Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-23 / 196. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. AUGUSZTUS 23., KEDD 5 Ausztriai tanulmányútra készül a megyei közgyűlés... Levélváltás történt a napokban Bányai Judit, Pest Megye Közgyűlésének alelnöke, valamint Inczédy János megyei közgyűlési képviselő', Pest Megye Közgyűlésének a közgyűlés által nemrég felfüggesztett elnöke között. A levélváltás, úgy véljük, sajátos tanulságokkal szolgál olvasóink számára is. Dr. Inczédy János úrnak, képviselő', Vác Tisztelt Képviseld Ur! Az 1994. augusztus 12-i közgyűlési határozat szerint 1994. szeptember 12—15-ig szakmai tanulmányutat szervezünk a közgyűlés tagjai részére Alsó-Ausztri- ába és a bajor tartományba, amelynek finanszírozása a külügyi keret terhére történik — a résztvevő képviselők 1 napi közgyűlési üléspénzének hozzáadásával. Részvételi szándéka esetén kérjük, az alábbi adatlapot — az idő rövidségére való tekintettel a szervezési feladatok miatt — szíveskedjék a 118-0026-os telefaxszámra vagy táviratilag Bakó Zsuzsanna nevére (Pest Megye Ön- kormányzata, szervezési osztály, 1052 Budapest, Városház u. 7.) 1994. augusztus 22-ig visszaküldeni. A szakmai tanulmányúnál kapcsolatos részletekről a résztvevők a későbbiekben kapnak bővebb tájékoztatást. Üdvözlettel: Bányai Judit Pest Megye Önkormányzata Bányai Judit alelnök asszonynak Budapest Kedves Alelnök Asszony! Köszönettel megkaptam Alelnök Asszony 1994. augusztus 16-i levelét, melyben Pest Megye Közgyűlésének alsó-ausztriai és bajorországi „szakmai tanulmányút”-járól és annak finanszírozásáról tájékoztat, valamint részvételi szándékom iránt érdeklődik. Meglepődve olvastam, hogy a közgyűlés tagjai, nyilván azért, hogy a továbbiakban még magasabb szinten tudják munkájukat végezni, négynapos tanulmányutat kívánnak tenni Ausztriában és Bajorországban. Megdöbbenésemet csak fokozza, hogy a közgyűlés az 1994. évi költségvetés összeállítása kapcsán igen határozottan döntött arról, hogy a meglévő politikai kapcsolatokat, együttműködéseket nem kívánja bővíteni, újabb kétoldalú kapcsolatot csak a „volt szocialista” országok hasonló területi önkormányzataival kíván létesíteni, illetve csak az általa jóváhagyott tervezett utakra biztosít anyagi fedezetet az éves költségvetésben. Pest Megye Önkormányzatának költségvetése kritikus helyzetben van, igen szomorú állapotban fogja azt az utódjának átadni. Úgy gondolom, hogy a 400 millió forintos adósság, amire a fedezet az ennél lényegesen alacsonyabbra értékelt nagymarosi lakótelep, a közel 300 millió forintos bevételelmaradás, az önkormányzat által működtetett intézmények némelyikének katasztrofális állapota, az intézményeknél sorozatosan jelentkező, szinte filléres gondok megoldatlansága miatt a közgyűlésnek minden fillér kiadást alaposabban át kellene gondolnia, és arról az eddigieknél lényegesen nagyobb felelősséggel kellene döntenie. A leköszönő közgyűlés „szakmai tanulmányút” elnevezéssel indokolja ezt az utat; véleményem szerint minimális az esély arra, hogy a közgyűlés az általa előzetesen betervezett, egyetlen hátralévő ülésén ennek az útnak az eredményeit úgy fogja hasznosítani, hogy a megyét a következő közgyűlésnek a mainál jobb állapotban tudja átadni. Úgy vélem, eddigi tevékenységemre mondanék nemet, ha Alelnök Asszony kérésére igent mondanék. Tehát határozottan közlöm, hogy az utazáson nem kívánok részt venni, és ezt javaslom minden, a megye lakosságáért felelősséggel politizáló közgyűlési képviselőtársamnak is. Üdvözlettel: Dr. Inczédy János képviselő A sérelmek nem múlnak el Szociális otthon létesülhet Vácdukán Mint arról már lapunk hasábjain hírt adtunk, felépült Veresegyházon az a mintegy 120 gyereknek otthont adó gyermekliget, melynek avatása augusztus 19-én volt. Az ügy körüli viták még most sem csitultak el. Ezért kerestük meg Sikentén Ferencet, Vácdu- ka polgármesterét, aki személyesen érintett az ügyben, hisz a vácdukai állami nevelőotthon 65 lakója ezután Veresegyházra költözik. — Milyen előzményei voltak a költözésnek, polgármester úr? — A dolog úgy kezdődött, hogy a megyei önkormányzat szerette volna a három nevelőotthont, a szobit, a pomázit és a vác- dukait egy helyre telepíteni. így juttottak el a nagymarosi készenléti lakótelephez, ami lehetővé tette volna, hogy a gyerekek elhelyezése beruházásmentesen menjen végbe. A lakótelep azonban a tavaly novemberi közgyűlésen a megyei önkormányzaté lett, s mint kiderült, nem elég nagy ahhoz, hogy a három otthon lakóit befogadja. Mi akkor felvettük a kapcsolatot a váci Sipos János utcai' hallássérültek otthonával és az abonyi nevelő- otthonnal. Mindkét intézmény fogadott volna gyerekeket, de ez sem lett volna elég az összes gyerek számára. Ekkor jött a veresegyházi beruházás gondolata, és a polgármester megígérte, hogy négy hónap alatt felépíti a gyermekligetet. Mi egy kicsit furcsállottuk a pénzt odaítélő döntést, hiszen azt tervek és pedagógiai koncepció hiányában tette meg a közgyűlés. — De nem gondoltak-e önök arra, hogy ezt a beruházást itt helyben, a kastélyban is végbe lehetne vinni, minden bizonnyal kevesebb pénzből. — De igen, felmerült ez az ötlet is, de sem mi, sem a megye nem tartotta jónak az elképzelést. A megyeháza azért nem, mert nem felel meg teljesen a központosítási tervüknek, mi pedig azért nem, mert szerintünk az állami gondozott gyerekek szempontjából a kívá-natos az lenne, hogy egy fejlett nevelőszülői hálózatot építsünk ki, egy dekon- centrált modellt. Mellettünk foglalt állást Herzog Mária szociológus is, és az a tény, hogy a pomázi otthon előtt már most is több nevelőszülő áll sorban és az itteni gyerekek közül is öt itt marad a faluban családoknál. A mi javaslatunk az volt, hogy ezeket a nevelőszülői családokat be kell illeszteni a faluközösségbe, ehhez mi fel is ajánlottunk ingatlanokat, de a megyei önkormányzat elutasította a tervezetet. — így viszont most 58 megüresedett munkahely van... Hogyan találtak nekik munkát? — Elsősorban karbantartóként, a konyhán, és pedagógusként dolgoztak a falubeliek az otthonban. A pedagógusok mindegyike talált magának már munkahelyet. A nagyobb baj azonban az, hogy az általános iskolai étkeztetés megszűnt, hiszen az iskolások eddig az otthonban ettek. így most építenünk kell egy konyhát és ebédlőt, ami munkalehetőséget jelent azoknak, akik eddig az otthonban dolgoztak. (füge) A Pekó Művek háza táján Látszik az alagút vége A Közgép ceglédi gyáregységét évtizedeken át a város egyik legnagyobb gazdálkodó szerveként tartották számon. A szép időkben mintegy ezerszáz-ezer- kétszáz ember kereste ott a kenyerét. Az elmúlt négyöt évben — az egyre nehezebb gazdasági helyzet miatt is — a cég hajója lassan haladt a zátony felé. Több száz személynek távozni kellett a fedélzetről... A budapesti központ vajmi keveset segített. Elkerülhetetlennek látszott a katasztrófa. Ám az idén januárban Petrenkó János ózdi vállalkozó bérbe vette a létesítményeket és a megmaradt százharminc munkatársnak biztos jövőt ígért. A minap furcsa hírek keltek szárnyra. Ezekről kérdeztük Kocsis , Károlyt, a Pekó Művek ceglédi gyára vezetőjét, divízióigazgatót. — Igaz-e, hogy Petrenkó János eltűnt — állítólag Chicagóba — és január óta nem is látták Cegléden? — Chicago annyiban igaz, hogy ott is létezik egy bejegyzett cége — Magyarországon több is, külföldi érdekeltségei vannak. Ezért rendkívül elfoglalt, rengeteget kell utaznia. Az szintén tény, hogy Cegléden elég régen járt (ha jól emlékszem, januárban). Mindennapos a kapcsolatunk — telefonon. Egyébként neki az az elve, nem feltétlenül fontos a tulajdonos vagy a bérlő jelenléte, amennyiben egy-egy. társasága működik. — Jóllehet, ezt nem öntől kellene megkérdeznem, valós-e az az állítás, hogy jó néhányon elfordultak tőle — többek között a pénzvilág fontos emberei —, mert országgyűlésikép- viselő-jelöítként igen szerény eredményt ért el. — Erre valóban ő tudna válaszolni. Alighanem újra kell értékelnie a kapcsolatait, amelyekből sok felszínessé válhatott. Elképzelhető, hogy egyesek korábban azért működtek együtt vele, mert országgyűlési képviselőként ott mozgolódott az ipari, gazdasági, pénzügyi politikában. Van benne fantázia — Önt milyen kapcsolat fűzi hozzá? Miként nevezte ki a ceglédi gyár élére? — Mindketten az Ózdi Kohászati Műveknél tevékenykedtünk. Egy idő múlva ő tulajdonos lett, több sikeres vállalkozása volt. Közben én is váltottam: kft.-vezetőként, ügyvezetőigazgatóként munkálkodtam éveken át. Petrenkó úr megtudta, hogy a Közgép budapesti központjában örülnének egy új üzemeltetőnek, amely a ceglédi gyár embereit tudná foglalkoztatni. Ő megkért, vizsgáljam meg, látok-e ebben a vállalkozásban fantáziát. Miután tájékozódtam, azt nyilatkoztam, a telep elhelyezése, gépi felszereltsége, a szakemberek felkészültsége alapján úgy ítélem meg, hogy jó szervezéssel, egy új piac megteremtésével eredményes le-- hetne a cég. Felajánlotta, hogy próbálkozzam meg a feladattal. Igent mondtam. Január elsejétől kinevezett a gyár élére. Az elmúlt fél év alatt nagyon jó piacot szereztünk, amelynek záloga szakembereink minőségi munkája. Napjainkban eljutottunk oda, hogy egy- egy területen kevés a dolgozó (hegesztő, lakatos, forgácsoló), nemegyszer szombat, vasárnap is be kell jönni. Törlesztés munkával — Úgy tudom, hogy a Pekó Művek tartozik a Közgépnek. Ezért ceglédi kollégák munkájával próbálják apasztani ezt a summát. — Valójában a Pekó Művek nem tudta teljesen kiegyenlíteni a bérleti és energiaszolgáltatási díjakból felgyülemlett tartozásait. Én megkerestem a Közgép vállalati biztosát, s jeleztem neki ezt a megoldást, hogy elvégeznénk olyan teendőket — mintegy törlesztésként —, amelyeket ők szakemberek híján nem győznek. A vas- és acél-szerkezetgyártást, forgácsolást itt a telepünkön oldjuk meg. Van, amit a Közgép Haraszti úti gyárában kell megcsinálni. Ez kényelmetlen azoknak, akik a fővárosba utazgatnak. Ám sajnos, így szabadulhatunk meg adósságainktól. Ez a feltétele annak, hogy ez a gárda esélyt adjon magának, s felcsillanjon egy eredményesebb jövő. — Az mennyire volt önnek kellemetlen, hogy az elmúlt egy-két hónapban — némi túlzással — szinte sorsot kellett húzni: ki kapjon fizetést. — Ez rendkívül kellemetlen érzés. Elképzelhetetlen, hogy ez rendszeresen megismétlődjék. Hiszen senkinek nincsenek jelentős pénztartalékai. Szerencsére a munkatársak eddig megértőek voltak. Az az igazság, hogy a folyamatos termelés — amely nagyon anyag- és energiaigényes — (elő)finanszírozási gondjai miatt akadozott a bérek kifizetése. Legutóbb kénytelenek voltunk hitelt felvenni, hogy a kollégáink — ha késve is — megkapják azt, amiért tisztességesen és jól dolgoztak. Elszakadnak — Ön azt mondta az eddigiekben, van elegendő' megrendelés, jóh. a piaci pozícióik. Ugyanakkor vannak — főleg a családosok —, akik attól rettegnek (mert az elmúlt években annyiszor biztatták őket), hogy ennek az egésznek utca lesz a vége... Mire számíthat a százharminc ember? — A gyáregység vezetése azon munkálkodik — éppen a megrendelői és a piaci pozíciói sarkallják erre —, hogy a cég saját lábára álljon. Egy önálló, független gazdasági társaságként, kft.-ként próbálunk boldogulni — a Pekó Művektől elszakadva — más tulajdonosi körrel. Erről Petrenkó úrral már megállapodtunk. Előzetes tárgyalások alapján reális esélyt látok arra, hogy egy vállalkozói réteggel — amely tőkebefektetőként vagy résztulajdonosként társulna velünk — megvalósítjuk az elképzeléseinket, alighanem az esztendő végére. Élesen látszik már az alagút vége; s ez nem az utca lesz... Bízom benne, hogy nemcsak a százharminc munkatársat, hanem újabb szakembereket is tudunk foglalkoztatni. F. F.
