Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-22 / 195. szám
É PEST MEGYE1 HÍRLAP INTERJÚ 1994. AUGUSZTUS 22., HÉTFŐ 7 Műhelyeket a nemzeti sajtónak Beszélgetés Boross Péterrel (Folytatás az 1■ oldalról) Konzerválni akarnak, hogy a következő választás után ne lehessen hozzányúlni az elkötelezett személyi állományhoz, amelyet most stabilizálnak. Nem vagyok optimista a törvénytervezetben szereplő felügyelő bizottság tekintetében. Ennek a bizottságnak áz összetétele majd olyan lesz, hogy valójában a szociálliberális kormányzatot szolgálja. Itt 1994 nyarán totális médiaelfoglalás történt. Olyan erős érdekérvényesítő kör működik a médiában, hogy még azt a tanulságot is elfelejtik: a ’80-as években az egyneműsített, egyenirányí- tott sajtónak már a kutya sem hitt. Médiatörvény? Nem lehet törvényben gondolkodni akkor, amikor a személyi döntések már előre megszülettek. Átlátszó trükköket dobtak be — Még médiatörvény sincs, máris a hiteles, objektív tájékoztatás létét hirdetik ki. Ön nemrég a televízióban szerepelt, Horn Gyula vitapartnereként. Milyen tapasztalatokat szerzett? — Nem vártam mást, mint ami történt. Erre biztosítékot adott a riporter személye. De nem tértem ki, mert vitára hívtak. A műsorban átlátszó trükköket dobtak be. Öltözködés, ki viszi le a szemetet a kukába, preparált telefonok, satöbbi. Nyilvánvaló volt a cél: dühödjék fel, reagáljak agresszívan. Nem tettem meg ezt a szívességet. Sajátos sajtóvilág vesz körül bennünket, tudomásul kell venni. A manipulációkra, a finom manipulációkra kell felkészülnünk, mert a hazai médiában ma a balra elkötelezett személyek uralják a terepet. Képzeljük el: mit művelt volna velünk ez a sajtó, ha a londoni követség diplomatája a mi kormányzásunk alatt hadonászik a pisztolyával és nem hozzuk nyilvánosságra a nevét. Most pedig hallgatnak szemérmesen. — A Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjak kiosztásán Boross Péter arról beszélt, hogy a következő esztendőkben meg kell teremteni a nemzeti médiát, a nemzeti sajtó műhelyeit. De hát tőke nélkül, intézményi keretek nélkül hogyan ? A feltételeket éppen az MDF vezette kormány idején lehetett volna megteremteni. A kormányban azonban kevesen értették meg, mit jelent a sajtó. — Mi tartózkodtunk minden olyan lépéstől, amelyet most a kormány gátlástalanul meglép. Hát igen... Demokrácia, alkotmányosság — nagyon vigyáztunk, hogy meg ne sértsük. Ha nem vigyázunk, akkor ma Magyarországon a demokrácia intézményrendszerét pillanatok alatt összeroppanthatnák. Rongálják máris, igaz. Ami a sajtót illeti:-a szokásos magyar betegség — nagyvonalúság, lovagiasság — miatt nem összpontosítottunk kellően a médiára. Azt kell mondanom, hogy jobb lett volna némely kérdésben az érdekeket radikálisabban érvényesíteni. A tanulságot le kell vonnunk. A fő tanulság: megteremteni a nemzeti sajtó műhelyeit. Jókaitól tudjuk: a kell és a muszáj között nagy a különbség. Ami kell, az kell, de a muszáj: kötelező! Most azt az időszakot éljük — „Romlásnak indult hajdan erős magyar” —, amikor mindenért ostorozzuk magunkat. A magyar történelemben ilyenkor következik a megújhodás. Muszáj megtalálnunk a módját, hogy egészséges szellemben képzett, az újságírás mesterségét értő fiatalok kapjanak képzést. Akkor is, ha ma foglalt a média. Vannak alapítványok és más források. Vannak nemzetközi kapcsolatok és számítani lehet a jóérzésű honpolgárok adományaira is. Sok gyilkos lövést kapunk még, lehet, hogy jónéhányan nem is éljük túl. De én hiszem, hogy ha nagyon akarjuk, ha többen nagyon akarjuk, akkor megtaláljuk a módját a nemzeti sajtóműhelyek létrehozásának. — Boross Péter miniszterelnökre sok golyót rálőttek, amikor egyik beszédében a magyar sajtó felfrissítéséről, vidéki fiatalok pályára bocsájtásáról beszélt. — Balatonfüreden mondtam ezt. Azt mondtam, hogy magyarul szépen beszélő, egészséges, vidéki gyerekeket kell a médiába behozni. Jöttek a szokásos rágalmak, gyanúsítások! hogy valakiket én ki akarok rekeszte- ni. Holott csak arról szóltam, hogy esélyegyenlőséget kell teremteni. Én a tévében, a rádióban a szép beszédet úgy képzelem el, hogy enyhe árnyalatban akár a tájegységek dialektusa is megszólal. Amikor azt mondom, hogy gyönyörűen beszél például Mádi Szabó Gábor, akkor eszem ágában sincs őt politikailag minősíteni. A szépen árnyalt, jóízű beszéd jólesik a fülnek. A rossz, hadaró, a nyílt és zárt e-t összekeverő, a szóvégi hangsúlyokat fölpördítő beszéd fizikailag is szenvedést okoz. Különben nem én találtam ki, hogy vidék-Magyaror- szág tehetségeinek teret kell nyitni Budapesten, segíteni kell őket a született hátrányok leküzdésében — ezt az egyébként baloldalhoz nemegyszer közel álló, nagy népi írók régen megfogalmazták. Számlálóbiztosok a dobogón — A nemzeti média emlegetése Magyarországon hovatovább bűnnek nyilvánul. Mintha a hiteles tájékoztatást zárná ki a nemzeti szellem érvényesülése. — Semmi ellentmondás nincs abban, hogy hiteles tájékoztatás és nemzeti szellem. A hiteles tájékoztatás ugyanis a ténytörténelem, a valóság bemutatása. A nemzet életének bemutatása. Egyetlen országban sem tanítják a történelmet érzelmi, lírai töltet, a hazafiúi érzés felkeltése nélkül. Nálunk a szörnyűséges Révai—Szirmai— Aczél-vonulat legyilkolta a nemzet lelkét, kiverte a fejekből, a szívekből a nemzeti tudatot. A nemzeti médiát úgy képzelem el, hogy hat a nemzethez kötő érzelmekre, erősíti azokat és nem gyöngíti. Ez a mostani média gyöngíti. Az MSZP annak idején az Aczél-vonulat részvétele nélkül alakult meg. Most a szociálliberális koalícióba az SZDSZ-szel kívülről importálták Aczél György szellemi embereit. Amikor a sajtó hitelesen, objektiven tájékoztat, ebben valahol mélyen benne kell lennie a történelmet, a magyarságtudatot átélő érzésnek. Az nem elfogultság, nem hitel- telenség, ha az újságíró kötődik nemzete históriájához, karakteréhez. Az nem elfogultság, ha az újságíró tudatot, erkölcsöt, hitet akar építeni. Ettől a mostani médiától nyilván az ellenkezője várható. Nyilván rombolni fog, mindaddig, amíg az ország újra teljesen immunissá válik vele szemben, mint a ’80-as években. Ha az európai hagyományok felől közelítünk a sajtóhoz, igenis: építeni kellene. A nemzeti tudat ilyen pokoli, négy és fél évtizedes rombolása után kompenzálni kellene a rombolást. Igen, a sajtó legyen tárgyilagos. De ez elfogult. Ez gyűlöl mindent, ami nemzeti. Ebben a sajtóban számolgatják, hogy Pálfy G. István műsorában hányszor hangzik el a „magyar”, a „haza” szó. Az ilyen számlálóbiztosokat egy valamit magára adó országban maga a sajtó golyózza ki. Nálunk dobogóra emeli. — A sajtó döntő része ma szereptévesztésben van. Ellenzéki kormánypártiság... — De azért megoldják a dilemmát. A választások után a Népszabadság homlokáról pillanatok alatt lekerült a szocialista napilap felirat, és Horn Gyula egyszeriben ellenzékinek nyilvánította a Népszabadságot. Ellenzéki sajtó? Ha mi így indulunk, mint ez a kormány, ugyan mit művelt volna velünk ez a sajtó? Egy hónap alatt hányszor kellett most szemérmesen hallgatnia a sajtónak: „ez mondta, ez nem mondta, ez aláírta, ez nem írta alá, ez bocsánatot kért Szlovákiában, ez nem kért bocsánatot, ez fegyvert vásárolt Ukrajnában, ez nem vásárolt fegyvert...” — Ugyanakkor a Boross Pétert érő támadások nem maradnak el. — Ami a személyemet illeti: az SZDSZ vezető politikusának meghatározása szerint én nyilváníttattam az Antall-kormány erős emberének. Ez tűzvezény- lés volt. Tudok róla, hogy 1992-ben többen összeültek és tanácskoztak a sajtóval történő megsemmisítésemről. A legvadabb dolgokat, hazugságokat találták és találják ki rólam. De hát akit le akarnak rángatni, arra össztüzet zúdít a sajtó, más pártok esetében is. Itt van Orbán Viktor esete. A szemébe vágták, a szemébe vágta egy újságíró, hogy ugyanúgy visszadobják a szemétkosárba, ahogy kiemelték onnan. Most az MDF választási veresége után, országos gyűlésünk előtt ez a baloldalra elkötelezett sajtó azt is befolyásolni szeretné: ki, milyen szerepet kap a Magyar Demokrata Fórumban. Azt hiszem, ez a sajtó engem a nem tetsző kategóriába sorolt be. Ezért vélem, hogy nem véletlenül mozdulnak rám azok, akik mozdulni szoktak. Nem pihenhettem sokáig — A megterhelő miniszterelnöki munka után hogyan telnek az MDF egyik vezetője, a képviselő napjai? — Megvallom, a választások után volt bennem bizonyos keserűség. Nem nevezhetném magamat a szerencse fiának. Miniszterelnökként voltak elképzeléseim, személyi ügyektől — programokig. Nem volt időm. Kezdődött a választási kampány. Ez nem alkalmas a kormány átalakítására, új program hirdetésére. Ami a kormányátadást illeti: a demokráciákban szokásos, példamutató kormányátadás volt. A másik oldalt ez csöppet sem érdekelte. Rázendítettek, hogy nincsen információjuk. Még az új kormány megalakulásának hetében is hajtogatták az információhiányt. Azután rá egy hétre már el is készítettek'egy gazdasági programot. Nos hát: információ nélkül készítették el, avagy nem mondtak igazat? Ez a kérdés. A kormányátadás után elhatároztam, kilépek kicsit a közéletből. Három unokám született a múlt négy esztendőben, és alig láttam őket. Gyerünk a Balatonra, másszanak a hátamra, gyúrjanak meg, hadd éljek a nagyapai örömöknek! De nem pihenhettem sokáig. Az „információkat nem kapó” kormány olyan határozott lépéseket tett, mint a média elfoglalása, az expó lemondása. A kormány sorozatos baklövéseit látva Budapestre utaztam, nemzetközi sajtótájékoztatón fejtettem ki a véleményemet a gátlástalanságról, a kapkodásról. A médiát komoly kormány, a politikai egyeztetéseket felrúgva, így meg nem szállja. Komoly kormány nem engedhet meg magának olyan döntést, mint az expó lefújása. Kérem szépen, kiküldenek egy saját bizottságot, az javasolja a világkiállítást, erre a kormány eltemeti. Hatvanmilliárd forintos adóssággal szédítik a lakosságot — ez drámai félrevezetés. Azzal befolyásolják a lakosságot, hogy minden állampolgárnak hatezer forintjába kerülne az expó megrendezése, miközben az elmaradása okoz hatezer forintos veszteséget minden állampolgár számára. Különösen fájlalom az OTP- ügyet. A Soros Alapítvány kegyesen megvásárol 18 százalékot az OTP-től. Ötmilliárd forintért, névértékben. Szégyenletes dolog, hogy ez egyáltalán téma lehet, hogy az OTP-nél ez tárgyalási téma. Ha az OTP-nél úgy döntenek, hogy meg kell hirdetni az OTP privatizációját, akkor ez az ő döntésük és felelősségük. De napirendre tűzni a legnagyobb magyar bank privatizációját, azért mert a Soros Alapítvány ír nekik egy levelet! A múlt esztendőben egymilli- árd forint volt az OTP nyeresége. Idén tízmilliárd körüli nyeresége lesz. Szokás szerint az évi nyereség tízszerese a megvásárlási érték. A Soros Alapítvány pedig előáll, hogy névértéken privatizál. Ha ez ügyben megszólal az ember, már kapja is a névtelen és nem névtelen fenyegetéseket. Mégis idejében szóvá kell tenni az efféle szégyenletes machinációkat. Mert ha ilyen a kormányzati intelligencia, hogy tűri az efféle kiárusítást, ebből még ^ nagyon nagy baj származhat. És a következményeket Magyarországnak kell viselnie. Kosa Csaba
