Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-24 / 224. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP LATOHATAR 1994. SZEPTEMBER 24.. SZOMBAT i Nagy Szulejmán építkezései Jeruzsálemben (2.) * A szultán fölakasztatta az építészeket A jeru/.sálemi óváros védőfalait Nagy Szulejmán szultán 1536 és 1541 között építtette. A ma is teljes pompájában álló jeruzsálemi építmény az oszmán-török korszak legtökéletesebb és legszebb épségben megmaradt falerődítménye és kapu rendszere. Az óvárosba nyíló nyolc díszes kapu közül hetet a szulejmáni időkben építették. A legmutatósabb közülük a Damaszkuszi-kapu, amelyet a szultáni udvar neves építőmestere, Szinán pasa alkotott 1537-ben. A történelmi Jeruzsálemet körülölelő városfalak hossza 4325 méter, amelyet 1967 után az izraeliek fokozatosan restauráltak, és esténként kivilágítva a három monoteista világvallás számára egyaránt szent város örökkévalóságát hirdeti. Nagy Szulejmán jeruzsálemi építkezéseivel foglalkozva a múlt szombaton szóltunk arról, hogy a szultán első komoly ténykedéseként kiépíttette a szent város vízellátó rendszerét. Miután elkészültek a város ma is álló díszes ivókútjai, II. Szulejmán utasítást adott a Kr. u. 7. században épült Omár-me- cset külső csempeborításának a fölújítására, amely munkálatokat a perzsiai Kasán városából hozatott mesteremberek végezték el. Szulejmán legjelentősebb építészeti alkotása Jeruzsálemben a manapság is épségben álló óvárosi erődítményrendszer: a falak, kapuk, bástyák és a citadella fölépítése, illetve a korábbiak kijavítása. Az isztambuli városfalak építészeti stílusára emlékeztető erődítmény rendszer az 1536 és 1541 közötti időszakban épült. A jeruzsálemiek a város erődítményrendszerét megalkotó építésztestvér szomorú Az írás első részét múlt szombati számunkban közöltük sorsát mindmáig szívesen elmesélik a városba vetődő idegennek. Amint belépünk a Jaffa-kapun, bal kéz felől kisméretű, az utca szintjénél maA török építészek sírja gasabban fekvő parányi be- szögellés bújik meg a bejárat mellett. Egy öreg, göcsörtös törzsű fügefa alatt két turbá- nos sírkő lapul. A jeruzsálemi hagyomány szerint a fügefa alatt a Nagy Szulejmán korában épített városfalak, kapuk és bástyák két építőmes: tere alussza örök álmát. A történet mesélői'úgy tudják: a szultán személyesen vizsgálta meg az elkészült falakat, s a város déli részén észrevette, hogy az építők a Sion-hegyet nem kerítették körül védőfallal. A Sion-hegy pedig az iszlám vallás számára is szenthely, hiszen itt van eltemetve a zsoltáros Dávid király. A mulasztás láttán éktelen haragra gerjedt a szultán, és utasítást adott az építészek kivégzésére. Azon nyomban föl is akasztották őket a Jaffa-kapu előterében. Dicsőséges Szulejmán így jutalmazta meg a fölépítése után négy és fél évszázaddal később is teljes pompájában álló városfal építőmestereit. Egy másik legenda szerint viszont Szulejmán azért akasztatta föl a két építészt, hogy a világ más táján ne építhessenek a jeruzsálemi- hez hasonló szép városfalakat. Tedda Kollek, Jeruzsálem nagyvárosi születésű főpolgármestere nemegyszer mondta tréfálkozva, hogy ezen a téren teljesen egyetért a török szultánnal. A felületes szemlélőnek az óváros védelmi rendszere egységes építészeti alkotásnak tűnik. De jobban szemügyre véve, ebben a hatalmas műben legalább tizenkilencfajt faragásé, színű és nagyságú építőkövet találunk a legkülönbözőbb történelmi korokból. Egyes köveket az elhagyott és idő közben romossá vált keresztény templomokból hozták ide, míg másutt a korábbi korokból megmaradt falrészeket építették be a szulejmáni falakba. Hatalmas méretű kövek láthatók például a Szentély-hegy körüli városfalban, amelyek jellegzetes heródeánusi faragástechnikával készültek a Kr. e. I. században. Egyes falszakaszokban még ennél • is régebbi, a Kr. e. II. században uralkodó Hasmóneusok által épített részeket fedezhetünk föl. A vámfalban nyolc kapu és harmincnégy kiugró védőbástya van. A bástyák homlokzatán nyilazásra alkalmas nyílásokat alakíttottak ki, amelyeket a haditechnika fejlődésével párhuzamosan később átalakítottak ágyúállásokká. A bástyákat és a kapuk felületét díszítő motívumok borítják. A régebbi jeruzsálemi épületek oszlopait a törökök fölszentelték, s az így nyert szeletek kiálló felületeire mértani és virágmintákat véstek. Ezeket a díszített szeleteket illesztették bele a básták és a kapuk falába. Az idegenből Jeruzsálembe vetődő turista számára mindig jó tájékozodópontnak számító nyolc óvárosi kapu a lepergett századok folyamán szinte fogalommá vált a Szentföld történetében. Éppen ezért érdemes fölemlíteni a kapuk neveit: Jaffa-, Sion-, Szemét-, Arany-, Oroszlános, Heródes-, Damaszkuszi és Új-kapu. Mordeháj Szetter izraeli zeneszerző Jeruzsálem kapui címmel szimfonikus költeményt komponált, míg a Veszprém megyei születésű világhírű Joszi Stem pedig megfestette a város kapuit. Az Olajfák-hegyére nyíló Oroszlán-kapu két oldalán egy-egy oroszlánpár van a kőbe faragva. A helyi hagyomány szerint Szulejmán súlyos adókat vetett ki a város lakóira. Az egyik éjszaka az uralkodó álmából arra riadt föl, hogy négy oroszlán darabokra szaggatja. Másnap reggel hívatta az álomfejtőt, akinek a szultán elmesélte: állandóan azon töpreng, miként büntethetné meg az adófizetés alól kibújó jeruzsálemie- ket. Az álomfejtő azt mondta neki: az irgalmas és könyörületes Allah nevében mondom neked, hogy Jeruzsálem szent város volt és lesz is mindörökké. S mivel fondorlatot szőttél a város lakói ellen, Allah oroszlánokat küldött rád. A szultán ezután Jeruzsálembe érkezett és látta, hogy a város falai milyen rozoga állapotban vannak. Szulejmán azon nyomban elhatározta, hogy fölépítteti a városfalakat. Ezt a legendát hirdeti évszázadok óta az Oroszlánkapu homlokzatába vésett négy oroszlán. (Vége) Hering József Szinán pasa műve a Damszkuszi-kapu Jeruzsálemben 1964 októberébeen, éppen harminc esztendeje nyílt meg a Madách-múzeum Alsó- sztregován, e kis nógrádi település kastélyában. Idézzük föl e tárlat keletkezésének körülményeit. Harminc éve ünnepelte a művelt világ Madách Imre halálának centenáriumát. Mivel az UNESCO is felvette névsorába a neves magyra drámaírót, akkor év elején, a Szlovák Nemzeti Tanács értekezletet hívott össze, hogy megtárgyalja a tragédia szezőjének méltó megünneplését. A Madách család Sztregován 1430-tól élt folyamatosan. 1552-ben a várkastélyt a török dúlta fel, 1712-ben és 1750-ben leégett. Imre nagyapja, Madách Sándor építette föl a rokokó-klasszicista stílusú kastélyt. Az épület a második világháború végéig jó állapotban volt, de azután ebek harmincadjára jutott. A berendezést elárverezték. Az épületből bárki bármit eltulajdoníthatott. A lépcsőházat szétszedték, a kovácsoltvas korlátot az ócskavastelepre szállították. Az ablakokat kiverték, az ablakkereteket s az ajtókat eltüntették. A díszes, intarziás parkettet fölszedték. A kastélyt övező angolparkban marhák legeltek a szocializmus nagyobb dicsőségére. Szárnyasok és a baromfi uralta a terepet. A helybeli lakosok kivágták a park fáit és tüzelőjüket is ott tárolták. A kastély közelében iskola épült szocialista kockabarakk stílusban, mintha másutt nem lett volna elegendő hely. Sajnos máig csúfítja a környezetet. A sír — Rigele Alajos, pozsonyi szobrász alkotásának környéke — szintén elhanyagolt állapotban volt. A fentebb vázolt szomorú állapotok uralkodtak 1964 tavaszán, amikor a Losonci Járási Nemzeti Bizottság értekezletet hívott össze a Madách-ünnepség ügyében. Ahogy lenni szokott, sok üres fecsegés hangzott el. A jelenlevők elhatározták, hogy egy megemlékezést tartanak a sír mellett s egy kultúrműsorral leA sztregovai múzeum megnyitásáról tudják az egészet. Ilyen rövid határidőn belül úgy sem lehet egyébre gondolni. Ekkor apám, Balassa Géza, a Közép-szlovákiai Műemlékvédelmi Központ képviseletében javaslatot tett egy kiállítás megrendezésére. Leintették. Apám kijelentette, ő biztosítja az anyagi fedezetet, s így legalább egy-két helyiséget rendbe lehetne hozni. Végül megkérdezte, mikorra legyen kész a forgatókönyv. Újra fanyalgás volt a válasz. Ha már meg is lenne, akkor is késő lenne. Balassa számolt ezzel a fordulattal. Tessék itt van! — mondta. Meg kellene vitatni és máris véglegesíthető. Nagy volt a meglepetés és néhány arc fölragyogott. A tárgyalás megélénkült. Apám az anyagiakon kívül vállalta a munka irányítását, de kikötötte, a járási szerveknek kell biztosítani a szakmunkásokat. így is lett. A helyreállítási munkálatok három hónappal az ünnepség időpontja előtt megkezdődtek. Elkészült a lépcsőház, a vaskorlát. Helyreállították az eredeti intarziás parkettet. A kékkői járási építkezési vállalat Bergmann Pál vezetésével csodákat művelt. A magyar munkások oly lelkesedéssel, szeretettel és hozzáértéssel dolgoztak, hogy másfél hónap alatt néhány jelentéktelen helyiség kivételével az egész kastély újjászületett. így már merészebb tervek is szóba jöhettek. Az angolpark részleges helyreállítására is sor került. A losonci Púpala János vezetésével a sztregovai iskola diákjai 1550 növényt és 150 fát, valamint díszcseijéket ültettek ki. A parkot bekerítették, a kastélytól Madách sírjáig vezető utat is ők hozták rendbe apám útmutatásai szerint. A néhai osztralukai kastély két kályháját átszállították, és Sztregován fölépítették. A költségek negyedmillió koronára rúgtak. A kastélymúzeum a megnyitáskor Megérett az idő a kiállítás anyagának kiválogatására. A Matica Slovenská egy dokumentumot tudott biztosítani. További anyagot apám magánszemélyektől szerzett be, s eredménnyel járt a kutatása a Nógrád Megyei Levéltárban. A pillanatok alatt előkeresett anyagot apám magával vitte, s hamarosan Protopopov fényképész Selmecbányán készítette is a másolatokat. A felavatandó emléktábla szövegére apám Laczkóné Kiss Ibolyát kérte föl. Az írónő az ünnepségre pár szál füvet, illetve virágot szerzett be Fráter Erzsébet, a drámaíró felesége nagyváradi sírjáról. Szinte észrevétlenül érkezett el a várva várt nap, 1964. október 4-e. Magyar és szlovák személyiségek érkeztek Sztregovára. A magyar béketanácsot Szakasits Árpád s Mi- hályfi Ernő, a Magyar írók Szövetségét Darvas József és Jobbágy Károly képviselte. A Szlovák írók Szövetsége nevében Milan Pisút koszorúzott. Mögötte haladt Szabó Rezső, a Csemadok akkori főtitkára és Dobos László, az Irodalmi Szemle főszerkesztője. A sírnál tisztelgett a besztercebányai Fitzekné Reinhardt Alice, Madách dédunokája. Apámat a díszvacsorára „elfelejtették” meghívni. Családjával majdnem a sötétedő sztregovai parkban rekedt. Végül mégis sikerült elvergődniük Losoncra. A múzeum létesítésében játszott szerepét azután évtizedekig senki sem említette, pedig számtalan cikk foglalkozott a kiállítással és az épülettel. Meg kell említenünk, hogy Balassa Géza kidolgozta a Madách-kastélyban felállítandó Mikszáth-múzeum forgatókönyvét is, de az már nem az ő tervei szerint valósult meg. A mellőzésen kívül elsősorban az kedvetlenítette el, hogy a tárlaton Petőfi keresztnevét Alexandernek, Kossuthét Ludovíknak írták, ami már a kivitelezés során éles vitákhoz vezetett. 1968 áprilisában helyet kapott a kastélyban Mikszáth mellett Jankó Král szlovák költő és annak barátja, Jár Rotarides is, holott semmi közük sem volt Sztregovához. Azután lassan a múzeum látogatása is nehézségekbe ütközött, az épület lepusztult. Ha igaz, a felújítási munkálatokat a jövő évben fejezik be. Balassa Zoltán Kassa
