Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-24 / 224. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP HITELET 1994. SZEPTEMBER 24.. SZOMBAT Alsóbbrendű lények A tudomány rendez, osztályoz, besorol, erre szükség van a könnyebb áttekinthetőség kedvéért. Ha jól meg, gondoljuk, akkor ezek is csak olyan emberi kategorizálások, mert az úgynevezett alsóbbrendű állatok is valami csodálatos magasrendű csodáról tesznek bizonyságot, ugyanakkor a legmagasabb rendű lény, az ember, a bűn miatt rosszabb tud lenni, mint az állat. Szavaink csak gyenge dadogások ahhoz, hogy kifejezzék a valóságot. Ez a teológiai tudományok nagy nehézsége is. Valami sorrendet kell állítani a megismerés kedvéért, de az alsóbb- meg felsőbbrendű kifejezés már eleve értékelést jelent. A legalsóbb rendű állatka is az Isten, a Felsőbbrendű teremtménye. Az emberek egymást is beosztották alsóbb- és felsőbbrendű fajokra, ember- csoportokra. A Sátán sugallata ez, ő alsóbbrendűvé szeretné tenni az egész világot. Aki teremteni nem tud, az rongálja a meglevőt. Ez megy át sokszor még a gyülekezeti életbe is. Kritizálják azokat, akik valamit tesznek, s aki tanácskozik meg javasol, de keresztül szalmát nem tesz, az hibát kutat a meglévőben. Az elmúlt fél évszázadban ez legalább akkora kárt okozott Isten népének, mint a marxizmus. Mindezek a gondolatok annak kapcsán merültek fel bennem, hogy egy pók a hittanórán végigment a könyvemen. Kicsöngettek, a gyerekek elmentek, és mi ültünk egymással szemben, a pók meg én. Eszembe jutott nagyapám, aki nyugdíjaslelkész-éveiben apám udvarán üldögélt, és arra kért, ne verjem le a keresztespókot. Mesélt nekem a pókról meg arról, hogy a diófának is fáj, ha csapkodják. A keresztespók fejtoroldalán nyolc szem van. Épphogy a sötétség meg a fény megkülönböztetésére valók. Elöl még két nagy szem van, melyek csak kis távolságból ismerik fel a legyet vagy a hangyát. Vannak neki szőrei meg becsukható tapogatói, melyekkel még a legkisebb légáramlatot is megérzi. A mi evolúciós felfogásunk szerint a szemei zömének már rég vissza kellett volna fejlődnie. Az meg egy külön kötetet kitenne, hogy milyen és hogyan készül a pókháló. Bonyolult felépítésű, kémiai kötésű fehérjékből áll, és nem egy szál, hanem olyan, mint a drótkötél. Mindenki tudja, hogy tíz egymilliméteres drót összefonva mennyivel erősebb egy egycentis drótnál. Minket az ige sok-sok szálának elszakíthatatlan, láthatatlan, de mindennél erősebb kötele kapcsol össze Jézus Krisztussal. Hörömpő Gergely református lelkész Diósjenő Album a kereszténység zenéjéről Bszélgetés Takaró Mihály főtanácsossal a közoktatási megállapodásról Az egyoldalú felülvizsgálat törvénysértő' Az utóbbi hetekben „összesűriísödött a levegő” az egyházi iskolák támogatása körül: több olyan nyilatkozat is napvilágot látott, amely szerint a kormány felül kívánja vizsgálni az egyházak és az állam között kötött közoktatási megállapodást. Takaró Mihályt, a református egyház iskolaügyi főtanácsosát a tervezett intézkedéssel kapcsolatos véleményéről kérdeztük. Mindenekelőtt azonban arra kértük, hogy adjon rövid áttekintést a református oktatási intézmények számadatairól. A közelmúltban Magyarországon megjelentetett külföldi összefoglaló komolyzenei kiadványok sorában Andrew Wilson-Dickson A kereszténység zenéje című (A gregoriántól a gospelig alcímű) albumszerű kötetének magyarított változata messze a legsikeresebbnek mondható. Noha ez a kötet sem dicsekedhet a magyar egyházzene rangjának megfelelő szerepeltetésével (az eredeti szövegben egyedül Liszt alkotásaival találkozhatunk), a hiányosságot a közreadó Gemini Kiadó külön fejezet beiktatásával pótolta. A tényekben és illusztrációkban gazdag kiadvány hiánypótló azáltal is, hogy a szakrális zene kialakulását fejlődését a keresztény egyház fejlődésével párhuzamosan mutatja be, s ez utóbbit azoknak a népeknek a történetébe ágyazza, ahol az egyház jelentős szerepet játszott. Külön érdekessége a kötetnek a keresztény egyházak liturgiáinak részletes bemutatása (bennük a zene szerepével), ahogy azok a kezdetektől a virágkorig változtak a templomokban és a különböző szerzetesrendek gyakorlatában. Nyomon követhetjük e változásokat az egyházszakadás után a különböző felekezeteknél, és ezek afrikai és amerikai módosulásait is. A szakmai rész a zene egész fejlődését felöleli, hiszen szinte valamennyi nagy komponista életművében fellelhetők a szakrális alkotások. Láthatjuk, hogyan jelent meg az egyszerű dal az evangéliumi időkben, hogy alakultak ki az egyszólamú, egyhangne- mű muzsika gyökerei, és ezek lejegyzésére miként formálódtak a különböző kottaírások. A többszólamú, modern zene megalapozójaként ismert Palestrina életművének bemutatását a zene nagy virágkorainak ismertetése, majd a 20. századi modern muzsika felvázolása követi — a különböző korszakokra jellemző stílusok és műfajok alapos és sok-sok példával színesített ismertetésén keresztül. Az egyházzene sokszínűségének szép bizonyítéka volt a Kollár Éva vezényelte Monteverdi Kamarakórus koncertje a kötet bemutatóján, műsorán a kötetben szereplő művekkel. (Gemini Kiadó, 1980 forint.) (d. v. s.) — Hány iskolát kapott vissza a Magyarországi Református Egyház az 1990-es politikai változások után? — A rendszerváltás után azonnal megkezdtük az iskoláink visszaigénylését. Megjegyzem, csak töredékét annak, ami egyébként jogosan visszajárna. A református egyház ugyanis a legtöbb iskoláját téglajegyes adakozásból, a gyülekezetek áldozatkészségéből, adományokból építette, nem nagybirtokok jövedelméből. Az elmúlt négy esztendőben egyébként hetvennél valamivel több iskola került ismét a birtokunkba. Teljes oktatási-nevelési rendszert építettünk, ami azt jelenti, hogy óvodáktól kezdve az általános és középiskolákon keresztül az egyetemig mindenféle iskolatípus a rendelkezésünkre áll. Óvodából és egyetemből kevesebb van, általános iskolából több, a középiskolákból, azok közül is a gimnáziumokból pedig arányaiban a legtöbb. A legtöbb iskolánk egyébként a Pest megyét is magában foglaló Duna melléki egyházkerületünkben található. Európában sokkal több — A 70 iskola az összes oktatási intézmény számához viszonyítva nem tűnik túl soknak... — Ez valóban így van. Az összes egyházi tulajdonú iskola száma sem túl magas, aránya a többi hasonló intézményhez viszonyítva mindössze két százalék. Ez a szám Európában, ahová — ahogy szokták mondani — igyekszünk 10 és 40 százalék között mozog! — Sokak számára sem világos, hogy az egyház miért is ragaszkodik az oktatásban, nevelésben való részvételhez. .. — A református egyház évszázadokon keresztül magas színvonalon oktatta a tudományra a gyermekeket. A tudomány mellé hitet is ragasztott, s közben erkölcsre is nevelte őket. Mindezt a Krisztustól kapott parancs alapján tette. Ezt a hagyományunkat szeretnénk a jövőben is folytatni. . — Visszakapta-e az egyház az összes iskoláját, amelyet igényelt? — Még nem. Most azonban elsősorban arra összpontosítjuk az erőinket, hogy a meglévő iskoláinkban megteremtsük a református szellemiséget. Iskoláink döntő többségét ugyanis természetesen tanárokkal és diákokkal együtt vettük át, ráadásul az épületek, a felszerelés állapota is hagy maga után kívánnivalót... Politikai szándékú elvonás — A májusi választások eredménye milyen módon befolyásolja a református egyház iskolapolitikáját? Továbbra is megalapozottnak tartják-e az oktatási rendszer fenntartásával kapcsolatos reményeiket? — A református iskolák rendszerektől teljesen függetlenek. Kormányok jönnek, kormányok mennek, az egyház viszont örök. Nem félünk tehát, de aggodalmaink vannak... — ...ami a közoktatási megállapodás esetleges felmondásából ered... ? — Sajnos igen. A koalíciós megállapodás vallásszabadságról és egyházi iskolákról szóló 11. fejezetének utolsó mondata szerint a kormány felül kívánja vizsgálni az állam és az egyház között kötött közoktatási megállapodásokat. Ez a felülvizsgálat többszörösen is törvénysértő. Először is azért, mert egy kétoldalú szerződés felbontásához két fél kell. Másodszor azért, mert sérti a közoktatási törvény bizonyos cikkelyeit. Harmadszor: sérti az 1994-es költségvetési törvényt. Ebben ugyanis a szükséges pénzügyi alapokat biztosították. A mostani kormány megpróbál valahonnan pénzt szerezni, ez nyilvánvaló. Ez az a hely azonban, ahonnan nem szerezhet. Különben is, senki sem gondolhatja komolyan, hogy a kétszázaléknyi egyházi iskoláktól elvont ösz- szeg megoldaná a 98 százaléknyi nem felekezeti oktatási intézmény gondját. Az elvonás tehát csak politikai szándékú lehet! Végül pedig — ez a legsúlyosabb — magát az alkotmányt sérti a megállapodás felülvizsgálata. Az alkotmány ugyanis kimondja a teljes tan- és vallásszabadságot. Ez azt is jelenti, hogy nem lehet hátrányosan megkülönböztetni a felekezeti iskolákat. — S mit biztosít a közoktatási megállapodás az egyházi iskolák számára anyagi szempontból? — Csupán annyit, ameny- nyit az önkormányzati iskolák is megkapnak. A közoktatási megállapodás ugyanis úgy szól, hogy a felekezeti iskolák kiegészítésként a fejkvótán felül az előző év önkormányzati iskolai átlagtámogatását kapják. A megállapodás tehát nem tartalmaz semmiféle előnyös megkülönböztetést az egyházi iskolák számára, csupán azt, hogy az egyházi iskolák ugyanolyan támogatásban részesülnek, mint az önkormányzati iskolák az előző évi költségvetésük alapján. Ezt a passzust sohasem szokták idézni, gyanítom, ezért, mert ez tévhiteloszlató volna. A fejkvóta mellett a kiegészítő támogatás egyébként alanyi jogon jár az egyházaknak, ugyanis közoktatási feladatokat látnak el. Sokszoros túljelentkezés — Mekkora összegről van «zó? — Ezt most még nem lehet pontosan meghatározni, ugyanis a református iskolák fölmenő rendszerben egyre nagyobb létszámúak. Ez azt jelenti, hogy az átvett iskoláinkban kezdetben csak egy-két osztály református, ami aztán az évek során fokozatosan növekszik. Nem mérvadó tehát az 1993-as összeg, ugyanis az iskoláinkba járó gyermekek létszáma évről évre örvendetesen növekszik. Ugyanúgy, mint ahogy az oktatási intézményeink iránt megnyilvánuló társadalmi igény is: középiskoláinkba 3-4-5-Ó- szoros a túljelentkezés! Akkor, amikor az országban csökken a népesség... — Mikor született a közoktatási megállapodás? — Többéves előkészítés után idén tavasszal írtuk alá. — Miért csak a választások előtt? i — Azért került rá csak akkor sor, mert a megállapodás megkötéséhez az adott iskolának igazolnia kellett, hogy a helyi, majd a területi (megyei, fővárosi) önkormányzatok is elutasították a kiegészítő támogatás iránti kérelmüket, yagyis nem kívánnak velük megállapodást kötni. Mindez sok időt vett igénybe. — Egyetlen megállapodás sem született a református iskolák és az önkormányzatok között? — Csak kis számban. — Mikorra fog eldőlni, hogy megkapják-e a támogatást, vagy sem? — Ez attól függ, hogy mikor fogja a kormány fölvenni az egyházakkal a kapcsolatot, hogy tudtunkra adja, miként látja a közoktatási megállapodás felülvizsgálatát. Eddig ugyanis erre nem került sor, s a szándékukról is csak a koalíciós megállapodás szövegéből, valamint a sajtónyilatkozatokból értesültünk. Tudjuk azt is, hogy a minisztériumban nagy erőkkel folyik a megállapodás felülvizsgálata. — S mit tesznek, ha a kormány a megállapodást mégis semmisnek tekinti? — A Krisztustól kapott parancsunkat a gyermekek oktatását, nevelését illetően akkor is teljesíteni fogjuk, hogyha a törvényt semmibe véve nem kapjuk meg a szükséges támogatást. Bízunk azonban abban, hogy a kormány végül is jobb belátásra tér, s egy viszonylag csekély ösz- szeg miatt nem vállalja ezt a súlyosan aggályos döntést. Hardi Péter A közoktatási megállapodás esetleges felmondásával a kormány az alkotmányba is foglalt teljes tan- és vallásszabadságot veszélyezteti. Pedig nagy az egyházi iskolák iránt mutatkozó társadalmi igény, képünkön a gödöllői líceumot bővítik a sokszoros túljelentkezés miatt tfrefcfc, Róbert felvétele
