Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-23 / 196. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. AUGUSZTUS 23., KEDD 5 Ausztriai tanulmányútra készül a megyei közgyűlés... Levélváltás történt a napokban Bányai Judit, Pest Megye Közgyűlésének alelnöke, valamint Inczédy János megyei közgyűlési képviselő', Pest Megye Közgyűlésének a közgyűlés által nemrég felfüggesztett elnöke között. A levélváltás, úgy véljük, sajátos tanulságokkal szolgál olvasóink számára is. Dr. Inczédy János úrnak, képviselő', Vác Tisztelt Képviseld Ur! Az 1994. augusztus 12-i közgyűlési határo­zat szerint 1994. szep­tember 12—15-ig szak­mai tanulmányutat szer­vezünk a közgyűlés tag­jai részére Alsó-Ausztri- ába és a bajor tarto­mányba, amelynek fi­nanszírozása a külügyi keret terhére történik — a résztvevő képvise­lők 1 napi közgyűlési üléspénzének hozzáadá­sával. Részvételi szándéka esetén kérjük, az alábbi adatlapot — az idő rö­vidségére való tekintet­tel a szervezési felada­tok miatt — szívesked­jék a 118-0026-os tele­faxszámra vagy távirati­lag Bakó Zsuzsanna ne­vére (Pest Megye Ön- kormányzata, szervezé­si osztály, 1052 Buda­pest, Városház u. 7.) 1994. augusztus 22-ig visszaküldeni. A szakmai tanulmá­nyúnál kapcsolatos részletekről a résztve­vők a későbbiekben kapnak bővebb tájékoz­tatást. Üdvözlettel: Bányai Judit Pest Megye Önkormányzata Bányai Judit alelnök asszonynak Budapest Kedves Alelnök Asszony! Köszönettel megkaptam Alelnök Asszony 1994. augusztus 16-i levelét, melyben Pest Megye Köz­gyűlésének alsó-ausztriai és bajorországi „szak­mai tanulmányút”-járól és annak finanszírozásáról tájékoztat, valamint részvételi szándékom iránt ér­deklődik. Meglepődve olvastam, hogy a közgyűlés tagjai, nyilván azért, hogy a továbbiakban még magasabb szinten tudják munkájukat végezni, négynapos ta­nulmányutat kívánnak tenni Ausztriában és Bajor­országban. Megdöbbenésemet csak fokozza, hogy a közgyűlés az 1994. évi költségvetés összeállítá­sa kapcsán igen határozottan döntött arról, hogy a meglévő politikai kapcsolatokat, együttműködése­ket nem kívánja bővíteni, újabb kétoldalú kapcso­latot csak a „volt szocialista” országok hasonló te­rületi önkormányzataival kíván létesíteni, illetve csak az általa jóváhagyott tervezett utakra biztosít anyagi fedezetet az éves költségvetésben. Pest Me­gye Önkormányzatának költségvetése kritikus helyzetben van, igen szomorú állapotban fogja azt az utódjának átadni. Úgy gondolom, hogy a 400 millió forintos adósság, amire a fedezet az ennél lényegesen alacsonyabbra értékelt nagymarosi la­kótelep, a közel 300 millió forintos bevételelmara­dás, az önkormányzat által működtetett intézmé­nyek némelyikének katasztrofális állapota, az in­tézményeknél sorozatosan jelentkező, szinte fillé­res gondok megoldatlansága miatt a közgyűlésnek minden fillér kiadást alaposabban át kellene gon­dolnia, és arról az eddigieknél lényegesen na­gyobb felelősséggel kellene döntenie. A leköszö­nő közgyűlés „szakmai tanulmányút” elnevezéssel indokolja ezt az utat; véleményem szerint minimá­lis az esély arra, hogy a közgyűlés az általa előze­tesen betervezett, egyetlen hátralévő ülésén ennek az útnak az eredményeit úgy fogja hasznosítani, hogy a megyét a következő közgyűlésnek a mai­nál jobb állapotban tudja átadni. Úgy vélem, eddigi tevékenységemre mondanék nemet, ha Alelnök Asszony kérésére igent monda­nék. Tehát határozottan közlöm, hogy az utazáson nem kívánok részt venni, és ezt javaslom minden, a megye lakosságáért felelősséggel politizáló köz­gyűlési képviselőtársamnak is. Üdvözlettel: Dr. Inczédy János képviselő A sérelmek nem múlnak el Szociális otthon létesülhet Vácdukán Mint arról már lapunk hasábjain hírt adtunk, fel­épült Veresegyházon az a mintegy 120 gyereknek ott­hont adó gyermekliget, melynek avatása augusztus 19-én volt. Az ügy körüli viták még most sem csitul­tak el. Ezért kerestük meg Sikentén Ferencet, Vácdu- ka polgármesterét, aki személyesen érintett az ügy­ben, hisz a vácdukai állami nevelőotthon 65 lakója ezután Veresegyházra költözik. — Milyen előzményei voltak a költözésnek, pol­gármester úr? — A dolog úgy kezdő­dött, hogy a megyei önkor­mányzat szerette volna a három nevelőotthont, a szobit, a pomázit és a vác- dukait egy helyre telepíte­ni. így juttottak el a nagy­marosi készenléti lakóte­lephez, ami lehetővé tette volna, hogy a gyerekek el­helyezése beruházásmente­sen menjen végbe. A lakó­telep azonban a tavaly no­vemberi közgyűlésen a me­gyei önkormányzaté lett, s mint kiderült, nem elég nagy ahhoz, hogy a három otthon lakóit befogadja. Mi akkor felvettük a kap­csolatot a váci Sipos János utcai' hallássérültek ottho­nával és az abonyi nevelő- otthonnal. Mindkét intéz­mény fogadott volna gye­rekeket, de ez sem lett vol­na elég az összes gyerek számára. Ekkor jött a ve­resegyházi beruházás gon­dolata, és a polgármester megígérte, hogy négy hó­nap alatt felépíti a gyer­mekligetet. Mi egy kicsit furcsállottuk a pénzt oda­ítélő döntést, hiszen azt tervek és pedagógiai kon­cepció hiányában tette meg a közgyűlés. — De nem gondoltak-e önök arra, hogy ezt a beru­házást itt helyben, a kas­télyban is végbe lehetne vinni, minden bizonnyal kevesebb pénzből. — De igen, felmerült ez az ötlet is, de sem mi, sem a megye nem tartotta jónak az elképzelést. A megyeháza azért nem, mert nem felel meg telje­sen a központosítási ter­vüknek, mi pedig azért nem, mert szerintünk az állami gondozott gyere­kek szempontjából a kívá­-natos az lenne, hogy egy fejlett nevelőszülői hálóza­tot építsünk ki, egy dekon- centrált modellt. Mellet­tünk foglalt állást Herzog Mária szociológus is, és az a tény, hogy a pomázi otthon előtt már most is több nevelőszülő áll sor­ban és az itteni gyerekek közül is öt itt marad a falu­ban családoknál. A mi ja­vaslatunk az volt, hogy ezeket a nevelőszülői csa­ládokat be kell illeszteni a faluközösségbe, ehhez mi fel is ajánlottunk ingatla­nokat, de a megyei önkor­mányzat elutasította a ter­vezetet. — így viszont most 58 megüresedett munkahely van... Hogyan találtak ne­kik munkát? — Elsősorban karban­tartóként, a konyhán, és pedagógusként dolgoztak a falubeliek az otthonban. A pedagógusok mindegyi­ke talált magának már munkahelyet. A nagyobb baj azonban az, hogy az ál­talános iskolai étkeztetés megszűnt, hiszen az isko­lások eddig az otthonban ettek. így most építenünk kell egy konyhát és ebéd­lőt, ami munkalehetőséget jelent azoknak, akik eddig az otthonban dolgoztak. (füge) A Pekó Művek háza táján Látszik az alagút vége A Közgép ceglédi gyáregy­ségét évtizedeken át a vá­ros egyik legnagyobb gaz­dálkodó szerveként tartot­ták számon. A szép idők­ben mintegy ezerszáz-ezer- kétszáz ember kereste ott a kenyerét. Az elmúlt négy­öt évben — az egyre nehe­zebb gazdasági helyzet mi­att is — a cég hajója las­san haladt a zátony felé. Több száz személynek tá­vozni kellett a fedélzet­ről... A budapesti központ vaj­mi keveset segített. Elke­rülhetetlennek látszott a ka­tasztrófa. Ám az idén janu­árban Petrenkó János ózdi vállalkozó bérbe vette a lé­tesítményeket és a megma­radt százharminc munka­társnak biztos jövőt ígért. A minap furcsa hírek kel­tek szárnyra. Ezekről kér­deztük Kocsis , Károlyt, a Pekó Művek ceglédi gyára vezetőjét, divízióigazgatót. — Igaz-e, hogy Petren­kó János eltűnt — állító­lag Chicagóba — és janu­ár óta nem is látták Ceglé­den? — Chicago annyiban igaz, hogy ott is létezik egy bejegyzett cége — Ma­gyarországon több is, kül­földi érdekeltségei vannak. Ezért rendkívül elfoglalt, rengeteget kell utaznia. Az szintén tény, hogy Ceglé­den elég régen járt (ha jól emlékszem, januárban). Mindennapos a kapcsola­tunk — telefonon. Egyéb­ként neki az az elve, nem feltétlenül fontos a tulajdo­nos vagy a bérlő jelenléte, amennyiben egy-egy. társa­sága működik. — Jóllehet, ezt nem ön­től kellene megkérdeznem, valós-e az az állítás, hogy jó néhányon elfordultak tőle — többek között a pénzvilág fontos emberei —, mert országgyűlésikép- viselő-jelöítként igen sze­rény eredményt ért el. — Erre valóban ő tudna válaszolni. Alighanem újra kell értékelnie a kapcsola­tait, amelyekből sok felszí­nessé válhatott. Elképzel­hető, hogy egyesek koráb­ban azért működtek együtt vele, mert országgyűlési képviselőként ott mozgoló­dott az ipari, gazdasági, pénzügyi politikában. Van benne fantázia — Önt milyen kapcsolat fűzi hozzá? Miként nevezte ki a ceglédi gyár élére? — Mindketten az Ózdi Kohászati Műveknél tevé­kenykedtünk. Egy idő múl­va ő tulajdonos lett, több sikeres vállalkozása volt. Közben én is váltottam: kft.-vezetőként, ügyvezető­igazgatóként munkálkod­tam éveken át. Petrenkó úr megtudta, hogy a Közgép budapesti központjában örülnének egy új üzemelte­tőnek, amely a ceglédi gyár embereit tudná foglal­koztatni. Ő megkért, vizs­gáljam meg, látok-e ebben a vállalkozásban fantáziát. Miután tájékozódtam, azt nyilatkoztam, a telep elhe­lyezése, gépi felszereltsé­ge, a szakemberek felké­szültsége alapján úgy íté­lem meg, hogy jó szerve­zéssel, egy új piac megte­remtésével eredményes le-- hetne a cég. Felajánlotta, hogy próbálkozzam meg a feladattal. Igent mondtam. Január elsejétől kinevezett a gyár élére. Az elmúlt fél év alatt nagyon jó piacot szereztünk, amelynek zálo­ga szakembereink minősé­gi munkája. Napjainkban eljutottunk oda, hogy egy- egy területen kevés a dol­gozó (hegesztő, lakatos, forgácsoló), nemegyszer szombat, vasárnap is be kell jönni. Törlesztés munkával — Úgy tudom, hogy a Pekó Művek tartozik a Közgép­nek. Ezért ceglédi kollégák munkájával próbálják apasztani ezt a summát. — Valójában a Pekó Mű­vek nem tudta teljesen ki­egyenlíteni a bérleti és energiaszolgáltatási díjak­ból felgyülemlett tartozása­it. Én megkerestem a Köz­gép vállalati biztosát, s je­leztem neki ezt a megol­dást, hogy elvégeznénk olyan teendőket — mint­egy törlesztésként —, ame­lyeket ők szakemberek hí­ján nem győznek. A vas- és acél-szerkezetgyártást, forgácsolást itt a telepün­kön oldjuk meg. Van, amit a Közgép Haraszti úti gyá­rában kell megcsinálni. Ez kényelmetlen azoknak, akik a fővárosba utazgat­nak. Ám sajnos, így szaba­dulhatunk meg adóssága­inktól. Ez a feltétele annak, hogy ez a gárda esélyt ad­jon magának, s felcsillan­jon egy eredményesebb jö­vő. — Az mennyire volt ön­nek kellemetlen, hogy az el­múlt egy-két hónapban — némi túlzással — szinte sor­sot kellett húzni: ki kapjon fizetést. — Ez rendkívül kellemet­len érzés. Elképzelhetetlen, hogy ez rendszeresen meg­ismétlődjék. Hiszen senki­nek nincsenek jelentős pénztartalékai. Szerencsére a munkatársak eddig meg­értőek voltak. Az az igaz­ság, hogy a folyamatos ter­melés — amely nagyon anyag- és energiaigényes — (elő)finanszírozási gond­jai miatt akadozott a bérek kifizetése. Legutóbb kény­telenek voltunk hitelt fel­venni, hogy a kollégáink — ha késve is — megkap­ják azt, amiért tisztessége­sen és jól dolgoztak. Elszakadnak — Ön azt mondta az eddigi­ekben, van elegendő' meg­rendelés, jóh. a piaci pozí­cióik. Ugyanakkor vannak — főleg a családosok —, akik attól rettegnek (mert az elmúlt években annyi­szor biztatták őket), hogy ennek az egésznek utca lesz a vége... Mire számít­hat a százharminc ember? — A gyáregység vezeté­se azon munkálkodik — éppen a megrendelői és a piaci pozíciói sarkallják erre —, hogy a cég saját lá­bára álljon. Egy önálló, független gazdasági társa­ságként, kft.-ként próbá­lunk boldogulni — a Pekó Művektől elszakadva — más tulajdonosi körrel. Er­ről Petrenkó úrral már megállapodtunk. Előzetes tárgyalások alapján reális esélyt látok arra, hogy egy vállalkozói réteggel — amely tőkebefektetőként vagy résztulajdonosként társulna velünk — megva­lósítjuk az elképzelésein­ket, alighanem az eszten­dő végére. Élesen látszik már az alagút vége; s ez nem az utca lesz... Bízom benne, hogy nemcsak a százharminc munkatársat, hanem újabb szakembere­ket is tudunk foglalkoztat­ni. F. F.

Next

/
Thumbnails
Contents