Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-19 / 219. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. SZEPTEMBER 19., HÉTFŐ Etnikai tisztogatás Boszniában Bűnözők garázdálkodnának? Haiti: invázió eló'tt? Nincs helye a mellébeszéléseknek A boszniai szerbek a hét végén újabb hétszáz muzulmánt űztek el Banja Luká- ból — jelentette tegnap a BBC, hozzátéve, hogy az elmúlt két hónapban már több mint hatezer nem szerb nemzetiségű polgárnak kellett elhagynia Észak-Bosznia szerb ellenőrzés alatt lévő területeit. A Banja Luka-i, bi- jeljinai és janjai muzulmánok kénytelenek mindenüket hátrahagyva menekülni, annak ellenére, hogy a szerb vezetés két héttel ezelőtt újabb ígéretet tett: megvédelmezi a zaklatásoktól a nem szerb nemzetiségű polgárokat. Szerb állítások szerint az etnikai tisztogató akció mögött bűnözőcsoportok állnak, amelyek nem engedelmeskednek a paléi központ utasításainak. Szarajevóban, ahol csütörtök óta szünetel a víz-, áram- és gázszolgáltatás, továbbra is válságos a helyzet, miután Viktor And- rejev, az ENSZ polgári ügyekben illetékes képviselője is hiába kérte meg a szerbeket a boszniai fővárosba vezető fő távvezeték kijavításának engedélyezésére és a gázvezeték megnyitására. A boszniai fővárosban két távvezeték szállítja az áramot: az északi irányból érkező vezeték a szerb—muzulmán harcok során rongálódott meg, míg a másik, délkeleti vezeték négy nappal ezelőtt, egy viharban ment tönkre. A szarajevói rádió szerint a muzulmánok mintegy száz négyzetkilométeres területet foglaltak el Konjir környékén a szerbekkel vívott ütközetekben. Az ENSZ illetékesei ezzel szemben azt közölték, hogy a muzulmánok ellenőrzésük alá vontak egy Konjir környéki, stratégiai jelentőségű magaslatot, ám azt korábban nem a szerbek, hanem a horvátok birtokolták. A muzulmánokkal szövetséges horvát egységek csütörtökön vonultak vissza Konjir környékéről. Egy fehér házi tisztségviselő „komolyaknak és építőek- nek” minősítette szombaton este a Jimmy Carter volt elnök vezette küldöttségnek a haiti vezetőkkel folytatott megbeszéléseit. — A delegáció komoly és építő jellegű tárgyalásokat tartott a haiti kormány minisztereivel, parlamenti és politikai vezetőkkel, az üzleti élet képviselőivel és vallási elöljárókkal. Bili Clinton elnök a kongresszus fekete bőrű tagjainak csoportját fogadva kijelentette, hogy mellébeszéléseknek már nincs helye, de „komoly dolgok megvitatására még maradt egy kis idő”. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy teljesen eltökélt az invázió elrendelését illetően, ha a junta nem mond le önként a hatalomról. A haiti katonai vezetőkkel tartott háromórás tárgyalás után olyan sajtóértesülések érkeztek Port-au-Prin- ce-ből, amelyek szerint Jimmy Carter pesszimistának tűnt a megbeszélések végeztével. A CNN hírtelevízió értesülése szerint a Port-au- Prince-ben tartózkodó háromtagú amerikai küldöttség szombaton a késő esti órákban ismét megbeszélést kezdett Raoul Cédras altábornaggyal, a haiti katonai junta vezetőjével. A CNN tudomása szerint a felek egy „olyan okmány kidolgozásán fáradoznak, amellyel elejét lehetne venni az inváziónak”. Egy másik amerikai televízió, a CBS úgy értesült, hogy a junta vezetői között nincs teljes összhang: Raoul Cédras hajlana a lemondásra, de szeretné kiharcolni, hogy Haitin maradhasson. Japán azt tervezi, hogy felajánlja közreműködését a Haiti ellen kilátásba helyezett inváziót követően folytatandó békefenntartó tevékenységben — jelentette tegnap a Tokyo Simbun című lap. Külügyi forrásoktól származó értesülései szerint Kono Johei külügyminiszter a napokban Clinton amerikai elnökkel tartandó találkozóján fogja közölni, hogy Japán kész rendőri alakulatokkal és pénzügyi támogatással hozzájárulni a haiti békefenntartáshoz. Maga Kono egy tegnapi televíziós interjúban úgy nyilatkozott, hogy Japán nem csatlakozhat az amerikai irányítású inváziós erőkhöz, de elképzelhető, hogy egy ENSZ-békefenntartó akcióban részt vesz. Amerikai részről már elhangzott az erre vonatkozó felkérés, amelyet Al Gore alelnök a múlt hét végén Washingtonban tolmácsolt Tamadzava Tokuicsirónak, a japán nemzetvédelmi hivatal vezérigazgatójának. Felhívás erdélyi magyar bankhálózatért Utolsó lehetőség a talpra állásra Erdélyi magyar bankhálózat létrehozása érdekében adott ki felhívást a romániai magyar közélet több ismert személyisége. Mint arról a Romániai Magyar Szó beszámolt, az aláírók között van Benkő Samu akadémikus, Czirják Árpád római katolikus kanonok, kolozsvári érseki helynök, Csiha Kálmán református püspök, Erdő János unitárius főjegyző, Farkas Árpád költő, Cs. Gyímesi Éva egyetemi tanár, Kántor Lajos, a KorunK főszerkesztője, Kánvádi Sándor költő, Mózes Árpád evangélikus püspök, Pohrádszky László főiskolai tanár, Tőkés László református püspök. Az eredetileg a kolozsvári Szabadság hasábjain közreadott felhívás szerzői sürgetik, hogy a piacgazdaság feltételei között alakuló pénzélet, a bankszakma szakembereinek bekapcsolásával jöjjön létre egy részvénykibocsátó konzorcium, amely a romániai törvények adta lehetőségekhez igazodva különböző névértékű részvényeket bocsátana ki és az így létrejött tőke segítségével bankhálózatot teremtene Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy székhelyekkel. A beinduló hitelélet mind a vállalkozók, mind a munkanélküliségtől fenyegetett városi alkalmazottak, mind pedig a falusi gazdák segítségére lehetne. „Ez az utolsó lehetőség gazdasági életünk megteremtésére, talpraállí- tásunkra!” — hangsúlyozzák az aláírók, akik között azonban, mint azt a Romániai Magyar Szó is megjegyzi, egyetlen gazdasági szakember, bankember nem található. Szovjet agresszió, lengyel gyász Lengyelországban a hét végén megemlékeztek az 1939. szeptember 17-ei szovjet agresszió évfordulójáról. Az 55. évforduló napján a varsói katonai temetőben álló katyni emlékműnél elhelyezték az emlékezés virágait. A központi ünnepséget a Lengyel Színházban tartották a keleti harcok és a szovjet megszállás áldozatainak emlékét ápoló szervezetek. Az est bevételét az áldozatok emlékének szánt emlékmű felállítására fordítják. Stefan Sniezko, a legfőbb ügyész helyettese beszédében a katyni bűntényről szólt. Emlékeztetett arra, hogy a szovjet vezetés 1940. március 5-ei határozata alapján mintegy 22 ezer lengyel állampolgárt, köztük a fegyveres erők 15 ezer tisztjét gyilkolták meg az oroszországi táborokban. A Demoskop közvéleménykutató intézet felmérése szerint a lengyeleknek kevesebb mint harmada tudja csak, hogy 1939. szeptember 17-én a Szovjetunió megtámadta és elfoglalta Lengyelország keléti területeit. Az évforduló azonban nem keltett jelentős visszhangot, az egyetlen, vasárnap is megjelenő lengyel napilap, a Zycie Warszawy még az emlékünnepségekről sem számolt be. VÉLEMÉNY A nagyvilág hírei 9k Borisz Jelcin orosz elnök szabadságának végeztével, a hét végén időszerű politikai és gazdasági kérdésekről tárgyalt Szocsiban Viktor Csemomirgyin kormányfővel. Jelcin ezzel közvetve rácáfolt azokra a híresztelésekre, amelyek szerint Cserno- mirgyin menesztésére készülne. Jk Az ukrajnai Ivano-Fran- kovszk közelében fekvő Nadvomaja városban újratemették a második világháború során a keleti front ezen szakaszán életüket vesztett magyar katonák hamvait. A gyászünnepségre Magyarországról is érkeztek vendégek. Jk Izrael kész engedményeket tenni Szíriának „tényleges biztonsági garanciákért” cserébe, s ez esetben még az év vége előtt megállapodás jöhet létre a két ország között — nyilatkozta Simon Pe- resz izraeli külügyminiszter, az Ahbar el- Jóm című egyiptomi hetilap legfrissebb számában. Peresz szerint háborút igen, de békét nem lehet engedmények nélkül nyerni. Jk Több erőszakos cselekmény is történt tegnap, a megszállt palesztin területeken: az autonómia májusi életbe lépése óta első ízben vesztette életét egy palesztin rendőr palesztinok egymás közötti összecsapásában, s miközben izraeli katonák lelőttek egy palesztint, az izraeli rendőrség őrizetbe vett egy rabbit, aki arabellenes merényletekre készülődött. Az a tény, hogy az MSZP és az SZDSZ kétharmados többségű koalícióban kormányozza az országot, sokakban bizonyos félelmet ébreszt. Egyesek attól félnek, hogy a kormány túlságosan is szilárd parlamenti helyzetével visz- szaélve diktatórikus, de legalábbis a demokrácia alapelveit sértő módszerekhez folyamodik. Ennek — sajnos — már vannak jelei (a médiumvezetők kinevezése, az expó lemondása, törvényjavaslatok puccsszerű beterjesztése és megszavaztatása a parlamentben). Nemegyszer az is elhangzik: alkotmányos diktatúra lesz Magyarországon. Egy korábbi cikkemben („Demokráciából diktatúra?”,' Pest Megyei Hírlap, 1994. június 10.) kifejtettem és bebizonyítottam, hogy diktatúrát csak diktatórikus eszközökkel lehet létrehozni, tehát csak a demokratikus elvek megsértésével. Demokratikus módszerekkel nem alakítható ki diktatúra! Ugyanígy elképzelhetetlen ez az újabban emlegetett „alkotmányos diktatúra” is. Az „alkotmányos” jelző azt jelenti, hogy az alkotmánnyal összhangban lévő. Itt tehát az alkotmány milyensége a meghatározó. A Szovjetunióban i 936-ban fogadták el az úgynevezett sztálini alkotmányt. Az előterjesztő beszédben a pártfőtitkár kijelentette, hogy „a társadalom állami vezetése (a diktatúra) a társadalom élenjáró osztályának, a munkásosztálynak a kezében van”. (A diktatúra szót az előadó mondta, nem én szúrtam közbe.) Nyilvánvaló tehát, hogy a Szovjetunió alkotmányával nem ellenkezett a diktatúra gyakorlása, tehát ott lehetett alkotmányos diktatúráról beszélni. Alkotmányos diktatúra? Napóleon véleménye szerint „az alkotmány legyen tömör és homályos”. Nos, a mi 1949-es alkotmányunk és annak korrigált változatai nem feleltek meg az első napóleoni követelménynek, mert nem voltak tömörek, viszont annál inkább homályosak. Az egyik paragrafus például elismeri „a dolgozó parasztok jogát a földhöz”, de azt, hogy ki számít dolgozó parasztnak, azt a pillanatnyi politikai helyzet vagy a helyi párttitkár szeszélye határozta meg. A 41. paragrafus szerint „a bírák függetlenek”, de tudjuk, hogy főleg a politikai perekben, de sokszor még jelentéktelen tyúkpörökben is pártutasítás határozta meg a büntetés mértékét. Egy másik paragrafus kimondja, hogy „a minisztertanács jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni”. íme, a központi hatalom korlátlan érvényesülésének alkotmányos lehetősége! A ma érvényes magyar alkotmány azonban (bár úgy tol- dozták-foltozták-össze) kizárja a diktatúrát. Nem is beszélve arról, hogy az elmúlt négy esztendő milyen nagy mértékben erősítette a demokratikus közszellemet. Ha a kormányzat, illetve a koalíció kétharmados parlamenti többsége diktatórikus jellegű rendeleteket vagy törvényeket hozna vagy diktatórikus kormányzáshoz vezetne, az feltétlenül alkotmánysértés lenne, tehát az így kialakuló rendszert semmiképpen nem nevezhetnénk „alkotmányos diktatúrának”. Tévedés azt gondolni, hogy a demokrácia lényege csupán a szabad választás, aki több szavazatot kapott, az — bizonyos százalék fölött — teljhatalommal rendelkezik. Demokráciában nincs teljhatalom, mert a többségnek mindig tekintettel kell lenni a kisebbségre. A kisebbség szempontjainak figyelembe vétele a hatalom gyakorlásának demokratikus módját jelenti. Persze csak akkor, ha a kisebbség szempontjai nem antidemokratikusak. Nyilvánvaló tehát, hogy a demokratikus politizálásban nem a többség és nem a kisebbség a meghatározó, hanem a demokrácia. Ami egy sajátságos politikai minőség: az ember és a társadalom szabad kiteljesedésének és az ebből fakadó jólétnek az adott időpontban lehetséges maximuma. A szabad kiteljesedés korlátja (helyesebben: meghatározója) a másik ember, a jólété pedig a társadalmi és a környezeti adottságok eredője. De sem a kiteljesedés, sem a jólét nem lehet teljes, mert a demokrácia lényegéből következik, hogy nemcsak egy érdekcsoportot és nemcsak egy tényezőt vesz figyelembe. A diktatúra viszont mindig egyszempontú: az embereknek csak egy (többnyire kis) csoportját szolgálja, s a környezeti tényezők közül sem vesz minden elemet figyelembe. A diktatúra (ha az gazdasági túlhatalom, akkor is) ember- és környezetromboló, ember- és környezetszennyező mindig. Ha a körzeljövőben ilyen körülmények alakulnának ki hazánkban, ne takarjuk el az „alkotmányos” jelző szépséges leplével. Demokráciában ugyanis nem lehetséges alkotmányos diktatúra, s ha valahol diktatúra alakul ki, akkor ott már nincs jelentősége az alkotmánynak.
