Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-06 / 183. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT Látogatóban Losonczi Miklós művészettörténésznél A líra és a képzőművészet rokonsága Nagydoktori disszertációjának kéziratát az 1196. olda­lon szakította félbe beszélgetésünk kedvéért Losonczi Miklós művészettörténész. Amint kitudódott, az Ady és a képzőművészet című munka harminc év kutatásá­nak az eredménye. A képzőművészet és a líra kapcsola­tát vizsgálja Ady költészetében, ennek jegyében járt Monte Cárlóban, Párizsban és lehetőleg mindenütt a világon, ahol a költő megfordult. — Bebizonyítottam, hogy Ady Endre írta az első euró­pai szürrealista verset. („Emlékezés egy nyáréjsza­kára”) — megelőzve ezzel mindenkit, akiket később a szürrealista mozgalom ma­gáénak vallott — mondja szenvedéllyel felesége, ké­pekkel és képkeretekkel zsúfolt műtermében. Asszociációk hatalmában — Sajátos látásmód ve­zethet ilyen szokatlan témá­hoz, de hogy egyáltalán ho­gyan kezdó'dött, arra emlé­kezik-e? — kérdezem. — Nagyon korán kezdő­dött. Az egyetemi doktori ér­tekezésemet Török Gyula írói és képzőművészeti indu­lása Kolozsvárott (1963) címmel írtam, és Bóka Lász­lónál védtem meg. Koráb­ban irodalmi szemináriumo­kat is tartottam hallgató­ként, és Bóka rájött, hogy (ahogyan ő mondta) „füg­getlen szellem Losonczi”, négyszemközt pedig kezem­be nyomott Csontváryró\ egy kötetet. Veszélyes do­log volt ez abban az időben, ki lehetett rúgni egy ilyen gesztusért bárkit. O azon­ban ezzel meghatározta az utamat, és így biztatott: „Az irodalom és a képzőművé­szet határterületeivel kell ön­nek foglalkoznia!” S figyel­je csak meg — fordul felém —, milyen rokonság van például Debussy „Felhők” című zeneműve, Shelley: „Felhők” című verse, Baude­laire szintén azonos című költeménye és Coustable „Angol táj felhőkkel” című festménye között. A világ múzeumait járva én mindig ilyen asszociációk hatalmá­ba kerültem. — Milyen utat tett meg a nagyon is prózai környezet­ben felnó'tt hentes fia, amíg eljutott az elvontságnak ilyen különös régióiba? — Megvan az átváltozás pillanata. 1947-ben gimna­zista koromban a példaké­pemmé lett gimnáziumi ta­nárom elemezni kezdte Vö­rösmarty „Merengőhöz” című versét. Addig én te­pertőt és disznósajtot szok­tam eszegetni az órákon a pad alatt, de abban a pilla­natban abbahagytam. Ak­kor és ott lettem én más em­ber, az a pillanat lett szá­momra a megvilágosodás. Ady Endre és a képzőművészet — Megosztaná velünk a lényegét ennek az érdekes témának, amiből a nagydok­toriját írta? — Ady költészetén vé­gigvonulnak az izmusok és­pedig történeti idősíkok­ban, egészen a szürrealiz­musig. Nemcsak átengedi magán, hanem teremtő erő­vel kelti életre valamennyit sorra egymás után. A kép­zőművészettel kapcsolatos véleményét egyébként is ki­fejti több publicisztikájá­ban. (Például Rodinről, Kemstok Károlyról, Hol­ló sy Simonról.) A magyar képzőművészet egyik ősfor­rása, Tornyay „A juss” című képével megannyi verse találkozik, 's mennyi­re rímelnek egymásra! — Nem belemagyarázás ez? Hiszen ki nem szólt már a magyar művészetben az örökségen való marako­dás ősmagyar szokásáról?! — Nem erről van szó. Ady legalább öt novellát írt a témáról. De van más ko­moly párhuzama is Tor­nyay Jánossal. Az ő „Bús magyar sors” című képe visz- szatér a költőnél, a „Lelkek a pányván” című vers ihlető- je, indítója lehetett. Ezek bi­zonyított tények: már előtte is hatalmas irodalmat dol­goztam fel kutatásaim so­rán, mire eddig eljutottam. Például Kandinszky előtt Ady már írt absztrakt verse­ket, s a „minden egész eltö­rött” gondolatának lényege fellelhető a kubizmusban. Ezt már Picasso analitikus korszaka előtt Ady megfo­galmazta. De azok a versei, amelyek a magyar ugarról, a magyar parasztról, a ma­gyar faluról szólnak, mind a legvadabb realizmusban születtek („Az öreg Kun- né”). Megvizsgáltam továb­bá Ady színhasználatát és képi alkotásának módszere­it is. Rádöbbentem (egé­szen új felfedezés), hogy a magyar lírának két fő színe van: a fekete és a vörös. Erő­sen jelentkezik ez a két szín Csokonainál, Balassinál, Pe­tőfinél, Vörösmartyná 1, Arany Jánosnál is már Ady előtt. Katedra és történelem — A képzőművészettel, úgy tudom, nemcsak mint művészettörténész kötelezte el magát. Létrehozója volt az első magyar iskolagaléri­ának, Pest megyében, Rácke­vén. Szinte egész élete során tanított is (magyar—történe­lem—művészettörténet sza­kos tanár lévén), emellett ki­állítások ezreit nyitotta meg szerte az országban; szíve­sen fölvállalva a legeldugot­tabb kiállítótermeket is. — Igen, jól értesült. 1964-ben lettem Ráckevén az Ady Endre Gimnázium igazgatója, s vezettem tizen­négy évig ezt az iskolát. Itt alapítottam meg az első isko­lagalériát; több mint száz képzőművészeti alkotást gyűjtöttem össze, főleg Adyt ábrázoló munkákat: például Ferenczy Bénitől Ady Endre halotti maszkját, Varga Imrétől Ady márvány mellszobrát; mellettük Me- locco Miklós, Kondor Béla, Szabó Iván, Kiss Nagy And­rás, Demjén Attila szobrait, festményeit. Egyébként hihe­tetlen és hallatlan munkabírá­sú ember vagyok. Annak ide­jén Vácott a Hincz Gyula emlékmúzeumot is én hoz­tam létre. — Egy időben nagyon is a jelennek szóló, lazító verse­ket mondott. Egyéb bátor tet­tének, nevelési elveinek is kö­szönhetően a Hazafias Nép­front jelöltje helyett Kiskun- lacháza közfelkiáltással (1971-ben) Önt akarta a Parlamentbe juttatni. Mond­ja, honnét ez a bátorság? — Dunaharasztiban tör­tént, tizennégy éves vol­tam akkor; 1944 októberé­ben. Fegyveres őrök kísér­tek tömött sorokban ásó­val menetelő sárga csilla­gos, megalázott embereket a főúton. Én a lakásunk ab­lakából néztem őket, és egy hasonló korú, ott me­netelő kisfiúval össze­akadt a tekintetünk. Vala­mi felejthetetlen fájdalom öntött el, felkaptam egy kenyeret az aszta'ról, kiro­hantam és átadtam neki. Ott állt mellette a nyilas és rám fogta a géppiszto­lyát. Nem érdekelt. Azt hi­szem, azóta ez a bátorság villan elő belőlem mind a mai napig. Ónody Éva Budakeszi zenei tábor Bemecebarátiban Szoboravatás Kölcsey szülőfalujában Kő Pál: Kölcsey Húsz éve már annak, tu­dom meg Tornai József köl­tőtől, a Magyar írószövet­ség elnökétől, hogy Szat- márcsekén járt és megnézte a híres-nevezetes temetőt, annak csónak alakú fejfái között bolyongott. Ősi, ku- bányi szokásra utaló mó­don temetkeztek itt az em­berek, a legősibb magyar paraszti kultúrát idézve. A temető közepén Kölcsey Fe­renc síremléke — klasszi­cista stílusban épült. Ezál­tal különös módon a ma­gyar kultúra kétféle múltja találkozik itt, a paraszti és a múlt századi nemesség klasszikus kultúrája. E kettősség, a keleti és a nyugati kultúra között szin­tézist létrehozni csak Ady Endrének sikerült, majd ko­runkban Nagy László és Pi­linszky János tudták felolda­ni ezt az „ellentmondást”, ami a magyar szellemi élet­Erdősi Agnes felvétele ben évtizedekig a népi—ur­bánus ellentétekben nyilvá­nult meg. Tornai József ezeknek a gondolatoknak a jegyében adja át a Magyar írószövetség által a szatmár­németi (Románia) Kölcsey Körnek adományozott Köl- csey-szobrot, Kő Pál szob­rászművész alkotását. Az ünnepséget ma (a Köl­csey Ferenc születésnapját megelőző szombaton) dél­után 5 órakor tartják a Szat- már megyei Sződemeteren, a Himnusz költőjének szülő­falujában, a református templom kertjében. Azért nem köztéren, hanem védet­tebb helyen, mert az elmúlt évtizedek során számtalan­szor megrongálták már a fa­luban a Kölcsey-emléktáb- lát. Talán ezért nem gördí­tettek akadályt a román ha­tóságok az ünnepség meg­rendezése elé. (-dy) Megyénk egyik legkiválóbb általános iskolás gyermekszín­játszó csoportjának, a Budakeszi színjátszóknak, valamint hangszeres együttesüknek, a Balassi consortnak a tagjai ve­zető tanáraikkal (Lukács Lászlóval és Bezeczky Erzsébet­tel) továbbképző táborozáson vettek részt Bernecebaráti- ban. Korábbi táboraikkal ellentétben ezúttal nem a színját­szás, hanem a zene volt a tábor témája, erre a zenés-táncos produkciót előadó színjátszócsoportnak is nagy szüksége van. A gyönyörű természeti környezetben fekvő település iskolájának kertjében sátorozó gyerekek a délelőtt során Lukács Lászlótól lanton játszani, Bezeczky Erzsébettől fu­rulyázni, Mátlé Évától, a Rádiókórus tagjától hangképzést tanultak, majd Kocsis Csaba karvezető irányításával együtt vettek részt a kóruspróbákon a helyi katolikus temp­lomban. A kitűnő akusztikájú templomnak annál is inkább örültek, mert a megtanult Senfl és Esterházy Károly-műve­ket sikerült szalagra rögzíteniük, második kazettájuk műs­orszámaiként. Az iskolások délutáni programja kirándulásokból, s a he­lyi nevelőotthon lakóival és a falubeli gyerekekkel közös kikapcsolódásból, futballmeccsekből állt. S noha vendéglá­tóikat csak a zene hallgatására sikerült megnyerni, barátsá­guk így is folytatódik: októberi továbbképzésükön újra meglátogatják őket a budakesziek. Az idei tábor különlegességeként a gyerekek szüleit, va­lamint a budakeszi Balassi Kör néhány felnőtt tagját is meghívták. Esténként a felnőttekkel kezdődött a közös mu­zsikálás. — Ezek a felnőttek iskolásként ilyen-olyan kórusok­ban énekeltek, néhányan hangszeren játszottak — mondta Bezeczky Erzsébet. — Az iskola végeztével azonban megszakadt az aktív kapcsolatuk a zenével. Szerettük volna, ha ismét visszatalálnak kedvtelésük­höz, ezért esténként kis kórusművek betanulásába fog­tunk. Eleinte nehezen álltak kötélnek, aztán egyre in­kább nekibátorodtak. Reméljük, hogy majd a helyi fel­nőtt madrigálkórusban folytatják mindazt, amit a tábor­ban elkezdtünk. Nagypál-festmények Szobon Nagypál István festőművész képkiállítása nyílt meg tegnap a szobi Börzsöny Múzeumban, megnyitotta Remitzky Zol­tán polgármester. Képünkön a kiállító művész Dunaka­nyart ábrázoló olajfestménye (d. v. s.) Muzsikáltak a felnőttek is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents