Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-11 / 187. szám

_l PEST MEGYEI HÍRLAP TERMÉSZETBARÁT 1994. AUGUSZTUS 11.. CSÜTÖRTÖK 7 Mozaik A Kornyi-tó és környéke i A csillogó vizű Kornyi-tó is tölti a Balatont, a Burnó-pa- takon keresztül. A madár- és állatvilágban gazdag tó szép kirándulóhely. A parton stégek, távolabb szobrok és elhagyott épületek, pincék teszik változatossá a tájat MTI-felvétel Nincs megállás az adattárolásban Az IBM tudósai olyan új adattárolási módszert fejlesztet­tek ki, amellyel a digitálisan tárolt információk mennyisé­gét meg tudják tízszerezni a kompakt diszkekhez képest, függetlenül attól, hogy zenei jelekről, video- vagy kompu­terjelekről van szó. A digitálisan előkészített adatokat egy rendkívül finoman fókuszált lézersugár segítségével a szo­kásos CD-lemez méretű, átlátszó korongokon tárolják. Több, maximum tíz ilyen átlátszó adattároló réteget egy­más fölött, egyetlen blokkban elhelyezve olyan lemezt kap­nak, amelyen 1 millió könyvoldal tárolható. Az adatok be­vitelekor illetve leolvasásakor a lézersugarat mindig a kí­vánt adattároló rétegre fókuszálják. Az új technológiájú korongot 1-2 éven belül piacképes­sé fogják fejleszteni. Csábító gyümölcsök Nem a kőszerszámok hordozása, vagy a nagy távolságok megtétele késztette a homo sapiehs őseit a két lábon való járásra, hanem az érett gyümölcsök csábító látványa — fej­tette ki véleményét Kevin Hunt, az Indiana Egyetem kuta­tója. Állítását a tanzániai őserdőben megfigyelt csimpán­zok viselkedésére alapozza. Ezek a csontozatukban az Australopithecus afarensis korai hominidához hasonló álla­tok csaknem mindig azért emelkednek két lábra, hogy gyü­mölcsöt vagy leveleket tépjenek az ágakról, vagy hogy egyik fától a másikig cammogjanak. Más alkalmakkor, pél­dául amikor óvatosságból körül akarnak nézni, csak a leg­ritkább esetben emelkednek két lábra. Hunt szerint a korai hominidák hasonló testi felépítése hasonló viselkedést eredményezhetett. Lépés a digitális televízió felé Az amerikai Texas Instruments vállalat ez év februárjában mutatta be nagy felbontású képernyőjének prototípusát, amely kétmilliónál több apró, mikromechanikusan mozga­tott tükörtől kapja fényét. Ä készülék lelke egy, a tárolóchi- pekéhez hasonló felépítésű, integrált berendezés, amely igen előnyös áron állítható elő. A chip néhány ezred milli­méter élhosszúságú, derékszögű sejtekből áll: 1 mm2-en négyszáznál több van belőlük. Mindegyik ilyen sejt fölött egy ugyanakkora mozgatható tükör van alumíniumból. A tükrök helyzetét az egyes sejtekhez rendelt elektromos fe­szültség határozza meg. Megfelelő pozitív feszültség ese­tén — ez a bináris rendszerben 1-nek felel meg — a tükör úgy áll be, hogy a ráeső fényt a képernyőre veri vissza. Ne­gatív feszültségnél viszont 20 fokkal elfordul, és a képer­nyő mellé vetíti a fényt. Mindegyik tükörnek önálló vezérlése van, és csak a kép­ernyő egyetlen pontjára tükrözi a fényt. Az összes tükröt egyszerre mozgatva, másodpercenként hatvan képet lehet így a képernyőre vetíteni, függetlenül az ernyő nagyságától. Ennek az új technikának elsősorban az 1 méternél na­gyobb átlójú nagy képernyők piacán van jelentősége. Előbb azonban még be kell bizonyítani a konkurens mód­szerekkel, például a folyadékkristályos képernyőkkel szem­ben, hogy technikailag egyenértékű és legalább ugyan­olyan üzembiztos. Cserkészek a Mátra rengetegében A nyugalom tisztása; a Mátra ölén, a Szuha-vidé- ki Csitri-réten. Körben madaraktól visszhangos erdők, s mélyre vájt med­rében a hajdan erős sodrú patakból maradt halk, gyönge csermely keresi útját. A réten frissen ka­szált fűből rakott bog­lyák. A tisztás szélén sát­rak, a térség közepén ma­gas pózna, tetejében a nemzeti lobogó, rajta a cserkészcímerrel. Tó csapadékvízből Megelevenedett tisztás. Pöttöm és nagyobbacska cserkészek élik tábori mindennapjaikat. Egye­sek portyára igyekeznek, mások az esti tábortüzes együttlétet megszínesíten­dő új istenes- és népdalo­kat tanulnak a napostiszt segédletével, megint má­sok a konyhai munka ne­hezén osztoznak a felnőtt cserkészekkel.. Többen Orosházy Lajos bácsit ülik körül, aki a felvidéki Zselizről érkezett, és fo­golytáborban tanult „tudo­mányára”, a fafaragásra okítja az érdeklődőket. Míg készül az ebéd, a rö­vid portyáról érkezőket váltván egy hosszabb útra indulunk, egy tizen­hat kilométeres túrára, melyből tizennyolc lesz ugyan, de megéri, mint ki­derül. — Az útvonal — tájé­koztat a legélénkebb por- tyázó csapat, a Kutya őrs fiatal őrsvezetője, Né­meth László — fárasztó, de nyomban az elején rit­kaságszámba menő bota­nikai érdekességeket lát­hatunk. Azon a kaptatón fölérve — mutat a rémisz­tőén meredek, csalánver­te csapásra — a Dobo- dón-tavakhoz érünk, ahol annak ellenére találha­tunk még növényritkasá­gokat, hogy a tavakat öve­ző, dús lombú fák alkotta ligetet felelőtlenül kivág­ták. A két tó egyébként csapadékvízből táplálko­zott, s a lefolyástalan fennsík mélyedésében gyűlt együvé a víz. A ga­lériaerdő kiirtása, s az enyhet adó árnyék eltűné­se miatt az egyik tó min­den nyáron kiszárad au­gusztusra, míg a kisebbik (az azt karéjozó fiatalabb fákat nem bántották) vi­zét ugyan többé-kevésbé elveszti, de nedves iszap­ja, s kicsiny víztükrei még életet adnak az apró békák százainak. A kör­nyezetrombolás ellenére is megél itt néhány külön­leges növényfaj; a fák kö­zül: a molyhos tölgy, az enyves éger és a mandula­levelű fűz; de föllelhető a magyar orchideafélék kö­zül a lápi ujjaskosbor, il­letve egy-két boglárkafaj. Az ösvény megnyugta­tó, lélegzethez juttató fennsíkon folytatódik, majd leérünk az élénk fantáziájú „kutyákkal” arra a turistaútra, melyen rövidesen elérhetjük az autóknak szánt, illúzió­romboló aszfaltkígyót, s ez már Mátraalmásra, utunk első céljához ve­zet, ahol megpihenünk. Mátraszentlászlói kitérő' Közben a táborban folyik tovább az élet. Fő az ebéd, gyűlik a fa az esti szalonnasütéshez, szerve­ződnek a csapatok a dél­utáni baseballmérkőzés- hez, s a „mókusok” a tá­bortűzi műsor keretében bemutatandó dramatizált mondát gyakorolják titok­ban. Ezalatt jó tettek sora lepi meg a cserkészeket, merthogy a reggeli sors­húzás alapján, kicsinek és nagynak egyaránt jut jótevő, aki segít rajta, ha szükséges, vagy ha jónak érzi. Utunk következő állo­mása Mátraszentlászló, ám a két település között ebédszünetet tartunk egy vadaszház udvarán. Ä konzerves ebéd előtt és után rövid ima szól, mely rövidségével a praktikum­nak is megfelel. Az ebéd végeztével egy vadász ajánlotta útvonalon elju­tunk a Tajti-forrás jeges vizéhez. A bővizű forrás neve egy erdészre emlé­keztet, kit favágás köz­ben ért halálos baleset. Majd egyenes, de egyre fárasztóbb kaptató fut Mátraszentlászló felé. A falu szélén elhaladva rög­tön rátérünk a visszaútra, hogy a megbeszélt idő­pontra megérkezhessünk a táborba. — Nem bírom ezt már tovább — panaszkodik a Kutya őrs egyik „vezér­szónoka”. Én ennyit nem szoktam gyalogolni. Kü­lönben is mi fogtuk ki a leghosszabb túrát, és a ba- seballmeccset is lekés- sük, ha eltévedünk. Múlt­kor is elvesztünk az egyik barangoláson. Közben francia cserké­szekkel találkozunk, akik hátizsákjaikat magukkal cipelik, nem úgy mint a mieink, akiknek legtöbb­je csak könnyű válltáská­val indult el. Egyébként a lelkes francia csapat elté­vedt, de a mátrai éjszaká­ból kimentette őket egy jótét lélek, mire táborunk mentőexpedíciója segítsé­gükre siethetett volna. Mellesleg a turistatér­képek, mint Németh Lász­lótól megtudtam, sokat csalnak, így nem csoda a tévelygés, bár nem gyako­ri. Színpad a rengetegben A nehézségek ellenére (érintve még a Feketetó mocsarat véletlen tév- utunk mentén, ahol külön­leges mocsári növényeket láthattunk: mocsári páf­rányt, ritka sásfajokat, s valahol ott lapult a foltos szalamandra is!) fárad­tan, koszosán, karistosan ugyan, de megérkeztünk a Szuha fölötti táborrétre. A baseballmeccs már vé­get ért, bár rogyadozván a gyaloglás terheitől legtöb­bünk nem is bírta volna a futkosást. Az estebéd után szalonnasütéshez rakott tűzhely várta a táborlakó­kat, majd a szokásos, es­ténkénti tábortűz is meg­gyűlt, ahol dallal, műso­rokkal szórakoztatták egy­mást a cserkészek. Például a Mókus őrs említett mon­daföldolgozása (a fehér ló történetét jelenítették meg) s egy Kutya őrsbeli „előadóművész” improvi­zált táborparódiája is ott hangzott el. Végezetül az őrsvezetők jelentését köve­tően levonták a tábori zász­lót, mely aktussal lezárult a nap Isten csillagos ege alatt, s elcsitult a cserkész­induló is, melynek első so­rai így hangzanak: Fiúk fel a fejjel! A harsona zeng. Álljunk csatasorba vidá­man! Novák Valentin Állatok emberközelben Szépek és hűségesek Csak a legszebb hímek nyerik meg a nősténye­ket. Erejük fölényének tudatában vagy pedig pompázó színeikkel tud­ják meghódítani párju­kat. Valóban impozáns látvány, amint egy páva sátorozik, azaz kibontja szép színes farktollaza­tát, a nőstény dürrög, egy szarvas a kora regge­li ködben bőgve nyújtóz­kodik, vagy az oroszlán izgatottan rázza dús söré­nyét. Mindezt azért teszik, hogy felkeltsék nősténye­ik figyelmét, és megnyer­jék tetszésüket. Felvetődik a kérdés, miért van az, hogy egyes állatfajták hímjei telje­sen jelentéktelen kinéze­tűek, míg másokat a ter­mészet igen pazarul ruhá­zott fel szépséggel. Biz­tosan azért, mert az álla­tok birodalmában is léte­zik az „egynejűség”, azazhogy kiválasztott párjuk mellett életük vé­géig hűségesen megma­radnak. Még inkább szo­kásos, hogy az együtt­élés hosszabb ideig tart ugyan, de a nőstények gyakran újra kísérletet tesznek az „igazi” megta­lálására. Az állatok világában egészen eltérő szokások és módszerek alakultak ki, ami a hímek párkere­sését illeti. Gyakran szép­ségükkel, hangoskodá­sukkal, vagy erejük fitog- tatásával keltenek feltű­nést. Eközben a „Casano­váknak” veszélyes hegy­gerinceket kell megmász­niuk, s amelyik állat fel­fújja magát, ezzel egy­ben felhívja magára a va­dászok vagy az ellenség figyelmét is. Egyes madarak, példá­ul a páva vagy a paradi­csommadár szépséges tollazata a repülési ké­pesség kárára tpegy. Ezért fel kell hívniuk nőstényeik figyelmét ar­ra, hogy nemcsak szépek de olyan erősek, hogy korlátozott tollazatuk el­lenére sem fog ki rajtuk az ellenség. Néhány madárfaj ra­vasz módot talált e prob­léma megoldására. Á ter­mészet csodája révén csak a párzási időszak­ban öltenek magukra fel­tűnően szép tollazatot. Majd ezen időszak után elveszítik szép díszeiket, s ugyanolyan feltűnés nélküliek lesznek, mint a nőstények, amelyek a környezetbe beleolvadó „álcázott” ruhát visel­nek, hogy költés idején visszavonulva a fészek színeivel hasonulva fió­kájukat az ellenségtől za­vartalanul, viszonylag nyugodt körülmények kö­zött tudják világra hozni. (b.) MTI-felvétel A Magyar Madártani Egyesület dombóvári csoportja idén nyá­ron nyolcadik alkalommal ren­dezte meg madárgyűrűző és vo­nuláskutató táborozását a pacs- magi halastavaknál a Koppány patak mellett. Molnár Zoltán, a csoport ve­zetője egyforma türelemmel vá­laszolt — az óvodáskorúaktól az egyetemistákig terjedő — ifjú madarászok kérdéseire. A lelkes csapat három hét alatt 4000 madarat gyűrűzött meg és rögzítette adataikat. A jégmadár csodálatos színei ámulatba ejtik az érdeklődőt, aki a gyűrűzés néhány percében közelről is láthatja felnőtt példá­nyát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents