Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-12 / 213. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. SZEPTEMBER 12., HÉTFŐ 5 Ötszázötven dolgozó sorsa bizonytalan Látlelet a ceglédi húsiparról Közhírré tétetik Hírcsokrot nyújtunk át olvasóinknak időről időre a me­gyénk településein megjelenő helyi lapokból. Önkor­mányzatok, pártok, művelődési házak, egyházi és más helyi közösségek adják ki ezeket a népszerű újságokat. Lapozgatva bennük újra és újra bebizonyosodik: rend­kívül gazdag, színes Pest megye településeinek élete. (Folytatás az I. oldalról) A létesítményt kitakarítják, a masinákat rendbe teszik a kol­légák. És persze lesz leltáro­zás, ami után mindent lepecsé­telünk. Egyébként ilyen ke­mény felszámolásra a magyar húsiparban eleddig nem volt példa. — Végül is miért nem talál­tak még napjainkig megol­dást? — Ebben több szerencsét­len tényező játszott össze. Bárhogy nézzük: az eljárás rendijén folyt le és senki nem követett el hibát. Az is kétség­telen, hogy nyáron nagyon ne­héz komoly érdeklődőt talál­ni. Ráadásul a felszámolás jú­niusban kezdődött, a kor­mányváltás időszakában. E tény elbizonytalanította és ki­várásra sarkallta a befektető­ket és pénzintézeteket. Ugyan­akkor a válságtünetek hihetet­lenül gyors kiéleződése is fé­kezte erőfeszítéseinket, az ügy megoldását. S gondot je­lentjeit) az is, hogy legalább nyolc hasonló nagyságú húsi­pari cég keres (privatizáció, felszámolás, csődeljárás vagy konszolidáció keretében) je­lentkezőt. A kormány mentőöve — Óhatatlanul felvetődik az, nem émé-e meg a kor­mányzatnak, hogy mentőövet dobjon a ceglédieknek ? — Az általunk leadott üzle­ti terv azt jelzi, hogy egy effé­le megoldás kedvezően hatna — kétszázötvenmillió forint pluszt jelentene — az állam­háztartásnak. Ez az összeg a működő cég különböző adó- befizetéseiből jönne össze, va­lamint abból, hogy nem kelle­ne ötszázötven elküldött dol­gozó után munkanélküli jára­dékot folyósítani. A kormány­nak érdemes lenne mérlegelni a lépést azért is, mert a ceglé­di gyár legalább húsz-, ha tő­keerős befektetőket találnánk, akkor akár harmincmillió dol­lár exportot tudna produkálni. Nyilván ehhez fontos lenne a keleti piac becserkészése is. Az sem lényegtelen szem­pont, hogy meg lehetne őrizni azt a kapacitást, amivel hosz- szú távon kapcsolódhatnánk a nyugati normákhoz, s amely bevonható a közös piaci rend­szerbe. S végezetül, ha a kor­mány kiáll a ceglédi húsüzem megőrzéséért, ez kedvező jel­zés lesz. a befektetőknek. — Szeptember 18-án lesz három éve, hogy az akkori földművelésügyi miniszter az­zal adta át ezt a világszínvo­nalú létesítményt: a nehéz kö­rülmények ellenére biztos, hogy ez a gárda talpon ma­rad... — .. .lehet, hogy ezt a beru­házást meg sem kellett volna valósítani. Hiszen Magyaror­szágon túl nagy a húsipari ka­pacitás. De ha már elkészült, a legnagyobb hiba az, hogy egy romhalmazba építették bele, s onnan utána nem tud­ták kiemelni. — Tehát már mindennek vége. — Üzleti tervek készültek, amelyek pénzügyi finanszíro­zásáról még mindig tárgya­lunk. Akárcsak az esetleges kormányzati segítség feltétele­inek a megteremtéséről. Mert ezt az esélyt sem adtuk fel. Meghirdettük a tőkebefekte­tői programot — így a nyár utóján érezhető némi mozgás. Reményt ad a létesítmény mű­szaki és technológiai világ­színvonala is. S természete­sen az, hogy a ceglédi gyár ve­zetői és munkatársai türelem­mel és legjobb tudásukkal se­gítik az elmozdulást. Végezetül Jendrolovics Pál elmondta még, amennyiben bekövetkezik a legrosszabb, akkor az ötszázötven munka­társ jogos követelését a vagyo­nértékesítés bevételéből kí­vánják rendezni. Voltaképpen a ceglédiek három évvel ezelőtt is érez­ték, a gyár nem képes a régi vállalati keretek között ered­ményesen működni, illetve azt, hogy a nagy céggel együtt a szakadékba zu- han(hat)nak. Ezért az önálló­sodásra törekedtek. Ám ezek a kezdeményezések meghiú­sultak. Jóllehet az ÁVÜ-hatá- rozatot hozott a részvénytársa­sági forma megalakítására és arra, hogy meghirdeti az rt. részvényeit. Ám ez a folya­mat elakadt. Azért, mert a hi­telkonszolidáció nem jött lét­re a cégnél. Június 2-án a fel-, számolási eljárás megszakítot­ta az átalakulást. A cégbírósá­gi bejegyzés nem történhetett meg, visszaállt az eredeti álla­pot. — Ezekben a nehéz napok­ban nincs-e szakadék ön és a munkatársak között? Vajon önt okolják-e? — kérdeztük Takács Mihály igazgatót. — Ilyenkor elkerülhetetlen, hogy ne legyenek a vezetőt hi­báztató hangok, hiszen nekem kell végrehajtani a felszámo­lásnál fontos feladatokat. Mi tagadás, az elmúlt három esz­tendőben többször felvázol­tam egy szebb jövőt, ami saj­nos, nem valósult meg, s ezt valószínű az én számlámra ír­ják. Bár mindent elkövettem, hogy ez a dráma ne következ­zék be. A történtek ellenére én továbbra is optimista va­gyok. Bízom abban, hogy ok­tóber 1-je előtt lesz befektető, ki újra indítja a ceglédi gyárat. — Elsősorban az amerikai és nyugat-európai megrende­lőkre figyeltek, s közben azt ta­pasztalni, hogy igencsak kiszo­rultak a magyar piacról. Ez is befolyásolta az összeomlást? — Valóban az 1980-as évek végétől az 1990-es esz­tendők elejéig a PENOMAH jelentős teret vesztett a hazai piacon. A ceglédi gyámál az idén ezt a folyamatot megállí­tottuk. Sőt az első félévben itt­hon több terméket értékesítet­tünk, mint tavaly a hasonló időszakban. Igyekeztünk javí­tani a színvonalat és a vevők kiszolgálását. Az utóbbit bizo­nyítja, hogy az Opállal kon­szolidálódott a kapcsolatunk. Hallgatni arany — E néhány hét alatt itt a gyárban nem volt egyszer sem lincshangulat. A kollégái tisz­teletre méltó önuralommal tet­ték a dolgukat. Végül is ön ki mert-e állni közéjük, hogy nagy baj van? — Valóban mindenki tisz­tességesen, fegyelmezetten te­vékenykedik ezekben a legne­hezebb napokban is. Rendbe teszik a gépeket, takarítanak, hogyha esetleg a legrosszabb következnék be, akkor ezt a létesítményt ne az enyészet­nek adjuk át. A felszámolás kapcsán akkor szóltunk a dol­gozóknak a bajról, amikor a Pest Megyei Bíróság kijelölte a felszámolót. Igazán nem az én bátorságomon múlott az, hogy előbb nem mentem a hír­rel az emberek közé. Egysze­rűen a felszámolás az utolsó percig bizonytalan volt. Még nem dőlt el az, felénk dobja-e a mentőövet a bank vagy az ÁVÜ. Úgy éreztük, káros len­ne üzleti szempontból idő előtt nyilvánosságra hozni egy nem biztos információt. Es persze pánikot sem akar­tunk kelteni. Hiszen amikor kimondatott a PENOMAH felszámolása, akkor is arról volt szó, hogy ez az eljárás nem sodotja el a ceglédi gyá­rat; s egy irányított eljárás ke­retében végig megtartjuk a dolgozóinkat, és úgy értékesít­jük az üzemet, hogy közben működtetjük. Sajnos ez az el­képzelés zátonyra futott. Első­sorban azért, inert a Budapest Bank nem adta meg az ehhez szükséges hitelt. Elterjedt a hír — Hallani olyan megjegyzé­seket, egyre inkább úgy látszik, hogy önök közül mindenki az utcán végzi. De egyes vezetők­nek könnyű lesz, mert ügyes­kedtek, s nem üres zsebbel vág­nak neki a munkanélküliségnek. — Bizony az elbocsátás után sokan csak munkanélküli segélyből élhetnének. Jóllehet az utóbbi évek bizonytalansá­ga miatt a dolgozóink mintegy harminc százaléka másodállás­ban is tevékenykedett. Innen a cégtől nem tűntek el dolgok. Minden megvan a továbbmű- ködéshez. Senki nem használ­ta ki az esetleges kínálkozó elő­nyöket. Apropó, szóbeszéd... Több hónapja elterjedt az a hír a városban, hogy én vettem meg a cég és az Opál Kereske­delmi Rt. közös húsáruházát. Annyi igaz, miután a részvény­társaság üzletrészét az ÁVÜ ár­verésre bocsátotta — a PENO­MAH élt az elővásárlási jogá­val —, megvásároltuk azt a hú­siparnak. — Ha az ötszázötven em­bert kitessékelik a kerítés má­sik oldalára, akkor szinte vala­mennyien állástalanok lesz­nek. Annál is inkább, mert a munkaügyi központ jelzése sze­rint aligha tudnak majd elhe­lyezkedni. Miben bízik még...? — Minden kolléga sorsa egy-egy dráma. Fájdalmas, hogy ez húsiparos dinasztiák­kal is megtörténik, amelyek idősebb családtagjai évtizedek óta ide kötődnek. S az is szo­morú, hogy kilencven ifjú tanu­lónak is tovább kell állnia. Fehér Ferenc 3ebec)ém?t'iamí pdgtef toriUc tol (sicmtm lírtiti FAKULTÁCIÓ formájá- ban működő művészeti okta­tás beindítására és a kulturá­lis tevékenységek összehan­golt irányítására tett javasla­tot a zebegényi önkormány­zatnak a Szőnyi István Mú­zeum Baráti Köre. A javasla­tot a képviselő-testület kö­szönettel elfogadta, s a meg­valósítás részleteit az ősz fo­lyamán beszélik meg a tele­pülés lokálpatriótái, barátai. ÚJ HARANGOT kapott az idei nyáron Zebegény-Új- völgy kápolnája. Július 30-án dr. Katona István váci segédpüspök végezte a szen- telési szertartást és szentmi­sét celebrált. Délegyházi Hírek !.•**« t ui Ketyí Kisélclf Ú|»hj »«cm*.» délegyház! hírek címmel rovatunkban először jelentkezik a helyi közéleti újság, amely szeptemberi számában közli a többi kö­zött az önkormányzát rende­letét a szociális ellátásokról, a délegyháziakat érintő vo­natmenetrendet és a megyei II. osztályú labdarúgó-baj­nokság délegyházi csoportjá­nak a sorsolását. NEGYVEN délegyházi fiatal, az ifjúsági klub tagjai és a sportegyesület ificsapa­ta töltött a nyáron több mint egy hetet az olaszországi kis­városban, Bisentiben. Bisen- tivel a délegyházi önkor­mányzat tavaly alakított ki testvértelepülési kapcsolatot, s ennek köszönhető, hogy a kirándulás létrejöhetett. Az önkormányzat vállalta az uta­zás költségeinek egy részét, és más módon is önzetlenül segített. MUNKAHELYEK. A Fő­városi Munkaügyi Központ a Pest Megyei Munkaügyi Központ ráckevei kirendelt­ségének átadta a dél-pesti munkahelyi ajánlatok listá­ját, amely csaknem százöt­ven ajánlatot tartalmaz. Eb­ből közöl az önkormányzat kiadásában megjelenő lap többtucatnyit. Jellemző a kí­nálatra, hogy Dömsödre szeptembertől félszáz szabó­varró betanított munkást vár­nak. TÍZÉVES a Magyar Natu­risták Egyesülete, amelynek a fő bázisa Délegyházán ta­lálható. Aki a nyáron a telep környékén járt, azt tapasztal­hatta, hogy öt-hat évvel ez­előtt lényegesen nagyobb volt a tömeg a telepen. Az ér­deklődés csökkenése feltehe­tően a tavak állapotának romlásával is összefügghet, s ezért az egyesület jövőre erre különös figyelmet fordít. HÁROM gyermekcsoport­tal működik a délegyházi óvoda, az új nevelési évre húsz új kisgyermeket írattak be a szülők. Az új óvodások csütörtökön lépik át először hivatalosan az intézmény kü- szöbét KATOLIKUS templom épül Délegyházán, alapítvá­nyi pénzből, a hívők össze­adott forintjaiból. Eddig az oldalfalak és a torony ké­szült el, az idén még a to­rony befedésére és belső pu- colására kerül sor. Sürgősen el kellene végezni a további munkákat is, ám majdnem teljesen elfogyott a pénz. AUTÓVEZETŐI tanfo­lyam indul csütörtökön a mű­velődési házban, amelyre még lehet jelentkezni. KÓKA természeti értéke­it mutatja be sorozatban a községi könyvtár kiadásá­ban megjelenő Kókai Hír­mondó. Nyári összevont szá­ma a csókáról közöl érdekes információkat. TÓALMÁSON és más te­lepülésen is előfordult ólom­mérgezés, amelynek terjesz­tője a házi őrölt fűszerpapri­ka volt. A veszély még nem múlt el, ezért a baj megelőzé­sére a helyi lapban részletes tájékoztatót adott közre a tisztiorvosi szolgálat nagyká- tai intézete. BÚCSÚ lesz Kókán. Szeptember 21-én lesz Máté napja, Máté a kókai témp- lom védőszentje. Ez alka­lommal búcsút tartanak a fa­luban körmenettel, mulatsá­gokkal. Fiatalok klubja néven kö­zösség alakult Kókán, a kör­nyéken elsőként. A klub „magját” a számítógépek iránt érdeklődő ifjak alkot­ják, akik remélik, hogy az épülő szabadidőközpontban kapnak majd maguknak egy kis zugot, ahol rendszeresen összejöhetnek. Az önkor­mányzattól erre ígéretet kap­tak. SIKERES nyári szezont zárt a kókai néptánccsoport. Júniusban a tóalmásiak által rendezett magyar bomapo- kon vettek részt Bajorország­ban, júliusban pedig Görög­országban arattak sikert egy ottani néptánccsoport vendé­geiként. HATÁROZATBAN kér­te fel az Országgyűlést Bia- torbágy nagyközség képvi­• • • selő-testülete, hogy a kor­mányjavaslattal szemben a világkiállítás megtartását határozza el. A testület a ha­tározatát elküldte a törvény- hozás szervének, és egyben aláírásgyűjtést indított az expó megrendezéséért. ALAPÍTVÁNYI óvoda létrehozását határozta el több biatorbágyi család. Eh­hez az önkormányzattól tá­mogatást kértek, és egyben elkérték az iharosi, egykori vegyvédelmi épületet. A képviselő-testület az épüle­tet öt évre ingyen bérbe ad­ta, pénzbeli támogatásra azonban az idén nem volt módja. REPEDNEK a házak a Szent István utca végében az arra közlekedő hatalmas gépjárművek, kamionok mi­att. A közúti igazgatóság an­nak idején azt ígérte, hogy az MO-ás újabb szakaszá­nak elkészülte után intézke­dik a súlykorlátozás elrende­lésére. Áz új szakaszt már rég átadták, az intézkedés azonban csak nem akar megszületni. NEVE: NAGY JÓZSEF (25 éves). Családi állapota: nős, (két gyermek). Lakóhe­lye: Biatorbágy. Súlycso­portja: 72 kg (középsúly). Profi mérkőzések száma: 16 győzelem: 13. A Biator­bágyi Krónika a profi világ- bajnoki negyeddöntőbe ju­tott biatorbágyi fiút mutatja be. Varsányi Fórum vLsüwsffátrrrt nözrum ktjuavi uu* ~JÉUirá»- | ..... ii KOSSUTH LAJOS kép­mását ábrázoló dombormű­vet avattak a nyáron a falu­napok keretében. A nagy magyar politikus-hazafi em­léktáblája halálának 100. év­fordulójára készült el, és a róla elnevezett utcában, a községháza falán helyezték el. VARSÁNYI polgárrá fo­gadtak ünnepélyes keretek között a nyáron harminc ifjú nebulót a képviselő-tes­tület ülésén. Az anyukák, apukák és nagyik kíséreté­ben megjelent apróságok az oklevél mellé még egy sze­rény, háromezer forintos könyvjutalmat is kaptak. Mint ismeretes, a testület korábban arról határozott, hogy az 1993 áprilisa után született gyermekeket ünne­pi rendezvény keretében fo­gadják Dunavarsány polgá­rává. Az első ilyen ese­mény májusban volt. CSERKÉSZOTTHON épül az Arany. János utca elején. A helyi cserkészcsa­pat rég hiányát érzi a saját otthonnak. * Kérjük kedves kollégá­inkat, a helyi lapok szer­kesztőit, hogy újságjuk legfrissebb számából jut­tassanak el egy-egy pél­dányt rovatunkhoz. Kész­séggel adunk hírt létezé­sükről, szemlézünk írása­ikból a jövőben is. Összeállította: Deregán Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents