Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-15 / 216. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Megkérdeztük Támogatja-e az expót Pest megye? Lapunk nem kapott meghívót a Pest Megyei Közgyű­lés legutóbbi szeptember 9-i ülésére, így csak utólag, s közvetve jutott tudomásunkra, hogy e fórumon egyebek mellett az expóval kapcsolatos állásfoglalás is született. A pontosabb tájékozódás végett telefo­non kértük Parlagi Endrét, a Pest Megyei Közgyűlés tagját, ismertesse olvasóinkkal, az expószavazás ered­ményét. A Pest Megyei Közgyű­lés szeptember 9-i ülésén, ahol Inczédy Jánosnak, a közgyűlés elnökének fegyel­mi ügyét tárgyalták, két rendkívüli előterjesztést is megvitattak. Ezek egyiké­nek indítványozója Péteri Zoltán jogászprofesszor úr volt, s mint a Megyei Világ- kiállítási Tanács elnöke arra kérte a közgyűlést, hogy vi­tassa meg, s korábbi döntésé­nek megfelelően foglaljon ál­lást az expó megrendezése mellett. Örömmel számolhatok be róla, hogy a közgyűlés dön­tő többséggel az 1996-os vi­lágkiállítás megrendezése mellett állt ki. A színvallás­kor 44-en igennel szavaztak az expóra, 5-en tartózkod­tak, 5-en pedig ellenezték. Az ellenzők legvehemen- sebb képviselője a nagykátai polgármester asszony, Bod­rogi Györgyné volt (a válasz­tásokon az SZDSZ képvise­letében indult), de ellenér­vei, szelíden fogalmazva, nem voltak meggyőzőek. A magam részéről — a többi igennel szavazó képvi­selőtársammal együtt — na­gyon örülök a józan döntés­nek, hiszen az expónak már a terve, gondolata is elké­pesztő alkotóerőt szabadított fel a megye valahány telepü­lésén. Egyébként Péteri profesz- szomak azt az indítványát is megszavaztuk, hogy e döntésről értesítsük Pest me­gye valahány országgyűlési képviselőjét. Hiszem, hogy ők is pozitívan, a világkiállí­tás megrendezése mellett szavaznak majd a parla­mentben. Paizs Tibor Emléktábla Esterházynak (Folytatás az I. oldalról) Esterházy Károly szülei nyolcadik gyermekeként szüle­tett Pozsonyban. Édesapjáék- tól vallásos nevelést kapott, így nem meglepő, hogy szülő­városában töltött gyermekévei, elemi iskolai tanulmányai után a nagyszombati jezsuita szemi­náriumba ment tanulni. Rómá­ba a Collegium Germanicum- ba vezetett, ahol tovább folytat­ta teológiai tanulmányait. 1759-ben 34 éves korában nagy megtisztelteetés érte: ki­nevezték a váci egyházmegye püspökévé, amely tisztet két éven át töltött be. E rövid idő alatt papi szemináriumot alapí­tott a püspöki székvárosban, rendezte az egyházmegyei le­véltár anyagát, s elkészítette az utódja, Migazzi püspök által felépíttetett méltán híres váci székesegyház terveit. (ribáry) Vélemények az expóról A vállalkozók összefognának A kormány az expóval kapcsolatos elutasító döntése felkavar­ta az ország közvéleményét. A lakosság jelentős része helyte­lennek tartja a döntést, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy több tízezren írták alá azt az ívet, mely a népszava­zásra szólít a világkiállításért. Lapunk hasábjain az aláíró­kat kérdeztük, hogyan vélekednek az eseményekről, a nép­szavazás kezdeményezéséről: — Azt hiszem nem mon­dok újat azzal, ha közlöm, a kormány döntése felháborító volt, már csak azért is, mert ’89-ben az MSZP maximáli­san támogatta a rendezvényt, ahogy hatalomra kerültek, ab­ban a pillanatban érdekes mó­don ellenkezőjére változtatták álláspontjukat — mondta a bu­dapesti László Róbertné. — Számomra nem kérdéses, hogy ez a rendezvény óriási si­kerrel járna, s úgy tűnik, a kor­mány nem igényli ezt a sikert, ki tudja miért — folytatta. — Állítólag nincs pénz az expó­ra. Ezt nem tudom, nem va­gyok gazdasági szakember, de abban biztos vagyok, hogy egy kisebb expót meg lehetne szervezni, s a vállalkozók haj­landóak lennének összefogni az ügy érdekében, arról nem is beszélve, hogy ők is nagyon jól járnának. Ez a kormány tu­datosan rontja, rombolja az elő­ző kormány munkáját, bűnbak­ként tüntetik fel az MDF-gami- túrát, de az elmúlt 40 évről mé­lyen hallgatnak. — Úgy lát­szik, nem érdekli a Hom-kor- mányt, hogy mennyi munkahe­lyet teremtene a világkiállítás, hogy az ország infrastrukturá­lis fejlődése felgyorsulna, s az sem, hogy ezzel az elhamarko­dott döntéssel mekkora presz­tízsveszteséget okoztak az or­szágnak. Én magam nagyon szeretném, ha sikerülne meg­rendezni az expót, s annyiban tudok segíteni, hogy aláírom a népszavazásra szólító felhívást — fejezte be László Róbertné. V. Cs. Tekintélyes támogatók CD-lemezen a kortárs zene Terméktanácsok elismerése Két terméktanács — a szentesi székhelyű Orszá­gos Zöldség Termékta­nács és a budapesti köz­pontú Országos Termék- tanács — kapott miniszte­ri elismerést szerdán. A miniszteri döntés azt jelenti, hogy a föld­művelésügyi tárca vezető­je az agrárrendtartási egyeztetések során a ter­méktanácsot teljes jogú ágazati tárgyalópartner­nek ismeri el. Az agrár­ágazatban a két most elis­mert terméktanácson kí­vül működik még a juh, a toll-, a tej-, a baromfi-, a dísznövény-, a hagy­ma- és a konzervuborka­terméktanács. A Művészeti Szabadművelő­dési Alapítvány másfél éve irányítja a Pesti Vigadó mun­káját. Az alapítvány a Viga­dó művészeti produkcióira, üzemeltetésére költségvetési támogatást nem kap. A szám­lájukon lévő vagyon hozadé- kát nemes célokra fordítják. Ezek egyike az a koncertsoro­zat, melyet a Vigadóban hall­hatnak az érdeklődők szep­tembertől május végéig. A külföldi és magyar világ­hírességek fellépésével e ren­dezvénysorozat kiemelkedő eseménye lesz a főváros kul­turális életének. Szándékuk a kortárs zene megismertetése és az új zeneművek bemutatá­sa, így először hallhatja a kö­zönség e sorozatban Csiky Boldizsár, Kovács Zoltán, Sári József, Orbán György, Vajda János alkotásait a Pes­ti Vigadóban. Az alapítvány másik elha­tározása volt, hogy a mo­dem magyar műveket CD-le- mezeken is megjelentesse ezért 17 lemezből álló soro­zat kiadását tervezik. A Vi­gadóban tegnap tartott sajtó- tájékoztatójukon megtudtuk, hogy a lemezeken az 1950-től napjainkig terjedő időszakban született legje­lentősebb magyar zenemű­vek kapnak helyet. A 17 hanglemez megannyi ma­gyar zeneszerző olyan műve­it öleli fel, amelyek eddig még hasonló kiadványban nem szerepeltek. A sorozat első két leme­zét a Magyar Művészeti Akadémiával közösen adják ki. A Művészeti és Szabad- művelődési Alapítvány fel­kérését zenei életünk híressé­gei fogadták el, így többek között Balassa Sándor, Dur- kó Zsolt, Farkas Ferenc, Kurtág György, Petrovics Emil, Ránki György, Szoko- lay Sándor, Viski János. A lemezek végleges műsorát a szerzők, jogutódok egyetér­tésével a kiadókkal történő részletes megbeszélések és a technikai problémák figye­lembevétele után alakítják ki. (simon) Elkészült az üzletház Cegléden Nem csitulnak az indulatok (Folytatás az 1. oldalról) Hiszen azok, akik visszakapták földjüket, és jó néhány munka- nélküli is ettől reméli a megél­hetését. Az önkormányzati tes­tület határozata szerint három­százharminchat férőhely lesz, amennyiben ez kevés lenne, a Táncsics iskola lebontott épüle­tének telkéből felajánlanak any- nyit, hogy valamennyi árus el­férjen. Ez a döntés — ami nem tetszik nekünk — így is, úgy is fordítható. Az az igazság, hogy mi mindig is az összedőlt isko­la egész területét kértük. Mert akkor a baromfipiactól kezdve mindenféle árusítást itt lehetne megoldani. S egy kerítéssel le­zárnánk az Eötvös teret. Nos, úgy látszik két hónapi mun­kánk, tervezgetésünk kárba ve­szett. Mert nem vették figye­lembe az elképzeléseinket. A beadványunkban javasoltakból egyetlen szó nem teljesült. Ta­lán csak az, hogy először száz­húsz férőhelyet akartak kialakí­tani, most pedig háromszázhar­minchatot. A másik gond az, hogy az árakkal megosztották a piacot. A szabad területen lesz olyan asztal, amiért évente huszonegyezer, és olyan, ame­lyért havi kétszáz forintot kell fizetni. Ki fogja mindezt igazsá­gosan elosztani? Öldöklő harc dúl majd azért, hogy ki jáijon jobban, mert mindenki az ol­csóbb alkalmatosságot szeret­né. A végén a pénz dönti el, hová menjen a kereskedő, illet­ve az őstermelő. Eddig békes­ség volt közöttünk. Rossz előér­zetem van, „megesszük” egy­mást. Egyben bízhatunk, a kö­vetkező képviselő-testület meg­szívleli a javaslatainkat. Hegedűs Ferenc, ugyancsak a piaci termelők érdekképvise­lője, hasonlóan vélekedett. Megjegyezte, az új asztalok úgy néznek ki, mint a satupad. A szabad piaci részre szánt al­kalmatosságok is igen gyatrák, a tetejükről a vevő nyakába csorog majd az esővíz. Hosszas előkészítés Az üzletház és fedett piac építése jó ütemben haladt. Ügy látszott, hogy semmi nem veszélyezteti az augusz­tus 20-i átadást. Viszont a szabad piac kivitelezésére — tudtuk meg Zakar Ferenctó'l, az Avantgarde Kft. tulajdo­nosától, tervezőmérnöktől — későn köttetett meg a szer­ződés, a hosszas előkészítés miatt. (Ennek persze előnye is volt: a legjobb megoldáso­kat vették figyelembe.) A lendületet fékezte a szerviz­út lezárása körüli vita, peres­kedés, valamint egy földká­bellel kapcsolatos teendők. Ugyanakkor a zárt csarnok­nál egy sajnálatos haláleset három hétre visszafogta az építkezést (le kellett állni, il­letve némely feladatokat át­ütemeztek). Ráadásul a ko­rábbi szerződésben nem rög­zített pótmunkákat is fontos volt elvégezni. A tervezőmérnök szerint építészetileg helyes az ön- kormányzatnak az a dönté­se, hogy a piacot és az Eöt­vös teret nem kerítéssel, ha­nem egy létesítménnyel kell elzárni egymástól. Vé­gezetül Zakar Ferenc el­mondta, nem mérték fel pontosan az induláskor, hogy milyen rendkívüli fel­adatra vállalkoztak. Hiszen a kétszázmillió forintos be­ruházáshoz sajátos módon teremtették elő a pénzt, ami igen sok energiát emésztett fel. Tagadhatatlan, hogy az augusztusi átadás lett volna az igazi befejezése — az előkészítéssel együtt más­fél évig tartó — monstre építkezésnek. A műszaki át­adás szeptember 15-én kez­dődik. Fontos a higgadtság Annak a szempontnak kell érvényesülni — tájé­koztatott bennünket Banai Benő, a polgármesteri hiva­tal mezőgazdasági és vállal­kozási csoportjának vezető­je —, hogy a Kossuth téren hosszú tá\ra megteremtőd­jenek a piaci árusítás felté­telei. Fontos a higgadtság. Mert az önkormányzatnak és a kereskedőknek, őster­melőknek egy érdeke lehet: a lakosság minél színvona­lasabb ellátása. Valójában a tervező egy Utolsó simítások a vásár- csarnokon Erdősi Agnes felvétele nagy fedett csarnokot álmo­dott meg az 1980-as évek­ben az Árpád, a Selyem, a Kossuth Ferenc utca és a ka­tolikus parókia közötti terü­letre. Itt fel is épült a Royal és Opál Áruház. Aztán a ké­sőbbiekben be kellett látni, hogy az eredeti terv megva­lósítása az önkormányzat, de a leendő beruházó(k) anyagi erejét is meghalad­ná. Ezért írt ki a város pá­lyázatot üzletház, fedett és szabad piac építésére. A fent említett telek esetleges bővítésére kínálkozott egy megoldás: a tőszomszédság­ban ledőlt iskola helye. Az osztályvezető cáfolta azt, hogy a képviselő-testület korábbi döntésekor óriásit tévedett volna, amikor úgy határozott, a hajdani piac te­rületén valósuljon meg a be­ruházás. A tervezés idősza­kában készített felmérések még nem lehettek abszolút pontosak. Annál is inkább, mert kétséges volt, hogy há­nyán kapják vissza a földjü­ket, s közülük kik akarnak árusítani; a leendő tarifák­ról sem dönthettek még ek­kor. Végül is az építkezést elkezdték, ám a jelentkezők száma az utóbbi időben raj­zolódott ki. Banai Benő akként véle­kedett, a jelenlegi ideigle­nes piac háromszázhatvan­öt asztala nincs teljesen ki­használva. Jó néhányan egy­fajta biztonságból jelentkez­tek, még ha nem is árulnak rendszeresen. Indokolatlan az aggodalom — jóllehet a kereskedők, őstermelők szá­ma gyarapodott az új földtu­lajdonosokkal ha véletlenül mégis kevés lenne a három­százharminchat férőhely, a zárolt területből kielégíthe­tik a további igényeket. Az osztályvezető szerint egye­sek felhevítették a hangula­tot azért, mert attól féltek, nem lesz elég hely. Sajnála­tos, hogy ezzel társaiknak fölösleges izgalmat okoz­tak. Egyébként a polgármes­teri hivatal, valamint a ke­reskedők és őstermelők megválasztott képviselői közösen kidolgozzák, hogy milyen szempontok alapján osztják majd el az asztalo­kat, illetve férőhelyeket. A döntés joga az érdekképvi­seleté, az önkormányzat csak mint beruházó lesz je­len. * Érthető' a drukk — Véleményem szerint feltétlenül kell a háromszáz­hatvanöt asztal — mondta Wilhelm Jánosné kereske­dő. — Hiszen a heti piaco­kon minden asztal foglalt. Sőt vannak, akik a földön árusítanak. Felvetődik az is, hogy hol fogunk parkol­ni? Ugyanis a kereskedők és őstermelők jó része ko­csival hozza az árut. Elkép­zelhető, hogy lesz versen­gés a férőhelyekért. Ugyan­is egyáltalán nem mindegy, hogy valaki a sor szélén ki­pakolhatja a portékát — a vevő hamarabb megtalálhat­ja, vagy jóval bentebb kell cipelnie. A megélhetésünk forog kockán, ezért érthető ez a drukkolás. Rajta József kereskedő igen tömören válaszolt kér­désünkre: — A leendő férő­helyek elosztása nem lesz könnyű és kellemes feladat. Voltaképpen minden válto­zás idegesítő egy kicsit. Ha megnyílik a piac, helyreáll a rend, és gondolom, min­denki megnyugszik. F. F.

Next

/
Thumbnails
Contents