Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-13 / 214. szám

PEST MEGYE1 HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. SZEPTEMBER 13., KEDD Jól fésült szerb parlament Szabályoznak a szomszédban A szinte egész Európában elterjedt kedvezőtlen értéke­lés hatására a szerb parla­mentben nagyban készül az új ügyrendi szabályzat, amely — elvileg és elméle­tileg — talpig korrekt úri­embereket farag a trágárko- dó, egymást (olykor nem ok nélkül) legazemberező képviselőkből. A dokumen­tumot előkészítő munkacso­port ugyanis kiszivárogtat­ta, hogy az új szabályzat ha­tálybalépése után tilos lesz egymást tolvajnak, tömeg­gyilkosnak, fasisztának és hasonlónak nevezni. A te­rembe például be sem lép­het a tisztelt honatya, ha al­kohol hatása alatt van, vagy­is ha részeg. Nem sérteget­het, nem ihat, nem replikáz- hat kedvére és még sok min­dent nem tehet, ami eddig annyira jellemezte ezt a (ki­csit sem) tisztelt házat. Legyünk azonban naivul jóhiszeműek, és tételezzük fel, hogy az új ügyrendi sza­bályzattal megtörténik a csoda, és ezután a belgrádi ház padsoraiban csak gentle­manok foglalnak majd he­lyet. Hogyan fogja — példá­ul —- egy angol képviselő jellemezni saját alsóházá­nak üléshangulatát, ha kive­szik a szótárából a minden ocsmányságra magyaráza­tul szolgáló „balkáni” szót? Persze, nem kell nagyon ko­molyan venni ezt a „csoda­tevő” szabályzatot,, mert tő­lünk délebbre szinte sportot űznek abból, hogy nagy ko­molyan meghoznak egy tör- tényt, vagy más állami elő­írást, és azon nyomban el is felejtik. (b. m.) Brandenburgi és szászországi választás Nem lesz koalíció Szászországban a keresz­ténydemokraták (CDU), Brandenburgban a szociálde­mokraták (SPD) alakíthat­nak az eddigi négy év he­lyett öt évre egyedül kor­mányt a vasárnap megtartott tartományi választások után. A tegnap hajnalban nyil­vánosságra hozott, végleges­nek tekinthető eredmény sze­rint a legnépesebb keletné­met tartományban, Szászor­szágban a CDU a szavaza­tok 58,14 százalékát Szerez­te meg (1990: 53,8), a terüle­tét tekintve legnagyobban, Brandenburgban pedig a szo­ciáldemokraták a voksok 54,14 százalékát (1990: 38,2). Mindkét tartományban igen karizmatikus vezető tes­tesíti meg a pártot, sokak szerint nem pártprogramok­ra, hanem „atyafigurákra”, ,jó uralkodókra” adták a voksokat: Drezdában a Nyu- gat-Németországból jött Kurt Biedenkopfra, Branden­burgban a volt egyházi veze­tőre, Manfred Stopéra, aki­vel a keletnémetek szívesen azonosulnak. A politikában szinte minden meg­történhet. Tehát, ha egy politikus tagadja, hogy valamit mondott, ak­kor nem lehetünk bizonyosak ab­ban, hogy valóban nem mondta. Ha van, aki az ellenkezőjét állítja, s dokumentuma, tehát bizonyítéka is van állításának igazolására, de az érintett nem igényli ezt a bizo­nyítást, akkor... A kétség máris beköltözött a lelkűnkbe. Persze nem mindig megy vérre a dolog. Van, amikor egy kézlegyintéssel, egy mosollyal el lehet intézni az egészet. S van, amikor nem is az a fontos, hogy a tény valóban tény-e, hanem az, hogy valami beleke­rül az emberek tudatába. Vagyis, ha közvélemény-formáló­vá válik. És ha valami már formálja a közvéleményt, akkor nem érdekes az ok, csak az okozat. Társaságban mondta el egy tanult barátunk a „hírt”. Szörnyülködve ismertette meg a társaságot a honvédelmi miniszter minapi tájékoztatójának tartalmával. E szerint a honvédségi raktárakban csupa 37-es bakancsot és 150 cen­timéter magasságú honvédeknek való ruházatot találtak. Eddig a hír. De mit is hordoz ez az információ? Barátunk szerint azt, hogy íme, ha nem szakember csinál valamit, ab­ból csak ilyen szörnyűség jöhet ki. Bezzeg most! Nos, vizsgáljuk meg közelebbről ezt a kérdést! Azt az ál­lítást, hogy ez valóban elhangzott a miniszter szájából, fo­gadjuk el ténynek, bár — az említett tanult barátunkon kí­vül — nem találkoztam olyan személlyel, aki e híradást lát­ta-hal lotta volna. Meggyőződésem, hogy a bakancsrendelés nem miniszte­ri feladat. Az előző miniszter sem foglalkozott ilyesmivel. Lényegesen alacsonyabb szinten álló miniszteriális vagy honvédségi vezető rendelte meg ama kis méretű bakancso­kat. Viszont: 1990 után a honvédségben — még a maga­sabb szinteken is — helyükön maradtak a régi, mondhatni Közel félmillió aláírás Erdélyben Az RMDSZ javaslatát támogatják A szükséges 250 ezer he­lyett 450 ezer aláírás gyűlt össze a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ki­sebbségi oktatási törvényja­vaslata mellett, annak az igénynek alátámasztására, hogy a törvényhozás tűzze napirendjére a tervezetet. Mint ismeretes, az RMDSZ azért dolgozta ki saját javas­latát, mert a tanügyi törvény­nek a képviselőházban a többség által megszavazott szövege sok tekintetben kor­látozza a romániai magyar nyelvű oktatást. A területi szervezetek ve­zetői, mint arról az RMDSZ hétfőn tájékoztatott, vasár­A Szávának és a Dunának „egy a hangja” — hirdette zágrábi látogatásán pontifi­káit miséjében II. János Pál pápa, és a hétfői olasz sajtó megítélése szerint a pápai mi­sére összegyűlt hatalmas tö­meg zavarba jött attól, hogy a katolikus egyházfő megbocsá­tásra, az ellenség szeretetére szólította fel a keresztényeket. II. János Pál hitet tett a hor- vát nép szuverenitása és füg­getlensége mellett, de csaló­dást okozott azoknak, akik ab­ban reménykedtek, hogy a pápa támogatni fogja a szer- bek elleni keresztesháborút — írták az olasz lapok. A katolikus egyházfő azt nap Kolozsváron összegez­ték az akciót, átadták az alá­írásokat tartalmazó íveket. Az eredmény annál is jelentő­sebb, mivel az aláírásgyűjtés a szabadságidőszakban, okta­tási szünetben, a mezőgazda- sági munkák idényében zaj­lott, alig három hét alatt. Az aláírások nagy száma tagad­hatatlanul bizonyítja a ki­sebbségi oktatási törvényter­vezet jelentőségét és szüksé­gességét, és a romániai ma­gyarság kulturális autonómiá­jának fontos dokumentumá­vá emlete azt. Ismét megerő­sítést nyert, hogy az RMDSZ érdekvédelmi céljai kifejezik a romániai magyar­hangsúlyozta, hogy a volt Jugoszlávia helyén született valamennyi államnak joga van a szuverenitásra, és ezt nem lehet nemzetközi téren megtagadni tőlük. „Ha ezt a nemzetközi jogi-etikai alap­normát vesszük figyelembe, világosan látszik, hogy Bal­kánon kitört háború, mely még ma is annyi áldozatot szed Bosznia-Hercegoviná­ban, semmivel nem igazol­ható” — mondta II. János Pál. A pápa, aki elvetette, hogy a nacionalista konflik­tusnak vallási okai lenné­nek, azt emelte ki: a hitnek egyesítőnek és mindenki­ság érdekeit — hangsúlyozta az RMDSZ közleménye. A területi szervezetek elnö­kei tájékoztatást hallgattak meg a román—magyar szezö- dés megkötése érdekében folytatott tárgyalássorozatról, valamint az RMDSZ vezetői­nek a magyar és a román kül­ügyminiszterrel folytatott megbeszéléseiről. A résztve­vők javaslatokkal egészítették ki az ügyvezető elnökség és a magyar kormány soron követ­kező találkozójának tematiká­ját az oktatás, gazdaság, kultú­ra, közigazgatás, környezetvé­delem, népjólét és az erdélyi magyarságot érintő más kér­désekben. nek áldást nyújtónak kell lennie, mint a térséget átsze­lő és egymába futó folyók- nak: a Szlovéniából eredő, a Horvátországon átfolyó Szá­vának és a vele Szerbiában találkozó Dunának. A pápa megbékélést és megbocsátást sürgető szavai nemcsak a horvát katoliku­sok számára jelentenek ne­héz feladatot. Az ortodox szerbek részéről is hiányzik a készség, amit jól mutat, hogy a pápa ökumenikus mi­séjén csak egy nyugdíjas or­todox pap vett részt, jóllehet a Szentszék a szerb ortodox egyház vezetésének is kül­dött meghívót. A nagyvilág hírei Az új magyar kor­mány olyan körülménye­ket kíván teremteni, hogy a tavalyi 20 száza­lékos visszaesés után is­mét érezhetően növeked­jen a Németországba irányuló magyar kivitel — mondta Kuncze Gá­bor belügyminiszter teg­nap Hamburgban. Jk Göncz Árpád köztársa­sági elnök tegnap megér­kezett a mongol főváros repülőterére. A köztársa­sági elnököt vendéglátó­ja, Punszalmágin Ocsir- bat államfő fogadta. 9k Tegnap életbe lépett a román kormány nyá­ron kiadott 50/1994 szá­mú rendelete, amelynek értelmében minden ro­mán állampolgár 15 ezer lej határátlépési il­letéket kell hogy fizes­sen, amikor kilép az or­szágból. Ez nem egészen 9 dollár a jelenlegi árfo­lyamon. Moszkva lemondta a Dalai Láma idei oroszor­szági látogatását. Ez de­rül ki a tibeti buddhista fő­papnak az orosz televízió­ban hétfőn elhangzott nyi­latkozatából. * Repülőgép zuhant a Fehér Ház parkjába, he­lyi idő szerint hétfő haj­nali két órakor, de az amerikai elnök otthonát és hivatalát magába fog­laló épületben — az első hírekkel ellentétben — nem okozott kárt. A zágrábi mise római visszhangja A háború nem igazolható VÉLEMÉNY A miniszter mondta? a szocialista vezetőállomány tagjai, akik vagy Moszkvá­ban tanulták meg a ruharendelés tudományát, vagy itthon a Párt (MSZMP) ellenőrzése alatt álló tisztképző intézmé­nyekben, netán éppen valamelyik pártiskolán. Az 1947 utáni rendszerváltozás idején Farkas Mihály nyugodt lélekkel szórhatta ki vagy vitethette akasztófa alá a régi rendszerben nevelkedett tiszteket, mert itt volt a szovjet hadsereg, amely szükség esetén biztosította volna (mint ahogy ’56-ban biztosította is) a szocialista „rendet”. 1990 után néhány nyugdíjazott vagy civil pályára alkalmas szakmával rendelkező tiszten kívül senki sem hagyta el a honvédséget, mert az új rendszernek nem volt másik kato­nasága, idegen hadsereg támogatása meg szóba sem jöhe­tett. Tudomásom szerint még a volt politikai tiszteket sem küldték el, hanem átminősítették őket nevelőtisztekké. A demokratikus kormány — nem rendelkezvén fizikai erővel — csak nagyon óvatosan és nagyon diplomatikusan nyúl­hatott a hadsereg diktatórikus hagyományaihoz. így hát he­lyükön maradtak a ruharendelők. Akik — feltehetően — marxista—leninista szellemben végezték munkájukat to­vábbra is, és nyilván úgy gondolták, hogy a hadsereg visz- szafejlesztése a katonák liliputizálását jelenti. A miniszter személyes felelőssége kétségtelen: miért ne­vezett ki (ajánlott kinevezésre) olyan hadseregparancsno­kot, aki megtűrt olyan alparancsnokokat, akik helyükön hagyták e ruharendelőket? De hát a demokratikus hadügy­miniszter csak a Moszkvában végzettek közül válogatha­tott! így is megkapta egy kommunistából liberálissá átala­kult rádiós szakembertől az elmés kérdést: „Vajon a főtisz­tek megbíznak a kormányban?” Tehát, ha igazat mondott társasági barátunk, akkor az új miniszter egy kicsit melléfogott. (Persze e szakemberkabi­netben mással is megtörtént ilyesmi.) Még sincs különö­sebb baj, mert számíthat a társadalom egy részére. Arra a részre, amelyet pártjának elődpártja „pallérozott”, így az­tán leszokott a gondolkodásról: mindent bevesz. Tanult ba­rátunk igen, de egy pincér ismerősöm már nem téveszthető meg ilyen átlátszó történetekkel. Ő ugyanis nem hagyta magát „pallérozni”. Megmaradt a józan paraszti észnél. S gondolkozni is szokott. De az is lehetséges, hogy a miniszter nem mondott ilyes­mit, esetleg éppen az ellenkezőjéről beszélt, hiszen egy fél­időn át lojálisán együtt dolgozott MDF-es miniszterével (vagy nem?). De valakinek ki kellett találni ezt a hírt. Va­jon miért kelnek szárnyra ilyen nevetséges történetek? Mi­lyen alapon rugaszkodnak el ennyire a valóságtól? Mert ezt látják a magas politikában is. Hallottuk már szocialista vezetőtől azt a nevetséges állítást, hogy rosszabb állapot­ban veszik át az országot, mint ahogy 1990-ben átadták. Pedig az MSZMP Központi Bizottsága 1989. szeptemberi ülésén még ezt mondta a mai miniszterelnök: „...1971 óta megvásároltuk a látszólagos politikai nyugalmat és az élet- színvonalat, méghozzá külföldi (pontosabban nyugati — T. B.) forrásokból vásároltuk meg. És ennek az árát fizet­jük meg most, és fizetjük az elkövetkező években.” Négy évig az Antall—Boross kormány fizette, most a Hom-kabi- netnek, tehát a kölcsönök felvevőinek és elköltőinek kell törleszteni. Talán azért olyan kicsi az a honvédbakancs meg az az uniformis! Vagy egyszerűen arról van szó, hogy a „normális” méretű ruhák már gazdára találtak, s a raktár feltöltésére nincs pénze a honvédségnek. Úgy, ahogy az MSZMP Központi Bizottságának az ülésén elhangzott: évekig azzal leszünk elfoglalva, hogy a kölcsönöket vissza­fizessük. (Török Bálint)

Next

/
Thumbnails
Contents