Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-21 / 221. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP VÉLEMÉNY 1994. SZEPTEMBER 21., SZERDA 7 Hippokratész félrenéz Tisztelettel ajánlom dr. Szolnoki Andrea, Budapest főorvosa, SZDSZ-es országgyű­lési képviselő, valamint az orvos kollégák figyelmébe. A Magyar Nemzet 1994. szeptember 3-i számában egy önnel is foglalkozó beszélgetéssorozatot közöltek, melyet Boros István szerkesztő úr kezdemé­nyezett, és amely Konrád György rendkívül provokatív jellegű emberjo­gi kérdésfelvetésével, azaz a „marihuá- naüggyel” foglalkozott. (Konrád: Ké­rés a parlamenthez, Népszabadság, 1994. augusztus 1. szám, 10. old.) A cikk megjelenése óta eltelt idő alatt számos közlemény jelent meg — sőt újabban már nagyágyúk is megszó­lalnak, mint Kiss Gyula vagy Veér András. Ennek ellenére engedje meg, hogy az ön és a riporter közötti eszme­cserével kapcsolatban néhány orvoseti­kai jellegű megjegyzést tegyek. Te­szem ezt annál is inkább, hiszen ön „az SZDSZ-frakció egészségügyi szak­értője, a koalíciós tárgyalásokon az SZDSZ képviselője, jelenleg az Or­szággyűlés egészségügyi és szociális bizottságának alelnöke, aki kijelentet­te, hogy nem tud egyetérteni a (drog) merev tilalmazással”. Csak fájdalomcsillapításra! A Magyar Nemzetben megjelent cik­kel egy időben jelent meg a Pest Me­gyei Hírlapban egy általam írt „Ellen­javaslat” ugyancsak a parlamentnek cí­mezve. Ez a cikk Konrád azon javasla­tára reagál, mely szerint a marihuáná­val kapcsolatos büntető törvényköny­vi szankcionálást („a kender kriminali­zálását”) meg kell szüntetni, és igaz demokratákhoz híven „Egy fiatal de­mokrácia... kezdeményezően ne költ­sön több pénzt és áldozzon emberi sor­sokat egy képmutató babona fenntartá­sára”. Kiss Gyula parlamenti beszédé­ből egyértelműen kiderül, hogy Ma­gyarországon a „kriminalizálás” mér­téke lényegesen alulmúlja azon orszá- gok „kriminalizálását”, melyeket Kon­rád példaként tár elénk. (Országgyű­lési beszéd, 1994. szeptember 14.) Én ugyan megkíséreltem megcáfol­ni Konrád önkényesen összeszedett és így a tévtan ismérveit is kimerítő szak­mai érveit — reflexió Konrád részéről azonban nem érkezett, jóllehet, első közlése óta már megszólalt. Az ellen­érvekkel — mint parergával — azon­ban nem tartotta méltónak hogy foglal­kozzék. Hogy miért nem, az alkat kér­dése is lehet, meg politikai indíttatású is lehet. Az utóbbit támaszthatja alá az a tény, hogy úgymond „vita indítá­sa volt a célja”. Ugye megérti ezek után, hogy nagy érdeklődéssel olvasom az összes, fő­leg a drogozással kapcsolatos véle­ményt. így az önét is nagy örömmel fedeztem fel, hiszen egy vezető állás­ban levő felelős beosztású kolléga — Budapest székesfőváros főorvosa — szava mindig is nyomott a latban, fő­leg, ha véleménye az orvosetikát és az azzal kapcsolatban elfogadott normá­kat is érintette, és ezen felül személye hatalmas politikai súlyt is képvisel. Ön kifejtette, hogy az SZDSZ-nek még nincs hivatalos álláspontja, így ön sem tudja ezt elmondani. Azt is ki­fejtette, hogy azért nincs hivatalos ál­láspont, mert „eddig nem volt aktuali­tása az ügynek”. (?!) Nyilatkozatának politikai árnyoldalát már másutt rész­letesebben kifejtettem. Itt csak annyit akarok megkérdezni, hogy vajon egy orvosnak a párttagság, a pártvezérek, azaz filoszok, jogászok, közgazdák, olaj- és gyógyszeripari mágnások, esetleg teológusok, nagybankok guru- jai, mérnökök, szakmérnökök és egyéb mesterségbeliek, azaz — orvosi­lag alfabéták és analfabéták mondják meg, hogy mi lehet a véleménye? Nyugtasson meg, nagyon kérem — ez nincs, nem is lehet így. Mert ha — fel­téve, de meg nem engedve — így len­ne, akkor... hogyan is áll a fővárosi egészségügy intézésénél a helyzet? És ezzel már át is tértünk az orvos- etika-területre. Orvosi véleménye: „A vita... elmé­leti... alapja: jobb, ha a narkósok az enyhe drogokat fogyasztják, mint a ke­ményeket.”... (Ezeket Konrád alap­ján, vele összhangban hangoztatja. Azt hiszem, ez egyben egyetértünk.) „Ezzel együtt én nem vagyok a teljes tiltás híve”, folytatja. Ön tehát nem el­lenzi a marihuána használatát. Én sem, de csak alapos orvosi indok alap­ján — gyógyszerként. így mint a leg- drogellenesebb országban az USA- ban, a sír szélén álló (infauszt) rákos betegeknél a fájdalom csillapítására és a halál előtti depresszió ellensúlyo­zására, azaz emberi méltóság megőrzé­sére, vagy a méltóságteljes halál bizto­sítására adhatnak, de kizárólag gyógy­szergyárban előállított és standardi­zált, a Food and Drug Administration (a világ legszigorúbb gyógyszer- és élelmiszer-ellenőrző intézete, mely­nek még a Tőke sem parancsol és min­den lobbyn felül áll) által engedélye­zett és ellenőrzött marihuánakészít­ményt. Erről azonban a beszélgetés so­rán valahogy nem ejtett szót. A növé­nyi alkaloidák, mint drogok, így a ma­rihuána és a belőle gyártott készítmé­nyek — ahogyan azt kolléganő is ta­nulhatta talán még az Issekutzból — mérgek. Adagtól függően lehetnek gyógyszerek, de mégis halálos mér­gek. Nem tudom, hogy amikor kollé­ganőt avatták és az orvosi esküt letet­te, kiherélték-e már a klasszikus eskü­ből azt a nevezetes mondatot, mely ugyan Aeskulapius isten sugallatára, de Hippokratésztől származik, és amit mi még a negyvenes évek végén Isten­re esküdve, emlékezetem szerint így mondtuk: „...betegnek még saját kéré­sére sem adok mérget...” Konrád nem autentikus Tehát ha én mondtam volna azt, amit kolléganő mondott, akkor most én es­küszegő lennék. Lehet, hogy ön már nem esküdött meg erre. így bocsánat, hogy felemlegettem. Mint orvos, a prevenció pártján áll. Nekem, aki a fertőző betegségek meg­előzésével foglalkoztam — nem is akármilyen eredménnyel —, kü- lön(ös) véleményem van a prevenció­ról. Megelőzni csak azt lehet, aminek specifikus profilaxisa létezik. Ez lehet orvosi, vagy szociális. A pszicholó­giai prevenció, véleményem szerint kétesélyes: vagy sikerül, vagy nem. így hát szeretném tudni, hogy honnan tudja, hogy potenciális drogossal talál­kozott. Cukorkát ajánl fel neki, vagy kiselőadást tart, ne adj’ isten ejnye- bejnyézik is, ha az illető nem tartja be ígéretét? Vagy megpróbálja mun­kára tanítani, vagy megoldja szoci­ális, családi és egyéb problémáit? Mi­ből és hogyan? (Ne tudná, hogy az al­koholizmus prevenciójával felsül­tek?) Elküldi a plébánoshoz, a nagy­tiszteletű úrhoz vagy a rabbihoz? Be­fizet neki egy pszichológusra is, hogy az is beszéljen a fejével? — Vagy in­kább elzárja a csapot, azaz azt a for­rást, ahonnan a drog jő. Igaz — ez Konrád felfogása szerint ellenkezik a legalapvetőbb emberi jogokkal: De hát Konrád nem autentikus drogszak­értő, „könyörgök”, vegyék már végre észre. Drogügyben pedig még a társa­dalomtudósítási autenticitását is meg­kérdőjelezem. Nem tudom, miért mondja azt, mint orvos: „eddig nem volt aktualitása az ügynek” (a drognak — beszúrás tő­lem). Korábban nem találkozott a kér­déssel? Nem látott szipóst se? Vagy kolléganő se szerette, akárcsak a Ká­dár-korszak egészségügyi korifeusai, ha ezt a kérdést „aktuálissá” tették. Kí­nos lehetett, kínos volt? Az most nem lenne kínos, hogy ha esetleg mindenki­nek megengednénk, hogy annyi mari­huánát termeljen, tartson, áruljon, fő­leg pedig fogyasszon, amennyit csak akar? Esetleg a közgyógyszerellátás terhére ingyen marihuánát is adhat­nánk az elesettebbeknek, míg a többi­ek csak enyhe térítést fizetnének. (Adoma: Üdvhadsereg katonanője a földön fetrengőhöz: ...ELESDÉ? — El, az istenit! — hangzik a válasz.) Ez lesz majd a megelőzés? Vagy a szakér­tőknek van már elképzelése arra, hogy hogyan fogják leszoktatni a drogoso­kat, hogyan terelik vissza őket a társa­dalomba, hogyan állítják vissza el­pusztult egyéniségüket, esetleg ho­gyan emelik a drogozás miatt csök­kent várható élettartamukat. Meggyó­gyítják daganataikat, súlyos fertőzé- ses eredetű betegségeiket, amiket im- munoszuppresszált állapotban, boldog mosollyal és jó humorérzékkel tartott promiszkuitásos szeánszaikon szedtek össze. Inkább az igazságszérum Kedves doktornő, gondolja át még egyszer a dolgot politikailag is, főleg azonban orvósetikailag, mint esküt tett orvos. E tekintetben csak egy vá­lasztása van: esküje szerint kell csele­kednie. Aki az orvosi eskü ellen vét, az a Rector Magnificus kezéből átvett privilégium ellen is vét. Itt lehet iga­zán elmélyedni annak a tételnek az elemzésében, hogy mi is határozza meg a tudatot?! Még a marxista ma­gyarázatot is jónak, helyesnek és elfo­gadhatónak tartom. Apropó, javaslom, hogy amennyi­ben az enyhe hatású drogok használa­tát továbbra sem ellenzi, úgy politiku­si berkekben a meskalbutton alkaloidá­ját, a meskalint terjessze. Köztudott, hogy ez az „igazságszérum”. Ha en­nek a huzamos használata függőséget okozna, azzal csak a nép, a nemzet, a hazá nyer. Vagy ez kényelmetlen len­ne, mert ennek a használhatóságát a GPU, NKVD és az ÁVH is bizonyítot­ta? Igaz, hogy javaslatom etikaelle­nes, de belefér az ön által megjelölt azon körbe, ahol még —drog vonatko­zásban — az orvosi etika keretei kö­zött érzi magát. Hiszen kijelentette, hogy „nem vagyok a teljes tiltás hí­ve”. Persze, ha a meskalint kompro­mittálónak érzi, megteszi a jól bevált NICOC-módszer is, azaz a „hangya­bolyra való kötés” is. (PMH 1994. aug. 14. 2. old.) Urbánusok kontra népiek? Ne vegye perfid beavatkozásnak, de okkal javaslom az aktuális orvosi, or­vos-szociológiai irodalom alapos és sürgős áttanulmányozását. Ez jól jön majd akkor, amikor is az SZDSZ ki­alakítja hivatalos politikai álláspontját a drogokkal kapcsolatban. Ekkor majd adjon jó tanácsai mellé meskalint is a guruknak. Meglátja, tanulságos lesz. Bocsánat, hogy megszólaltam és megszólítottam. Nem vitt rá a lelkiis­meret, hogy ezt ne tegyem meg. Végül egy elvi kérdés. No, nem sze­mélyre szabva, és nem a jelen konkrét ügyre vonatkoztatva. Csak úgy eltű­nődtem azon, hogy hogyan lehet egy orvos egyidejűleg drogpárti és ugyan­akkor hogyan tölthet be vezető, irányí­tó orvosi és politikusi posztok sokasá­gát, melynek egyik feladata a drogok elleni küzdelem. Nem okoz ez tudatha­sadást? Egyben egyetértek önnel: „Kérem szépen, ez nem liberális állásfoglalás. A liberalizmus mást jelent. (Dr. Szol­noki Andrea közbeszól).” Igen, ez az ügy távol áll a liberalizmus klasszikus elemétől. Ami most itt folyik, ahogy azt másutt már megfogalmaztam, nem más, mint hatalmi harc. Ennek semmi köze a liberális ideológiához, de egyikhez sem. Ha komolyan veszem Konrád kijelentését, hogy csak vitát akart provokálni, akkor azt monda­nám, „műhancúr”. Sajnos nem az! Ezt igazolja Kiss Gyula parlamenti felszó­lalása is (1994. szeptember 14.), mely szerint ő ugyan nem kíván politikai kérdést csinálni az ügyből, „noha óha­tatlanul politikaivá teszi azt mind a kezdeményező, mind a címzett, az Or­szággyűlés” (kiemelések tőlem). Majd így folytatja: „ de ez nem baj, a politi­kai kérdések éppen azt jelentik, hogy a társadalom életével foglalkozó kér­dések. A baj csak az, ha ideológiai kér­dést kreálunk egy ügyből (kiemelés tő­lem). ...Ideológiai kérdés akkor válik ebből, ha ezt a liberalizmus, vagy a konzervativizmus vitájává próbáljuk tenni.” Ekkor szólt közbe Szolnoki doktornő a már ismertetett módon. Azt, hogy itt nem „műhancúr”-ról van szó, hanem jól megkonstruált és előre, lépésről lépésre kiszámított politikai akcióról, mely példaértékűen hatalmi kérdést takar/leplez, azt már koráb­ban, Nagy Attila is megkísérelte bizo­nyítani, amikor az egész ügyet az urbá­nus kontra népi-nemzeti párbaj egyik menetének minősítette. Hátha a mucsai ráharap Most, amikor az ország komoly gazda­sági és politikai nehézségekkel néz szembe, amikor a parlament roham­munkával dolgozik azon, hogy a kor­mányzó pártok reményei és elképzelé­sei szerint talpraállítsa az országot, ak­kor jön Konrád — a kormányzó koalí­ció egyik pártjának vezető ideológusa — és bedobja az Erisz almáját a parla­mentbe. Hátha néhány mucsai ráha­rap, és így majd rájuk lehet bizonyíta­ni, hogy ők szabotálják a parlament építőmunkáját. Aztán, mint már a múltkor is jósolgattam, jön az USA parlamenti bizottsága előtti denunciá- lás, a nyugatnémet liberális lapok jam- merolása, hogy már megint „bántják a legnagyobb magyar költőt”. Az igaz­ság tehát valahol itt keresendő, és nem az emberi jogok területén. Üdvözli idősebb, de lehet, hogy ta­pasztalatlanabb kollégája, aki mint volt patológus és még jelenleg is im­munológus — szívből sajnálja azokat, akik a marihuána szívásától -— felja­vult humorérzékkel — „oat-cell” („zabszemsejtes”, rohamos lefolyású) tüdőrákban, rabdomioszarkómában, esetleg, kellemesebb előzmények után, AIDS-ben pusztulnak majd el. Még egyszer elnézést kérek, hogy egy általánosnak, objektívnek indult értekezés megírásakor az indulat a sze­mélyes hangra hangolta masinám kla­viatúráját. Dr. Réthy Lajos, az orvosi tudományok akadémiai doktora

Next

/
Thumbnails
Contents