Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-23 / 196. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. AUGUSZTUS 23., KEDD Megkérdeztük Miért alapítottak romológiai tanszéket? Romológiai oktatás indul az 1994/95-ös tanévben a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző' Főiskolán. Az új tanszéket a főiskolai tanács Határozata alapján, a Székesfehérvári Egyházmegyei Hatóság és az illeté­kes szervek beleegyezésével és támogatásával alapí­tották meg, s szeptember 5-én avatják fel. A szak lét­rehozásáról a Művelődési és Közoktatási Minisztéri­um etnikai és nemzeti kisebbségi főosztálya értesítet­te az Európa Tanács oktatási bizottságát. — Miért határozott úgy a főiskola vezetősége, hogy romoló­giai tanítóképzést indít? — kérdeztük Bencze Ló­ránt főigazgatótól. — Azért tartottuk elen­gedhetetlenül szükséges­nek, mert hazánk legnépe­sebb kisebbségének, a ci­gányságnak sajátos gondo­lat- és érzelemvilágát csak kevés pedagógus ismeri — válaszolta. — A romo­lógiai képzésben részesül­tek nagyon sokat tehetnek az önkirekesztettség fel­számolásáért, ha a cigány- gyermekeket ráirányítják saját kultúrájuk értékeire. Ezzel elősegíthető, hogy megszűnjön a cigányság társadalmi kitaszítottsága, az alacsony beosztások ál­landósulása a munkahelye­ken, az iskolázatlanság fennmaradása. A jövő ge­nerációja iránt érzett fele­lősség vezetett minket, amikor megalapítottuk a tanszéket. Fel kell kelteni a kisdiákokban a tudás vá­gyát, mert számukra ez a beilleszkedés egyetlen út­ja. Mindez azonban csak úgy érhető el, ha az óvó­nők és a tanítók ismerik és elfogadják tanítványai­kat. A fentről irányított vagy a cigányság köréből jövő kezdeményezések már többször megbuktak. Az új szemléletű pedagó­gusok munkája változást hozhat e területen. K. M. Világháborús emlékművet avattak Isaszegen Isaszegen, a Szent István-napi ünnepségen a Magyar Honvédség Repülőanyag Ellátó Központja díszőrségé­nek tiszteletadása mellett II. világháborús emlékművet avattak fel. Ünnepi beszédet Körösfői László országgyűlési kép­viselő mondott, majd Hegedős Ferenc alezredessel, az isaszegi laktanya parancsnokával közösen leplezték le a II. világháború áldozatainak tiszteletére készült emlék­táblákat. Ezeket ökumenikus istentiszteleten szentelte meg Guly- ka József római katolikus főtisztelendő esperes, Bajusz Ár­pád református lelkész és Béres János lelkipásztor. Az emlékmű felavatásának felemelő pillanatai után kulturális műsoron vett részt a több száz isaszegi pol­gár. A helyi Carminis Kamarakórus, a Csata Táncegyüt­tes, az asszonykórus és a vendégként fellépő San Vitó-i olasz táncegyüttes színvonalas műsorszámokkal tették felejthetetlenné ezt a napot. Szigetszentmiklós követi a ráckevei példát Együttműködnek a szomszédok Szent István-nap elő- estéjén rendezték V l),/f ) meg Szigetszentmik- lóson — amint arról lapunkban már beszámol­tunk — az I. Szigetszentmik- lósi Népzenei és Néptáncta­lálkozót. A nemzeti ünnep­hez szorosan kapcsolódó fesztivál mintegy félezer ér­deklődőt vonzott a Kéktó Szabadidőparkba. A helyi 3-as Sz. Általános Iskola gyermekcsoportja mellett a ráckevei Kéve Néptáncegyüt­tes és Bokréta Gyermek­együttes, valamint négy kül­földi csoport: a dunaszerda- helyi Csallóközi Táncegyüt­tes, a vajdasági topolyai Cir­kálom Táncegyüttes, a finn­országi Haukipudas együtte­se és a sevillai Dos Herma- nas szerepelt a gazdag prog­ramban. A népviseletbe öltözött táncosok énekelve, ostort pattogtatva, zászlócskákat lengetve vonultak keresztül a városon a könyvtár épületé­től a néptánctalálkozó színhe­lyéig, ahol a többórás műsor­nak a késő este megeredő eső vetett kényszerű véget. A fesztivál szervezőjével, Soltiné Radnics Magdolná­val & szemerkélő esőben be­szélgettem. — Nem először szervez­tem ilyen jellegű rendez­vényt — mondotta —, de Szigetszentmiklóson igen. Az ötlet úgy jött, hogy jó munkakapcsolatban va­gyunk a ráckevei művelődé­si központtal. Ők minden év­ben, idén már hetedik alka­lommal megrendezik a Kis- Dunai Népzenei és Néptánc­találkozót, ami egyébként nemzetközi fesztivál. Mi úgy gondoltuk, hogy nálunk egy nappal 20-a előtt kellene egy hasonló rendezvényt életre hívnunk. — Hogyan esett a válasz­tás éppen ezekre az együtte­sekre? — érdeklődtem. — A télen jártam Finnor­szágban, ott láttam a hauki- pudasiakat. Városunk há­rom éve Haukipudas testvér- városa, kapcsolataink igen élénkek. A többiekkel a rác­keveiek révén kerültünk kap­csolatba. Egyébként kétéven­te szeretnénk megrendezni ezt a fesztivált. Természete­sen meg kellene teremteni a megfelelő feltételeket. Zárt színpadot szeretnénk, ebben a pillanatban is ki vagyunk téve az időjárás kénye-ked- vének. Városunkban sajnos nem működik sem népze­nei, sem néptánccsoport, és úgy tűnik, úttörő vállalko­zás az, hogy megszerettes­sük a néptáncot és a népze­nét az itt élő emberekkel. Az elmúlt negyven évben Szigetszentmiklóson semmi­fajta kulturális élet nem volt, ez abból is adódott, hogy az embereknek nem volt lehetőségük arra, hogy valahol összejöjjenek. A mi könyvtárépületünk is eredeti­leg pártháznak épült, aztán a rendszerváltás közbeszólt. Végül hosszú huzavona után vált az épület művelő­dési központtá. Azért mon­dok művelődési központot, mert könyvtárunk tulajdon­képpen akként működik. Az ötvenes évek végén Miklóson mindenfajta közös­ségi élet megszűnt, ezért re­méljük, hogy ezzel a feszti­vállal hagyományt tudunk te­remteni. Budai Gábor, a Ráckevei Művelődési Központ igazga­tóhelyettese hozzáteszi: — Egyre nehezebb az ilyen vi­déki rendezvények nagyjá­ból félmillió forintos költsé­geit előteremteni. Kizárólag a helyi, illetve megyei forrá­sokra vagyunk utalva. Pedig mi a topolyaiakkal és a duna- szerdahelyiekkel már négy éve szoros kapcsolatban va­gyunk, mi is részt veszünk az évente megrendezésre ke­rülő Csallóközi Nemzetiségi Fesztiválon. Ezen kívül már harmadik éve megrendezzük Ráckevén a Pest Megyei Nemzetiségi Találkozót. Ez az első alkalom, hogy Rácke­ve és Szigetszentmiklós együttműködése létrejött: re­méljük, hogy a továbbiak­ban is együtt dolgozhatunk. Tóth Szilárd a Éjjel sem „pihentek”a növények Dobogós júliusunk mérlege Az elmúlt 110 év nyarait vizsgálva megállapítható, hogy az idei volt a harma­dik legmelegebb július — mondta Bussay Attila, az Országos Meteorológiai Szolgálat tudományos mun­katársa azon a sajtótájékoz­tatón, amelyen az idei aszály okait ismertették a szolgálat éghajlati és agro­meteorológiai önálló osztá­lyának szakemberei. Voltaképpen nem a talaj vízkészletének teljes kime­rüléséből adódtak a gondok — jelentette ki Bussay Atti­la —, hanem a majd másfél hónapja tartó légköri aszály a fő probléma. A levegő igen magas párologtatóké­pessége miatt a növények nem győzték a vízszállítást, s „kifáradtak” a víz felvéte­lében. Ennek következté­ben a gyengébb állomány föld feletti része víztartal­mát fokozatosan elvesztve sorvadásnak indult, s a káni­kula hatására kisült. Ehhez járult még hozzá az, hogy a nem túl mély gyökérzetű növények nem találtak a ta­lajban könnyen hasznosítha­tó vizet. Súlyossá vált a helyzet azokon a területe­ken, ahol elszaporodtak a gyomnövények, az ilyen kultúrákban ugyanis fel­gyorsult a vízkészlet fogyá­sa. A forróság is fokozta a növéhyekben keletkezett károkat — tudtuk meg. Jú­nius végétől makacsul tar­totta magát a nagy meleg, a hőmérő higanyszála július folyamán többször a 35 Cel- sius-fok fölé emelkedett. A talaj nedvességtartalmát ugyan némiképp regenerál­ták az augusztus 11-én meg­érkezett hidegfront esői, de csak ott, ahol jelentősebb mennyiség hullott. A növények életfeltétele­it tovább rontotta, hogy a nappali csúcshőmérséklet­hez gyenge éjszakai lehű­lés társult — mutatott rá a tudományos munkatárs. A növények légzése ezért éj­jel élénk maradt, s napsu­gár ^hiányában a légzéshez szükséges energiát maga a növény szolgáltatta. Ennek pedig disszimiláció, azaz le­épülés lett a következmé­nye. Sajnos a felsorolt okok jelentős terméskieséshez ve­zettek — hangzott el a tájé­koztatón. Az idei aszály az Alföldön éreztette legin­kább a hatását: 30 százalék­kal csökkent a termés a leg­több növényfajtánál. (klug) Ráadás után Leszerelt tűzszerészek Tegnap leszerelt a Magyar Honvédség tűzszerészzászlóal­jából az a 69 sorkatona, akik az augusztus 20-i tűzijáték megrendezése miatt 11 nappal többet szolgáltak. A zászló­aljnak a feladata az, hogy az ország területén található II. világháborús és más robbanóanyagokat összegyűjtsék, ha­tástalanítsák és megsemmisítsék. Az idén eddig 125 ezer robbanóeszközt semmisítettek meg. Fizessen elő A PEST MEGYEI HÍRLAPRA! Ne csak Ön olvassa, hanem adja tovább nyugdíjas vagy sokgyerekes barátainak, ismerőseinek! PEST MEGYEI HÍRLAP Nem csak nyelvében magyar! Százhúsz gödöllői véradó Segíteni mindennap lehet (Folytatás az 1. oldalról) Noha nyolcféle vér léte­zik, de nem lehet sem egyik­re, sem másikra azt monda­ni, hogy értékesebb a többi­nél. Igaz, hogy például AB csoporthoz tartozó, s nega­tív faktorú vére száz ember közül csak egynek van, de mindegyik fajta egyformán fontos. Az embertársaikon segíte­ni szándékozókat a hét min­den munkanapján várják a gödöllői vértranszfúziós ál­lomáson. Ha Ön talpraesett, kreatív és dinamikus egyéniség 7 PÁLYÁZZA MEG (ÉGMUTATÓ a MAGYAR GAZDASÁGI CÉGMUTATÓ TÁRSASÁG képvisel^-, üzletköto-manageri állását! Elvárásaink érettségi, jó megjelenés, tárgyalókészség. Amit nyújtunk: próbaidő alatt minimális alapbér + jutalék, próbaidő után magas alapbér + jutalék. A pályázatokat részletes, kézzel írott önéletrajzzal az alábbi címre kérjük: Magyar Gazdasági Cégmutató Társaság 1519 Budapest, Pf.: 248., Wéber István villamosmérnököt vagy üzemmérnököt, aki jártas a távközlési hálózatok tervezésében, kivitelezésében, és legalább 3-4 évi beruházási gyakorlata van. Előnyben részesül az, aki a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának híradástechnikai szakán végzett. Keresünk továbbá telefon- és hálózatszerelő, szobafestő-mázoló és csőszerelő szakmunkást (a dolgozókat változó munkahelyen Jelentkezni lehet kívánjuk alkalmazni), valamint Ádám Pálnénál, takarítónőt rArc2“ál,°" Bérezés: megegyezés szerint. Gödöllő, Elsősorban gödöllői lakosok Dózsa György út 63/A. jelentkezését várjuk. Telefon: (28)-330-648/430

Next

/
Thumbnails
Contents