Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-25 / 198. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK 5 A nyári szünet utáni első ülésén Biator- bágy képviselő-testülete állásfoglalással fordult az Országgyűlés elnökéhez és képviselőcsoportjaihoz, amelyben kéri, mondjanak igent az expóra. Egyúttal a községházán megkezdődött a támogató aláírások gyűjtése is, a belátogató ügyfelek figyelmét plakátok hívják fel az ügy fontosságára. A község közvetlenül nem érdekelt a világkiállítás létrehozásában, hiszen beruházásokkal nem készülnek erre az alkalomra. Azonban az ügyet erkölcsileg támogatandónak vélik, mivel az expó megtartása pozitívan befolyásolhatja az országukról alkotott képet és nemzetközi kapcsolatainkat. Palovics Lajos polgármester véleménye szerint az expó kétségkívül kockázatos és hosszú távon jövedelmező vállalkozás, de a világot pont az ilyen erőfeszítések viszik előre, bátor vállalkozás nélkül nem várhatunk javulást. Győrik Ferenc szociális érzékenységéről ismert képviselő egyéni indítványa több éve húzódó ügyet hozott fel újra felszínre. Immár négy-öt éve — az MO-ás körgyűrű híján — a falu alsó végén járnak keresztül az egyébként autópályára való tartálykocsik és kamionok. Az utakat ért teher megtette hatását: a házak egy részében ujjnyi repedések keletkeztek. A testület határozatában kéri a Budapesti Közúti Igazgatóságot: tegyen eleget kötelezettségének, és rendeljen el súlykorlátozást a területen. Az iskola és az óvoda is szóba került az ülésen. A testület idén anyagi nehézségei miatt csak iskolánként százezer forinttal tudja támogatni a rászoruló családok tankönyv vásárlási gondjait. A nemrégen szerveződő alapítványi óvoda részére pedig térítésmentesen egy üres épületet adtak át. A környezeti nevelésben is gondolkodó alapítvány munkáját a polgármesteri hivatal adminisztrációs segítségben is részesíti, hogy mihamarabb megindulhasson az új óvoda munkája. A költségvetési törvényben meghatározott és csatornaépítésre adott állami céltámogatás elhúzódása miatt Biatorbágy hitel felvételére kényszerül. A beruházás mielőbbi befejezése érdekében a céltámogatás fedezeteként 78 millió forintos adósság terheli jövő év elejéig az önkormányzati költség- vetést. (nánási) Tóalmási strandidill Tóalmást, illetve az ottani termálstrandot 1990-ben „fedeztem fel”, s környezete, a szolgáltatás, no meg a medencék vizének hőmérséklete és tisztasága kellemes élmény volt számofhra. Abban az évijen még négyszer „zarándokoltunk” el a strandra, jóllehet a belépődíj és az útiköltség összesen már akkor is többre rúgott, mint a legdrágább pesti strand belépője. Ha az emlékezetem nem csal, a bonyodalmak ’92-ben kezdődtek, egyrészt a bérlővel, másrészt a bacik- kal, amit a Köjál szúrt ki a vezetékrendszerben. Tény, abban az évben jóvalta később nyitottak, május eleje helyett június közepén. Tavaly újabb meglepetés ért, a szolgáltatásait tekintve alacsonyabb kategóriájú al- mási strandon drágább lett a belépő, mint a rangosabb Jászapátiban. Úgy látszik Pest megyében jobban elrugaszkodott az infláció, mint máshol —- gondoltam magamban, minekután a tiszakécs- kei strandon is úgy tapasztaltam, hogy olcsóbbak a szolgáltatások, mint Tóalmáson. Amiért is átpártoltam az úgyszintén Pest megyei, de jóval kulturátabb ráckevei strandhoz. Az idén már a megdöbbenés erejével hatott az újabb „ársróf’, amit az Aquagas Kft. hajtott végre. Parkolási díj 50 forint egy nap perzselte réten, belépő felnőttnek 100, gyereknek 80 forint. Ami egy négytagú családnál a heti tejfogyasztás árának felel meg. Ezzel szemben a meleg medence vize túl forró, a hidegé túl hűvösre sikeredett aznap, s a medencék környezete, sem olyan gondozott már, mint régen. Nem voltam „elalélva” az egész nap rikácsoló hangszóróktól sem, az ember nem azért megy strandolni, hogy közben 100 decibeles zenét hallgasson. A szórakoztatás érdekében bevezetett újítást sem tudom díjazni, nevezetesen a ,játékkaszinót”. El nem tudom képzelni, kitől származik ez az alpári ötlet. Az amúgy is kicsi parkocskába bevontattak egy kiszu- perált, fölöttébb ronda honvédségi lakó- vagy műhelykocsit, s telerakták játékautomatákkal. Ami elgondolkodtat: a parkoló- és belépőjegyeken nincs feltüntetve az ár, illetve az ár szócska után csak pont, pont, pont. Mire következtethet ebből az ember? Újabb áremelésre és a bérlő takarékosságára. Az idén kinyomtatott, de megmaradó jegytömböket jövőre is fel lehet használni. A magyar nép tűrőképességét ismerve, akár 150 forint mellett is lesz rá közönség. Mármint akkor, ha a közönségnek lesz 150 forintja strandra. (matula) A nagyérdeműnek dilemmája van. Nem tudja, hogy strandra jött, avagy esetleg hadgyakorlatra A szerző felvétele Budaörsön a gáztartályok Egy nyolcvan tonnás darunak mintegy másfél méterrel kellett megemelnie a Budaörsi út felett ívelő közel 35 méter hosszú gyalogoshidat, hogy átférjen alatta a Prímagáz Rt. két darab, egyenként 43 méter hosszú 50 ezer literes gáztartálya, melyet az Alföldről szállítottak MTI-felvétel Jászkarajeno gyarapodott Ha mindenki egy irányba... Még 1992 decemberében Jászkarajeno első embere bejelentette a falugyűlésen, hogy távozik. Aztán a következő év januárjában megváltoztatta eredeti szándékát, és maradt. (Erről lapunk hasábjain is beszámoltunk.) Azóta eltelt több mint másfél esztendő. A polgármestert, Heimann Gyulát arról faggattuk, érdemes volt-e tovább folytatni. — Jól döntött-e, hogy nem hagyta cserben azokat, akik bizalmat szavaztak önnek? Az idő mit igazolt? — Amikor 1992 őszén arra gondoltam, hogy felállók, abban a szituációban a mérleg nyelve először a nem folytatom tovább oldalra billent. Közben sokan elmondták a véleményüket, amelyekből az csendült ki, hogy ez a távozás egyfaja cserbenhagyás lenne. Töprengtem. Be kellett vallani önmagámnak, hogy valójában nem mértem fel pontosan, mi vár(hat) rám a ciklus alatt. Az esetleges kudarcaimat nem sugározhatom ki másokra. Fontos, hogy azokat én tisztázzam belül önmagámmal. Ezért végül úgy határoztam, hogy nem adom fel. Jóllehet, akadt, aki ezt taktikázásnak vélte. Aztán megbeszéltünk bizonyos kérdéseket... Voltaképpen nem bántam meg, hogy folytattam tovább. Tanultam a kudarcaimból. A település érdekében megnyertem azokat, akikre számítanom kellett. S erőt gyűjtöttem, hogy a képviselő- testülettel megvalósíthassuk a terveket. — Miből maradt volna ki, ha akkor távozik? — Eljutottunk oda, hogy ebben a hónapban átadhatjuk a telefonközpontot, s ezzel megszűnik az áldatlan állapot. Rendbe tettük a középületeinket, a hősök terét, a parkot. Ezért a megyei ön- kormányzattól kulturált települési környezet diplomát kaptunk. Szilárd burkolatú utat és járdát építettünk — ez előbbiből mintegy másfél, az utóbbiból két kilométert. Előkészítettük a gázprogramot. Sok az idős ember. Ők bizony nehezen tudják előteremteni az ötvenezer forintot. Mindenesetre az önkormányzat azt ígéri, hogy akik szeptember 1-jé- től jövő év december végéig részletekben befizetik ezt az összeget, azoknak ott lesz a gázcsőcsonk a házuk falán 1995 szeptemberében. Az ívóvízrendszerünket a korábbi üzemeltetőtől átvettük. Tisztességesen működtettük az intézményeinket. Elvi döntést hoztunk a csatornahálózat lefektetéséről. Álszerénység nélkül mondhatom, hogy szépült, gyarapodott Jászkarajeno. — Mi az, ami nem valósult meg? — A község lakói évszázadok óta az agrárgazdasággal foglalkoztak. Érthető tehát, hogy nagy volt a földigény. Sajnos a kárpótlás — s ez nem a szándékon múlott — még nem fejeződött be. — Mekkora gond a munkanélküliség? — Ahogy szinte mindenütt, nálunk is igen komoly gond. Próbáltunk gyógyírt keresni. Például a telefon- központ építésénél a helybélieket foglalkoztattuk. Ez a gázvezeték lefektetésénél is így lesz. Evek óta alkalmazunk közmunkásokat, akiket a település szépítési munkálatainál foglalkoztattunk. Szeretnénk vonzó feltételeket teremteni egy-egy vállalkozónak, s akkor jó néhány ember állásgondja megoldódhat. Egyébként körülbelül százhúszan lehetnek a munkanélküliek. Mintegy ötven-hatvan személynek már az önkormányzat- ad rendszeres támogatást. — Közelednek az önkormányzati választások. Vállalja-e az újabb megmérettetést? — Négy évvel ezelőtt nem sejtettem, hogy milyen mély a víz, amelybe ugrottam. Az nem elég, hogy valaki tud úszni. Most már megfontoltabb leszek. Az tény: egy önkormányzat csak úgy ütőképes, ha mindenki egy irányba tolja a szekeret. Hogyha a pártok megegyeznének és azt tartanák szem előtt: acsarkodás- sal, veszekedéssel nem lehet előbbre jutni, akkor talán vállalnék egy újabb megmérettetést. Még van egy-két hónap, hogy eldöntsem, indulok-e majd a választáson. Amennyiben igen, természetesen az egyáltalán nem biztos, hogy nyerek. Persze, akkor sem esnék kétségbe, és sosem ragaszkodtam ehhez a székhez. Testületi ülés, állásfoglalás Igent az expóra!
