Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-24 / 224. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT Aszódi levél Miért lesz a premier Kartalon? Aszódon a színjátszás igen nagy múlt­tal rendelkezik, hol ilyen, hol olyan néven, de szinte szünet nélkül volt mű­ködőképes színjátszócsoportja. A múlt év elején tizenegy fiatal — és Magyar Zoltán vezető rendező — megalakították az Aszódi Kamaraszín­padot, próbáiknak és előadásaiknak az aszódi Vécsey Károly Helyőrségi és Városi Művelődési Ház (Vörös László igazgató engedélyével) adott helyet. Itt mutatták be tavaly Molnár Ferenc Doktor úr című bohózatát, ami a várt­nál is nagyobb sikert aratott. A darab lefutása után a művelődési ház igazgatója új, budapesti vezetőt ál­lított a csoport élére, akivel elkezdték próbálni Spiró György Imposztorát, s ekkor a már majdnem húsz tagot számláló csapat bomlani kezdett. Nem értették, miért nem Magyar Zol­tán a vezető, ki bocsátotta őt el, miért kell új vezető — s ráadásul több pén­zért, és miért nem érdemlik meg a cso­port tagjai, hogy a változásokról tájé­koztassák őket?! Az egyre romló lég­kör nehéz munkaközeg. Egyes tagok pedig szerettek volna tisztán látni, ezért egy decemberi napon megbeszé­lésre került sor, melynek az eredmé­nye az lett, hogy a művelődési ház igazgatója közölte velük: kihúzták ma­guk alól a színpadot. Magyarán: ha nem tetszik a rendszer, akkor fel is út, le is út! A csoport felbomlott, az aszódiak közben sorra érdeklődtek, mikor lesz újabb előadás... Sokan a mai napig nem tudják, hogy kérdésükre a színját­szósok miért vonogatták a vállukat. Pár lelkes tag addig szaladgált fűtői­fáig, volt vezetőtől volt színjátszósig, hogy ez év februárjában „megszüle­tett” az új csoport Kamarateatrum Aszód néven. Vezetője Asztalos Ta­más, művészeti vezetője Magyar Zol­tán lett, és a lényeg: tizenöt tagból áll. Mivel a művelődési házból eltanácsol­ták őket, a Podmaniczky-kastély dísz­termében próbáltak, az előadásokat is oda tervezték. Egy idő után azonban ott is zárt kapukat találtak, új helyet kellett keresni... így merült fel a Kar- tali Művelődési Ház, ahová befogad­ták a „hontalan” ifjú művészeket. Az aszódi testületi ülésen sok gon­dot okozott a színjátszócsoport veze­tőinek konoksága, miszerint a cso­port nem hajlandó fellépni a helyi művelődési ház színpadán, amit egy­szer már — igen csúnya módon — ki­húztak alóluk, de szerveznek színhá­zi buszokat Kartalra, és mindenkit nagy-nagy szeretettel várnak az elő­adásokra. Sokan azt remélték, hogy az idei Aszód-fesztivált majd a Ka­marateátrum nyitja meg egy színda­rabbal, de nem így történt! A premie­rek kicsit eltolódtak, mert két dara­bot próbáltak be a közönségnek — s a maguk örömére. Magyar Zoltán is­mét Molnár Ferenc-darabokat válasz­tott: Az ibolya premierje szeptember 28-án, a Játék a kastélyban bemutató­ja október elsején lesz a Kartali Mű­velődési Házban. Október 14-én in­dulnak rövid vendégszereplésre Er­délybe, hogy utána az itthoni felkéré­seknek tegyenek eleget. Remélik, hogy Molnár Ferenc idén is. segít le­aratni a — méltán — kijáró babéro­kat, ezzel tudják csak igazán meghá­lálni a szponzorok, a segítők munká­it, a biztatásokat. Ha mindez sikerül, akkor nem volt hiába a sok színpa­don töltött óra! Sobri Ilonka Váci tárlat Képek az elidegenedésróí ...Hát legyen hal! címmel Bíró György, Vác környezetvédelmi vezető­je tusrajzaiból, olajfestményeiből össze­állított képkiállítás nyílt nemrég a he­lyi Madách Imre Művelődési Központ aulájában. A többek között reklámgrafikusi ké­pesítéssel is rendelkező Bíró György nem tartja magát művésznek, „csupán” olyan embernek, aki a világról alkotott véleményét, érzéseit olykor, ha azokat szóban nem tudja mással megosztani, festmények, grafikák útján fejezi- ki. — A mostani kiállítás, melyen az el­múlt 8-10 évben készült munkáimból válogatott képek láthatók, nem az első tárlatom: korábban, még egyetemista koromban Miskolcon, majd később a fővárosban alkalmam volt már a bemu­tatkozásra — mondta lapunknak a fia­tal alkotó, hozzátéve: az október 21-ig megtekinthető kiállítás képein a mo­dern világunkra olyannyira jellemző el­idegenedés kínzó érzését próbálta „megfogalmazni”. R. Z, Népfőiskola Albertirsán Jobb polgárt, jobb hazafit, jobb embert nevelni — ez a népfőiskolák feladata, írta Móricz Zsigmond. Ennek a gondolatnak a jegyében ala­kult meg 1990 őszén Albert­irsán a népfőiskola, amely két éve Tessedik Sámuel ne­vét vette fel, s mely azóta is Albertirsa kulturális rendez­vényeinek a kovásza. Az egyesület fennállása óta több tanfolyamot indított, megannyi rendezvényt kez­deményezett például a ter­mészetes életmódról, a tár­sadalmi változásokat köve­tő változó iskoláról, találko­zókat szervezett híres sze­mélyiségekkel, s nem utol­sósorban fórumot teremtett — több ízben is — az ifjú­ság számára. Az albertirsai testület szeptember 30-tól indítja önkormányzati nép­főiskolái képzését az ipar­testület székházában. A Budapesti Őszi Fesztivál eseményeiből Színházi tallózó A Budapesti Őszi Fesztivál gazdag színházi programkíná­latában szerepel táncszínházi ősbemutató, oratóriumest és kanadai vendégművészek vendégjátéka is. A magyar nyelvterület legjellegzetesebb tánctípusait reprezentálja a Nagyapáék tánca című produkció. Portele­ki László és Román Sándor művének ősbemutatóját ma este rendezik a Magyar Honvédség Művelődési Házában. Az est második részében Kiss Ferenc—Foltin Jolán: Asz- szonyok könyve című műsorát mutatja be a Honvéd Tánc­színház. Közreműködik a Hegedős együttes. Fí/í/iízkv-oratóriumestnek ad otthont a Várszínház re- fektóriuma vasárnap. Az Urbi et orbi „szereplői” Kó'mí- ves Sándor, Szakácsi Sándor, Zolnay Zsuzsa, Mihály Pál és Izsóf Vilmos. A KZ oratóriumot Csernus Mariann, Gre­gor Bernadett főiskolai hallgató és Kovács Máté tolmá­csolja. Zenei rendezvények A Budapesti Őszi Fesztivál nyitókoncertjét a Budapesti Fesztiválzenekar tartotta tegnap este a Zeneakadémián. Ri­chard Wagner Trisztán és Izolda című operájából mutat­ják be az Előjátékot és Izolda szerelmi halálát. Hans Pfitz- nemek, a századelő kevéssé ismert zeneszerzőjének dalait és Bartók Béla A fából faragott királyfi című darabját is előadták. Az est karmestere Fischer Iván volt. A fesztivál ideje alatt a Zeneakadémián a Honvéd férfi­kar és a Weiner Leó szimfonikus zenekar (szeptember 28.), valamint a román Anonymus együttes (október 8.) is bemutatkozik. A Nemzeti Filharmónia szervezésében a Korunk zenéje elnevezésű program keretében fellép a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar, az Ear együttes, az Austrian Art Ensemble, a Componensemble, a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar, az Intermoduleiá Kamara- együttes és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Jubile­umi koncertet ad szeptember 25-én a negyvenéves Szent István Gimnázium Szimfonikus Zenekara a Budapest Kongresszusi Központban. Az őszi rendezvénysorozat egyik eseménye a Kortárs Opera Fesztivál. Ennek keretében adják elő a Merlin Szín­házban Melis László Kleist meghal című darabját, a Vár­színház refektóriumában Faragó Béla A titok című mun­káját és az Óbudai Társaskörben Sáry László In Sol operá­ját, valamint Szokolay Sándor Missa Pannonica című hat- szólamú miséjét. Az opera jövőjéről szakmai tanácskozást is tartanak a Merlin Színházban október 7-én. (b.) Könyvespolc Balladát szőtt, sorsunk balladáját A közelmúltban elhunyt er­délyi textilművész, Gazdá­né Olosz Ella emlékének adózik Gazda József & Püs- ki Kiadó gondozásában megjelent monográfiájával, melyet a minap a Budapes­ti Székely Kör soros ren­dezvénye keretében Varga Domokos író mutatott be a budavári Litea Könyvsza­lonban. (Olosz Ellának a csángó népcsoportról írott riportkönyvét tavaly ez idő tájt ugyanitt mutatták be.) Varga Domokos, a csa­lád közeli ismerője, benső­séges köszöntőjéből sok mindent megtudhattunk er­ről az „alkatilag törékeny asszonyról, aki minden ne­hézség ellenére hallatlan erővel küzdötte végig éle­tét”, négygyerekes anya­ként, tanárként, népnevelő­ként lopott órákban teljesít­ve ki művészetét. A Szé­kelyföld gyermekeként, Kö­rösi Csorna módjára járta be a világot, a szőnyegké­szítés birodalmait Francia- országtól Perzsiáig. A kötet szerzője beveze­tőjében azon töpreng, van-e joga neki, a férjnek Olosz Ella alkotó életútjá- ról szólni. Ugyanazok a ké­telyek és válaszok fogalma­zódnak Gazda József sorai­ban is, mint a közelmúlt­ban kiadott mű szerzőjé­ben, Szántó Piroskában, aki szintén élettársáról, a Vas Istvánnal közös évtize­dek történelméről írt Akt címmel krónikát. Ott a kép­zőművész rajzolta meg az író portréját, feleség a fér­jét; itt az író a képzőművé­szét, férj a feleségét úgy — s e párhuzamban ez a lénye­ges —, ahogy arra csak a legnagyobbak képesek: lel­ki közelségből, s mégsem elfogultan. Az írás sehol nem érzelgős, s nem sze­mérmetlen. „Vallom, hogy a tiszta esztétikumon túl a szőnyeg­nek igenis kell legyen kife­jező ereje és szellemi tölte­te — írja Olosz Ella — ...általában van egy rajzi koncepcióm, de tulajdon­képpen a szőnyeg munka közben alakul ki, csak a ve­zérszínekhez ragaszko­dom.” „Soha tiszta, gyári szí­nekkel nem dolgozott, min­dig minden szőnyegének a tónusait, árnyalatait a festé- kestál mellett alakította ki — derül fény a műhelytit­kokra. A könyv lapjain szó esik a hosszú, évtizedes gyötre­lemről, mely lázas keresés­sel, önmaga egyéni hangjá­nak kimunkálásával telt el, s arról az elhatározottság­ról, fegyelemről, amely a bukaresti hivatalos kritika elutasító-kirekesztő ítéletei­vel is dacolni tudott. A ku­darcra Olosz Ella válasza mindvégig a még meré­szebb, a még többel birkó­zó erőfeszítés volt. Utolsó nagy korszaká­nak sajátos, az ázsiai szövé- szet évezredes gyökereiből és a magyar népi kultúra ha­gyományaiból építkező ikatjaiban megalkotta nagy szőnyeglátomásait. Eljutva őseinkhez, népművésze­tünk alapjaiig rátalált má­sik nagy eszményére: mo­dernül szólni, kifejezni a kort. Olosz Ella „anyagba szőtt álmai” a legszüksége­sebbet: a csend és a rend áhítatát és méltóságát — s ahogy ő maga fogalmazta, az egyszerűség döbbenetét közvetítik felénk. Alkotóerejének zenitjén hagyott el bennünket — írta halálakor Sütő András. Két évre rá, hogy munkái­val 1991-ben a Műcsarnok Dorottya utcai termében — élete nagy elégtétele volt ez — utoljára bemutatkoz­hatott. (r. b. a.) A Pest Megyi Bíróság Végrehajtó Iroda 1994. szeptember 29-én 9 órakor ingatlanárverést tart a Budapest VI., Rózsa u. 79. fszt. 9. sz. helyiségében. Eladásra kerül a Pilis, Bocskai u. 51. sz. alatti, 2 4 éves, bekerített, 3352 m -es külterületi ingatlan, 500 m2 alapterületű lakásokkal, műhelyekkel és egyéb épületekkel. Becsérték: 11 000 000 Ft 1/1 része, 5 500 000 Ft 1/2 része. Árverési előleg: 1 100 000 Ft, illetve 550 000 Ft.

Next

/
Thumbnails
Contents