Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-19 / 219. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1994. SZEPTEMBER 19.. HÉTFŐ Kecskeméti nyilatkozat A kereszténydemokrata polgármesterek kecskeméti találkozójának résztvevői az alábbi nyilatkozatot juttatták el tegnap az Országos Sajtószolgálathoz. A sietősen a parlament elé teijesztett módosító rendelkezések azon kormányzati intézkedések sorába illenek, amely az áfa-emelés elfogadtatásának szándékát, a költségvetési bevételeknek a lakosság újabb megterhelését jelentő növelését, vagyis az üzemanyagár-emelést, a 8 százalékos forintleértékelést és az ebből eredő húsáremelést, lakbéremeléseket, energiaár-emelkedést, továbbá a bérbefagyasztást, a gyermekellátások tervezett szűkítését és az expó lemondását jelentik. Úgy látjuk, hogy az önkormányzati törvénymódosítások nem a lakossággal való párbeszéd, hanem a lakosság igazgatási önállóságának csökkentése útjára lép. Erre mutat az egyfordulós részvételi küszöb nélküli választás, az arányos képviselet lehetőségeinek szűkítése, a megyei választások esetében a térségi képviselet politikai síkra terelése, az önkormányzatok önállóságát, a helyi demokráciát sértő belügyminisztériumi utasítási jogkör az új közigazgatási hivatalokon keresztül (főispánság). Ehhez társulnak azok a módosítások, amelyek a lakosság által közvetlenül választott polgármester helyzetét gyengítik a hivatali bürokráciával szemben. Megalapozatlannak tartjuk azt a kormányzati álláspontot, amely a választások időpontját az önkormányzati költségvetések elkészítésével indokolja. Véleményünk szerint a nagy sietség oka a népszerűség csökkenésétől való félelem. A hatásköri törvények későbbi átrendezési terve pedig bizonytalanságban tartja az önkormányzatokat. Az elkövetkező önkormányzati választásokra való tekintettel álláspontunk az, hogy a törvények meghozatalát ne az idő rövidsége határozza meg, hanem a hatékonyságuk és szakszerűségük, hogy a választások eredményeként olyan polgármesterek és önkormányzati képviselők vezessék az önkormányzatokat, akiknek tevékenysége elősegíti a települések megerősödését, az egész önkormányzati rendszer hatékony működését. A kisgazdák is távolmaradnak? A nép-nemzeti erőknek most csak statisztaszerep jut a média-, de inkább liberális hajó tervezett programjában — mondta szombaton Szolnokon Torgyán József pártelnök, aki az FKGP Jász-Nagykun-Szol- nok megyei választmányának rendezvényén vett részt. Az alaphelyzetet ugyanúgy ítélik meg, mint a kereszténydemokraták, mert az FKGP a nap folyamán mindössze a verőcemarosi sátorbeszélgetésen kapna szólási lehetőséget. A többi időben a Duna vizét bámulhatnák, ebből az élményből viszont a nyolctagú delegáció nem kér. A lemondásról egyébként ma a kisgazda parlamenti frakció dönt véglegesen. Megnyugtatott szövetkezetiek Jogbiztonságot s a mező- gazdasági szövetkezés versenyképességének a törvényes biztosítását ígérte szombaton Orosházán Vas- tagh Pál igazságügy-miniszter a térség nagygazdaságainak vezetőivel folytatott eszmecseréjén. Az elmúlt négy évben a szövetkezeteket érintő történéseket értékelve a miniszter úgy fogalmazott, hogy azok egy része a korábbi tulajdonviszonyok tarthatatlansága és a piacgazdaság kiépítése miatt természetes volt, de túl sok olyan politikai hatás érvényesült, amely elbizonytalanította a már átalakult szövetkezeteket is. Munkaszolgálatosok országos gyűlése Ingyen dolgoznának az expóért Országos gyűlést és baráti találkozót tartott szombaton Budapesten a MUSZ ’51—56 nevű szervezet, amely a Pofosz egyik tagozataként működik és amelynek tagjai 1951 és 1956 között voltak munkaszolgálatosók. A gyűlés a Flimnusz el- éneklésével és az elhunyt bajtársakról való megemlékezéssel kezdődött. Ezután Németh Szilárd az ország- gyűlési választásokról elmondta, hogy tiszteletben tartják a nép akaratát, azonban tiltakoznak a kormány minden olyan döntése ellen, amely nem a nemzet érdekeit szolgálja. Példaként említette az expó ügyét. Majd hozzátette: mivel a korKülhoni magyar újságírók találkozója (Folytatás az 1. oldalról) A főtitkár a Bethlen Gábor Alapítvány és a Magyar Demokrata Fórum létrehozói közé tartozik. Az MDF-ből azonban annak párttá alakulásakor kivált. Antall István kitért Csoó- ri Sándort, az MVSZ elnökét a sajtóban ért — mint mondotta — „a lehető legméltatlanabb” vádakra, és leszögezte: Csoóri — aki több alapítvány kuratóriumának is tagja — alapítványi pénzzel nem gazdálkodik önállóan. Ugyancsak az MVSZ elnökének egy, a Duna Tv szerepével és feladataival foglaikozó cikke kapcsán a sajtótitkár kifejtette: a dinamikus és a hazai televíziózásra megtermékenyítőleg Kossuth-ünnepség Monokon Élni fog mindörökké... (Folytatás az 1. oldalról) Szabad György felidézte a leghívebb magyar történelmi szerepét. Egyebek mellett szólt arról, hogy soha nem bé- kélhetünk meg olyan helyzettel, amikor rólunk, nélkülünk döntenek. Magyarország vágyott függetlensége csak akkor garantálható, ha a nép az országon belül szabadnak érezheti magát. Kossuth arra is tanított bennnünket: a belső rendet ne a félelem alakítsa, inkább annak a felismerése, hogy e haza polgárai a liberális szabadságjogok birtokában jussanak el egy olyan demokráciához, amelynek alapja a jogegyenlőség. A szónok a továbbiakban rámutatott, egy évszázada hiányzik Kossuth Lajos eleven szava, ezer jó tanácsa, üzenete. Ám ennek ellenére száz éve velünk van. A magyar nem lesz tragikus sorsú nép. Azért, mert volt és van Kossuthja, akinek ma is érti, értelmezi — változó'korokon túlmutató — szavait, üzeneteit. A magyarnak ó'riz- nie kell elnyert függetlenségét, törvényes és alkotmányos szabadságát. Fontos békében élni a velünk együtt élő és szomszédos népekkel, hogy a régió ne kerüljön zsarnokok csizmája alá. A magyarnak tudnia kell, a nemzeti és demokratikus törekvések szétválasztha- tatlanok. Végezetül Szabad György ekként szólt: Magyarország felnövőben van ahhoz, hogy Kossuth Lajos népe legyen — nemcsak szavakban, történelmi élményben is — leghívebb fiának gondolatait, útmutatásait, irányultságát megértve. Az ünnepség — amit az egyre nagyobb csep- pekben hulló eső sem tudott félbeszakítani — az emlékmúzeumnál folytatódott. Kossuth Lajos felújított szülőházát Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója adta át, aki nehezményezte, hogy e jeles eseményen a kormány nem képviseltette magát. A főigazgató figyelmeztetett arra, hogy a szülői ház jelentősége — felújításához a Művelődési Minisztérium, a Műemlék- védelmi Felügyelőség és számtalan intézmény hozzájárult — túlnő Monokon és hazánk jelenlegi határain. Ez minden magyar ereklyeháza. Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Politikai Mozgalom elnöke az emlékkiállítást megnyitó beszédében egyebek mellett elmondta: Kossuth Lajos egyénisége, képessége és határozottsága történelmünkben korszakalkotó volt. A parlamentáris demokrácia és a liberális jogállam elkömány pénzhiányra hivatkozott, amikor lemondta a világkiállítást, a szervezet tagjai felajánlják szaktudásukat, munkaerejüket. Vállalják, hogy öt napig ellenszolgáltatás nélkül részt vesznek a munkálatokban, ha a parlament mégis az expó megrendezése mellett foglal állást. Ezután Hasznos Miklós elnök a MUSZ ’51—56 jövőjéről szólva kifejtette, hogy továbbra is a Pofosz tagozataként kívánnak működni. Csak akkor lépnek ki a szövetségből, ha a körülmények erre kényszerítik őket, és ebben az esetben megpróbálnak a saját lábukon megállni. Ezt egyébként később a tagság túlnyomó többsége — szavazás útján — elfogadta. Az önkormányzati választásokkal kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy a konzervatív erők ösz- szefogása szükséges, s közös listát kell állítaniuk. Az ezután felszólaló Csápé Béla kereszténydemokrata képviselő szintén az expóról beszélt. Mint mondta, a honfoglalás 1100. évfordulójának megünneplése és a világkiállítás (esetleges) megrendezése olyan történelmi lehetőség hazánk bemutatkozására a világ előtt, amelyét semmiképpen nem szabad elszalasztani. (fenyvessy) ható Duna Tv-t hiba volna beolvasztani egy olyan rosz- szul működő mamutintézménybe, mint amilyen az MTV. Antall egy kérdésre válaszolva megerősítette, hogy a közelmúltban lezajlott Horn—Csoóri munkatalálkozón személyes kérdésekről nem, csak a Duna Tv ügyéről esett szó. Várhegyi László a vajdasági magyaroknak juttatandó segélyszállítmányok parlamenti kivizsgálására vonatkozó kérdéssel összefüggésben elmondta, hogy Szerbiában 8 százalékos adóval sújtanak mindenféle külföldről jövő adományt, és ezért a vajdaságiak a segélyszállítás felfüggesztését javasolták az MVSZ-nek. telezett híve, magyar apostola volt ő. Duray Miklós így fejezte be megnyitóját: ha meghajolunk az emlékezetet és a tudatot radírozó nyomás alatt, s a vál- toztathatatlanság démona nehezedik majd lelkünkre, akkor sem marad más választásunk, őt kell idézni: „Uraim, a haza veszélyben van!” A Kossuth-szobornál, valamint a felújított szülői háznál Szabad György és Salamon László, az Országgyűlés alelriöke, a Kossuth-nem- zetség hazai és külhoni leszármazottai, számos intézmény, az önkormányzat képviselői helyezték el koszorúikat. Ceglédről Mácz István polgármester, Ecseri Károly képviselő, Kocsis Gyula muzeológus és a Turini Százasok Köre tisztelgett a nagy magyar államférfi emléke előtt. F. F. Nagy nemzeti médium Amíg a televíziónak teljes elnöki jogkörrel fölruházott alelnöke volt, akkor is volt lapszemle a „dobozban”, s akkor sem szemlézték a Pest Megyei Hírlapot, de legalább a műsor előtt látható újsághalmazban láthatóak voltak jellegzetesen zöld címbetűink. Miután elnöke lett a televíziónak, aki meghirdette a médiabékét, hát ennek jegyében átrendeztette — pontosabban derék katonái átrendezték az újsághalmazt, amelyből a kék szalag teljes érvényesülésével a Pest Megyei Hírlap kikerült. Ez eddig teljesen természetes, azaz semmi reményünk nem volt az ügyben, hogy Horváth Ádám és körei bármiféle figyelemre méltatnának bennünket, a kis megyei hírlapot, ők a góliátok. Megdöbbentőbb az, hogy a magyar emberek ezt milyen természetességgel veszik tudomásul, mennyire beléjük ivódott a múlt diktatúrában (a Kádár-rendszerre gondolok), hogy a nagyokkal szemben a kicsiknek semmiféle keresnivalójuk nincs, sőt éveken át érezhettük szinte nap mint nap, hogy hátrányban vagyunk azokkal a híres újságírókkal szemben, akik nevüket a Kádárrendszerben tehették ismertté. Sajnálatos módon, ha velük szemben valaki fellépett, s azt mondta, másoknak is van joguk, s éppen ezért lehetőséget kell számukra teremteni, hogy megszólaljanak és megszólalhassanak a sajtóban, akkor minket értetlenség és fanyalgás fogadott, míg az ismert nevűek akár fát vághattak (és vágtak is) a magyar emberek hátán. E favágás néha nagyon hangos volt, hiszen nemritkán a tények elferdítésétől, hamis tudósításoktól, s még számtalan becstelenségtől harsogott. Most azt mondják, médiabéke van. Az emberek pedig nem tudnak róla, hogy a rádióból és a televízióból százakat tettek az utcára, és senki nem köt magára ebből kifolyólag kék szalagot, s tán örömmel veszi tudomásul, van egyfajta hírközlés, és nincs vita, veszekedés, s ha ezek a mostaniak rosszat is akarnak az országnak, a nemzetnek, hát mit lehet ellene tenni? Szinte semmit. Természetesen ez a magatartás eléggé elítélendő, ám egybeesik azzal a törekvéssel, amelyről már egyszer ezen a hasábon említést tettem. Arról van szó, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége pályázatot hirdetett, amelyre azok az újságírók jelentkezhettek, akik legalább tíz éve vannak a szakmában, azaz azok az újságírók, akik a rendszerváltozás után kezdtek el tájékoztatni, azok a szövetség pályázatából kirekesztettek. Ne ugráljanak itt ezek az új fiúk, mondották ők, s a magyar nemzet sajnálatos módon ezzel egyetértett, ebbe beletörődött. Ugyanúgy, mint beletörődik abba is, hogy a médiahajón azok lesznek majd jelen, akik alaposan beágyazták magukat abba a körbe, amelyiket Horváth Ádámék most az említett újságköteg átrendezésével szalonképessé tettek. Nos, ez az a szalon, amelybe innen, a Pest Megyei Hírlaptól nem állt szándékunkban belépni, az számunkra ugyanolyan idegen, mint a Krisna-hí- vők szektája, amelynek szekeres fölvonulásáról Horváth Ádám nemzeti médiája olyannyira tanácsosnak tartott bő tudósítást adni, ám sajnos az említett szekta létszámánál több embert érintő ceglédi húsiparról még eleddig elfelejtett tudósítani, holott Cegléden 550 ember munkahelye vált bizonytalanná. Ez a példa is mutatja, mennyire nemzeti ma az a médium, amelyet Horváth Ádám vezet. (Vödrös)
