör­vénytervezet csak nemrégiben készült el. E legma­gasabb szintű jogszabály remélhetőleg mihama­rabb a parlament elé kerül. Egyebek mellett erről beszélt vasárnap Tatán, a másodízben megrende­zett Komárom-Esztergom megyei polgárőrök napja megnyitásakor Kopácsi Gábor nyugalmazott rend­őr vezérőrnagy, az Orszá­gos Polgárőr Szövetség elnöke. Elmondta továb­bá: a tervezet leszögezi, hogy a polgárőrség tevé­kenységének elsősorban a bűncselekmények meg­előzésére és a vagyonvé­delemre kell kiterjednie. A csoportok anyagi fede­zetét az önkormányzatok­nak kell biztosítania. Ez azért fontos, mert a támo­gatás eddig esetleges volt. Az önkormányzatok egy része eddig is segítet­te ezeket a civil önvédel­mi csoportokat, de volt ahol anyagiak hiányában vagy netán érdektelenség­ből egy fillért sem kap­tak. Fontos előírás lesz a jövőben, hogy csak azo­kat a szervezeteket lehet hivatalosan elismerni, amelyek bírósági bejegy­zéssel működnek, s tagjai az országos szövetség­nek. Kopácsi Sándor ki­emelte: noha a csoportok tevékenységével kapcso­latosan csökkentek a ko­rábban tapasztalt fenntar­tások, és egyre nagyobb társadalmi elismerés kísé­ri munkájukat, fontos tud­ni, hogy a polgárőrség soha nem lesz olyan szer­vezet, mint a korábbi ön­kéntes rendőri hálózat, vagy pedig a Munkás­őrség volt. A nap programját töb­bek között technikai be­mutató, járőrkutyák verse­nye színesítette. Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! Egy-két héttel ezelőtt reggelikészítés közben naponta összerezzentem a tv Napkelte műsorából váratlanul felüvöltő hangra: Napi Sacc!! Bár el voltam készülve az ismétlődő műsorszámra, az ordítást nem tudtam megszokni. Úgy tűnik, más sem, mert mostanában jó­val csendesebb hangon jelentik be, hogy „Következik a napi sacc”. Azonban sajnos ezt sem tudom megszok­ni, és nem is akarom. Sérti a fülemet, az ízlésemet és főleg a magyar nyelvi öntudatomat. Mert ilyen is van, nemcsak magyar „identitás”-tudat, ahogy újabban a magyar önérzetet becézik. Nem vagyok nyelvész, de helyesen beszélek és írok magyarul, ahogy ez minden magyar anyanyelvű ál­lampolgártól elvárható, de különösen a tévé és rádió szerkesztőitől. Ezért tartom felháborítónak, hogy olyan otromba és pongyola idegen szó mint a sacc, saccolni (vagy így, hogy tessenek saccolni!) elhangoz­hat a tévében, még akkor is, ha pénzt hozó, fizetett műsorról van szó. A magyar nyelv nem eladó! Tessék ellenőrizni minden szót, ami elhangzik! Szeptember tizennyolcadikán az „Édes anyanyel­vűnk” című műsor egyik legidőszerűbb híre az volt, hogy a franciák tiltakoznak nyelvük elangolosodása ellen, és a párizsi akadémia javaslatára törvényt kí­vánnak hozni a nyelv védelmére, különös tekintettel a hirdetésekre. Szándékuk szerint a jövőben nem csak megtiltják az idegen szavak használatát a hirdetések­ben, de pénzbírságot is rónak a hirdetőre. A nyelv rontása idegen szavakkal világjelenség, amelynek legtermékenyebb táptalaja a hirdetés, mert szabadon burjánzik és nagy üzlet. így lett a szerény pattogatott kukoricából nálunk a pöffeszkedő pop­corn, a zöldségesboltból vitaminshop, a fodrászból hajstúdió vagy hajszalon... A végtelenségig sorolhat­nánk a szellemtelen, ostoba elnevezéseket. S akkor még nem is szóltunk a magyar értelmiség nyelvezeté­ről. Elég egy parlamenti közvetítést meghallgatni. Ott mindenki csak konszenzusra törekszik, ha valójában nincs is, de „globálisan” mindenki ezt a szót használ­ja — számos idegen kifejezés mellett. Igaz, a lelkiis­meretesebb előadó rögtön az idegen szó után teszi an­nak magyar megfelelőjét (a gyengébbek kedvéért). De minek? Miért nem elég a magyar szó? Sem a Par­lamentben, sem más igényes előadóteremben nincs helye a nyelvi szómagyarázatoknak. Beszéljenek elő­adóink magyarul, és lehetőleg helyesen. Legyen több anyanyelvet gondozó műsor a televízióban és a rádió­ban, s az iskolákban ne csak a magyarórákon ügyelje­nek a nyelv tisztaságára. S végül foglalkozzék a Ma­gyar Tudományos Akadémia is nyelvünk romlásának orvoslásával. Pamer Nóra Terménybemutató nyílt a hét végén Pomázon. A helyi kertbarátok tették szemlére a saját kiskertjükben termesztett zöldségeket, gyümölcsöket Erdősi Agnes felvétele Fojtogató kapitalizmus Kisvállalkozó az áldozat? Varga Gábor fóti autószerelő-kisiparos kétségbeejtő- nek tartja a helyzetét. Huszonöt éve folyamatosan dol­gozik és négy autósszakmában képezi, oktatja a fiatalo­kat. A nála tanuló, dolgozó fiatalemberek évek óta rendre kiváló eredménnyel végzik a szakiskolát, ami jel­zi, hogy Foton jó kezekben vannak. Ma tartani lehet at­tól: a kisiparossal együtt azok sorsa is megpecsételődik, akik jelenleg Varga úr műhelyében ismerkednek az au­tósmesterségek fortélyaival. Aki Fótra vetődik, s megpillantja Varga úr autó­szalonját és a hozzá kap­csolódó épületeket, ame­lyekben műhelyek, a tanu­lók leendő szálláshelyei vannak, azt gondolhatja, hogy mindezt egy ígérete­sen fejlődő vállalkozás hozta létre. Azonban a lát­szat csal. Az 52 éves mes­ter az elmúlt években a te­levízióban s másutt több al­kalommal is hangot adott panaszának. Elmondta, hogy nem részesül semmi­féle támogatásban, hogy a tanulók utáni úgynevezett fejkvótát a rendelet, a hiva­tali bürokrácia nem bizto­sítja a kisiparosoknak, pe­dig a fiatalok oktatása ráfi­zetéses. De volt-e ennek fo­ganatja? — Ma már csak negyven- nyolc tanulóm van, a koráb­bi nyolcvan-száz fős lét­számmái szemben — mond­ja szomorúan az autószere­lő. — Kormányok jönnek, mennek, a jogszabályok vál­toznak, ám ebből a kisiparo­sokra, a kisvállalkozókra nézve semmi jó nem szárma­zik. Úgy tűnik, mintha a jog­szabályokat mindig elle­nünk hoznák. Amit a kormá­nyok ígérgetnek, az olyan, mint a szappanbuborék. Szép színes, de mire a köze­lünkbe ér, szétpukkad. (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents