Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-04 / 181. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 4.. CSÜTÖRTÖK Izraeli—Jordániái közeledés Palesztin tüntetés A Washingtonban sorra került izraeli—Jordániái csúcs gyakorlati következményeként a zsidó állam és a szomszédos hásemita királyság kétoldalú kapcsolatai napról napra javulnak. Eközben tegnap palesztinok ezrei tüntettek a jordán királyi ház növekvő befolyása ellen. Jichak Rabin izraeli miniszterelnök tegnap a jeruzsálemi parlamentben (kneszet) bejelentette, hogy a legutóbbi izraeli—Jordániái érintkezések, illetve a Washingtonban sorra került Húszéin—Rabin csúcs után „véget ért a háborús helyzet Izrael Állam és a Jordániái Hásemita Királyság között”. Rabin kormányfő visszautasította az ellenzék azon javaslatát: Izrael egészítse ki a washingtoni közös nyilatkozatot azzal, hogy az egyesített Jeruzsálem a jövőben csakis a zsidó állam fővárosa marad. A miniszterelnök megnyugtatta az ellenzéket, hogy „Jeruzsálem hovatartozása sosem lehet alku tárgya”. A Vörös-tenger partján fekvő izraeli Éjlát, illetve a jordá- niai Akaba üdülővárosok között 45 esztendeje feszülő határkerítést tegnap ünnepélyes külsőségek között átvágták, itt nemzetközi határátkelő- hely lesz. Tegnap az Izrael által megszállt területeken a palesztin lakosok ezrei tüntettek az amerikai segédlettel létrejött izraeli—Jordániái egyezmény ellen. A legviharosabb utcai tüntetésekre a ciszjordániai Nablusz városában került sor, ahol főleg a Jasszer Arafat parancsnoksága alatt levő Al-Fa- tah szervezet helyi hívei emelték föl szavukat az ellen, hogy Izrael nem a palesztinokat, hanem a jordán királyságot tekinti első számú partnernek a Jeruzsálemben és másutt levő szent helyek jövőjére vonatkozó tárgyalásokon. A palesztinok tiltakoztak az ellen is, hogy a világ iparilag fejlett országai az izraeli—palesztin autonómiaegyezmény aláírásai után sem folyósítjai a PFSZ-nek az általuk korábban megígért pénzösszegeket. Bobay József A kor az individualizálódás kora; ez a káosz növekedése (vagyis a rendszer — a civilizáció — entrópiája) irányába mutat. Útjába lehet-e állni ennek a folyamatnak? Nem kétséges, az egész civilizáció megmentésére vállalkozni nem kevésbé mérhetetlen gőg, mint amennyire reménytelen. Mindamellett az „előre meg- mondó”-nak (ezt jelenti a görög „profétész”, vagyis próféta) az a dolga, hogy figyelmeztessen és közölje, amit közölnie kell. Kell, mert belső parancs. Mert nem tehet mást. Az emberi gondolkodás kiküszöbölheti Istent mint valóságot és mint szükségszerűséget, de a természeti törvényszerűségeket nem helyezheti hatályon kívül, hiszen ha tetszik, ha nem, ezeknek alá van vetve. Ezek a törvényszerűségek abból a tényből vezethetők le, hogy a Föld a Nap bolygója, s az összes feltétel és adat összhangjából következőleg, egyetlenként a Naprendszerben, bioszférája van. Az ivaros szaporodás („gén-repli- kálódás”) tényéből ered az embernek emberközösségben való léte, ebből kifolyólag alacsonyabb szinten a törzsek, magasabb szinten a nemzetek létezésének létforma-alaptörvénye. Ezen nem lehet változtatni, amiképpen azon sem, hogy a halak vízben élnek és kopol- tyúval lélegeznek. Másfelől viszont létharc és verseny van az emberi közösségek között, s ennek során egyik uralmi helyzetbe kerül a másik fölött (hogy a maga számára energiát termeljen ki belőle), vagy elveszi a másik életlehetőségét, aminek következtében ez utóbbi megsemmisül (vagy kiirtják, vagy kényszerűen csökkenti szaporodását, elveszíti életakaratát stb.). Ha tehát egy nemzet mozgási szabadsága megszűnik, ha döntési lehetőségeit elveszve látja, s eközben valamilyen jól kivehető uralkodó érdekcsoporttól szüntelenül azt hallja, hogy „a nemzet történelmi kategória”, vagy „nemzet ma már nincs”, vagy „aki nemzetről beszél, bűnös”, akkor bizonyos lehet benne, hogy őt az említett érdekcsoport halálra ítélte. Ebben az esetben viszont kötelessége életéért a végsőkig küzdeni; egyénnek öngyilkossága sem természetes, de nemzeteké még kevésbé az. Az öngyilkos nemzet saját múltjáról mond ítéletet, létét visszamenőleg is megtagadja és készséges segítővé válik emberiségellenes törekvések képviselőinek. A világ tehát individualizálódik, de ez korántsem jelenti azt, hogy a „nemzet” mint fogalom, megszűnt. Csupán arról van szó, hogy elkeseredett harc folyik az igen kevés majdani úr-nemzet ritka státusának elnyeréséért, miközben a „vonal alá” szoruló nemzetek feloldódnak az uniformizált individuumok hatalmas nyersTókés László válaszlevele Horn Gyulának Az elvek megvalósulása a fontos Tőkés László levélben válaszolt Horn Gyula július 11-én hozzá intézett levelére. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke válaszának késését ázzál magyarázza, hogy szabadságon volt. A Romániai Magyar Szó tegnapi számában közölt levelében Tőkés megköszöni a magyar kormányfőnek azt a „gesztusértékű megkeresését, mely által gyakorlati módon is szíves volt érzékeltetni, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikájának kialakításában az új magyar kormány — hivatali elődjéhez hasonlóan — változatlanul konzultálni kíván a kisebbségi magyar szervezetekkel és pártokkal, azok vezető képviselőivel”. Tőkés László itt példaként Markó Béla RMDSZ-elnök budapesti látogatását említi. Tőkés püspök örömét fejezte ki, „Sütő Andrással egyetértőén”, hogy a magyar kormány nagy figyelmet kíván szentelni a szomszédos országokban élő magyarok megsegítésének. ■ „Duray Miklóssal együtt vallom, hogy a magyar kisebbségek ügye a megkötendő államközi szerződésnek nem csupán valamely kiemelt függeléke, hanem ezen túlmenően az érdekelt nemzetek általános megbékélésének alapvető ösz- szetevője” —hangsúlyozta levelében az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. „A kormányprogram vonatkozó részleteit romániai magyarságunkra nézve kielégítőnek tartom” — írja a nagyváradi püspök, aki azonban aláhúzta, hogy az „elküldött dokumentumba foglalt elvek és célkitűzések majd a megvalósítás szakaszában válnak igazán értékelhetővé.” — Sütő András álláspontját megismételve viszont én is tragikus „tévedésnek” vélem azt hinni, hogy Magyar- ország és szomszédai viszonyában már megértek a feltételek a történelmi megbékélésre — írja Tőkés püspök. Tőkés püspök a két ország alkotmányaiban rejlő különbségekre hívja fel a magyar miniszterelnök figyelmét. Szerinte ezek „áthidalhatatlan természetű akadályok — gondolok itt az államalkotó nemzet és az egységes nemzetállam Európa- szerte párját ritkító megfogalmazásaira, melyek a nevezett országokban diszkriminatív jellegű jogi következményekkel sújtják a nemzeti kisebbségeket” — olvasható Tőkés László szerdán' közzétett levelében. A református püspök a konszenzus jól bevált elvét ajánlja a magyar kormány figyelmébe, és azt úja, „csupán üdvözölni tudom a kabinet ellenzéki pártokkal és civil társadalmi szervezetekkel való párbeszédre, együttműködésre és közmegegyezésre irányuló törekvését, másfelől szintén a konszenzus megvalósítását szorgalmazom közös dolgainkban a szomszédos országok legitim magyar pártjaival és képviseleti szervezeteivel”. De leszögezi: „ez mindenképpen többet jelentene szervezeteink véleményének puszta figyelembevételénél.” A nagyvilág hírei * A szabadságát Szlovéniában töltő Göncz Árpád köztársasági elnök, illetve az ugyancsak itt pihenő Václav Havel cseh államfő vendéglátójuk, Milan Ku- can szlovén államelnök társaságában tegnap megtekintette az Isonzo folyó partján fekvő Ko- barid városában a helyi hadtörténeti múzeumot. * Kedden este mintegy 500 Magyarországról érkezett cigány gyűlt össze a leghírhedtebb egykori német koncentrációs tábor területén Auschwitz- Birkenauban, hogy egész éjjel tartó gyertyafényes megemlékezéssel rója le kegyeletét a második világháború idején itt elpusztított 20 ezer cigány előtt. * A pápa horvátországi útjának időpontját már rögzítették, a szarajevói látogatás bizonytalan, de a belgrádi elmarad. VÉLEMÉNY Könyörtelen logika anyagtömegében, melynek részeit a Földgöm majdani urai saját szükségleteik szerint strukturálják, majd újra meg újra átstrukturálják. Ebben a demokráciától és liberalizmustól hangos világban a hitleri és sztálini látomás (sőt: Hílferding látomása) megvalósulása készül, láthatatlanná tett erőszaknak, a „bank” nevű Mammonpüs- pökségek mindent átszövő hálózatának és a műholdas televíziózásnak segítségével. Hogy szavunkat ne felejtsük, ez a folyamat szervesen együtt halad a bioszféra rombolásával. A Földgömb majdani urai is emberek s egyáltalán nem olyan okosak, mint ők hiszik magukról: makacsul úgy gondolják, hogy a bioszféra csak a rabszolganépek számára megy tönkre. Nem hajlandók felfogni, hogy amikor az emberiség emberlétének alapjait rombolják, önnön létük alól is kihúzzák a talajt. Azon neme a publicisztának, melyet mi, szerény lehetőségeinkhez képest, a viharos tengeren hányódó dióhéjhoz hasonló Pest Megyei Hírlapban művelünk, kísérlet arra, hogy erőt adjunk magyar szemeknek a látásra; azért csak magyar szemeknek, mert magyarul írunk és legnagyobb sajnálatunkra szavunkat más náció nem érti. Holott a magyarság teljes kiszolgáltatottsága következtében a magyar nemzeti érdekek egybeesnek a veszélyben forgó emberiség érdekeivel. A félrevezetett emberek millióinak és százmillióinak szüntelenül hirdetni kell: nincs biztonságos és valamennyire is egyensú- lyos egyéni lét közösségi lét nélkül, s hazugság árad a televízió-business képernyőiről. Liberalizmus és modernizáció címen az alapvető törvények megsértése folyik, azoké az isteni, természeti, fizikai és biológiai törvényeké, s ezekkel együtt szociológiai és erkölcsi törvényeké, amelyekbe a könyörtelen szankciók is be vannak építve, megsértésük esetére. Vagyis hát e neme a publicisztikának nem Don Qui- joték önkielégítő kalandsorozata egy rég elmúlt kor eszményeinek makacs kergetése közben. A lét paradigmái nem „történelmi kategóriák”: a hazugság hazugság volt a Római Birodalomban és hazugság ma is, a terméketlen és visszataszító homoszexualitás a természeti törvény megsértése volt az ókori Hellászban és az ma is, a szabadság fogalma nem foglalja magában más ember szabadságának megsértését, amint ezt soha nem is tartalmazta, az ember önálló egyéniség és közösségi lény egyszerre és elválaszthatatlanul, a korai kőkorszak óta, és holnap is ez lesz, vagy elpusztul. S ha Bábel tornyát a mítoszban nem lehetett fölépíteni, az azt jelenti, hogy a valóságban sem lehet soha. Viszont a civilizáció nagyon könnyen elpusztulhat egy kommunikációs zűrzavarban, mely az önnön nagyságától elragadtatott és istenönjelölt kozmopolita értelmiség technikai teljesítményeinek növekedése közepette nőttön-nő. Más szóval, e neme a publicisztikának a tiszta szó, mely nevén nevezi a jelenségeket és okaikat, homály, „retus” és hangtompítás nélkül. Mert történt egyszer, hogy kinyitottak egy börtönkaput és a foglyok kimentek a városba. Nehezen találtak munkát, nem volt pénzük, szállás sem akadt legtöbbjüknek. Másnap visszamentek a börtön elé és megkérték a börtönőröket, hadd mehessenek vissza a zárkába aludni, s kapjanak még a börtönkonyháról kosztot, de a zárkaajtókat és a börtönkaput hagyják nyitva, hogy ki-be járhassanak, ha kedvük tartja. Volt köztük három-négy, aki fennszóval intette őket: „vissza ne menjetek, mert rátok zárják a kaput és soha többé nem szabadultok. A börtön, az börtön. A börtönőr, az börtönőr. Aki a napi háromszori csajkáért lemond a szabadságról, azt a szabadság elhagyja örökre. Balgaságtok közmondás lesz az emberek között, míg világ a világ”. Nem hallgattak rájuk. Visszamentek, s a kapuk és ajtók sorban bezáródtak. Az igazságkiáltókat hagyták egy darabig kiabálni, azután mentőautó jött értük és elvitték őket a városi elmegyógyintézetbe. Nos hát, e neme a publicisztikának az igazságkiáltók szava, azoké, akik nem félnek kimondani, hogy az emberfojtó, emberzúzó pénzbirodalmak XX. század végi világában „szociálliberális”, „jobbközép”, „agrárértelmiség”, „médiatörvény”, „jogállam”, „demokratikus szabadságjogok”, mind-mind szantálfa bódító füstje. Egyetlen realitás van: a hatalom könyörtelen logikája. S ha egyszer egy népnek elirigylik maradék hazáját is, ha fogytán a prédalesők türelme („még mindig él?”), s ha ennek a népnek nincs többé lelkiereje foggal-körömmel védeni magát, az a nép eltűnik az ég alól és megeszik, mint Ruandában. Csak éppen a kannibáli lakomának a technikai színvonalhoz képest más a rituáléja. Nem olyan nyilvánvaló. Sőt, egyáltalán nem nyilvánvaló. Csak a végeredmény lesz az. S hat késő bánat, eb gondolat. S a sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül, de az ember millióinak szemében nem ül gyászkönny. Csak közöny, hideg, mint a számítógép képernyője. (Sándor András)
