Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-22 / 222. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK J3 Ilyen még nem volt... A rádió Vasárnapi Újság című műsorában érdekes fejtegetést hallhattunk Czakó Gábortól, arról, hogy a nyelven keresztül miként rombolják az emberi és nemzeti értékeket, ideákat. Rámutatott arra, hogyan lesz a keresztényből keresztény kurzus, a nemzetiből nacionalista, a hazafiból soviniszta, s mi értendő még az olyan egyszerű szavakon is, mint zsidó vagy cigány. És hogy miért nem tanácsos ezeket a szavakat kimondani. Nekem ezzel kapcsolatban egy katonai kifejezés jutott eszembe: kilövési pont. Ilyen „kilövési pont” a média, a televízió és a rádió, ahonnan 45+4 évig mindenre lőttek és lőnek ma is, ami nemzeti, keresztény, hazafias stb. Ez a kilövési pont azelőtt is meg volt és ma is meg van szállva. Az utóbbi időben pedig még azt a néhány nemzeti szellemű műsort és műhelyt is úgy irtották ki ebből a hadászati központból, mint a szántóvető a földjéről a kártékony gazt. Ez a hadművelet nagyon kegyetlen. Előbb mindent megsemmisítenek, majd pedig békét diktálnak. És ami a legszörnyűbb, ez a hadjárat jóformán láthatatlan. A nép túlnyomó része, még ha nézi is e médiumok műsorait, nem látja az alattomos lövedékeket, amelyekkel egy nép, egy nemzet számára fontos, éltető eszméket, gondolatokat és szerkesztőségi műhelyeket pusztítanak el. (Végveszélybe került a Duna Tv is. Egyetlen bűne, hogy független. Képzelhetjük, mi lesz ebből a szerkesztőségből, amikor majd beolvasztják a liberális MTV- be.) Ez a helyzet, honfitársaim, és hallom, már kész a médiatörvény tervezete. Nem vitás, a 72 százalékos többségű koalíció meg is szavazza ezt. Csakhogy ez a törvény lesz a nemzeti újságírás, műsorkészítés Trianonja, halotti leple. A törvény megalkotói némi formális vita után máris diktálni fogják a feltételeket. A diktálok rezzenéstelen arccal állnak majd és várják a kapituláló ellenfelet, hogy elfogadja e feltételeket. Mondhatják, dramatizálom a helyzetet. Nem, uraim, a valóság ennél is véresebb, kegyetlenebb. Annyira, hogy mi, hasonló gondolkodású öregek most már kénytelenek vagyunk megszólítani az ellentábor néhány tagját is. A józan, becsületes, széles látókörrel rendelkező embereket, például Annus Józsefet, Kosa Ferencet, Szűrös Mátyást és másokat. Kérjük őket, az Istenért, szólaljanak meg végre, amíg nem késő! Ne szentesítsék ezt a törvényt. Az nem lehet, hogy egy nagy győztes pártnak ne legyen lelkiismerete és olyan békét diktáljon, ami új háborút szül. Ez a törvény nem hagy meg egyetlen csatornát és műsort sem a nemzeti méHISTÓRIA Az útlevél hazai történetéből (XII.) A grófnőt hat hétre bezárták SSßa brr 5h'rbrráftertei#tf^flí áEftnbrtrrgirnatg, Siti ft Http. P* . V.. 4y..$ A/*;-^ * ©*»£•— | 34$»« í*iw t*#tí~iws tjí fifty asf £4 mrm áUi «int mi ttffl&icNftat Wefr* «3« Cttra fri'V así as$ s8g<tMí§¥a lahjfí«, miéi «a« fcs5 íía&tU ttaö m gjügra itt «sít fdwc Spar fisa asdßt&tfittn ArusQzU Mtfymita ia$es SS&titytx att^ la Hf?« m* iAextS cttycbfm vx&t* Um. 480$, Bon Orr Stirb. Crftfr. fcntbr&fjjietang. 1738-ban Perczel József, Tolna vármegye alispánja is arról panaszkodik, hogy a Duna mellé rendelt strázsák pénzért átengedik az embereket a folyó túlsó oldalára, sőt az asszonyok ezüst hajtűit is elszedik erőszakkal, ráadásul. Maguk a hatósági személyek sem mutattak jó példát a népnek, a vesz- tegzár-rendeletekkel mit- sem törődve, magánügyeikben felelőtlenül utaztak ide-oda. Nagyon ritkán esett olyan szigorú megtorlás, mint 1738-ban gróf Teleki Ádám tábornok feleségével: az úrnő Erdélyből a felvidéki Aj- nácskőre, saját birtokára utazott, anélkül, hogy pasz- szust váltott volna, ezért kíséretével együtt arra ítélték, hogy legalább hat hétig bezárva legyen Aj- nácskő várába, s ezenkívül fizessen 1000 forint pénzbírságot, amely ösz- szeget a szegény sorsú pestisbetegek segélyezésére használnak fel. A ragályos betegségek között a „mirigyhalál”, a pestis volt a legrettegettebb, sok évszázadon keresztül; az utolsó nagy, országos járvány 1776-ban sújtotta hazánkat. Hasonlóan pusztító betegség a 18. században csak a himlő volt, amely az ország sok ezer lakosán kívül a Habsburg-háznak is 11 tagját ragadta el 50 év alatt, közöttük Mária Terézia férjét, Lotharingiai Ferenc császárt 1765-ben és II. József feleségét, Izabella pármai hercegnőt 1767-ben; maga Mária Terézia is csak nehezen gyógyult fel. 1770-ben egyszerre dühöng a pestis Erdélyben, a himlő Szarvason, a malária Temesváron; 1768-ban vérhasjár- vány tör ki Bereg vármegyében. Útlevél Bécsből Sopronba Ezért azután nagyon is indokolt volt hiteles pasz- szussal ellátni azt a két tanuló ifjút, aki Debrecenből indulva, keresztülutazta az egész Nagyalföldet. Múzeumunk archívumának egyik különleges darabja ez az 1769-ben, Debrecen város bírája és tanácsa által kiadott útlevél: ebben a korban igen ritka módon formanyomtatványon, s a latin nyelv általános uralma idején magyar nyelven állították ki; Debrecen egyaránt tanúsította ezzel városi méltóságát és nyakas magyar szellemét. A város 1693-ban kapott Lipót királytól ünnepélyes szaba(1809) dalomlevelet, amelyben — a háborúk folyamán tanúsított áldozatkészségéért— megengedte: „... nem többé mezővárosnak, hanem a mi szabad és királyi Debreczön városának neveztessék és cí- meztessék.” A 18. század elején keletkezett, és 1848-ig szokásban maradt polgáreskü szövegébe a debreceniek az útlevéllel való visszaélés megtagadását is belefoglalták; a becsület, engedelmesség és jó rendtartás meg- fogadása után az esküszöveg így folytatódik: „A nemes város szabadságával sem utazásomban, ré- ven-vámon, harmincadon és bármi más alkalommal polgári útlevelem közlésével [= átengedésével], sem pedig együtt való közkereskedéssel senkit nem éltetek... házamban, magam családján kívül senki lakót hír nélkül be nem fogadok, hanem mind hozzám jövetelekor, mind elmenetelekor felőle hírt adok... ” A mi debreceni útlevelünk népies ízű, vírágko- saras iniciáléval kezdődik; szövege így szól: „Mi N. N. [= Nemes és Nemzetes] Szabad és Királyi Debretzen Városának Bírája és Tanátsa: Adjuk tudtokra mindeneknek a’ kiknek illik, hogy Leveluenk ’ mutató B. Tan. Ifjak, úgymint Szodo- rai Sándor és Tolnai Adám, mennek T. Győr Vármegyébe, Bana nevű Helységben édes Szüleik látogatására — Arra-néz- ve minden Úri Rendek, Jó Uraink, és Jóakaróink, illendőéképpen kérettetnek, hogy a’ fenn-említett Utasokat igaz járatbéli, és Isten ’ kegelméboel egéssé- ges Helyroel indult Személyeknek lenni esmérvén; mindenuett szabadon és békével botsátani, és bot- sáttatni ne terheltessenek. Praesentibus perlectis, Exhibentibus restitutis. Datum Debreczini, Die 16 Men. Februar Anno 769. ” Franz Fáy aláírása mellett a préselt papírpecsét mára már — sajnos — kivehetetlenné kopott. A nyomdatechnika figyelemre méltó sajátossága, hogy a szövegben az ö és ü betűt nem ékezettel, hanem az o és u fölé tett kis e betűvel jelöli (a kézírásban ű-t találunk!); Fáy Ferenc aláírásában pedig szembetűnő az y fölötti két pont, ami a 16. században általános írásmód, az „i” ejtés jele. A szövegdiumokban a nemzeti szellemű műsorkészítőknek, szerkesztőknek... Ilyen még a Kádár-korszakban sem volt. Nincs is talán még egy ország a föld kerekén, ahol ez előfordulna. Fazekas János Budapest Milyen alapon? § Még félálomban vagyok szeptember 7-én hajnalban, amikor a Kossuth rádió hírei között ezt hallom: — A költségvetés a négymilliárdot nem fizeti be az alapba, és ezzel a költségvetés a bevételeit növeli... Egészen felébredek: Hogy van ez? Ha én valami tartozásomat nem fizetem be, attól miért lesz több a bevételem? Esetleg arról van szó, hogy a kiadásaim nem nőnek, ezzel viszont a megtakarításom... az igen! Mi a lényeg? Megrövidítik az alapot, azon keresztül — gondolom — a lakosságot. Kérdezhetném: milyen alapon? Mert akár nyakon, akár pofon, mondja a szólásmondás, csak a lakosság rövidül meg. Akár a bevétel növekszik, akár- a kiadás csökken, mi látjuk a kárát. Hogy mondja Bánk? „Nincs a teremtésben vesztes, csak én...” Meg a többi tíz és fél millió. Fazekas Mátyás Veresegyház ben szereplő egyetlen latin mondat igen lényeges utasítást közöl: hogy ti. az útlevél helyben elolvasandó, és benyújtójának visszaadandó (az ellenőrzés alkalmával). A kornak a pecsétes írásba vetett bizalmát jelzi, hogy az útlevél birtokosairól személyleírást adni eszükbe sem jutott a hatóságoknak, s bizonyára nem is követelték azt meg az ellenőrző pontokon sem. A passzusok használatának amúgy is volt egy súlyos, nehezen áthidalható korlátja, különösen a falvakban, de sokáig eléggé általánosan is: az az egyszerű tény, hogy nem tudták elolvasni. A strázsák- tól, falusi őröktől, bakte- roktól igazán nem lehetett megkövetelni az írás-olvasás ismeretét, sok helyütt gyengén állott ezzel maga a falusi bíró is. „Azért a falusi strázsákat jól meg kell tanítani, hogy az embereket, az kik jönnek, megállítsák és megkérdgyék, honnan jönnek és hova mennek, és mi dolgok vagyon, és ha passusuk nincsen, meg kell állítani és a tiszthez vagy az bíróhoz kell vezetni, azokat is, az kiknek passusok vagyon és kételkednek, hogy nem igaz pas- sus, azért választatni fognak emberek, az kik megolvassák a passust” — mondja ki a székelyföldi Ilyefalván kibocsátott kapitányi parancsolat, 1772- ben. (Folytatjuk) Dienes Éva Horváth Bernét pálos atya, a megye követe Pest vármegye a 17. század utolsó évtizedében több alkalommal felkérte Horváth Bernát pálos atyát, hogy a megye ügyeiben különböző helyeken eljárjon. Nyilván alkalmassá tette erre a feladatra az atyát felkészültsége, a magasabb udvari hivatalokban ismertsége. 1690-ben például a megyegyűlés határozatot hozott, miszerint „a sérelmek elpanaszolása céljából a nádorhoz és más előkelőkhöz követségbe küldik Horváth Bernátot”. Részletes utasításokkal is ellátták. Úgy látszik, eredményesen végezte feladatát, mert a következő évben újabb megbízást kapott a vármegyétől. 1691. szeptember 22-én a megyegyűlés Forster Kristóf császári gabonabiztos követeléseit tárgyalta. Hatalmas mennyiségű gabonát és abrakot kívánt a sereg számára. A megyegyűlés határozatot hozott, miszerint „Ennyit a nép elszegényedése miatt nem lehet beszolgáltatni, ezért a megye kéri a mennyiség csökkentését, vagy azt, hogy készpénzben lehessen kifizetni. Ezért a nevezett komisszáriushoz elküldik Bernát atyát s vele Pázmány Györgyöt vagy másvalakit. Külön megemlítendő, hogy a ráckevei sziget helységei a katonák téli beszállásolása következtében nagyon elszegényedtek."Horváth Bernát el is indult az útra, de jelentős eredményeket ezúttal nem tudott elérni. Nem engedélyezték a gabonaszállítás csökkentését, csupán annyit ígértek, hogy később — esetleg — nem terményben, hanem pénzben fizethet a megye — jelentette Bernát atya. Pogány György
