Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-15 / 216. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK 5 Olvasói panasz Szentendréről Milliókat keres — segélyt kap? A Szentendre feletti hegyekben, a Pismányban lakik Ta- kácsné Szűk Mária. A hegyoldal jelenleg is nagy átalakuláson megy végig. A kis hétvégi házakból pompás üdülők, téliesített lakóházak épülnek, és egyre-másra emelkednek ki a gyümölcsfák lombjai közül. Cikkünk főszereplőjének környékén is folynak az építkezések. Mindehhez sokféle olyan mellékkörülmény tartozik, amelyet Takácsné Szűk Mária sérelmesnek tart, és közérdekű bejelentéseivel a megfelelő hatóságokat már megkereste. Ezután járt szerkesztőségünkben, kérve, hogy írjuk meg gondjait. Pilis község évszázadai A néhai kántor falutörténete A városból a domboldalon felvezető egyik út a Cseresznyés utca. Jelenleg keskeny és egyirányú, de a jövőben szélesítésére lenne szükség. A lakásbővítésekből származó sittet és földet az ottani tulajdonosok sok helyen módszeresen felpakolták az út oldalára, hogy ne kelljen szállítási és lerakási díjat fizetniük. A megspórolt pénz idővel viszont az önkormányzatot terhelheti, ha mégis szélesítésre kerül a sor. Az engedély nélkül lerakott törmelék mellé már szemétdombok is magasodtak, amelyeket konténerekbe rakva szállíttatott el a helyhatóság. Takácsnénak emellett különösen jelenlegi szomszédjával van problémája. Koci- ha Tibor meglévő fővárosi lakása mellett sorban megvette, és pazar üdülővé felújítva adta el a környékbeli épületeket. Takácsné szerint ezt több ízben az építési előírások megszegésével tette. Ráadásul a Vadrózsa utca, ahol az építkezések folynak és Takácsné él, szinte egy Trabantnak is keskeny, ezért ide teherautók behajtása tilos. Ennek ellenére a súlyos gépkocsik folyamatosan térnek ide építőanyaggal megrakodva. Volt már olyan is, amely a kerítéseket megrongálta. A szentendrei asszonyt különösen az háborítja fel, hogy miközben vélemény szerint szomszédja ingatlanüzleteivel milliókra tesz szert, és tisztázatlan a bevallott jövedelme, felesége három gyermekük nevelésére támogatást kap az önkormányzattól. Takácsné úgy véli, a helyhatóság nem áll a helyzet magaslatán, mivel adófizető állampolgárok pénzét segélyként egy magát nyíltan Szentendre leggazdagabb emberének valló személynek folyósítja. Nagy Antal, a város jegyzője Takácsné Szűk Máriának írt válaszában kifejti: Cseresznyés utcai építési törmelék nincs, valamint Koci- ha Tibor minden építési hatósági engedélyt beszerzett, amelyek jogerőre emelkedtek. A népjóléti iroda a támogatás odaítélésekor jogsértést nem követett el, mivel azt jogosan állapította meg. Takácsné bejelentése nem elég arra, hogy a hivatal erre szakosodott köztisztviselői nyomozó hatóságként jáija- nak el, mert erre jogkörük nincs. Egyben kéri a bejelentőt: Kociha Tiborral kapcsolatos ellenszenvének kifejezésére a hivatal közreműködését a jövőben mellőzze. Németh Gábor polgár- mester válaszában már elismeri a sitthegyek létezését, és a teherautók behajtásával kapcsolatban azt írja: erre engedélyt adott az önkormányzat azzal a feltétellel, hogy a bekövetkező rongálódást kötelesek felszólítás nélkül kijavítani. (nánási) Aligha lehetne sok hasonló példát idézni a cselekvő lokálpatriotizmusra, faluszere- tetre, mint amilyennel a közelmúltban szolgált Pilis Nagyközség Önkormányzata. A képviselő-testület egyöntetű döntése nyomán ugyanis megvásárolták a Pilis története című több száz oldalas kéziratgyűjteményt Csilló Mihály tudós szerző hagyatékából és reprezentatív könyvvé szerkesztve közreadták azt. Ezzel első ízben vehette kézbe az olvasó Pilis „nyomtatott betűkkel és könyvalakban kiadott falutörténetét”. Az iménti szavakat már a település polgármesterének a históriáskönyvhöz írt előszavából idéztük. Dr. Illa- nicz Györgynek elvitathatatlan érdeme van abban, hogy az alig két esztendeje elhunyt helytörténész, a pilisi evangélikus gyülekezet évtizedekig köztiszteletben álló kántora csaknem ötvenéves kutató, levéltári gyűjtőmunkájának eredménye közkinccsé vált. Dr. Illa- nicz azt vallja: rendkívüli jelentősége van annak, érthető módon, hogy évtizedek pangása után Pilis az utóbbi négy évben anyagiakban, infrastruktúrában tisztes mértékben gyarapodott, a gazdagabb, a teljesebb élethez azonban a szellemi értékek elválaszthatatlanul hozzátartoznak. „Ez a könyv” — írja a polgármester — községünk sok gonddal, küzdelemmel, fájdalommal és szomorúsággal, de örömmel, boldogsággal, építéssel, hittel és előrehaladással együtt volt múltját mutatja be. Ezért olyan drága alkotás... Úgy vegye a tisztelt olvasó a kezébe a könyvet, hogy gondoljon arra: aki nem ismeri községe, szülőfaluja múltját, az nem ismeri jelenét és soha nem fogja megérteni — bármilyen legyen is — jövőjét. ” * De ki volt a szerző, Csilló Mihály? 1985-ben, 70 esztendősen, 47 éves gyülekezeti munka beszámításával ment nyugdíjba, 51 évig vezetett énekkart, egész életét a pilisi gyülekezetben töltötte. ÉdesCSELLÓ MIHÁLY PILIS TÖRTÉNETE PI1.1S 1994 apja szabómester volt, a gyülekezet gondnoki tisztét látta el, fiát a miskolci evangélikus tanítóképzőbe íratta be. Egy helyütt az olvasható: kereken huszonhatezer templomi, temetési és, esküvői szolgálatot tudhatott maga mögött. Nem csak kántor volt, hanem falukutató is. „Mindig izgatott a múlt — vallotta. — Izgatott az a kérdés, hogy Budapest és Szolnok között létrejött település fejlődése miként ment végbe a török megszállás után. Honnan jöttek őseink, milyen feltételek között kezdték életüket itt, az elhomokosodott Duna—Tisza közén?” * A csaknem háromszáz oldalas, az Akadémiai Nyomdában készített falutörténet tudományos rendszerezettséggel és igénnyel ad szinte teljes képet Pilisről. Eredeti dokumentumok segítségével és közreadásával mutatja be a szerző a község földrajzi elhelyezkedését, a híres családokat, a Pilisi, a Szilassy, a Beleznay családot, ismerteti az evangélikus templom történetét, a többi műemléket, egyházi levéltári adatokat és jegyzőkönyvi töredéket szemléz. Élvezetes szép magyar nyelven írja le a község keletkezését, az újratelepülés kezdeteit, az evangélikus gyülekezet történetét, név szerint sorolja az első betelepülőket, és elmondja ami a község nevéről tudható. Mint minden jelentősebb magyarországi településnek, Pilis múltjának is nélkülözhetetlen része az iskolák és azon belül is az egyházi iskolák históriája. Csilló Mihály munkájának külön értéke, hogy bepillantást nyújt valaha volt tudós Horeczky Sámuel „oskolatanító úr” életébe és az öreg kántor visz- szaemlékezése nyomán a régi kántorok hivatással teli munkájába. A XVIII. század elejétől-közepétől veszi számba a gyülekezet lelkészeit, segédlelkészeit, az egyház- község tanítóit, Pilis község jegyzőit, bíráit. * • Minden bizonnyal nemcsak az alföldi település lakói olvassák majd nagy érdeklődéssel a híres pilisiekről szóló történetet és nemzetünk nagyjainak pilisi kapcsolatait. Külön-külön fejezetek találhatók Petőfi Sándor pilisi barátairól, Petőfi István pilisi esküvőjéről, Kossuth Lajos pilisi kapcsolatairól, Krúdy Gyula pilisi útjairól, és megtudhatják a mai fiatalok is, hogy miért van Kármán József utca Pilisen!? Természetesen bemutatja Csilló Mihály a régi céheket, takácsokat és más falusi szövőmestereket, a téglagyártó földmíveseket, s azt, hogy „milyen csekélység volt a munkás 1910-ben". Még napjainkban is távoli földrészekről érkeznek hírek a szörnyű betegség, a kolera pusztításairól. „Aki nem tudja, az talán el sem képzeli —- íija Csilló Mihály —, hogy ez... hazánkban sőt községünkben is többször felütötte .fejét... Anyakönyvi bejegyzések alapján állíthatom, hogy Pilisen 1836. évben volt a legsúlyosabb járvány. Ebben az esztendőben július és október között 36-an haltak meg kolerában. Volt olyan nap, hogy öten is.” * A szerző saját élete egyes mozzanatainak ismertetésével 1944—1945-ig jut el a falu krónikájának a megírásában. Követői, tisztelői, a település mai vezetői, élükön a polgármesterrel, az utóbbi négy esztendő dokumentumszerű ismertetésével egészítik ki azt. Megtalálhatjuk a könyvben a többi között a község elöljáróinak, a polgár- mesteri hivatal dolgozóinak névsorát; azok neveit, akik óvodában, iskolában nevel- ték-nevelik a gyermeket, az ifjabb korosztályokat; a különböző intézmények vezetőinek, alkalmazottainak a nevét és 1990-től az anyakönyvi adatokat. Születtek, házasodtak, meghaltak... Miként évszázadok óta, Pilisen napjainkban is az élet a maga törvényszerűsége szerint megy tovább. A Pilis történetét feldolgozó, fényképekkel illusztrált könyv, amelynek címlapját a község tavaly alkotott új címere díszíti, a polgármesteri hivatalban megvásárolható. (deregán) Az érem másik oldala A polgármester véleménye Zsófialigetról Az utóbbi időben sokat lehetett hallani arról, hogy Kerepestarcsa Zsófialiget községrészének a lakói elégedetlenkednek amiatt, hogy az önkormányzat nem építi meg az ígért aszfaltutakat a környék utcáin. Az elégedetlenség végül azt eredményezte, hogy Zsófialiget lakói augusztus 26-án ultimátumot intéztek Rapavi Józsefhez, Kerepestarcsa polgármesteréhez, melyben követelik, hogy a polgármester úr számoljon el a polgárok által befizetett pénzzel — telkenként 45 ezer forintot kellett befizetni korábban a csatornahálózat építésére —, amelynek szerintük az útépítésre is elégnek kellett volna lennie. Megkérdeztük a polgármester urat, akinek egy kicsit más volt a véleménye az ügyről, mint az „ultimátum” készítőinek. Mint mondta, neki nincs mivel elszámolnia, hiszen Zsófialiget lakói nem az önkormányzatnak — még kevésbé magának a polgármesternek -— fizették be a pénzt, hanem a Víz- és Csatornamű Társulatnak, amely külön bankszámlával rendelkezik és az önkormányzattól szervezetileg külön működő egység, és egyébként is, abból a pénzből, amit a polgárok csatornaépítésre fizettek be, nem lehet utat is építeni. „Ugyanazt a pénzt, csak egyszer lehet elkölteni: vagy csatornára, vagy útra” — mondta a polgármester. Rapavi József szerint nem állja meg a helyét az „ultimátum” íróinak az az állítása sem, miszerint Zsófialige- tet mostoha településrészként kezelné az önkormányzat és ezért nem aszfaltozzák le a környék utcáit. Elmondta, hogy a korábbi tervekben szereplő Rákóczi körúton, Árpád-vezér utcán és Szent László utcán kívül elkészült az út a Thököly, az Iskola és a Báthori utcákban is. Ézzel kapcsolatban korábban Zsófialiget polgárainak, sem Pelyvás Dániel képviselőnek nem volt észrevétele, így érthetetlen, hogy most miért követelik az Attila utcában és környékén is az útépítést — vélekedett a polgármester. Egyébként — folytatta Rapavi — a zsófialigeti útépítések összköltsége ebben az évben 32 millió 100 ezer forintot tett ki, míg például ófaluban 23 millió 321 ezer forintot, újfaluban pedig 22 millió 50 ezer forintot költöttek útépítésre, az elmúlt négy évben pedig az összes kistarcsai beruházás összegének (151 millió 802 ezer forint) több, mint 37 százalékát (57 millió 392 ezer forint) kapta a zsófialigeti rész, holott a körzet lakossága a kistarcsai lakosság számához képest csak 28 százalék. Ezek az adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a község vezetői egyáltalán nem bánnak mostohán Zsófia- ligettel, mint ahogy azt az „ultimátum” írói szeretnék elhitetni a környék polgáraival, sőt... Végül a polgármester úr kitért Mészáros Istvánnak arra az állítására, miszerint előre el volt döntve, hogy ki fogja végezni az útépítési munkálatokat Zsófialige- ten, és ezért esett el ő és cége — az Euro- via — a megbízástól. Rapavi József szerint ilyesféle praktikákról szó sincs. Az útépítésre szabályos versenytárgyalást írtak ki, a borítékbontásnál és a pályázatok megvizsgálásánál pedig többen — köztük a képviselő urak is — jelen voltak. Egyszerűen az történt, hogy a végső győztes Gildex Kft, több mint 13 millió forinttal olcsóbban (24 millió 699 ezer 600 forint) vállalta a munkát, mint az Eu- rovia (37 millió 802 ezer forint) így természetes, hogy Kerepestarcsa vezetősége — és nem egyszemélyben Rapavi József — a Gildex Kft. mellett döntött — mondta a polgármester. Ez tehát az érem másik oldala, a polgármester véleménye, amely szöges ellentétben áll, az — ultimátum — szerzőinek véleményével, és amelyet Rapavi József — állítása szerint — dokumentumokkal is alá tud támasztani. Fenyvessy Richárd így is lehetne Nem vagyok haragtartó ember, nem is voltam az soha. Tegnap felhívott telefonon a Volánbusz információs szolgálatától egy úr — mert valóban az volt —, és elnézést kért azért, amiért, mint azt tegnapelőtt olvashatták, kellemetlenséget okoztak nekem az információnál. Csak egy vagyok azok közül, akik ilyen helyzetbe kerültek, de én megírtam. Más ezt sem teheti meg. Ha azonban egy írás ilyen hatást válthat ki, nos akkor úgy érzem, mégiscsak megéri felhívni a figyelmet az ilyen és ehhez hasonló esetekre. Az úr nagyon korrekt volt, ahogy az Európában szokás. Köszönöm. , , , Függőben a kompügy A százhalombattai komp sorsa továbbra is függőben maradt, bár több jelentkező is benyújtotta pályázatát az üzemeltetésre. A szeptember 7-i nyitótárgyaláson az Autohaus Kft., a Dunayacht Kft. és Mátyás György vállalkozó ajánlatát vette át a pályázatot kiíró DIR ’94 Dokumentációs Iroda. Az ajánlattevők pályázatukban összefoglalták a tulajdonukban lévő hajó és komp műszaki adatait és az utaztatásra vonatkozó részletes üzleti tervet. A szeptember 14-én tartott második tárgyaláson kiderült, hogy a DIR ’94-nek nem állt már módjában döntést hozni, ugyanis a jelentkezők kivétel nélkül önkormányzati támogatást igényeltek pályázatukban, így a döntést a város képviselő-testületének kell meghoznia. A legközelebbi önkormányzati ülésre október 6-án kerül sor, addig tehát biztos, hogy Tököl és Százhalombatta között továbbra sem közlekedik komp a Dunán. V. Cs.
