Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-05 / 182. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. AUGUSZTUS 5., PÉNTEK 3 Ez már valami, ez már valami Még jól emlékszünk arra, hogy a tv új vezetőségének színrelépésekor Betlen János, a Híradó friss főszer­kesztője a hírműsor eddigi készítőinek munkáját nullá­val minősítette. Lelke és szakmai hozzáértése rajta! Éppen ezért figyeljük azóta is feszült figyelemmel, mit kapunk a Liebmann Katiék helyett mély vízbe vetett új garnitúrától. Nos, a szokásos esti Híradót figyelve egy­szerűen nem kerülheti el a balga tévénéző' figyelmét, hogy a korábban sehol sem volt bemondók és műsor­vezetők mereven előre bámulva hadarják el szövegü­ket. A szóban forgó elektronikus hírközlő' eszköz mű­szaki segédeszközeit ismerők tudják, hogy ez a ke­mény szembenézés nem nekünk, hanem a kameránál álló „idióta”, vagyis súgógép feliratozásának szól. Azt ugyan senki sem várja el a kezdő' tévésektől, hogy be­magolják az egész Híradó közlendőjét, de néha, leg­alább a monotónia megtörése érdekében, belenézhet­nének az előttük álló kéziratba is. És ez még hagyján. Az igazi meglepetés az este fél tízkor kezdődő újabb Híradó. Téma és szó szerint is­métli a nyolc órától elhangzottakat. Ha a néző tréfás kedvében van, esetleg a humorista szavaival visszakér­dez, hogy „Hülye maga, hülye maga, hogy mindent kétszer mond, mindent kétszer mond?”. Komorabb hangulatában Goebbels szavai jutnak az eszébe: „Ha a hazugságot tízszer megismétled, igazságnak tűnik.” (b-h) Rendkívüli és példátlan hatalom Az ÁSZ az ÁVÜ-ról Az Állami Vagyonügynökség tevékenységéről készített állami számvevőszéki jelentést az előző parlament csak egyszer tekintette át, ellenőrző tevékenysége tehát nem volt tökéletes — mondta Hagelmayer István, az Állami Számvevőszék elnöke azon a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyen az ÁVÜ 1993. évi gazdálkodásáról szóló vizsgá­latról, valamint az elmúlt négy év privatizációs folyama­tát összegző számvevőszéki jelentésről számoltak be. Nehezítette a magánkéz­be adást, hogy több mint öt­ven törvény és mintegy száz kormányrendelet igye­kezett szabályozni a folya­matot, továbbá az is, hogy miközben megteremtődtek a törvényi feltételek és vég­re kiépült az intézményrend­szer, a még eladható állami vagyonrészek iránt meg­csappant a fizetőképes ke­reslet. A privatizációt irá­nyító szakemberek ezért ne­héz helyzetben voltak — je­gyezte meg az ÁSZ elnöke. Kovács Árpád, az ÁSZ igazgatója a sajtótájékozta­tón rámutatott: az ÁVÜ ta­valyi tevékenységét elsősor­ban tartalmi szempontból vizsgálták. A többi között azt állapították meg, hogy az ÁVÚ igazgatótanácsá­nak szerepe „rendkívüli és példátlan hatalomkoncentrá­ciót” tesz lehetővé a privati­zációban, ugyanis bírósági úton lehetetlen megtámadni a testület döntéseit. Az igaz­gatótanács még a vagyon­ügynökség belső szabályait sem köteles betartani, sőt, gyakorlatilag jogkövetkez­mények nélkül dönthet a privatizációból befolyt be­vételekről. Az előző parla­ment vagyonpolitikai irány­elvekkel kívánta irányítani a magánosítási folyamatot, ám ezek az irányelvek nem nevezhetőek törvénynek, s ezért be nem tartásuk nem jár jogi felelősségre vonás­sal — hangsúlyozta Kovács Árpád. Az ÁSZ igazgatója pozitívan értékelte, hogy az ÁVÜ ez év tavaszán közzé­tette a tulajdonában lévő — tavalyi állapotot tükröző — vagyonmérleget, ám megje­gyezte: még ma sincs olyan információs rendszer ha­zánkban, amellyel fel lehet­ne, mérni, hogy mekkora is az állam vagyona. Nem le­het ugyanis pontosan tudni: mekkora a Kincstári Va­gyonkezelő Szervezetnél lévő állami tulajdon, s az sem állapítható meg, hogy mekkora állami tulajdoni rész tartozik még az önkor­mányzatokhoz, illetve a mi­nisztériumokhoz. Csépi Lajos, az Állami Vagyonkezelő Rt. vezér- igazgatója — aki a vizsgált időszakban az ÁVÜ ügyve­zető igazgatója volt — a saj­tótájékoztatón védelmébe vette az ÁVÜ igazgatótaná­csának jogkörét. Úgy vélte: az igazgatótanács minden­kor teljes tulajdonosi fele­lőssége alapján döntött, s a magánosítás során minden­kor figyelembe vette az adott (eladandó) cég piaci erejét, forgalmát, munkaerő- helyzetét és jövőbeni lehető­ségeit. Az egyes döntéseket ezért nem lett volna célsze­rű jogi felülvizsgálat alá vet­ni. A garanciavállalások kapcsán Csépi Lajos el­mondta: egy belső utasítás értelmében az ötszázmillió forint alatti kötelezettségvál­lalásokat jóvá lehet hagyni, ha az igazgatótanács ülésén á Pénzügyminisztérium ál­lamtitkára megjelenik s egyetért a kötelezettségvál­lalással. T. Á. MDF-politikusok helyzetelemzése A költségvetés évek óta nem állt ilyen jól Megdöbbentőnek és statáriálisan gyorsnak nevezte Barsiné Pataky Etelka, az expó leköszönő főbiztosa, a kormány világkiállítással kapcsolatos döntését. Ez — mint azt a Magyar Demokrata Fórum elnökségi ülé­sét követő sajtótájékoztatón elmondta — kész helyzet elé állítja az Országgyűlést. Válaszlevél a lemondásra Kovács László külügymi­niszter az elmúlt napokban levélben tájékoztatta Öle Philipsont, a Kiállítások Nemzetközi Irodája (BIE) elnökét a magyar kormány­nak az 1996-os budapesti expóval kapcsolatos dönté­séről. A BIE elnöke augusz­tus harmadikén válaszolt a levélre. Kovács László külügymi­niszter levelében többek kö­zött leszögezte, hogy a kor­mányzat vizsgálata szerint a világkiállítás megvalósítá­sához szükséges állami for­rások lényegesen meghalad­ják az eredeti előirányzatot, miközben a vállalkozók ér­deklődése jóval elmarad a feltételezett és remélt mér­téktől. Öle Philipson válaszleve­lében aláhúzta: „tökélete­sen megértem azon nehézsé­geket, amelyeket a beruhá­zók érdekeltségének hiánya okozott, és annak is tudatá­ban vagyok, hogy lehetet­len a magyar lakosság pénz­ügyi terheinek növelése. A lemondás szomorúsággal tölt el, és biztos vagyok ben­ne, hogy a BIE minden tag­ja osztozik ebben. Mind­azonáltal biztosíthatom mi­niszter urat megértésünkről, valamint a jelenlegi és jövő­beni együttműködési szán­dékunkról. Barsiné Pataky Etelka szerint a döntés meghoza­tala előtt nem kérték ki azok véleményét, akik az expóért dolgoztak, s fon­tosnak érezték annak meg­rendezését. így a kormány döntése egyoldalú. A vi­lágkiállítás főbiztosa hoz­zátette: felkérik a kor­mányt, hogy ezt a hibát a jövőben ne kövesse el új­ra, s a végső döntéshez kérje ki az ő véleményü­ket is. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter az expó esetleges elmaradásával kapcsolatban megjegyez­te: külpolitikai szempont­ból sajnálatos lépésnek tar­taná. A világkiállítás elő­nyeiért a szomszédaink versengtek, s számunkra ez nagy alkalom, nagy le­hetőség lett volna. Hibás­nak nevezte azt a felfo­gást, mely szerint nem so­kan jelentkeztek a rendez­vényre, ugyanis ennyi je­lentkező az elmúlt évek­ben sehol sem volt, mint Magyarországon. A világ száznyolcvan­négy országát hívták meg az expóra — fűzte hozzá Barsiné Pataky Etelka. A negyvennégy hektáros te­rületre egyébként negy- venöt-ötven résztvevőt vártak, s idáig már huszon­nyolcán igent is mondtak. Az új kormány külpoli­tikai céljairól Jeszenszky Géza elmondta: ugyanazt a hármas célkitűzést tart­ják szem előtt, amelyet ő is tartott. Nevezetesen: a nyugati integrációt, a hatá­ron túli magyarok képvise­letét és a jószomszédi vi­szonyok kialakítását. Az ország belső eseményeiről szólva megjegyezte: a szo­cialisták azt ígérték, hogy nem lesz tisztogatás, ám mégis van. Úgy látszik fel­újították azt a mondást, mely miszerint aki nincs velünk, az ellenünk van. Szabó Iván, az MDF frakcióvezetője szerint tart­hatatlan, ha az expó elma­radását gazdasági okokra vezetik vissza. A még szükséges tizennyolcmilli- árd forint egy évre lebont­va a költségvetés hat ezre­lékét jelenti. A volt pénz­ügyminiszter elmondta: az áfa és a fogyasztási adó megemelése nem fogja meghozni a várt ered­ményt. A tájékoztatásból megtudtuk: az idei év első öt hónapjában negyvenöt milliárd forinttal nőtt a la­kossági megtakarítás. A költségvetés évek óta nem állt olyan jól, mint most — mondotta. Szabó Iván a médiában történtekről szólva kijelen­tette: ideje lenne már befe­jezni a nagytakarítást, mert így sohasem lesz de­mokrácia. A Magyar Fó­rumban Csurka István tol­lából megjelent írásra rea­gálva Szabó Iván tiltako­zott az ellen, hogy valaha is találkozott volna Soros Györggyel, majd hozzátet­te: volt titkosszolgálati ügynökök ne tanítsák őt magyarságtudatra. N. L. Középkori Akadémia Esztergomban Tanszék lehetne a főiskolán (Folytatás az L oldalról) E célt szolgálja a Közép­kori Akadémia című tanári továbbképző tanfolyam, me­lyet második alkalommal rendezünk meg. Nem véletlen, hogy a tan­folyam ezt a címet viseli, hi­szen a Szent György Lovag­rend kizárólag a középkori történelem kutatásával fog­lalkozik. Az elmúlt évben közel negyven határon túli pedagó­gus jött el a tanfolyamra, eb­ben az évben ötvenötén je­lezték részvételi szándéku­kat, ami azt mutatja, hogy a rendezvény kezd népszerű­vé válni. A határ menti or­szágok pedagógusszövetsé­gei választják ki azokat, akik országunkba utazhat­nak a továbbképzésre. Álta­lában fiatalabb pedagógusok­ra esik a választás, hiszen ők még évtizedekig adhat­ják át az itt megszerzett tudá­sukat. Szlovákiából, Kárpát- aljáról, Romániából és a Vajdaságból jelentkeztek ed­dig a legtöbben, de a Szent György Lovagrend a világ távolabbi magyarsága felé is szeretne nyitni. így a tenge­rentúlra, és a Magyarország­ról kivándorolt zsidóság felé. A konferenciát — amely­nek az esztergomi Vitéz Já­nos Római Katolikus Tanító­képző Főiskola ad otthont — a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium, a Határon Túli Magyarok Hivatala, Ko- márom-Esztergom, vala­mint Pest Megye Közgyűlé­se és Esztergom városa tá­mogatja. A nyitónap augusztus 15-e estéjén 19 órai kezdet­tel Könözsy László, Eszter­gom polgármestere ad foga­dást a résztvevők tiszteleté­re. Ezt megelőzően a Szent György Lovagrend tiszteleti tagja címet nyújtják át prof. dr. Schweitzer József orszá­gos főrabbinak, az Országos Rabbiképző Intézet igazgató­jának a zsidó—keresztény párbeszéd, a történelmi meg­békélés és a testvéri együtt­élés érdekében kifejtett áldá­sos tevékenységéért. Augusztus 19-én 19 órai kezdettel Kovács György Zoltán és lnczédy János, az érintett megyék közgyűlései­nek elnökei fogadják a tanul­mányi hét résztvevőit. A rend Paskai László bíboros­prímást, esztergom—buda­pesti érseket és Kosáry Do­mokos akadémikust, a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia elnökét kérte fel a ren­dezvény fővédnökségére. — Ha a Középkori Aka­démia intézményesülne, s helyet kapna az esztergomi tanítóképző főiskolán, egy tanszéket, vagy intézetet sze­retnénk kialakítani, mely kö­zépkorkutatással foglalkoz­na, s gondoskodna a határon túli pedagógusok képzéséről — szólt ekképpen jövőbeli terveikről dr. Pusztaszeri László. V. Cs. Kosa Ferenc gondolatait megszívleljük A Magyar Nemzet közölt interjút Kosa Ferenc szo­cialista párti országgyűlési képviselővel, aki a tájé­kozódás szabadságáról beszélt. Ezt a gondolatot ki­váltképp a tájékoztatásban dolgozók, a tájékozta­tást élethivatásként vállalók kell hogy megszívlel­jék, hiszen való igaz, nem a sajtószabadság a fon­tos, hanem a tájékozódás szabadsága az elsődle­ges, amihez természetesen az előbbire is szükség van. Ily módon a tájékozódás és a tájékoztatás sza­badsága minden magyar állampolgárt, minden Magyarországon élőt érint, meghatározhatja min­dennapjait, de meghatározhatja még unokái életét is. Ha az augusztus 4-i újságokat fölütöm, akkor máris kiderül, milyen megszívlelendő gondolatot tárt elénk Kása Ferenc. A tegnapi újságokból ugyanis, például a Népszabadságból is, hiányzott az a levél, amelyet Magyarország miniszterelnöké­hez intézett Tőkés László nagyváradi püspök. A le­vél, amelyet a Pest Megyei Hírlap bőven közölt, olyan fontos kérdésekre tért ki, amely kérdések ab­ban a pillanatban, amikor a magyar—román alap- szerződés előkészületei folynak — amely méltán kerül a nemzet érdeklődésének középpontjába —, bizony szervesen hozzátartoznak a tájékozódás sza­badságához. Nagyon reméljük, hogy a Pest Me­gyei Hírlapot, hiszen előfizetőink száma augusz­tus l-jével a kánikula ellenére is nőtt (szinte egye­dül a napilapok közül), a későbbiekben Kása Fe­renc gondolatának megfelelően tudjuk úgy szer­keszteni, hogy uram bocsá’ még terjedelmet is tu­dunk növelni. De azt is remélem, hogy Tőkés Lász­ló levele a központi napilapokból nem azért ma­radt ki, mert ott nem érzik a tájékozódás szabadsá­gának fontosságát, hanem csak egyszerű és esen­dő szerkesztői hiányosságok miatt. Tisztában va­gyunk vele, a szociálliberális kormány működése idején a Kádár-rendszerben gyökerező szerkesztők sokszor esnek majd ilyen jellegű hibába, de ha csak néhányuknál jó termőtalajra hullanak Kása Ferenc gondolatai, akkor már több bizalommal nézhetünk a jövőbe. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents