Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-04 / 181. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. AUGUSZTUS 4., CSÜTÖRTÖK 3 Uraknak való hely Horvátország, Lanterna (nyaralóhely az Isztriai-félszi- geten, Porec közelében). A tizenkét órás vezetéstől ros­katag turista a legközelebbi árusbódéhoz támolyog és kér egy palack hűtött ásványvizet, amelynek az ára a kifüggesztett jegyzék szerint három és fél kuna (a né­met márkához viszonyított átváltási arányokat tekint­ve egy kuna csaknem húsz forintnak felel meg). Az árus átadja a palack vizet, mellé egy blokkot kilenc és fél kunáról, majd készségesen elmagyarázza, hogy eb­ből hat kuna az üvegbetét. A turista fizet, majd beszé- deleg az előre lekötött, kellemesen komfortos tenger­parti apartmanjába, ahol a párjával boldogan elszopo­gatja a hűs nedűt. Az üres üveget természetesen nagy becsben tartja, mert feltételezi, hogy az a horvát nemzeti vagyon ré­sze. Másnap aztán viszi is vissza, hiszen a hat kuna mégis csak hat kuna, és hát a horvátokat sem illik megfosztani az értékeiktől. Az árus átveszi az üveget és merőn nézi a magyart. A magyar nézi a horvátot és nem érti, hogy az mit néz, ahelyett, hogy a pénztárgép fiókjában kotorászna. Azután elunja a dolgot és tiszte­lettudóan érdeklődik a visszajáró pénz iránt. Az árus kéri a tegnapi blokkot, mire a magyar megkérdi, hogy az meg minek. Hamarosan kiderül, hogy az üveg eredetét — végül is komoly értékről van szó — az apró papírdarabbal kéne igazolni. A trehány magyar azonban az efféle cé­da lkakat el szokta hajigálni, így kénytelen tudomásul venni, hogy ezúttal valamely jóféle tokaji bor áráért iszogatott szénsavas vizet. Persze később, amikor hetven kunát fizet egy hot- perces telefonkártyáért — másmilyen ugyanis éppen nem kapható —, és száznegyvenet egy szolid kétszemé­lyes vacsoráért, akkor már nem az üvegbetétre gon­dol, hanem nagy elégtétellel arra: mégis csak ez az uraknak való hely, nem pedig az a szánalmasan olcsó Balaton. Bánó Attila Ma tárgyalja a kormány Pozsonyi csúcs előtt a vízlépcsőről A kormány mai ülésén elő­terjesztést hallgat meg a gazdasági egyensúly és az államháztartás idei és jövő évi jellemzőiről — tájékoz­tatta az MTI-t a Kormány- szóvivői Iroda. A kabinet foglalkozik a bős—nagymarosi vízlépcső- rendszerrel kapcsolatos ma­gyar—szlovák vita rendezé­sének lehetőségével is, hi­szen egy nappal később, au­gusztus 5-én Horn Gyula hi­vatalos látogatást tesz Po­zsonyban, ahol ez a téma is terítékre kerül. A kormány ezenkívül tár­gyal a nyugdíjszerű rendsze­res szociális ellátások és a gyermekgondozási segély jövedelempótlékának emelé­séről, valamint a közigazga­tás korszerűsítésének kor­mánybiztosa feladatairól is. Szó lesz a budapesti horvát iskola építéséről és a szerb iskola felújításáról. A Érthető, de indokolatlan aggodalom Nyugtat a munkaügyi miniszter A Pénzügyminisztérium a helyzetértékelésre, illetve a pótköltségvetésre vonatko­zó előterjesztése még nem kormányzati állásfoglalás — hangsúlyozták a Munka­ügyi Minisztérium vezetői a tegnapi sajtótájékoztatón. A szociális partnerek aggo­dalma érthető, de nem indo­kolt — mondta Kósáné Ko­vács Magda miniszter, és ezt támasztotta alá Héthy Lajos politikai államtitkár, illetve Pulay Gyula közigaz­gatási államtitkár is. Mint a tárca vezetői el­mondták: korábban előfor­dult, hogy már eldöntött té­makörök kerültek az Érdek­egyeztető Tanács (ÉT) elé. Most viszont távolról sem erről van szó. A Pénzügymi­nisztérium anyagát elsőként még a különféle tárcák is megvitatják, saját érdekei­ket érvényesítik, és ezek szerint is változik majd az előterjesztés. Kormányzati tárgyalási javaslatként au­gusztus végén kerül az ér­dekegyeztető felek elé. A gazdasági kabinet a tervek szerint augusztus 20-a után foglalkozik a témakörrel. Az ÉT-szakbizottságoknak és a plenáris ülésnek több hét áll rendelkezésére, hogy szeptember közepén esedé­kes parlamenti előteqeszté- sig megvitassa az anyagot. A kölcsönös kompromisszu­mok alapján ezek szerint is módosulhat még a javaslat. Hosszabb idő áll rendel­kezésre a kormány által ja­vasolt, a többi témakör meg­vitatására. Ezek a gazdaság- politika fő vonalai, a jövő évi költségvetés, az összkor­mányzati foglalkoztatáspoli­tika, a szociálpolitika, a bér- és jövedelempolitika. Ezekről a témakörökről ok­tóber végéig kellene egyezségre jutni, először az ET-szakbizottságok keretei között, majd az ÉT plenáris ülésén. A kormányzat már előké­szítette a tárgyalási témakö­rökre, a tárgyalások üteme­zésére vonatkozó javaslatát, s ezt a munkaadók, vala­mint a munkavállalók véle­ményezik, majd e héten pén­teken a megállapodást elő­készítő ÉT koordinációs bi­zottság elé kerül az indít­vány. Ezen az ülésen végle­gesítik a szociális partnerek az ütemezést. A tárcák folyamatosan dolgoznak valamennyi vitá­ra javasolt témakör előter­jesztésén, ezeket az anyago­kat — ha az ÉT koordináci­ós bizottsága is egyetért az ütemezéssel — augusztus végéig adják át a szociális partnereknek. A helyzetértékelésnek és a pótköltségvetésnek sür­gősséget adva az ezeken túli témaköröket szeptem­ber elején kezdhetnék el megvitatni az ÉT-szakbi- zottságok, a viták összegzé­sét szeptember végére készí­tené el a Munkaügyi Mi­nisztérium, s ennek alapján a kormányzat október elejé­re állítaná össze a végleges tárgyalási ajánlatát. Erről október közepén már az Ér­dekegyeztető Tanács plená­ris ülése is megkezdhetné a vitát a társadalmi-gazdasági megállapodás megkötésé­nek igényével. Amerikából jöttek Piacra segítenek Richard Schiftemek, a Nem­zetbiztonsági Hivatal kö- zép-kelet-európai főosztá­lya igazgatójának vezetésé­vel magas rangú amerikai kormánytisztviselők kezd­tek tárgyalásokat tegnap Magyarországon. Találkoz­tak többek között Békési László pénzügyminiszterrel és Kósáné Kovács Magda munkaügyi miniszterrel is. Békési László a moderni­zációhoz szükséges tőke-be­fektetésekhez és a magyar termékek piacra jutásához kérte az amerikai kormány­zat támogatását. Elmondta, hogy a közép-kelet-európai országok gazdasági együtt­működésére a kölcsönös egymásrautaltság következ­tében feltétlenül szükség van. Ez azonban nem lehet eredményes megfelelő im­portfinanszírozási feltéte­lek nélkül, amelyek megte­remtésében nélkülözhetet­len a nyugati országok köz­reműködése. Az amerikai szakértők se­gítséget ajánlottak a kisvál­lalkozások privatizációs részvételéhez, a marketing- munka javításához, a társa­dalombiztosítás reformjá­hoz, egyes szociális problé­máik megoldásához, az energiatakarékossághoz, va­lamint a nemzetközi pénz­ügyi szervezetekkel kialakí­tandó együttműködési prog­ramokhoz. Az amerikai kor­mánytisztviselők hangoztat­ták: a magyar gazdaság je­lenlegi helyzetét és a lehet­séges kitörési pontokat a magyar pénzügyi kormány­zattal hasonlóképpen ítélik meg. Értékelésük nagymér­tékben megegyezik a ma­gyar kormányéval. A megbeszélés alapvető­en tájékozódó jellegű volt. A kukorica címerezése a nyári ifjúsági építőtáborok slágere volt az elmúlt évtizedek­ben. Ezt a munkát továbbra is kézzel kell végezni, és a kukoricavetőmag-termesztés- sel foglalkozó gazdaságok igényt is tartanak a fiatalok munkájára. Napjainkban — ellentétben a múlt jelképes fizetségével — azok a középiskolások és egyetemisták, akik vállalták a kukorica címerezését a Hidasháti Rt.-nél, a munkájuk valós értékét, napi 1000-1200 forintot, szállást és teljes ellátást kapnak MTI-felvétel Hősi halottak újratemetése Az 1. magyar hadsereg II. vi­lágháborúban hősi halált halt mintegy négyszáz katonájá­nak és munkaszolgálatosá­nak újratemetésére készül a fényeslitkei Don Menti Ma­gyar Honvédsírok Alapít­vány. A magyar határtól 400 kilométerre, a Keleti-Kárpá­tok lábánál fekvő Nadvoma városa kérésére a helyi közép­iskola udvarán eltemetettek és a közeli tömegsírban fek­vők földi maradványait au­gusztus 9-én kezdik áttelepí­teni a város új köztemetőjébe. Az egykor 24. számú gya­logos hadosztály nyíregyhá­zi, kassai és ungvári ezredéi­hez tartozó honvédek földi maradványainál augusztus 21-én ökumenikus istentiszte­letet tartanak a hozzátartozók jelenlétében. Az exhumálást a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Temetkezési Vállalat végzi, a kiutazókról magyar vállal­kozók gondoskodnak. A számvevőszék missziója Dicséret Hagelmayernak Horn Gyula miniszterelnök tegnap hivatalában találko­zott Hagelmayer Istvánnal, az Állami Számvevőszék el­nökével, s a pénzügyi ellen­őrzés központi szervének több vezető munkatársával. A Kormányszóvivői Iro­da MTI-nek adott informáci­ója szerint a nemrégiben hi­vatalba lépett kabinet nevé­ben a miniszterelnök kife­jezte elismerését azért a pél­dás s odaadó munkáért, amellyel az Országgyűlés ellenőrző szerve legjobb szándékai szerint hozzájá­rulni kívánt az új demokrati­kus Magyarország megte­remtéséhez. Az új alkotmány előkészí­tésének feladatáról szólván az Állami Számvevőszék ve­zetői kifejezték készségüket a munkálatokban való rész­vétellel kapcsolatban, egyút­tal felajánlották az intéz­mény szellemi munícióit az államháztartás reformjának s a számvevőszékről szóló törvény módosítása feladatai­nak megvalósításában. Szuszlov után Soros? Mindnyájan jól emlékszünk rá, hogy Kádár Jánost Szuszlov elvtárs időnként magához rendelte, s ezeken a találkozókon, legalábbis az én felfogásomban, Ká­dár János részéről megtörtént a hazaárulás. Ugyan­ilyen hazaárulásnak tartom, amikor a magyar bank- rendszer alapjáról, az Országos Takarékpénztárról az ÁV Rt. szakembere New Yorkban folytat megbe­szélést George Sorossal, akit most taktikusan szerepel­tetnek választott hazájában. Olyan kijelentéseket tesz George Soros, amelyek már azokon a demagóg szóla­mokon is túltesznek, amelyeket a választási kampány időszakában megszoktunk. Azt mondja az amerikai szenátusban, hogy partnerség kell a jólétért. Furfan­gos, nagy szavak, ám mindez közben úgy néz ki, mint­ha valóban segíteni akarna, de megelőzendő a nagy csalódásokat, igyekszem tudatni, hogy ez a fajta tevé­kenység az én szememben azzal ér föl, amikor valaki az ablakon benyújt egy zsíros kenyeret, ám észrevétle­nül a zsebébe csúsztatja pénztárcánkat, amelyben leg­alább még öt darab zsíros kenyérrevaló lapul... Lás­suk be, az ilyenfajta segítőkészséghez hozzászokhat­tunk, amikor még Moszkvában „aggódtak” értünk úgy, ahogyan most George Soros aggódik. Ám sem eb­ből, sem abból nem kérünk soha többé. Viszont ugyan­akkor nem értjük, hogy a magyar állam miért kíván megszabadulni attól az OTP-től, amely a magyar gaz­daság egyik tartópilléreként is fölfogható. Olyan ez, mintha valakinek van két rossz autója meg egy jó, s érdekes módon az egy jót akarja áruba bocsátani, s ugyanakkor vágyik is egy jó autóra úgy, amint mi vá­gyunk egy jó bankra. Nagyon jó lenne, ha az OTP ab­szolút magyar tulajdonban maradhatna, hiszen a la­kossági megtakarítások hetven százalékát itt helyez­ték el. A magyar lakosság nyilván egy jó magyar bankban bízik, és nem szeretne kapcsolatba kerülni George Sorossal, akiről jól tudjuk, a nemzetközi pénz­világ egyik manipulátora. Ez a fajta tevékenység őrá tartozik, ezt értékelni nem kívánjuk, ám ragaszko­dunk hozzá, hogy az OTP magyar tulajdonban ma­radjon. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents