Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-08 / 184. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ Feszült a helyzet Dél-Libanonban Cristopher a Közel-Keleten Cristopher amerikai külügyminiszter ezekben a napokban békéltető szándékkal Jeruzsálem és Damaszkusz között ingázik, miközben Dél-Libanonban és Észak-Iz- raelben ismét harci cselekmények mérgesítik el a közel- keleti helyzetet. Népszavazás a béketervrol Még nincs hadiállapot Warren Cristopher amerikai külügyminiszter vasárnap Jeruzsálemben izraeli hivatali kollegájával, Simon Peresszel elsősorban a szíriai—izraeli béketárgyalások fölújításáról és a Dél-Libanonban uralkodó feszült helyzetről tárgyalt. Az amerikai diplomácia vezetője az izraeli fővárosban kijelentette, hogy Háfiz al-Aszad szíriai elnök nagyra értékeli Jichak Rabin izraeli kormányfőnek a békéért tett erőfeszítéseit, s ezért remény van a szíriai—izraeli megbékélésre. Az amerikai külügyminiszter derűlátásával ellentétes a tegnapi szíriai napilapok hangvétele. A hivatalos Al-Baath nevű újság például azt írja, hogy Cristopher mostani útja a korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is kudarccal fog végződni. Az amerikai külügyminiszter Jeruzsálemből még tegnap délután továbbutazott Damaszkuszba, ahol megbeszélést folytatott Aszad szíriai elnökkel és Farúk as- Saraa külügyminiszterrel. Közben Dél-Libanonban az izraeli légierő polgári célpont ellen végrehajtott csütörtöki támadása nyomán továbbra is igen feszült a helyzet. Tegnap óriási pokolgép robbant a dél-libanoni Nabatijja városka " központjában, amelynek öt halálos áldozata, s mintegy harminc sebesültje van. A síita Hizbullah nevű fundamentalista szervezet pedig szombaton Katyusa-rakétákkal lőtte az észak-izraeli Galilea településeit, aminek következtében három polgári személy megsebesült. Válaszként az izraeli hadsereg és a vele szövetséges Dél-libanoni Hadsereg szombaton egész nap ágyúzta a „biztonsági övezettől” északra lévő célpontokat. Dél-Libanonban a hét végén közelharcra is sor került a Hizbullah fegyveresei és az izraeli katonák között. Az összetűzés során két izraeli katona elesett. Bobay József A boszniai szerb vezetés egyelőre nem kívánja meghirdetni a hadiállapotot, szükség esetén azonban ezt az intézkedést azonnal bepótolja. A DPA jelentése szerint ezt Radovan Kara- dzsics boszniai szerb vezér jelentette be a paléi televíziónak adott szombati nyilatkozatában. A nyilatkozatot vasárnap ismertette a BETA belgrádi hírügynökség. A hét végén a boszniai szerbek már bevezették az általános munkakötelezettséget. Karadzsics vitatta, hogy be akarja vezetni a gazdasági és a társadalmi élet teljes állami ellenőrzését. Utalt azonban arra, hogy fokozott erőfeszítésekre van szükség a termelés biztosítása, valamint a lakosság, mindenekelőtt pedig a frontharcosok ellátásának szavatolása végett. Csakis így lehet szembeszállni a Jugoszlávia, vagyis Szerbia és Montenegró ellen meghirdetett gazdasági zárlattal. Karadzics ismét bejelentette, hogy augusztus 27-én és 28-án népszavazást tartanak a Bosznia-Hercegovináról az összekötőcsoport által előterjesztett nemzetközi béketerv elfogadásáról. „A nemzetközi közösségnek el kell fogadnia minimális követeléseinket” — jelentette ki. E követelések magukban foglalják Szarajevó felosztását, a szerbek tengeri kijárathoz való juttatását, a Bosznia északi részén áthaladó szárazföldi folyosó kibővítését és az önhatalmúlag kikiáltott boszniai szerb állam függetlenségének nemzetközi elismerését. A nagyvilág hírei * „Förtelmes bűntettnek” nevezte az abortuszt a pápa, aki a hívekhez intézett szokásos vasárnapi üzenetét ezúttal teljes egészében a mesterséges terhességmegszakítás ügyének szentelte. •fc Az egykori Szovjetunió utódállamaiból létre kellene hozni az Eurázsiái Uniót. Ezt javasolta Nurszultan Nazarbajev kazah elnök vasárnap Szentpéterváron, ahová hivatalos észtországi látogatását köveiden érkezett. A javasolt új államszövetség nem a Független Államok Közössége (FÁK) helyébe lépne, amelynek továbbra is fontos szerep jutna. VÉLEMÉNY Szocialisták kapitalista diktatúrája (Boldogtalan Nimród, saját tőrében) Idestova esztendeje a II. Szárszónak; akárcsak a „klasszikus” Szárszón, most is a Németh László-utó- dokat, más szóval: a legsötétebben látókat igazolta a történelem. Nincs időszerűbb vers, mint Vörösmarty „Vén cigány”-a. S bár földrajzi és gazdasági környezet is erősen homlokot Táncoltat, a legnagyobb pusztulás képét mégis a belső környezet, a magyar lélek (tudat és tudattalan együtt) tárja a bátor elé, ki nem menekül öncsalásba. Baljós jelek kísérték azt a tavalyi Szárszót: heves nyárban kezdődött, s abba tört be a zord hideg, s ez utolsó percig ott maradt, mint fagylaló jégkor hírnöke. Nos, első évfordulója közeledvén, kilencvennégy augusztus harmadikén estefelé, makacs, nyomasztó hőségben, bor mellett cserélt gondolatokat egy „kisebbségi” és egy „többségi”. Az utóbbi (a „kisebbségi”-t nem éri meg bemutatni) vállalkozó, végül is fiatal, erősen dolgozik, hajnalonta piacozik, tízmillióért épít házat. — Tudja, én „kommunista” gyerek vagyok, hatvanegyben születtem, nekem az, hogy magyar vagyok, csak annyi volt, hogy senki sem érti a nyelvünket. Gügye úttörődalocskákon nőttem föl. Azóta tudtam meg ezt-azt, Trianont, ötvenhatot, meg hogy mi is nemzet vagyunk, nemcsak mások. De hát, higgye el, késő. Itt maguk magyarságról beszélnek, meg nemzeti célokról. Énszerintem már magyarság nincs is. Lehet, hogy Erdélyben még van. Ebben az or- t szágban összekevert, zagyva nép lakik, nem érdekli más, csak az, hogy neki a következő órában vagy legföljebb holnap a lehető legjobb legyen. Többek között azért szavazott mindenki az MSZP-re, mert nagyon hamar rájöttek, hogy kár nékünk erőlködni. Minket nem engednek be a nyugatiak a maguk klubjába. Ha Ausztriában élnék, hatszor ennyit keresnék. A költségeim megvannak, de árban nagyon alacsonyan kell maradnom, mert nincs fizetőképes kereslet. Nézze, bennünket szánt szándékkal nyomnak, hogy utol ne érjük őket. Rabszolga kell nekik, nem partner. Minket vagy szolgaként hagynak élni, vagy sehogy. Ne csodálkozzék, ha az embereket idegesíti, amikor magukat hallja, hogy így magyarság, meg úgy magyarság. Nevetséges. Örülnék, ha valamennyire biztosítani tudnám a két gyermekem jövőjét, még az se biztos, hogy tudni fogom. Lehet, hogy egyszer be kell adnom a kulcsot. Már tervezgettem az expóra. Tudtam, jiogy le fogják fújni. Mert az mégis hozzásegített volna a boldoguláshoz. A marha nép. Arra szavazott, hogy ne legyen expó, pedig azt akarta, hogy legyen. Én is marha vagyok. Ezek most tizenkét évre beültek a hatalomba. Emlékezzék a szavamra: a következő négy évben a népet úgy beterelik a karámba, hogy megint rájuk fog szavazni. Mert még a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság, meg az, hogy tied a felelősség a sorsodért. Ez a nép erre már nem alkalmas. No, minden jót, megyek, mert holnap négykor már megyek Miskolcra. * Augusztus negyedikén hajnali négykor minden bizonynyal elment Miskolcra. Most este hat óra öt perc van. Hallgatja-e a rádiót? S ha hallgatja, vajon most is azt mondja-e, mint tegnap este? „Mert még a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság, meg az, hogy tied a felelősség a sorsodért.” Forró napon Forró Evelyn viszi a szót, a rádióbemondó átveszi. A kormány úgy működik, mint közömbös, szürke és hideg automata guillotine. Néhány napja kivégezte a világkiállítást, most azonnali hatállyal nyolc százalékkal leértékeli a forintot, holnapután tizenöt százalékkal emeli az üzemanyagok áfáját, nekiülteti egy megállapodástervezetnek a boldogtalan környezetvédőket, eközben meghozza a maga titkos határozatát dunai vízlépcsőügyben. A magyar nép csapdában. Az Országgyűlés hűs hullámokban lubickol, messze tengereken. Az automata guillotine alatt naponta semmisül meg egy-egy májusi magyar (botor, csalfa, vak) remény. O, az a május! Csapdában a magyar nép. Nem volt több esze, mint a légynek. Ösztöne még annyi sem. Demokrácia van, de a képviselőkre is ráfér az üdülés ebben a melegben. A kormány lemond a pihenéshez való jogról. Az Antall-kormány annak idején száz nap türelmet kért. A Horn-kormány száz nap alatt elvégzi négy esztendő munkáját a magyar nép végleges bilincsbe verését illetőleg. A villámgyorsan átalakított rádió készségesen segít. Most bezzeg nem háborodik föl. „Nyolc százalékkal leértékelik a forintot” — közli közszolgálati közömbösséggel, de furfangosan mindjárt hozzáteszi gyengeelméjűnek vélt hallgatósága számára: nyolc százalék nyugdíj- emelést kapnak a nyugdíjasok ősszel. Hadd higgyék, hogy ez „kompenzáció”. Hányán tudják ebben az országban, mit jelent a forint torkának ez az elmetszése, rövid úton, egyetlen tollvonással, parlamenti vita nélkül (de hát mi szükség is van arra kétharmados többség esetén?... Takarítsuk meg az értékes időt), s miért is szólna ilyen „drámai” intézkedés előtt a miniszterelnök a néphez. Egyáltalán, mit számít egy nép, amely báván, önként nyújtotta kezét bilincselésre? A Filantróp Őkrőzus- sága már tudott valamit, azért vette meg névértéken az OTP-részvényeket. Nagy selyma, úgy adott alamizsnát, hogy kivette a filléreket a koldus kalapjából és visszadobta. Ez az ő stílusa. A kormányé sem akármilyen: hatpárti megbeszélés médiaügyben — s míg a jámborak törik magukat, már alá is van írva az elnökök kinevezése. A miniszterelnök találkozik a környezetvédőkkel, nem szól, nem vitatkozik, rájuk bízza, fogalmazzanak együttműködési megállapodástervezetet (legalább elfoglalják magukat), ezalatt-a kormány titokban meghozza határozatát. Nesze, magyar nép, naponta egy pofon. (Úgy kell néki, jól megjárta, ha-ha-ha.) A „hungaristákat” elengedik, most már nincs rájuk szükség. Amiért szerződtették őket, elvégezték, vége a komédiának, a függöny lement, a gázsit átvették, mehetnek haza. Hol van a „Fekete Doboz”? A magyarok májusban leszoktak az antiszemitizmusról? Pihen a komp, kikötötték, benne hallgat a sötétség. Petőfi a verset a faluvégi kurta kocsmáról írta, nem a Demokratikus Chartáról, de meglepően jól illik az utóbbira. Hiába fognak kétszeresükre nőni az árak, hiába fagynak majd be a bérek, sztrájk nem lesz. Mussolini is megirigyelhetné ezt a korporativ parlamentet: a szakszervezeti vezér ott ül a parlamentben mint kormánypárti képviselő. A sajtó egységes, az ellenzéki sajtó csak cincogás (a sajtószabadság posztmodern változata: szerkesztő úr ír, azt ír, amit akar, csak a kinyomtatott lap terjesztését akadályozzák meg, lásd Pest Megyei Hírlap), rádió, televízió hermetikusan elzárva a betiltott nemzetiség (Magyarországon ilyen csak egy van: a magyar) képviselői elől. Hol lehet megszólalni? A bősi erőművet, természetesen, nem fogják lebontani, de a magyarországi demokrácia lebontása megkezdődött. Helyében épül fel a sorokrácia, más néven filantro- pokrácia. A történelem legbölcsebb és legtapasztaltabb közoktatási minisztere szerint sokkal több felsőfokú képzettségűre lesz szükség: a sorokráciában ugyanis a cipő- pucolás egyetemi végzettséghez lesz kötve. A magyarok elsöprő többséggel a szocialistákra szavaztak, és íme, a szocialisták bevezetik Magyarországon a kapitalista diktatúrát. Nem saját jószántukból, nekik nincs is saját jószántuk. Politikai létük szolgaiéiként keletkezett. Nekik is diktálnak. Csak a parancsolókat most nem szovjet elvtársaknak, hanem koalíciós partnereknek hívják. Csakhogy a kapitalista diktatúrának szaga van. Mert, ugyebár, a szocialista címkéjű diktatúrát közönségesen „kommunizmus”-nak titulálták, a kapitalista diktatúrát — bejátszás: Marcia su Roma, Duce, vesszőnyaláb — minek is? Minek is tisztelték?... Akinek van bölcsessége, számlálja meg a Fenevad számát. Mást, egyelőre, úgy sem tud tenni. Akit pedig irodalmi műveltséggel vert meg az Isten, annak mindenről egy vers jut eszébe. Például egy szakasz Erdélyi „Fekete Körös”-éből: „Vad a határban, vad madár az égen, Minden a másé, csupa tilalom. Csillog a Nap lenn a Körös vizében S fenn a gáton, csendőrszuronyon. Pedig a nép hordta a földet, S a csendőrt is a nép szülte, a nép! Boldogtalan Nimród, ki saját tőrébe És saját vermébe lép.” A / (Sándor András)
