Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-22 / 222. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Kis csapatok nehéz helyzetben / Ocsán megtanultak küzdeni Öten a Váci Reménységből Mától asztalifoci-Eb Ma délelőtt Újpesten, az Ady Endre Művelődési Házban megkezdődik az első nyílt asz- talilfoci-EB. A Cotton Club­ban tartott sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy tíz ország (Anglia, Izrael, Jemen, Jugo­szlávia, Magyarország, Romá­nia, Nigéria, Peru, Svédor­szág és Ukrajna) részvételé­vel rendezik a sportág első vi­lágversenyét (miután nyílt ver­senyről van szó), melyen öt aranyérem sorsa dől el. A fér­fi, női, junior és ifjúsági egyé­ni mellett a férfiak csapatver­senyben is küzdenek a dobo­gós helyekért. A magyarok ki­használták a maximálisan 18 fős nevezési lehetőséget. A hazai indulók közül 5 fő képvi­seli megyénket a Váci Re­ménység színeiből (Bártfay László és Kovács Péter a férfi mezőnyben, Bártfay Anikó a nők között, Kovács Balázs és Szathmáry Károly pedig az if­júságiak között), így a Duna- partiak adják a legtöbb válo­gatottat. A magyar bajnok Testvériség négy fővel van je­len. A Váci Reménység várha­tóan több érmes helyezéssel lesz gazdagabb az EB végén. Szintén az EB-nyitány előtt egy nappal tanácskozott a sportág vezérkara. Az ITFA II. közgyűlésén döntés szüle­tett, hogy a tervezett világkiál­lítás évében, ’96-ban Buda­pest lesz az I. vb házigazdája. Kiss Gábor Kézilabda Magyar Kupa-forduló Továbbjutott a Gödöllő Az ócsai körzeti labdarúgó­szövetségben a héten, a már jól megszokott szövetségi napra került sor, ahol a mér­kőzések kiértékelése, a fegyel­mi ügyek megtárgyalása mel­lett megdöbbentő, általános problémák kerültek felszínre. Nevezetesen: a kis egyesüle­tek gazdasági nehézségeiről hangzott el panaszáradat, a je­lentésekkel befutó, a csapa­tok ügyes-bajos dolgait inté-. ző sportvezetők részéről. A té­mával kapcsolatban elég volt csak egy húrt megpendíteni, s azonnal „egy egész zenekar jelenlévő hangszerei • sírtak fel elkeseredésükben”. Az eszmecsere fő irányvonalát a biztosítás ügye adta. A kis csapatokat leginkább sújtó intézkedés miértjén a mai napig nem tértek napi­rendre az érintettek. Egysze­rűen felfoghatatlannak, érthe­tetlennek tartják, hogy a biz­tosítási díj szempontjából azonos elbírálás alá esik egy NB I-es futballista és egy a körzeti bajnokságban pályára lépő játékos! Azaz ugyanak­kora biztosítási összeget köte­les fizetni az egyesület egy profi, a labdarúgásból élő sportolóért, mint a munka mellett hétvégenként hobbi­ból szerelést húzó játékos után. Sok falusi kis csapatnál a játékosok saját maguk fizet­ték be az összeget, mivel az egyesület erre képtelen lett volna, és akkor a serdülőkről és az ifjúságiakról még nem is beszéltünk — mondták töb­ben is. — Bőven elég megter­helés a szülőnek futballcipőt, edzőruhát venni, s most még a biztosítást is fizethetjük — folytatták. Közben pedig egyesek csak papolnak az utánpótlás, a diáksport fontos­ságáról, és nem veszik észre, vagy kényelmesebb nem ész­revenni, hogy például min­den harmadik fiatal alkalmat­lan a katonai szolgálatra — sorolták az alkalmi gyűlés he­ves vitájának résztvevői, hi­szen az ügyben — a megyei bajnokságtól kezdve egészen a körzeti pontvadászatig — mindegyikőjüknek volt már személyes tapasztalata, s ez nem csak Pest megyében van 'gy; Ám nehéz helyzetük ellené­re szinte biztos, hogy ha néha még megfáradnak, kedvüket vesztik is, ők már az évek so­rán megtanultak küzdeni, és soha nem adják fel. Holnap, holnapután, s azután is ott lesznek a zöld gyepen, s re­ménykednek abban — ami­ben mindegyikőjük egyetér­tett —, hogy egyszer talán a sportra fordított támogatások adómentességet kapnak, s ak­kor — ha még nem lesz ké­sőn — megnyílnak a pénztár­cák, s nem tíz labda fog jutni százhúsz labdarúgóra... Nagy János Rangadógyőztes Tápiószele Az asztaliteniszezőknél meg­kezdődött a bajnokság az NB in Márton-csoportjában is, mégpedigpgyPestmegyerangadó- val. Gödöllő—Tápiószele SC 7-11 Győztesek: Katona (4), Cuk- ker (2), valamint a Katona, Cuk- ker páros, ill. Németh (3), Fara­gó (3), Terék (2), Lőrinczi (2) és a Németh, Lőrinczi páros. A két csapat egyperces gyászszünettel adózott a közel­múltban elhunyt Tauber József emlékének. A mérkőzésen fej fej melletti küzdelemben csak az utolsó előtti találkozón dőlt el, hogy a győzelmet ezúttal a Tápiószele szerzi meg. Faragó Sándor Piquet visszavonul Bejelentette visszavonu­lását a brazil Nelson Pi­quet (42). A Forma— 1-es autós gyorsasági vi­lágbajnokság háromszo­ros győztese kijelentette: „Nincs már motivációm. A2 autóversenyzés nem szerepel jövőbeni terve­imben.” Nelson Piquet ehelyett 11 éves fia, Nel- sinho autóversenyzőt pá­lyafutását kívánja egyen­getni. A kézilabda Magyar Kupa 1. fordulójában nem kedvezett a szerencse a gödöllőieknek a sor­solást illetően. Annak ellenére, hogy a versenykiírás a területi elvek előtérbe helyezését tartja elsődlegesnek, mégis a vaksor­solás azt eredményezte, hogy az éppen nem a környéken lévő Celldömölk ellen kellett pályára lépni. Celldömölk—Gödöllő 25-32 (14-16) Gödöllő: Imre — Surányi (4), Raniák (3), Majoros (1), Bartos (5), Rácz (9), Bartha (6). Csere: Varga, Wichmann, Farkas (4), Győré, Horváth. Sok védekezési hibával, va­lamint gyenge támadásvezeték­kel kezdték a gödöllőiek az első játékrészt. Folytatódott ez a második félidőben is egészen az 56. percig, ám innen zsinór­ban öt gólt szerezve, magabiz­tosan nyertek a gödöllőiek. Ez­zel az eredménnyel végül sike­rült a továbbjutás, azaz a Ma­gyar Kupa legjobb 48 csapata közé kerülés. (markó) Harmadik az Alagi DSK Dunakeszi adott otthont a IV. Dunakanyar egyéni sakkver­senynek, a megyei sakkszövet­ség és az Alagi Diák Sakk Klub rendezésében. A megyén kívül Budapestről, Jászjákóhalmáról érkeztek sakkozók, köztük Al­bert Kornélia, a vb-t és EB-t megjárt sakkozónő, valamint több korcsoportos országos dön­tős. A 2x15 perces, 7 fordulós, svájci rendszerű versenyen nagy küzdelem után alakult ki a végső sorrend. Eredmények: alsós leány: 1. Schneider Veronika, 2. Juhász Zsuzsa, 3. Szilágyi Ildikó, fiúk: 1. Bója Áron (Barcza-BEAC), 2. Greguss Attila (Fót), 3. Ge­lencsér András (Barcza-BE­AC). Felsős leány: 1. Medvegy Judit (Statisztika), fiúk: 1. Gre­guss Csaba (Fót), 2. Zombori Zsolt (Statisztika), 3. Béki And­rás (Alagi Diák Sakk Klub). Kö­zépiskolás leányok: 1. Albert Kornélia (Statisztika), 2. Szo- ukup Helga (Barcza-BEAC), 3. Bazsa Dorottya (Statisztika), fi­úk: 1. Bagyánszki Attila (Duna- haraszti), 2. Dobránszki Tamás (Statisztika), 3. Solymosi Lász­ló (Alagi Diák Sakk Klub). A versenyen nyolc csapat szerzett pontot (1—6. helyezés alapján). Az első Dunakanyar Kupát a Statisztika nyerte a Barcza-BEAC és az Alagi Diák Sakk Klub előtt. A következő verseny szep­tember 24-én Foton lesz 9.30-kor. S. L. Abony, Pest megye legfiatalabb városa, a megye legdélebben fek­vő települése mindig híres volt sportéletéről. Különösen a kézilabda örvendett és örvend jelenleg is a legnívósabb sportágnak. Innen in­dult a volt többszörös világválogatott Varga István, aki itt ismerke­dett meg a sportág alapjaival, vált kimagasló játékossá. Volt egy idő­szak, amikor felnőtt szinten visszaesett a sportág, csak a gyerekek ér­tek el bizonyos sikereket az akkori úttörővetélkedőn. Az utóbbi há­rom évben azonban nagy fejlődésnek indult a kézilabdázás ebben a kis városban. A felnőttek már meghatározó szerepet játszanak a me­gyei bajnokságban, míg a gyerekek ez évben két korosztályban is be­gyűjtötték az aranyérmet a diákolimpián, a fiúk vetélkedésében. A lányokról ugyanez nem mondható el, mivel őket az országos terüle­tin egyetlen gól ütötte el a döntőbe jutástól. Szenzációs siker Az abonyi Somogyi Imre Általános Iskola II. és III. korcsopor­tos fiúcsapata az 1994. évi Magyar Köztársaság Diákolimpia bajnokcsapata címet vívta ki. A szenzációs sikerről faggattuk Kókai László tanár urat, az iskola testnevelőjét, a csapatok edzőjét. — Ezekkel a gyerekekkel egész kis koruk óta foglalkozom, tanítom őket a játék minden elemének elsajátítására. Szeren­csés helyzetben vagyok, mivel az iskolának kézilabda-centri­kus igazgatónője van Nagy Gábomé személyében, így minden támogatást megkapunk a sikeres szereplés érdekében. A koráb­bi években mindig valami apró nüanszon csúsztunk el a kitű­zött cél elérése előtt. Az idei sorozat kezdődhetett volna job­ban is a legkisebbek számára, ugyanis egy felkészülési tornán vereséggel nyitottak, de ezt követően fogadalmat tettek, hogy a hátralévő mérkőzéseket meg fogják nyerni. Még ha szeren­A diákolimpiát nyert harmadik korcsoportos abonyi együttes Abonyi noteszlapok I. Szerencsére vastag notesszel érkeztem Abonyba, ugyanis megérkezésemkor népes tábor fogadott, mondván, eled­dig a sajtó távol tartotta magát ettől a sportszerető város­tól. Való igaz, hogy a korábbiakban nem sok írás jelent meg Abony sportjáról, de ebben megítélésem szerint nem csupán a sajtó a hibás, tehát ez esetben alkalmazható az a mondás, mely szerint: A hiba az ön készülékében is van. Most ezt az elmaradást pótlandó gyűlt össze szinte az egész kézilabdás társadalom ebben a kis városban, hogy meséljenek magukról. csévél is, de győztek minden összecsapáson, és így lettek olim­piai bajnokok, szereztek dicsőséget iskolánknak. Mielőtt to­vábbmennénk, hadd következzenek az aranyérmes ifjak — An­tal Balázs, Baksa Attila, Bertha István, Diószegi Károly, Dósa István, Gáspár Tibor, Grósz Roland, Kovács Zoltán, Lengyel Zoltán, Nász Róbert, Pusztai Viktor, Szabó Ernő, Zalai Gábor —, akik továbbra is a mi színeinkben szerepelnek és a jövő évi diákolimpián egy korosztállyal feljebb küzdenek, hogy egy újabb sikerrel öregbítsék iskolánk hírnevét. Két aranyérem A III-as korcsoportot a 7. és 8. osztályosok alkották. Ők a sike­rek csúcsán távoztak iskolánkból. Ezek a gyerekek az utolsó nagy fellépésükön azt nyújtották, amit tudnak, mellette teljes odaadással küzdöttek, szinte egymást múlták felül a mérkőzé­sek során. A nagy akarásnak, annak, „hogy most megmutat­juk, mit is tudunk”, csodálatos eredménye lett. Felemelő érzés volt számomra és valamennyiünk számára az, amikor már má­sodik csapatunk tagjainak nyakába akasztották az aranyérme­ket. Ebben a gárdában szerepel egy fiú, nevezetesen Kovács András, aki most, tizennégy évesen 198 centiméter magas és hallatlanul nagy tehetség. Jelenleg az ifjúsági csapatban szere­pel, de bízom abban, hogy fejlődése nem fog megtörni, s hama­rosan a magyar kézilabdázás meghatározó játékosa válik belő­le. Az együttesben egyetlen olyan játékos szerepel, aki mind­két korosztályban aranyérmet tudott szerezni, ez pedig Nász Róbert. Az idei diákolimpiái aranyéremesővel nem csupán az eddigi munkámra tettem fel a koronát, hanem iskolánknak és városunknak, melynek vezetőitől megfelelő támogatást ka­punk, szereztünk dicsőséget, öregbítettük hírnevét. Akikre büszkék Az eredmények további lelkes és komoly munkára köteleznek bennünket. Ä fiúk ugyan már nem velem dolgoznak, hanem az Abonyi KC csapataiban játszanak, de ettől függetlenül nem A második korcsoportos kézilabdázók jövőre is indul­hatnak a diákolimpián szakadt meg a kapcsolat köztünk. Természetesen figyelemmel kísérem a hórihorgas Kovács gyerekek további sorsát, s igyek­szem segíteni nekik, amennyiben szükséges lesz. Végezetül pe­dig a III. korcsoportban aranyérmet szerzett csapat: Brenyó Im­re, Ferenczi István, Kiss Norbert, Kókai Norbert, Kolozsvári Zsolt, Kovács András, Kovács Péter, Nász Róbert, Szabó György, Szabó Norbert, Szémann Zoltán, Telek Tamás. Ők azok, akikre büszkén fog emlékezni az egész iskola. (Folytatása következik) Könczöl László

Next

/
Thumbnails
Contents