Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-21 / 221. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. SZEPTEMBER 21., SZERDA 5 Szent Sír Lovagrend Lovagavatás Vácott 'm. Ünnepi esemény S _Mg ) helyszíne volt a hét végén a váci székes- Issfr' egyház: Giuseppe Caprio kuriális bíboros, nagymester a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjává avatta Keszthelyi Ferencet, a váci egyházmegye püspökét, Varga Lajos pápai káplánt, az egyházmegye püspöki irodaigazgatóját, Afra Tamás orvost, La- czus Géza gépészmérnököt, a váci Városgazdálkodási Vállalat igazgatóját, Magyarkúti József tanárt, Major Tamás orvost, Négyesi László főügyészt, Palotai Ferenc főgyógyszerészt, Somogyi Ernő' főkönyvelőt, Szalay Ákos építészmérnököt, Csordás Éva asszisztenst, valamint Sin Ágota levéltárost. A lovagrend fő feladata Jézus sírja és az oda látogató zarándokok védelme, de emellett karitatív tevékenységet is végez s őrködik a Szent Földön élő keresztények jogai felett, (ribáry) Iskolabővítés Vecsésen Hétfőn, négy hónappal a hatalmas tornacsarnok avatása után átadták Vecsésen az 1. számú általános iskola új épületszárnyát is. Az ünnepélyes átadáson jelen volt Laczkovits László tervező és Bányai Judit, a Pest Megyei Önkormányzat alelnöke. Molnár Imre polgármester először magyarul, majd németül köszöntötte az egybegyűlteket, hiszen a község e területét javarészt német ajkúak lakják. Beszédében elmondta: a nemzetiségi iskola nincs még teljesen kész. A kulturális rendezvényeknek is otthont adó aula elkészültekor mondhatjuk majd befejezettnek az építkezést. De most vége a rosszul fűtött, világított teremhasználatnak, az oktatás mostoha körülményeinek. Lezárult az az 1980 óta tartó folyamat, melyben Vecsés mind a négy telepe egy-egy új iskolaépülettel gazdagodott. Mert az általános iskola életünk egyik legfontosabb helyszíne, nyolc évet töltünk ott, nem közömbös, hogy milyen körülmények között. Ezután Patkós József igazgató köszönetét fejezte ki azoknak a vecsési adófizető polgároknak, akik hozzájárultak az épület létrejöttéhez. (simon) A negyedik parancsolat Apám. Ha kimondom ezt a szót, fény támad bennem, s ma is azzal a rajongással gondolok rá, ahogy a piedesztálra emelt eszményképére néz fel az ember. Amikor magam elé képzelem, két változatban él. Amilyen egykor volt, s amilyen ma. A múlt: harmatos búzaföldeken rohanunk keresztül, versengünk, hogy ki ér a folyóhoz eló'ször. O elöl, én hátul, a nyomában. Fekete haján megcsillan a fény, zömök hátán feszül az ing. Élete delén járt, teli erővel, energiával, töretlen életkedvvel. Ma, túl a nyolcvanon, megtört, szomorú emberke, anyám halála porig súlytotta. Az egykor acélszürke szeme katángkékre szelídült, s ha magában motyogva, görnyedten tévelyeg a temető ösvényén, a besüppedt sírok közt, olyan, mint aki csak fél lábbal, vendégként van jelen ebben a világban. Nem tudom, illik-é egy hatvan felé járó embernek érzelgősködni, nem válik-e nevetség tárgyává. Én vállalom. Ma is úgy szeretem az apámat, mint gyerekként, s elszorul a torkom, ha az elmúlására gondolok. Hogy miért írtam le mindezt? Egy újsághír kapcsán, mely emigyen kezdődött: félig agyonverte az apját. A továbbiakból az is kiderült, hogy a Gödöllőn élő D. György nem először emelt kezet az apjára, rendszeresen bántalmazta, ütötte, rúgdalta, pokollá tette az életét. Tudom, már az ókorban is akadtak szülővel szembeszegülő, sőt szülőgyilkos fattyúk. És azt is tudom, hogy a szülő bántalmazása vagy életének kioltása kortól és társadalomtól függetlenül mindig és mindenhol főbűnnek számított. Bennem mindazonáltal kételyek támadnak. Vajon épeszű az az ember, aki kezet emel a szülőkre? Azokra, akikből megfogant, akik etették, nevelték, lesték a lépteit, vele sírtak és vele nevettek. Én az apámtól soha nem hallottam az intelmet: tiszteld apádat és anyádat. Nem volt rá szükség. Ezzel az érzéssel születtem, kéretlenül jött, mint a tavaszi fény vagy az őszi levélhullás. S akár a természet megmásíthatatlan rendje, a szülő' iránti tisztelet és szeretet is számomra megmásíthatatlan, örök érvényű törvény. (matula) Beszélgetés Palovics Lajos polgármesterrel Biatorbágy boldogulása közös cél Biatorbagy a fővároshoz közel és távol is van egyszerre. Közel, hiszen légvonalban csak húsz kilométer a távolság, és távol is, mert környezetéhez képest elmaradottabb állapotban érte meg a rendszerváltást. Ma viszont már azt sem lehet eldönteni: falu, nagyközség, vagy netán már kisvárosi jellegzetességeket mutat. Mindhárom egyszerre jellemző erre a legutóbb harminc éve egyesített településre, amelynek képviselő-testülete négy év alatt új útra állította a község szekerének rúd- ját. Minderről és önmagáról kérdeztük ez ügyben a legilletékesebbet, Palovics Lajost, Biatorbágy kereszténydemokrata polgármesterét. — Az ön neve sokak számára a História folyóirat térképei alapján is ismert lehet. Mivel foglalkozott, mielőtt a helyi közéletbe került? — Pályafutásom az ELTE bölcsészkarának történelem—földrajz szakán kezdődött. Hallgatóként a két terület közös problémái felé érdeklődtem, településföldrajzi, történeti és térképészeti tanulmányokat folytattam. Az egyetem elvégzése után dolgoztam a Kartográfiai Vállalatnál, a Budapesti Műszaki Egyetem városépítési tanszékén segédmunkatársként. Itt települések történeti és földrajzi vizsgálatával foglalkoztam és a regionális tervezés tantárgy gyakorlati oktatásában vettem részt. A Budapesti Történeti Múzeum középkori osztályán Magyar- ország várostörténeti atlaszának előkészítő munkáiban kaptam én is feladatot. A nagyszabású terv sajnos nem valósulhatott meg, de kise.bb eredményeket sikerült elérnünk. Akkor már besegítettem az MTA Történettudományi Intézetében folyó Magyarország történelmi atlaszának munkálataiba is, ezt 1987-től főállásban csináltam tovább, egészen a választásokig. — Mi vezette a tudományos munkától a közélet problémái felé? — Elsősorban két gyermekem, mikor iskolába kezdtek járni. Én a legtöbb esetben kertelés nélkül elmondom a véleményemet, ezért a rokonság kezdetben eltanácsolt a szülői értekezletre járástól. Később azonban olyan volt a kastélyiskolában a helyzet, hogy polgári kezdeményezés indult iskolaszék alapítására. Itt viszont már szóltak: Lajos gyere, és segíts! így kerültem családom révén a helyi közéletbe. A döntő viszont az volt, mikor támogatókat kerestünk kezdeményezésünkhöz, és eközben értesültem a Kereszténydemokrata Néppárt megalakulásáról. Felkerestem a vezetőséget és segítségüket kértem. Egyúttal megszerveztem a helyi csoportot is, amely már az országgyűlési választásokkor aktívan működött. És ha már beszéltem, szervezkedtem, nem lehetett megállni. A párt jelölt a polgármesteri tisztségre, és én elfogadtam. — A történészi munka azért eltér a polgármester feladataitól. Az „elefántcsonttoronyból’’ kilépve önnek konkrét, mindennapi gondokkal kellett megküzdenie. És aki közelebbről ismeri, tudja: habitusa is eltér a szokványos polgármesteri képtől. Nem jelentettek ezek gondot munkája során? — Ez nézőpont kérdése. Szerintem a legfontosabb, hogy a polgármester becsületes legyen, és jól felkészült. Elsődleges, hogy szakmájához értsen, hogy az emberek lássák: hozzáértően tudta előző feladatait is ellátni. Én úgy érzem, akkori jelölttársaimnál munkámban szerzett ismereteimnél fogva felkészültebb voltam, ezért számítottam is a győzelemre. Kétségkívül hiányoznak belőlem a nagy szónoki képességek, és azok a fogások is, amelyekkel a politikusnak állítólag el kell kápráztatnia választó- polgárait. Sokszor ért a vád. hogy az igazság kimondásával idegeníteni el választóimat, mikor nekik kedvezményeket kellene adni. Én soha senkit nem akarok félrevezetni, és törvényellenesen sem kedvezhetek senkinek. — Biatorbágy képviselőtestülete programban meghatározott elvek alapján végezte munkáját. Mennyiben járult ez hozzá az elért eredményekhez? — Régóta ismert az emberek előtt az is, hogy vallásos vagyok, és ezt mindig gyakoroltam. Ezt a világnézetet osztja a testület nagy része is, és úgy érzem, sikerült kihasználnunk az ebből származó előnyöket. Alapvető útmutatásunk az ó- és újszövetségi Szentírás, amelynek a politika nyelvére lefordított egyik lényege, hogy mélységes tiszteletben tartja az egyén szabadságát. Ugyanakkor a szeretet jegyében ezeknek a ■ .m 1 ^JyfUlí Létrehoztuk az alapot a település további lelki, szellemi és anyagi gyarapodásához Horváth Imre felvétele személyiségjogoknak az érvényesülése csak úgy képzelhető el, hogy az más ember kárára nincsen. így érvényesülhet a közjó elősegítésének elve. Az ószövetségi zsidó nép minden oldali szorongatta- tásban kezdeményezőkészségével és egyéni felelősségvállalásával a világ egyik legfejlettebb társadalmát tudta megteremteni. Ugyanezt követelik meg a krisztusi normák is, mint ahogy a példabeszédben is szerepel: talentumainkkal gazdálkodni kell, és meg kell sokszorozni azokat. A keresztény embernek a Mennyek Országába való eljutás a célja, de az emberi világban is kapcsolódik ehhez számos törekvés. Ilyen lehet a politika is, hiszen egy hívő embernek nagy öröm, ha az őt körülvevő közösség lelki, szellemi és anyagi javakban gazdagodik. A másik emberért bátran vállal kockázatot, felelősséget, és ez a vállalkozó- készség ezen a világon is, amint a túlvilágon, elnyeri jutalmát. Ezt kívánjuk mi is cselekedni, tudva azt, hogy nem vagyunk tökéletesek, hanem bűnösök, és hibákat követünk el. De amennyire gyarló mivoltunkból tenni tudtuk, átvittük a gyakorlatba a kereszténydemokrata elveket. Ennek gyümölcse az, hogy működésünkben háttérbe szorultak az egyéni, és csoportérdekek, és elsősorban Biatorbágy boldogulása volt az, amely előttünk lebegett. Elkerültük azt, hogy egyetlenegyszer is határozatképtelenek legyünk, és törvényességi felügyeletünktől sem érkezett észrevétel. — A testület búcsúzásakor koncepciókat is hagy az asztalon. Ezek milyen képet rajzolnak a jövendő Biatorbágy ról? — A történelemben mindig meg kellett teremtődnie a feltételrendszernek ahhoz, hogy valami kívánatos kifejlődhessék. Mi ezt a munkát végeztük el. Működőképessé tettük a polgármesteri hivatalt, vizet, gázt, csatornát és művelődési házat építettünk, javítottunk az iskolák helyzetén is. Sok még a tennivaló, de most másfajta feladatok várnak ránk. A következő testület előtt áll intézményeink további fejlesztése, fejlődésnek indulhat az idegenforgalom, a bankélet, az iparcikk-kereskedelem, hogy mást ne mondjak. Úgy érzem, az alapot létrehoztuk a település további lelki, szellemi és anyagi gazdagodásához. — Végül a kötelező kérdés: indul-e a választásokon? — Mindenképpen indulok, mert úgy érzem, ennyi tapasztalat megszerzése után nem hagyhatom cserben az embereket. Csak az nem világos még: képviselőjelöltként, vagy pedig polgármesterjelöltként is. A KDNP helyi szervezete már készíti programját, és most tartja majd képviselőjelölt-tanfolyamát is. Októberben teszi közzé a helyhatóságba és a megyébe delegált jelöltek névsorát. Én a magam részéről a helyi és országos közéletben mindenképpen szeretnék továbbra is részt venn'' Nánási Tamás Megkezdődött Szadán a csatorna-gerincvezeték építése. A munkálatok alatt forgalmat jelzőlámpák szabályozzák. Az itt lakóknak azonban nem kell tovább félniük a szennyeződő' kutak miatt Vimolá Károly felvétele Százhuszonöt éves az FM Műszaki Intézete A magyaróvári Ma- ■ gyár Királyi Felsőbb Gazdasági Tanintézethez kapcsolódva 1869-ben alapították Európa második mező- g'azdasági gépkísérleti intézetét, a Földművelési Minisztérium Műszaki Intézetét. Ebből az alkalomból a gödöllői székhelyű műhelyben emlékülést és nemzetközi tudományos tanácskozást tartanak szeptember 22-e és 24-e között. Az előadók az agrár-műszaki kutatás és fejlesztés időszerű fel- adatairóí értekeznek. A találkozó utolsó napján szakmai kirándulásra indulnak. Bábolnán a gazdanapokat tekintik meg, Mosonmagyaróváron az alapító Pannon Agrártudományi Egyetemre látogatnak. B. G.
