Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-31 / 203. szám

É PEST MEGYEi HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. AUGUSZTUS 31.. SZERDA \ 3 Kimondatott? Május 9-ével számomra, sokunk számára meg­szűnt a magyarországi tévé és rádió. A világról szóló információt azóta nem a pesti médiákból szerezzük, hiszen van még a föld kerekén elég televízió- és rádióállo­más. A 95 százalékig li­berális sajtót nem vesz- szük kézbe, ha mégoly „népszerű” is. így aztán én is, baráti köröm is csak egy-egy nemzeti szellemű újságból tájéko­zódunk. így szereztünk tudomást például arról is, hogy már megint mi a baja velünk — más­ként gondolkodókkal — a sajtónak. Megdöbbenve hallom és olvasom, hogy a MU- OSZ lapjában ismét rá­ütötték a stemplit a Pest Megyei Hírlapra, tudniil­lik, hogy antiszemita. Ez a varázsszó, ami csak­nem olyasféle csoda­szer, mint a középkor­ban az aranyreszelék, ez a minden ellen jó orvos­ság, amit receptre nyelet- tek a hiszékeny emberek­kel. A MÚOSZ lapja sze­rint nem kell a szélső­jobb sajtó, pontosabban a Pest Megyei Hírlap. Onnan nézve, felőlük, szélsőjobboldali ez a lap... Felőlünk nézve pe­dig, vajon mit gondol­junk róluk? (...) Egy biz­tos, az ő végső megoldá­suk minden jel szerint a nemzeti jellegű lapok, sőt gondolatok teljes megsemmisítése. Amikor megalakult a Magyar Újságírók Kö­zössége, akkor egy né­pes újságíró-küldöttség kereste meg Göncz Árpá­dot (persze hogy mind li­berálisok), s ott az egyik újságíró mindjárt fel is tette a kérdést az elnök úrnak: — Egyáltalán szükség van erre? Már­mint a MÚK-ra, termé­szetesen. Nekik persze hogy jobb lett volna, ha meg sem születik ez a szervezet. Vagy ha már megszületett, hát meg kell ölni. Miként Eörsi István is teljes képtelen­ségnek tartja, hogy nem semmisítették meg, szel­lemileg ugyebár, „eze­ket a szélsőjobbos sze­mélyeket”. Csak azt nem tudom, hogyan le­het annál alaposabb, min­denre kiterjedő szellemi megsemmisítést elkép­zelni, mint ami itt meg­történt, és aminek még most sincs vége... Aki vagy ami nem olyan, mint ők, azt meg kell semmisíteni... Va­jon honnan tanulták ezt az elméletet? Melyik dik­tátortól, a tőlük jobbra vagy balra állótól? Szerintük tehát, nincs szükség a Pest Megyei Hírlapra. Ez kimonda­tott? Endlősung?... Fazekas János Budapest Nem csak gulyás A Pest Megyei Hírlap au­gusztus 17-i számában két cikket is olvashattunk a vi­lágkiállítással kapcsolat­ban. Az egyiket Harsányi Lászlótól (18 milliárd, 180 milliárd), a másikat a Ma­gyar Szellemi Védegylet­től (Világkiállítást a ma­gyarságnak!). Én mint kisember, egy a tízmillióból, kevés vagyok valami nagyot véghezvinni, de összefogással — amely­hez, remélem, e levelem is hozzájárul — talán sikerül sokakkal egyetértésben a jó oldalra állni, s a lehetőséget nem elvetve, küzdeni a mi világkiállításunkért. Az ország pénzügyi helyzetét ismerve, az expó lemondásával nemhogy HISTÓRIA Bethlen Gábor életútja* (I.) Ellenségei féltöröknek nevezték Az „Erdélyország — tün­dérország” szállóigéjének humanista tartalmában egy eszmény: az erdélyi táj szépsége, az ország gazda­sági, politikai és művelődé­si életének virágzása egy­aránt benne foglaltatott. Ki­formálásán és kialakulásán mint a népmesék királyfia, Bethlen Gábor is iparko­dott. De a „tündérkert” kon­cepció „változó, tünékeny” értelmében is eleget ügyes­kedett, hogy ellenséges ha­talmak szorítását mindig a legalkalmasabb és hatéko­nyabb diplomáciai manő­verrel lazítsa, és saját orszá­ga javára kihasználja. Üralma első szakaszában Bethlen kiemelkedő tulaj­donságai közül az építő fe­jedelem vonásaival tűnt ki. Nem véletlenül jellemezték így a rendek az 1616. évi jú­niusi alvinci tábori ország- gyűlésen. Valóban zűrzavaros bel­ső állapotban és nyomasztó nemzetközi helyzetben vet­te át Erdély kormányzását. A Habsburgok és híveik be­olvasztási, abszolutista kí­sérletével és a Porta meg­osztási próbálkozásaival szemben Bethlen meg tud­ta védeni az erdélyi fejede­lemség önállóságát. Belpo-. litikai intézkedéseivel rövi­desen bebizonyította, hogy Báthori István óta nem ál­lott olyan államalkotó tehet­séggel megáldott uralkodó az ország élén, mint ő. Né­hány év alatt véget vetett a visszaéléseknek, és újjá­szervezte az igazgatás min­den ágazatát. Nagy embe­rekre jellemző tisztánlátás­sal helyreállította a feleke­zeti békét, és az építőmun­* Részletek a szerző azo­nos című könyvéből kához szükséges, megfele­lő feltételeket és biztonsá­got teremtett. Az 1619. évi tavaszi országgyűlés egyik törvénycikkében fogíalt megállapítás, hogy „isten­nek kegyelméből ez ország­ban minden bőség va­gyon”, a békés éveket köve­tő jólétre utalt. A fejedelem jogait min­denáron csorbítani igyek­vő, kialakult rendi erőkkel szemben már uralma első szakaszában mindenütt je­lenlevő irányításával, a fis- cus-birtokok adományozá­sának revíziójával, rendbe szedésével, a kereskedel­mi jövedelmek növelésé­vel, a belső biztonság meg­teremtésével, a háborgó elemek megfékezésével, az előző korszakban igaz- talanul meghurcoltaknak nyújtott kegyelmességé- vel, vér nélküli kormány­zásával, szakjellegűbb ál­lamapparátusával, vallási türelmességével, célszerű gazdálkodásával, szilárd pénzügyi rendszerével — megkezdte protestáns feje­delmi abszolutizmusának érvényesítését. A hozott intézkedések és politikai lépések a to­vábbi reformok és nagyvo­nalú elképzelések útját egyengették. Mint ahogy később az abszolutizmus reprezentatív alakja, XIV. Lajos tette, Bethlen Gábor maga volt országának nem­csak uralkodója, első mi­nisztere, hanem népének első tisztviselője. Már ural­ma első szakaszában meg­figyelhető állhatatos törek­vése, kísérlete az abszolút monarchia kiépítésére. Ha a feltételek hiányában a fe­jedelmi abszolutizmus megvalósításában csak az első lépések megtételére kerülhetett is sor, szemé­lyi primátusa az államve­zetésben, centralizált gaz­dasági irányítása és a ren­dek fokozatos visszaszorí­tása döntő szerepet biztosí­tott számára. Személyes vezetését megkönnyítette, hogy Erdélynek nem volt akkoriban szigorú hatáskö­rökkel működő kormány­zata, s a kancellár és a ta­nácsosok vezették az or­szágot. Így alakult ki az a helyzet, amelyről Bethlen ellenfele, Sarmasághi Zsig- mond azt állította, hogy „csak az az dolog, sic vo- lo, sic jubeo, sit pro rado­né, voluntas”. Bethlen két­ségtelenül egymaga irányí­totta az országot, és renge­teget dolgozott érte. Ered­ményeiben mégis nagy szerepe volt emberismere­tének. Annak a kiváló ér­zékének, amelyre hallgat­va a szakemberek dolgá­ban olyan rosszul álló Er­délyből munkatársait ki tudta válogatni. Noha a fe­jedelem sem volt csalhatat­lan, nem vitás, hogy nagy­szerű értelmiségi gárdát tu­dott kormányzata számára munkába állítani. Elég le­gyen az államférfiak kö­zül a nagy műveltségű és széles látókörű Péchi Si­mon és Kovacsóczy István kancellárok, a diplomaták közül a nagy tapasztalaté Balassi Ferenc, Borsos Ta­más, Tholdalagi Mihály és Olasz Bernát nevét említe­ni. De ott vannak mellette Kamuthy Balázs és a Beth­lent ifjúságától olyan hűsé­gesen szolgáló Mikó Fe­renc kincstartók. Kassai István fiscalis director, a perrendtartási kódex egyik megalkotója, aztán a had­vezérek sorában a veterán Rhédei Ferenc és Bornem­isza János generálisok, itt nem is beszélve arról az ér­telmiségi rétegről, amely neki köszönhette kiemelke­dését, külföldi tanulmánya­it. Bethlen fejedelemségé­nek első szakasza Erdély „felháborított állapotja” után biztosított békét. Mindez nemzetközi hely­zetének megszilárdítását jelentette, és az ország el­ismerését hozta meg a Fé­nyes Porta és a bécsi ud­var elleni kemény diplomá­ciai küzdelemben. Közben egy pillanatig sem feledke­zett meg az ország végvá­rainak biztosításáról, sza­kadatlan erősítéséről és építtetéséről. De Bethlen megkezdi már közvetítő­jószolgálati tevékenysé­gét, diplomáciai szálak szövögetését a szomszé­dos államok, elsősorban Havaselve és Moldva, más­részt Lengyelország felé. Erdélyi hatalma megszi­lárdítása után, ereje birtoká­ban Bethlen új utakon in­dult: az eddigi védekezés helyett külpolitikájában kezdeményező, aktív irány­vonal érvényesítésébe fo­gott, anélkül hogy hagyo­mányosan bevált koncepci­óján változtatott volna. Kül­politikájának kitaposott és eredményes irányvonala a Habsburgok ellenében a Tö­rök Birodalom iránti barát­ság maradt: a „törökösség”, ahogyan ellenségei és köve­tett irányát elítélői nevezik. Bethlen Gábor lényegé­ben folytatta azt a külpoliti­kát, amelyet számottevő elődei évtizedek óta kialakí­tottak. A követendő utat számára Erdély közbeékelt földrajzi fekvése és sajátos nemzetközi és államjogi helyzete határozta meg. Az csökkentenénk adósságain­kat, hanem éppen növel­nénk. Arról nem is beszél­ve, hogy a fővárosban meg­kezdett munkálatokat soha nem tudnák befejezni, mi­vel mindig „másra kell a pénz”, s így a már befekte­tett összeg is elveszne. Ha pedig elegendő expó­párti ad hangot véleményé­nek, kiírják a népszava­zást, amely szintén pénzbe kerül. S lehet, hogy a világ- kiállítást mégis megrende­zik. Nagyon remélem, orszá­gunk lakói nem hagyják ki a fejlebbjutás e lehetősé­gét, hogy a magyar nemzet ne csak a híres gulyásáról legyen ismert világszerte. Bai Éva Ócsa Emelt fővel Előrebocsátom: nem értek a labdarúgáshoz; de lokál­patriotizmussal joggal „vá­dolhatnak", hiszen magam is váci vagyok. Vác csapata kétszer ki­kapott a Paris St. Germain együttesétől. Olvastam a kritikákat és láttam a gúny­ra biggyeszett ajkakat. Vác harminc-negyven ezres kisváros, Párizs la­kossága pedig külvárosai­val együtt több mint nyolc­millió. Közel annyi, mint egész Magyarországé. Úgy hírlik, hogy a Paris St. Germain ötmillió forin­tért vett meg egyetlen játé­kost. Ennyi pénzt mikor fog látni a váci klub? Lehet persze tovább gú­nyolódni, de azért hadd mondjam el: láttam ezt a meccset éjszaka külföldi adón is. Az angolul beszé­lő közvetítő olyan fölfoko­zott hangulatban kommen­tálta Romanek egyik re­mek akcióját, amire, úgy látszik, magyar kollégáik nem képesek. Hörömpő György István Vác erdélyi fejedelemséget ugyanis kelet, dél és nyu­gat felől a Török Biroda­lomba foglalt területek mintegy harapófogóba zár­ták, amelynek szája csak északnyugat felé volt nyi­tott, itt a Habsburg-hata- lom birtokai határolták. Két nagyhatalom közé ékel­ve, az ország élén álló feje­delmeknek folytonosan egyensúlyozniok kellett or­száguk megmaradása érde­kében. Földrajzi helyzetük arra kényszerítette őket, hogy a Török Birodalomhoz iga­zodjanak, a Portával szövet­séges külpolitikát folytassa­nak. Arról sem volt szabad viszont megfeledkezniök, hogy a Habsburg Biroda­lom puszta létezésével Er­délynek természetes hátvé­de a török terjeszkedési kí­sérletekkel szemben, azért a jószomszédi viszonyt le­hetőleg a bécsi udvarral is fenn kellett tartaniok. Beth­len azt vallotta: „senki mi közülünk nem találkoznék oly, aki szabadságában nem akarna élni”, de ha a függetlenségtől az Isten „megfosztotta nemzetünket ... oly protekciót kellett ke­resnünk, kinek szárnya alatt ... magunkat országos­tol megoltalmazhatnók ..." Következetesén törökbarát politikai vonaláért nevez­ték ellenségei „Turcarum creatura”-nak, „féltörök”- nek, sőt azt is terjesztették róla, hogy muzulmánná lett. Kemény János alapján jól tudjuk, hogy noha igen „színezett” a töröknek, „de keresztyén gyomorból gyű­lölte a pogányságot". (Folytatjuk) Csetri Elek Országgyűlési választások Az 1947-es országgyűlési választások előkészítése már júliusban megkezdődött, a kommunisták Rajk belügyminiszter irányításával elkészítették a válasz­tójogi törvény módosítását, mely nagy tömegeket fosztott meg politikai jogától. A párt 1945-ös kudar­cát azzal magyarázta, hogy túl sok reakciós kapott választójogot — ezt akarták elkerülni két évvel ké­sőbb. Az országgyűlés elfogadta az ún. „kék cédulák- ra”-ra vonatkozó indítványukat is, vagyis azokat az igazolólapokat, amelynek birtokában valaki a lakó­helyétől is távol szavazhatott. Ez csalásra adott lehe­tőséget; a kommunisták éltek is vele. Az 1947. au­gusztus 31 -i választásokon azután ezeknek az intéz­kedéseknek is köszönhetően az MKP lett a győztes párt, a szavazatok 22,3%-át kapta meg. Az FKgP 15,4%-ot, a Szociáldemokrata Párt 14,9, míg a Pa­rasztpárt 8,3%-ot kapott. A koalíciót alkotó négy párt tehát több mint 60%-os arányt ért el. Az ellen­zéki pártok közül a Demokrata Néppárt (DNP) 16,4, a Magyar Függetlenségi Párt (MFP) 13,4, a Magyar Radikális Párt (MRP) 1,7, a Független Ma­gyar Demokrata Párt (FMDP) 5,2, a Polgári Demok­rata Párt (PDP) 1, a Keresztény Női Tábor (KNT) 1,4%-ot szerzett. A pártok Pest megyében a követke­ző eredményeket érték el: MKP 18,9; FKgP 20,6; SZDP 13,6; NPP 6,8%, az ellenzéki pártok: KNT 1,1; DNP 9,5; MFP 18,4; MRP 0,5; FMPD 10,1; FDP 0,5%. Pogány György

Next

/
Thumbnails
Contents