Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-12 / 213. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. SZEPTEMBER lt, HÉTFŐ Megkérdeztük Kiket vár a családsegítő központ Százhalombattán? A Százhalombattai Családsegítő Központ tavasszal ünnepelte egyéves születésnapját. Akkor még kissé bizalmatlanul méregették az idősek az épület falait. — Milyen változásokat hozott a nyár az intézmény életében? — kérdeztük Gárdonyi Gézánét, a központ gondozóját. A falugyűlésen csak a lényeg sikkadt el Zsófialiget aszfaltú tat akar Személyeskedésbe és vádaskodásba torkollott a péntek esti falugyűlés Kistarcsán, amelyre Zsófialiget lakosságát hívták össze, hogy meghallgassák Rapavi József polgármester tájékoztatóját a településrészen elmaradt asz- faltút-építés okairól. — Azt hiszem, végleg elnyertük a város bizalmát — kezdte válaszát. — Igaz, az átmeneti szállás lehetőségét tavasszal még kevesen vették igénybe, viszont azóta hét állandó lakónk van, akik nagyon elégedettek a körülményekkel, az ellátással. A nyár meghozta a várva várt eredményt, s felfedeztek bennünket, azt, hogy segíteni tudunk. Olyan idős embereket helyeztek el a családsegítőnél, akiknek családja nyaralni ment, vagy építkeztek, festették a lakást. Kedves történetünk, hogy lakott nálunk egy idős néni, amíg festették a lakását, s a munka végeztével hiába könyörögtek neki a gyermekei, úgy döntött, hogy nálunk marad. Nemcsak a szép környezet s a tökéletes ellátás, odafigyelés köti ide az időseket, hanem az is, hogy igazi baráti légkör alakult ki, végre tartozhatnak valahová. Állandó lakóink mellett körülbelül 30 napközis tölti nálunk az időt, nekik állandó programot szervezünk. Rengetegen vannak olyanok is, akik ebédelni járnak ide, nem csak a jó konyha, hanem az alacsony árak miatt is. Természetesen télen is ugyanúgy rendelkezésre állunk az idős embereknek, mint eddig. V. Cs. Ennek előzménye az volt, hogy Zsófialigeten két évvel ezelőtt telkenként 45 ezer forintot szedtek be a polgároktól csatornaépítésre. Akkor olyan ígéretet tett az önkormányzat, hogy a befolyt pénzből elkészítik az utat is. Ä csatorna megvalósult ugyan, de az aszfaltburkolatú út továbbra is álom maradt. Az érintettek számításai szerint erre pedig jócskán jutott volna az ösz- szegből, ezért augusztus 26-án ultimátumot intéztek Rapavi Józsefhez. Ebben követelték, hogy a polgármester azonnal számoljon el, s adjon magyarázatot: mondja meg mi lett a pénz sorsa. Az ultimátumban azt is megfogalmazták a felháborodott emberek (270-en készpénz-, míg 360-an részletfizetést vállaltak), mindaddig nem törlesztik a részleteket, ameddig a munkálatok nem fejeződnek be. Zsófialiget 600 családjának nyomására került végül sor a gyűlésre, amely már az első félórában több csoportra szakadt. A vendégként meghívott Darázsfészek című helyi lap szerkesztőbizottsága és a gyűlés levezető elnöke, a polgárok, valamint a polgármester mintha nem ugyanarról a témáról beszéltek volna. Kezdetben ugyan feltettek néhány kérdést a csatorna kivitelezésével és az út tervezett megépítésével kapcsolatban, azonban egy idő múlva régi sérelmek törtek a felszínre. A személyeskedő megjegyzések odáig fajultak, hogy a lakosok közül sokan nemtetszésüket fejezték ki. Mindenesetre Rapavi Józsefet nem lehetett kizökkenteni nyugalmából. Nemcsak írásos beszámolót osztatott ki, hanem a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetőjét is magával hozta, aki csupán a tényekre szorítkozva próbálta megnyugtatni a kedélyeket. Elhangzott, hogy a Víz- és Csatornamű Társulat külön bankszámlával rendelkezik, s szervezetileg nem tartozik az önkormányzathoz, ezért a polgármester nem rendelkezhetett a befizetett pénzzel. Az ultimátum szerzői félrevezették a lakosságot, amikor a csatornaépítésre összeadott pénzt Rapavi Józsefen kérik számon, hogy mint írják „aszfaltos út építésére kellett volna erre a településrészre költenie”! A polgármester feltette a kérdést: arra a pénzre gondoltak, amelyet csatornára fizettek be a csatornamű-társulathoz? Ugyanazt a pénzt csak egyszer lehet elkölteni —- mondotta —, vagy csatornára, vagy pedig útra. A hangzavar, a közbekiáltások és nem utolsósorban a levezető elnök tevékenysége miatt — aki három percben szabta meg a kérdések időtartamát, viszont a polgármesternek csupán egymondatos válaszokat engedélyezett — a lényeg mindig elsikkadt. Mindezt tetézte,hogy a Darázsfészek képviselői az ön- kormányzati választások előtti kampánykezdésként fogták fel a falugyűlést; s erre akarták felhasználni. Pelyvás Dániel helyi képviselő az egyik kérdést félreértve elszólta magát: arra válaszoljak, hogy miért akarok polgármester lenni? Egy biztos. A lakosok józanabbik fele megértette, hogy Rapavi József nem egyedül döntötte el a beruházások sorrendjét és ütemezését. A képviselő-testület kétharmadának beleegyezésére volt szükség ahhoz, hogy hol és mi épüljön meg. Remélhetően az is világossá vált, hogy nem alaptalan rágalmak, hanem a teljesítmények alapján lehet csak véleményt alkotni a képviselők vagy a polgármester munkájáról. (klug) Az államfő Ázsiában Göncz Árpád tegnap délután elutazott Budapestről. A köztársasági elnök tizenegy napos körútja során hivatalos látogatást tesz Mongóliában, a Kínai Népköz- társaságban és Indonéziában. Kíséretének tagja Szent-Iványi István, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, Draskovics Tibor, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára, Borsics László, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára. Göncz Árpáddal utazik felesége is. Göncz Árpád először Ulánbátorba érkezik, ahol Pun- szalmágin Ocsirbat elnök lesz a vendéglátója. A mongol fővárosból Pekingbe tart, s ott Csiang Cö-min lesz a tárgyalópartnere. Programja utolsó állomásán, Indonéziában Szuhárto elnök invitálásának tesz eleget. Vélemények az expóról Elfogadhatatlan a „nem” A kormány expóval kapcsolatos elutasító döntése felkavarta az ország közvéleményét. A lakosság jelentős ré3 sze helytelennek tartja a döntést, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy több tízezren írták alá azt az ívet, mely a népszavazásra szólít a világkiállításért. Lapunk hasábjain az aláírókat kérdeztük, hogyan vélekednek az eseményekről, a népszavazás kezdeményezéséről: Selmeczy Miklósnak, a paksi atomerőmű nyugdíjba vonult munkatársának meggyőződése, hogy az expóra szükség van. — A kormány ellenérveit szó szerint butaságnak tartom — közölte. — Szerintem a legkisebb világkiállítás is sokat érne, de azt, hogy egyáltalán ne rendezzék meg, elfogadhatatlannak, felháborítónak érzem. Felesleges ugyanakkor itt már mindenféle népszavazás — állította. — Az emberek nem fognak vasárnap elindulni szavazni. Ezt a döntést — bármennyire fáj is -— véglegesnek vehetjük. — A nyugati vállalkozók megismernének bennünket, s új üzleteket kötnének a hazai cégekkel, s a gazdaságnak most éppen erre van szüksége — mondta a gödöllői Dián Györgyné. — A magyar világkiállításnak óriási látogatottsága lenne, ez pedig jelentős anyagi hasznot hozna, tehát az az állítás, miszerint az expó veszteséges lenne, meglátásom szerint nem igaz. Ezt a döntést nem kell véglegesnek felfogni, hiszen a döntés valódi joga a parlament kezében van. Úgy gondolom, hogy a népszavazásra a lakosság nyolcvan százaléka ef fog menni, hiszen a közvéleménynek körülbelül ekkora része áll az expó mellett. Az, hogy a kormány figyelembe veszi-e a népszavazás eredményét, számomra nem kérdés, mert a kormánynak -figyelembe kell vennie a lakosság döntését —- mondta határozottan. V. Cs. Egy nap a „honfoglalókkal” Magyar Gábor tahitótfalui orvos honfoglalás kori fegyverrel tartott lovas-íjász bemutatót A kézművesasztalokról előkerült a sámándob is Vimola Károly felvételei Pest megyei kincsek Párizsban Az Alföld bronzkora Magyar bronzkori kiállítás látható egészen december elejéig Franciaországban, Saint-Gaer- main-en-Laye-ben. A francia— magyar kulturális együttműködés keretében létrejött bemutató megrendezését a mont-beuv- ray-i Európai Régészeti Központ támogatása tette lehetővé. A kiállítás mintegy kilenc- száz tárgyat vonultat fel a budapesti tudományegyetem régészeti tanszéke és a Nemzeti Múzeum szakembereinek munkáját dicsérve. A magyar kutatók feltárásainak eredményeként előkerült tárgyak Kr. e. 1900—1400 között az Alföldön élt népesség életét mutatják be. A tárlókban korabeli fából és csontból készült szerszámok, agyagedények, lószerszámok, fegyverek és ékszerek adnak számot a bronzkori emberek életéről: mindennapi tevékenységükről, temetkezési szokásaikról és hitéletükről. A kiállítás a budapesti, szolnoki, debreceni, dunaújvárosi, százhalombattai, szekszárdi, nagykőrösi, ceglédi és aszódi múzeumok kincseit vonultatja fel. Másodrendű állampolgárság? Harmati Béla, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, evangélikus püspök az alábbi nyilatkozatot juttatta el szerkesztőségünkbe. A Szabad Demokraták Szövetsége oktatási műhelyének sajtótájékoztatóján szeptember 7-én Hóm Gábor úr ismertette a párt munkacsoportjának közoktatási elképzeléseit. Számos iskolai-pedagógiai kérdést érintve közigazgatási és politikai problémákat is felvetett. A tájékoztatás tartalma és formája nagy visszhangot keltett egyházainkban és oktatási intézményeinkben, mert elvitatta többek között az egyházi intézményektől az előző kormánnyal kötött közoktatási megállapodásokban szerződésileg biztosított, a normatív támogatáson felül járó azon támogatást, amit különben az állami iskolák megkapnak. Az oktatás-nevelés kérdései hazánkban a világ más országaihoz hasonlóan igen vitatottak. Különböző álláspontok ismeretesek, és az SZDSZ oktatási műhelyének véleménye egy a sok közül. Ugyanakkor azonban nem szerencsés egy-egy műhely, párt programjának olyan módon történő tálalása, hogy alkalmas legyen országos jogbizonytalanság és félelem keltésére. Az oktatásnevelés nem csupán egy párt vagy műhely ügye annak ideológiája és politikai érdekei függvényében, hanem a demokratikus társadalmi berendezkedés szabályai szerint intéződő, a közjót kereső, az egész társadalom érdekeit figyelemmel kísérő felelősség. Ebben a felelősségben osztozni kívánnak a magyarországi .egyházak, tiltakozva a tervezetben rájuk kiosztott másodrendű állampolgárságot bevezetni látszó vélemény ellen.
